AHOL A TEMPLOM SZENTÉLYÉBE A TÖRÖK LOVAIT KÖTÖTTE, MA FELETTE KAMIONOK DÜBÖRÖGNEK, HOGY MODERN VILÁGUNK TERHEIT VIGYÉK…

 

Városlátogató túránkat ezúttal Bonyhádra szerveztük és sok szép látnivalóval gazdagodtunk, melyet az alábbiakban mutatok be szöveggel és képekben.

 

Bonyhád

Tolna vármegye negyedik legnagyobb népességű települése, a Bonyhádi járás egyik városa és központja. Gyakran nevezik a Völgység fővárosának. Az ókorban sok népcsoport megfordult itt, de a letelepedés csak az államalapítás után kezdődött meg. Átmeneti időszakot az elnéptelenedéssel fenyegető török uralom jelentett. A város fejlődése a 18. században kezdődött meg, ekkoriban a magyarok és rácok (szerbek) mellé folyamatosan települtek be a németek. 1782-ben Bonyhád mezőváros lett, ezt a címet azonban a későbbi közigazgatási reformok során elveszítette. 1977-ben kapott ismét városi címet, 2013 óta pedig a Bonyhádi járás központjaként szolgál.

A város nevének eredete a Bonyha személynévvel hozható kapcsolatba. A 6-os főút mellett talált a 14. században emelt gótikus templomot a török hadak rombolhatták le 1542-ben, valószínűleg felgyújtották. Idővel a falak köveit elhordták, az alapokat pedig hordalékkal fedték be a századok. Az elmúlt években nagy küzdelem folyt megmentésért és bemutathatóságáról, ám a pénzlobbi nyert az épülő új utat éppen a romokon keresztül vezették, s ettől nem voltak hajlandóak eltérni. A templom szentélyének kisebb része a mostani 6-os út alatt van már sok évtizede. A most előkerült gótikus templom, mint épített örökségünkhöz tartozó régészeti emlék önmagában is egyedi és megismételhetetlen érték. Az előzetes kutatás eredményei egyértelműen rámutattak, hogy Bonyhád eddig alig ismert középkori történetének a most megfigyelt terület sehonnan máshonnan nem megszerezhető, másként nem pótolható és nem helyettesíthető leleteket és információkat tartalmazó viszonylag kis kiterjedésű gócpontja. A középkori Bonyha templomának a lábazat magasságáig álló falai, a késő gótikus hálóboltozat, ajtó- és ablakkeretek mészkőből faragott, padlóra zuhant töredékei páratlan információs bázist és lehetőséget nyújtanak a történeti háttér és az épület rekonstruálásához. Ugyanakkor az is jól látható, hogy a kutatás során felmerülő újabb és újabb kérdésekre a legmodernebb technológiák sem pótolhatják a földben maradt információk sokaságát, amelyek csak egy teljes körű, alapos feltárással ismerhetők meg. Sajnos erre Bonyha hányatott sorsú gótikus templománál még sokáig kell várni. Ahol a szentélybe a törökök a lovaikat kötötték egykor, a hittel épített falakra alapozott úton ma kamionok ezrei viszik modern világunk terheit.

 

Szeplőtelen fogantatás templom

Winkler Mihály bonyhádi plébános álmodta meg a templomot. Az építkezés több megszakítással 10 évig folyt a Kliegl és a Perczel család hathatós támogatásával 1782-ben Nunkovics György nagyprépost felszentelte a templomot.

A templom korabeli berendezési tárgyai; a barokk főoltárkép a Maulbertsch a szeplőtelen fogantatott boldogságos Szűz oltárképével az 1760 – 70 –es évekből, a szószék, a faragott tölgyfapadok, a barokk gyóntatószékek, a szenteltvíztartó. Jelentősnek mondható Péter és Pál apostol faszobra az oltár két oldalán.

A templom mögötti parkban áll a Szentháromság oszlop, mely késői barokk alkotás és a megye egyik legimpozánsabb, legszebb ilyen jellegű alkotása.

