Városlátogató túránkat ezúttal Bonyhádra szerveztük és sok szép látnivalóval gazdagodtunk, melyet az alábbiakban mutatok be szöveggel és képekben.
Bonyhád
Tolna vármegye negyedik legnagyobb népességű települése, a Bonyhádi járás egyik városa és központja. Gyakran nevezik a Völgység fővárosának. Az ókorban sok népcsoport megfordult itt, de a letelepedés csak az államalapítás után kezdődött meg. Átmeneti időszakot az elnéptelenedéssel fenyegető török uralom jelentett. A város fejlődése a 18. században kezdődött meg, ekkoriban a magyarok és rácok (szerbek) mellé folyamatosan települtek be a németek. 1782-ben Bonyhád mezőváros lett, ezt a címet azonban a későbbi közigazgatási reformok során elveszítette. 1977-ben kapott ismét városi címet, 2013 óta pedig a Bonyhádi járás központjaként szolgál.
A város nevének eredete a Bonyha személynévvel hozható kapcsolatba. A 6-os főút mellett talált a 14. században emelt gótikus templomot a török hadak rombolhatták le 1542-ben, valószínűleg felgyújtották. Idővel a falak köveit elhordták, az alapokat pedig hordalékkal fedték be a századok. Az elmúlt években nagy küzdelem folyt megmentésért és bemutathatóságáról, ám a pénzlobbi nyert az épülő új utat éppen a romokon keresztül vezették, s ettől nem voltak hajlandóak eltérni. A templom szentélyének kisebb része a mostani 6-os út alatt van már sok évtizede. A most előkerült gótikus templom, mint épített örökségünkhöz tartozó régészeti emlék önmagában is egyedi és megismételhetetlen érték. Az előzetes kutatás eredményei egyértelműen rámutattak, hogy Bonyhád eddig alig ismert középkori történetének a most megfigyelt terület sehonnan máshonnan nem megszerezhető, másként nem pótolható és nem helyettesíthető leleteket és információkat tartalmazó viszonylag kis kiterjedésű gócpontja. A középkori Bonyha templomának a lábazat magasságáig álló falai, a késő gótikus hálóboltozat, ajtó- és ablakkeretek mészkőből faragott, padlóra zuhant töredékei páratlan információs bázist és lehetőséget nyújtanak a történeti háttér és az épület rekonstruálásához. Ugyanakkor az is jól látható, hogy a kutatás során felmerülő újabb és újabb kérdésekre a legmodernebb technológiák sem pótolhatják a földben maradt információk sokaságát, amelyek csak egy teljes körű, alapos feltárással ismerhetők meg. Sajnos erre Bonyha hányatott sorsú gótikus templománál még sokáig kell várni. Ahol a szentélybe a törökök a lovaikat kötötték egykor, a hittel épített falakra alapozott úton ma kamionok ezrei viszik modern világunk terheit.
Szeplőtelen fogantatás templom
Winkler Mihály bonyhádi plébános álmodta meg a templomot. Az építkezés több megszakítással 10 évig folyt a Kliegl és a Perczel család hathatós támogatásával 1782-ben Nunkovics György nagyprépost felszentelte a templomot.
A templom korabeli berendezési tárgyai; a barokk főoltárkép a Maulbertsch a szeplőtelen fogantatott boldogságos Szűz oltárképével az 1760 – 70 –es évekből, a szószék, a faragott tölgyfapadok, a barokk gyóntatószékek, a szenteltvíztartó. Jelentősnek mondható Péter és Pál apostol faszobra az oltár két oldalán.
A templom mögötti parkban áll a Szentháromság oszlop, mely késői barokk alkotás és a megye egyik legimpozánsabb, legszebb ilyen jellegű alkotása.
Völgységi Múzeum
Völgység a Dunántúli-dombság völgyekkel legtagoltabb része, a Mecsektől északra, a Sárköztől nyugatra fekszik. Az 1740-es évekre megszilárdult a településhálózat, ezt a zömében ekkor érkező sziléziai zsidóság már nem módosította. A magyarok katolikusok és reformátusok, a németek emellett evangélikusok, a szerbek görögkeletiek voltak. Egyedülálló az öt vallás tárgyegyüttese.
A tárlatot a bonyhádi nyomdák, nyomdászok vitrinje és tablói, két működőképes nyomdagép teszik egyedülálló együttessé. A grábóci falusi patkolókovács műhely tárgyai mellett a 19. századi új vaskor másik eleme, a bonyhádi keresztény vaskereskedések termékszerkezete láthatóak.
Az Apponyiak szalonjának legértékesebb része a lengyeli Apponyi-család 19. század közepéről származó romantikus neobarokk szalongarnitúrája. A pianínó Kaspar Lorenz bécsi üzemében készült. A Völgység egyetlen arisztokrata családja a magyar arisztokráciának ahhoz a vonulatához tartozott, akik mint a Széchenyiek, Eszterházyak, Festeticsek, igen sokat tettek a magyar kultúra felvirágoztatásáért. Legkiemelkedőbb alakjaik az államférfi gr. Apponyi Albert és a gyűjtő, bibliofil és mecénás gr. Apponyi Sándor. A boltozatos helyiségbe jól illeszkedik az Apponyi család címere, a díszmagyar öltözet.
1930-ból származik felvidéki magyar lakószoba Udvardról, kiegészül egy női viselettel. A felvidéki magyar sorsot vitrinek mutatják be trianonitól a párizsi békeszerződésig (1920-1947).
A cipőgyártás tematikai egység a céhektől a kisiparig, Pétermann és Glaser Cipőgyárától a szövetkezetekig terjed. Ezt illusztrálja a kiállítás eredeti céhzászlója és lámpája, suszterműhelye, a gyárak dokumentációja és tárgy-együttese.
