A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör szervezésében az érdeklődők Komlóra látogathattak. Szabó Margit, komlói túratársunkat kértük fel a túravezetésre, hiszen komlói lakosként nagyon sok helyi információval, történelmi érdekességgel rendelkezik, s azt hitelesen és élvezetesen is tudja bemutatni. A figyelmet valóban jól lekötötte, hisz mindannyian élvezettel hallgattuk a megannyi érdekes történetet a bányaváros múltjából, mely még így is csak egy kis ízelítő abból a világból, mely a rendszerváltásig meghatározta Komló város életét. A túrán 40 fő vett részt köztünk a dusnoki, bajai és szederkényi túratársaink is. Szabó Margitnak köszönjük szépen a sok-sok élményt és vezetést.
Szent Borbála templom
A település első kőtemploma a 15. században épült, amelynek pusztulása a török uralom alatt következett be. Az épület romjai a komlói kórház közelében lévő domboldalon ma is megtalálhatóak. A komlói egyházközség 1942-ig a mecsekjánosi plébániához tartozott. 1924-ben egy munkásházban kialakított kis kápolnában tartották a szertartásokat, amely szűknek bizonyult. A város jelenlegi temploma 1937-ben épült meg 3 hónap alatt – szeptember 8-án volt az alapkőletétel és december 4-én Szent Borbála, a bányászok védőszentjének tiszteletére szentelte fel Virág Ferenc pécsi megyéspüspök. A bauxitbetonból épült templom kivitelezését a komlói bánya végezte. A templom art deco stílusban, art deco formanyelv-világú, a bányászati eszközeinek formavilágára egyszerűsítve, rendkívül egységes, igen következetes stílusban készült. A díszítményeknél főleg alumíniumot használtak, amelynek a színe fontos a belső díszítőelemek anyagszíneiben.
A templomtól különálló, 57 méter magas impozáns tornyában három harang helyezkedik el. Az art deco stílusban kialakított templomban a fehér, szürke, fekete színek a meghatározóak. Emiatt első pillantásra talán komornak tűnik, ugyanakkor nagyon jól illeszkedik a bányászok életéhez, akik munkájuk során sötétségben, homályban dolgoznak és a kövek a meghatározóak. Különös módon érződik ez a liturgikus térben. Hogy az összhatás még inkább érvényesüljön, 2021-ben a fa miséző oltár helyébe a máriakéméndi Nagyboldogasszony kegytemplomból került ide a fémvázra helyezett márványlapokból álló oltár, melyet az 1970-es években Petri György máriakéméndi plébános készített, és vaslábait is ő heggesztette. Szent Borbála bronzszobra a szentségi oltár fölött található.
Komlói kőszénbányászat
Komló Baranya megye második legnagyobb városa a Keleti-Mecsek lábánál. A fiatal város történelmi gyökerei messzire nyúlnak vissza, hiszen a II. századból származó római kori leletek kerültek napvilágra a város építése során. A település jövője szempontjából jelentős esemény az 1812-es esztendőhöz kötődik, amikor a Komlót körülvevő dombok egyikén kőszenet találtak. A komlói szénbányászat „atyja” Jánosi Engel Adolf 1898-ban nyitotta meg az első igazán jövedelmező, függőlegesen mélybe hatoló aknát, amelyet feleségéről Anna-aknáknak nevezett el.
A szénbányászat, s az infrastruktúrát fejlesztő hatásai a két világháború közötti időben nem csak Komlón, hanem a környező településeken (pl. Zobákpuszta) is jelentős fejlődést indítottak el. Az imént felvázoltakat az is jól alátámasztja, hogy az 1950-es évek elején Komló lakosságának a fele (kb. 11 ezer fő) a szénbányákban dolgozott, s ekkor vált igazi szocialista bányavárossá is. Az 1951-ben városi rangot kapott település lakossága az 1990-es évek elejére 30 ezer fölé emelkedett. Komlót a bányászat tette várossá és éltette a bányaüzemek egymást követő bezárásáig.
Több mint 100 év után, 2000-ben a mélyművelésű bányászat megszűnésével, az utolsó csille felszínre hozatalával a város gazdasági életében visszavonhatatlanul új korszak kezdődött. Hiába nem áll már egy aknatorony sem, és hiába válik az újabb generációknak egyre megfoghatatlanabbá Komló bányász múltja, a város születését egykori iparának köszönheti, melynek egyre fogyó mementóiba még most is lépten-nyomon belefuthatunk, ha nyitott szemmel járunk.
Komlóverzum
Komló város első múzeumi közgyűjteményének megalapítására 1954-ben került sor. Az 1950-es évekre a komlóiak ugyanis döbbenten tapasztalták, hogy a település gyors átépítése következtében a múlt természeti és épített öröksége riasztó ütemben kezd eltűnni és megsemmisülni. Kutnyánszky József az utolsó pillanatban látta meg, hogy az értékek megmentése csak egy múzeum létrehozása által lehetséges, így jött létre a Komlói Múzeum a Kossuth Lajos u. 117. szám alatt. Az új múzeum gyűjtőkörét és kutatási területét az évmilliós természeti értékekben gazdag tájon elsődlegesen az ásványok, a kőzetek, az ősmaradványok és a bányászati emlékek gyűjtésében és megőrzésében határozták meg.