 

Völgységi Múzeum

Völgység a Dunántúli-dombság völgyekkel legtagoltabb része, a Mecsektől északra, a Sárköztől nyugatra fekszik. Az 1740-es évekre megszilárdult a településhálózat, ezt a zömében ekkor érkező sziléziai zsidóság már nem módosította. A magyarok katolikusok és reformátusok, a németek emellett evangélikusok, a szerbek görögkeletiek voltak. Egyedülálló az öt vallás tárgyegyüttese.

A tárlatot a bonyhádi nyomdák, nyomdászok vitrinje és tablói, két működőképes nyomdagép teszik egyedülálló együttessé. A grábóci falusi patkolókovács műhely tárgyai mellett a 19. századi új vaskor másik eleme, a bonyhádi keresztény vaskereskedések termékszerkezete láthatóak.

Az Apponyiak szalonjának legértékesebb része a lengyeli Apponyi-család 19. század közepéről származó romantikus neobarokk szalongarnitúrája. A pianínó Kaspar Lorenz bécsi üzemében készült. A Völgység egyetlen arisztokrata családja a magyar arisztokráciának ahhoz a vonulatához tartozott, akik mint a Széchenyiek, Eszterházyak, Festeticsek, igen sokat tettek a magyar kultúra felvirágoztatásáért. Legkiemelkedőbb alakjaik az államférfi gr. Apponyi Albert és a gyűjtő, bibliofil és mecénás gr. Apponyi Sándor. A boltozatos helyiségbe jól illeszkedik az Apponyi család címere, a díszmagyar öltözet.

1930-ból származik felvidéki magyar lakószoba Udvardról, kiegészül egy női viselettel. A felvidéki magyar sorsot vitrinek mutatják be trianonitól a párizsi békeszerződésig (1920-1947).

A cipőgyártás tematikai egység a céhektől a kisiparig, Pétermann és Glaser Cipőgyárától a szövetkezetekig terjed. Ezt illusztrálja a kiállítás eredeti céhzászlója és lámpája, suszterműhelye, a gyárak dokumentációja és tárgy-együttese.

1909-ben létesült Bonyhádon a zománcgyár, melyet a földbirtokos-vállalkozó Perczel Béla alapított. A gyár kezdeti dominókészítésről tért át a zománctábla és a zománcedény gyártására.

 

Kálvária

Kialakítása az 1816-ban felszentelt kápolnával kezdődött, majd a három kőkereszt felállításával és a stációk elhelyezésével folytatódott. A stációk agyagábrázolásai másfél évszázad alatt megkoptak, tönkrementek. 1996 óta Jézus keresztútjának tizennégy állomását a bonyhádi Stekly Zsuzsa tűzzománc-technikával készített ábrázolásai mutatják be.

 

Ermel-Vojnits Mauzóleum

A bonyhádi kálváriadombon nyugszik az 1899-ben elhunyt Perczel Mór. Tőle néhány méterre áll egy sírkápolna Ermel-Vojnits Erzsébetnek, Perczel Etelka – Vörösmarty Mihály múzsája – és Vojnits Barnabás leányának Ermel-Vojnits Erzsébetnek a mauzóleuma, amelyet Aigner Sándor tervei alapján 1905–1907 között építettek kései historizáló stílusban. Külső megjelenésében a majd tizenhét méter csúcsmagasságú, nyolcszögletű torony dominál. A vállköves kapu szemöldökgerendáján Ermel-Vojnits Erzsébet névfelirat olvasható, fölötte a Vojnits család címere. A homlokzatok oromzattal záródnak, melyeken bimbós csúcsdíszek, a főhomlokzaton pedig kereszt van. Az épületen körben a csúcsíves ablakok, ólomüvegablakok. A kapun a kovácsoltvas rácsok eredetiek. Falazat nagyméretű téglákból, műkőburkolattal készült. A díszítőelemek Zsolnay-pirogránitból készültek.

Az 1903-ban elhunyt asszony a bajsai Vojnits Barnabás (1808–1888) szolgabíró és a bonyhádi Perczel Etelka (1807–1861) gyermeke.