1909-ben létesült Bonyhádon a zománcgyár, melyet a földbirtokos-vállalkozó Perczel Béla alapított. A gyár kezdeti dominókészítésről tért át a zománctábla és a zománcedény gyártására.
Kálvária
Kialakítása az 1816-ban felszentelt kápolnával kezdődött, majd a három kőkereszt felállításával és a stációk elhelyezésével folytatódott. A stációk agyagábrázolásai másfél évszázad alatt megkoptak, tönkrementek. 1996 óta Jézus keresztútjának tizennégy állomását a bonyhádi Stekly Zsuzsa tűzzománc-technikával készített ábrázolásai mutatják be.
Ermel-Vojnits Mauzóleum
A bonyhádi kálváriadombon nyugszik az 1899-ben elhunyt Perczel Mór. Tőle néhány méterre áll egy sírkápolna Ermel-Vojnits Erzsébetnek, Perczel Etelka – Vörösmarty Mihály múzsája – és Vojnits Barnabás leányának Ermel-Vojnits Erzsébetnek a mauzóleuma, amelyet Aigner Sándor tervei alapján 1905–1907 között építettek kései historizáló stílusban. Külső megjelenésében a majd tizenhét méter csúcsmagasságú, nyolcszögletű torony dominál. A vállköves kapu szemöldökgerendáján Ermel-Vojnits Erzsébet névfelirat olvasható, fölötte a Vojnits család címere. A homlokzatok oromzattal záródnak, melyeken bimbós csúcsdíszek, a főhomlokzaton pedig kereszt van. Az épületen körben a csúcsíves ablakok, ólomüvegablakok. A kapun a kovácsoltvas rácsok eredetiek. Falazat nagyméretű téglákból, műkőburkolattal készült. A díszítőelemek Zsolnay-pirogránitból készültek.
Az 1903-ban elhunyt asszony a bajsai Vojnits Barnabás (1808–1888) szolgabíró és a bonyhádi Perczel Etelka (1807–1861) gyermeke.
Erzsébetnek a kor viszonyaihoz képest mozgalmas élete volt. Először almási báró Rudics József (1792–1879) Bács megyei gazdag földbirtokoshoz ment férjhez. A művelt, irodalompártoló férfi Kisfaludy Károly barátja volt, és támogatta az 1822-ben indított Aurora kiadását. Maga is írt verseket, s több kötete jelent meg nyomtatásban. Jó gazda, nagy birtokgyarapító volt, és kétszer is viselte a főispáni tisztet. Az udvarhoz való
hűségének köszönhette az 1854-ben elnyert bárói rangot. Vojnits Erzsébet a második felesége volt. Még az első házasságából származott egy fia és egy leánya. A házastársak között nagy volt a korkülönbség, közös gyermekük nem született, s hamarosan elváltak. Erzsébet második férje Obrad Radakovich volt.Vojnits Erzsébet második férje halála után, már nem fiatalon harmadszorra Ermel Gyulával kötött házasságot. A körülbelül 11 évvel fiatalabb férfi 1877 és 1884 között Bátaapátiban működött evangélikus lelkészként. A századfordulón viszont már Bonyhádon élt, mint nyugalmazott lelkész, s a felesége által a házasságba hozott ófalui birtokon gazdálkodott. Az asszonynak, akinek Szabadkán és a baranyai Ófaluban összesen kétezer holdas földbirtoka volt, egyik házasságából sem született gyermeke, ezért dédunokaöccsét, Perczel Bélát (1884–1945) tette örökösévé. Ermel-Vojnits Erzsébet Budapesten hunyt el 1903. október 17-én, 68 éves korában. Végakaratának megfelelően sírja fölé ezt a díszes mauzóleumot emelték. A hagyomány szerint 1918-ban itt temették el az asszony harmadik férjét, Ermel Gyulát is, és talán a második férj koporsóját is idehozták az épület alatti kriptába.
Perczelek az oszmánok elleni háborúk idején jöttek Magyarországra. Második nemzedékük már magyarosan írta a nevét, magyar nemes volt. Perczel Mór a honvédsereg legradikálisabb tábornokaként küzdötte végig a szabadságharcot. Perczel Bélát elhurcolta a Gestapo, mert a nácik a Volksbund terjeszkedésének egyik legnagyobb akadályát látták benne. A svábok kitelepítése után a családot is elűzték, Bonyhád azonban nem felejtette el őket. Az évente március 15-én megtartott Perczel-találkozó összegyűjti a családot, és ekkor a város a saját múltjával is találkozik.
A sírkápolna és környezete teljes felújításon esett át. Az épületet 234 négyzetméternyi belső díszítő festés, 16 ólomüvegablak, új vörösréz tető ékesíti. Az építés idején a térbe függesztett mécses, az oltár és a teljes pirogránit homlokzati burkolat egyaránt a Zsolnay-gyár terméke volt, 115 évvel később is a vállalat segítette a felújítást. A restaurált stallumok, tölgyajtók újra méltó díszei a térnek. A kápolna berendezésének legértékesebb része a Zsolnay-kerámiából készült oltár Mária-szoborral.
Termálfürdő
2012-ben adták át. A fürdőben egy élmény- és egy úszómedence található, valamint egy pancsoló a legkisebbeknek. A termálvíz mélyről, 963 méterről származik, és 66-68 °C-os, amit lehűtenek 28-30 °C-ra vagy 36 °C-ra. A fürdőben élményelemek is vannak, például csúszda, sodrófolyosó, gejzír és nyakzuhany.
Ezúton is köszönjük Szabó Tibor történész-muzeológus úrnak és dr. Farkas István Gergő régész-muzeológus, igazgató úrnak a kedves fogadtatást, valamint az igen alapos részletességgel történő ismertetését Bonyhád városának.