A gyűjtemény hamarosan az ország egyik legjelentősebb ásvány- és kőzettani, valamint helytörténeti kollekciójává nőtte ki magát. 1977-ben a gyűjtemény a Május 1. Művelődési Házba, majd 1992-ben Dr. Erdődy Gyula irányításával költözött tovább mai helyére, a Városház tér 1. szám alá, a volt komlói pártszékház épületébe. Ekkor nyitották meg a „Fejezetek Komló múltjából” c. állandó kiállítást, melynek elsődleges célja a helyi örökség tárgyainak megőrzése, bemutatása és a látogatókkal való megismertetése volt. Ezt követte nem sokkal később a „A Mecsek természeti képe” c. állandó tárlat is.
Annyi bizonyos, hogy a komlói muzeológia évtizedeken át infrastrukturális, személyi és szakmai problémákkal küszködött. Több kisebb fejlesztést követően, 2020-ban az intézmény fontos mérföldkőhöz érkezett: kormányzati támogatásból lehetővé vált a teljes épületbelső felújítása, valamint a padlástér beépítésével egy új, korszerű látogatóközponttal való bővítése. Az alapos előkészítést és a kivitelezést követően az intézmény megújult tartalommal és arculattal 2024 márciusában tárta ki kapuját Komlóverzum néven ismét a látogatók előtt.
A Komlói Helytörténeti és Természettudományi Gyűjtemény három állandó kiállítással várja a látogatókat. A „Fejezetek Komló múltjából” c. állandó helytörténeti kiállítás a város kőkorszaki-, római-, középkori és újkori emlékeit mutatja be, emellett képet ad a komlói lakosság néprajzáról, a régi oktatási hagyományokról és a bányászat fellendülését megelőző, jelentős helyi mezőgazdaság ágazatairól is. Mindezek mellett természetesen különös hangsúlyt fektet a város életét és gazdaságát mintegy 200 éven át meghatározó helyi szénbányászat történetének bemutatására. Az első emelet központi részén látható „A Mecsek természeti képe” és a „A mecseki Jurassic Park és a Komlosaurus” c. állandó természettudományi kiállítás, melyek a térség gazdag geológiai és őslénytani leletanyagának felvonultatására és a Mecsek-vidék mai élővilágának bemutatására helyezi a hangsúlyt. A komlói szénbányászat során előkerült megannyi paleontológiai és geológiai lelet ilyesformán kitűnően összekapcsolja a helytörténeti és természettudományi gyűjteményt.
A Dél-Dunántúl első állandó őstörténeti kiállítása a Mecsek és a Villányi-hegység legfontosabb őslénytani felfedezéseit tárja a látogatók elé. A kiállítás négy központi dioráma köré szerveződik, melyek bemutatják a Villány térségében mintegy 245-230 millió éve virágzó sekélytengeri életközösséget, a 200 millió évvel ezelőtti mecseki alsó jura időszaki tengerparti mocsárerdei élővilágot, a világszinten is egyedülálló zengővárkonyi sekélytengeri hidrotermális élőhelyet, valamint a középső miocén (13-12 millió éve) mecseki szigettenger szubtrópusi jellegű növény- és állatvilágát.
Az interaktív és játékos elemekkel gazdagított kiállításban a legifjabbaktól az idősebb korosztályig mindenki találhat érdekességeket és újdonságokat, miközben végighalad a térség szempontjából jelentősnek tekinthető földtörténeti korokon.
A látogatóközpont második tematikai egysége a komlói kőszénbányászat köré szerveződik. Az egyedi kialakítású kiállító tér a Mecsek geológiai felépítésétől kezdve az egykori bányászélet mindennapjain keresztül a mai Komló fejlődéséig olyan aspektusait igyekszik bemutatni a város életét mintegy 120 évig meghatározó szénbányászatnak, melyek az eddigi kiállításokon kevés hangsúlyt kaptak.
Jégkorszaki kiállításunk központi eleme az életnagyságú gyapjas mamutot és a rá vadászó ősembereket bemutató dioráma, mely hatalmas méretével rögtön magára vonzza a tekintetet. Az életkép a komlói mamutleletnek és a város határában felfedezett őskőkorszaki lelőhely előembereinek állít emléket.
A kiállítás emellett sorra veszi Baranya vármegye legfontosabb pleisztocén feltárásait, felvonultatja a jégkorszaki állatok fosszíliáit és bemutatja a Komló környéki felső paleolit kovakő bányászat és szerszámkészítés emlékeit.
A tárlatot számos digitális és hagyományos interaktív elem teszi gazdagabbá, a vállalkozó szelleműek felölthetik az ősemberek ruháit, de akár egy valódi ásatásba is belekóstolhatnak.
Arborétum
Komló – A belváros és Szilvás között elnyúló hangulatos völgy a város egy szép parkja, arborétuma. Az, hogy az arborétum a mai formájában létezik elsősorban egy szerencsétlen eseménynek köszönhető, utólag mégis jól járt vele a város. Miután megindult a szilvási városrészben a munka és elkezdtek kinőni a földből az első házak, az 1960-as évek végén talajmozgásokat észleltek a területen. Hogy stabil maradjon az Alkotmány utca felöli domboldal és ne csússzon bele a völgybe, cölöpöket vertek le a területen, vízelvezető rendszert építettek, és tizenhét méter magasságban feltöltötték a völgyet. Az arborétum terve ekkor fogalmazódott meg.
A tizenöt hektárnyi területen aztán az évek során az itt élők társadalmi munkájának révén kialakult a ma is ismert park. A 6 hektáros területen az 1970-es években az örökzöld növények mellett, háromezer lombhullató fát és nyolc-tízezer cserjét ültettek el. Eredetileg egy forrás és egy tó és a patakon vízlépcső is volt, de az utóbbi aszályos években a forrás elapadt és a tó is kiszáradt.
