Városi túránkat Uránvárosban kezdtük és Kertvárosban fejeztük be a város legszebb zöldterületein, egykori rétjein, tanyáin és konyhakertjei mentén. Alig elhagytunk egy-egy lakott területet, máris a zöldben találtuk magunkat. Sokan nem ismerték az uránvárosi Gergely-kertet és a Szilárd Leó parkot sem, ahová gyerekekkel is érdemes ellátogatni.
Uránváros déli határa a vasút, ezt elhagyva a Szigeti-tanya következett, ami azonnal egy más világ. Míg 100 m-re panelházak sorakoznak, itt 100 évet megyünk vissza az időbe. Düledező kis falusi vályogházak, ahol jól megférnek még a jószágok. Szép nagy ludakat is láthattunk az egyik portán.
Az innen dél-nyugatra elhelyezkedő rész volt egykor a Szigeti-legelő, ahol több gémeskút is állt egykor. Korábban itt dögtemető is működött, a terület másik neve a Döghányó dűlő volt a 19. században. A területtől arrébb, de légvonalban nem túl messze, egészen a közelmúltig utcanév is viselte az egykori létesítményt. 2000-ben az önkormányzat lakossági kérésre megszüntette a Verseny utca közelében levő, közútként sem működő terület nevét.
A 20. század első felében a Pécsi-vizet szabályozták, mocsaras síkságát lecsapolták. Innen nem messze, már Kertvárosban található a Melinda park, melyet egy kis erdő és rét vesz körbe.
Modern játszótér, tűzrakó helyek és városi tanösvény várja a kilátogatókat. Szinte arborétum hatását kelti a gyönyörű park.
Három tűzrakóhely, asztal-pad garnitúrák várják az ide érkezőket. Kialakításra került egy városi tanösvény is. Aki nem sietett haza, annak jutott idő a nyársalásra, borozgatásra és beszélgetésre.
Ezúton köszönöm meg Somfai Jánosnak és Áginak a lelkiismeretes készülést, hogy a programot ezúttal is magukénak érezték, hiszen itt laknak a közelben. Köszönöm mindenkinek, aki eljött erre a közösségépítő városi programra.
Biki Endre Gábor, túravezető