Erzsébetnek a kor viszonyaihoz képest mozgalmas élete volt. Először almási báró Rudics József (1792–1879) Bács megyei gazdag földbirtokoshoz ment férjhez. A művelt, irodalompártoló férfi Kisfaludy Károly barátja volt, és támogatta az 1822-ben indított Aurora kiadását. Maga is írt verseket, s több kötete jelent meg nyomtatásban. Jó gazda, nagy birtokgyarapító volt, és kétszer is viselte a főispáni tisztet. Az udvarhoz való

hűségének köszönhette az 1854-ben elnyert bárói rangot. Vojnits Erzsébet a második felesége volt. Még az első házasságából származott egy fia és egy leánya. A házastársak között nagy volt a korkülönbség, közös gyermekük nem született, s hamarosan elváltak. Erzsébet második férje Obrad Radakovich volt.Vojnits Erzsébet második férje halála után, már nem fiatalon harmadszorra Ermel Gyulával kötött házasságot. A körülbelül 11 évvel fiatalabb férfi 1877 és 1884 között Bátaapátiban működött evangélikus lelkészként. A századfordulón viszont már Bonyhádon élt, mint nyugalmazott lelkész, s a felesége által a házasságba hozott ófalui birtokon gazdálkodott. Az asszonynak, akinek Szabadkán és a baranyai Ófaluban összesen kétezer holdas földbirtoka volt, egyik házasságából sem született gyermeke, ezért dédunokaöccsét, Perczel Bélát (1884–1945) tette örökösévé. Ermel-Vojnits Erzsébet Budapesten hunyt el 1903. október 17-én, 68 éves korában. Végakaratának megfelelően sírja fölé ezt a díszes mauzóleumot emelték. A hagyomány szerint 1918-ban itt temették el az asszony harmadik férjét, Ermel Gyulát is, és talán a második férj koporsóját is idehozták az épület alatti kriptába.

Perczelek az oszmánok elleni háborúk idején jöttek Magyarországra. Második nemzedékük már magyarosan írta a nevét, magyar nemes volt. Perczel Mór a honvédsereg legradikálisabb tábornokaként küzdötte végig a szabadságharcot. Perczel Bélát elhurcolta a Gestapo, mert a nácik a Volksbund terjeszkedésének egyik legnagyobb akadályát látták benne. A svábok kitelepítése után a családot is elűzték, Bonyhád azonban nem felejtette el őket. Az évente március 15-én megtartott Perczel-találkozó összegyűjti a családot, és ekkor a város a saját múltjával is találkozik.

A sírkápolna és környezete teljes felújításon esett át. Az épületet 234 négyzetméternyi belső díszítő festés, 16 ólomüvegablak, új vörösréz tető ékesíti. Az építés idején a térbe függesztett mécses, az oltár és a teljes pirogránit homlokzati burkolat egyaránt a Zsolnay-gyár terméke volt, 115 évvel később is a vállalat segítette a felújítást. A restaurált stallumok, tölgyajtók újra méltó díszei a térnek. A kápolna berendezésének legértékesebb része a Zsolnay-kerámiából készült oltár Mária-szoborral.

 

Termálfürdő 

2012-ben adták át. A fürdőben egy élmény- és egy úszómedence található, valamint egy pancsoló a legkisebbeknek. A termálvíz mélyről, 963 méterről származik, és 66-68 °C-os, amit lehűtenek 28-30 °C-ra vagy 36 °C-ra. A fürdőben élményelemek is vannak, például csúszda, sodrófolyosó, gejzír és nyakzuhany.

 

Ezúton is köszönjük Szabó Tibor történész-muzeológus úrnak és dr. Farkas István Gergő régész-muzeológus, igazgató úrnak a kedves fogadtatást, valamint az igen alapos részletességgel történő ismertetését Bonyhád városának.

 

KESZTHELY ÉRTÉKEI

 

Lázár János egyik kedvenc kastélyát igyekeztem felfedezni, s gondoltam, ehhez kedvenc közlekedési eszközét, a vonatot veszem igénybe (nem gondolva, hogy az persze vonatpótlót is jelent majd). Mint kiderült, én a világ végéről indultam, s, ha minden rendben is lenne, a vonat a 181 km-es utat közel 4 óra alatt teszi meg. Ennyi idő alatt máshol országokat lehet átutazni, normális közlekedési eszközzel, netán repülővel. De hát Pécs egy sorsára hagyott vármegye székhelye (remélem írásomkor még az), s innen bizony közvetlen járat nyaranta is csak napi két pár van a Balaton felé. Az egykor fürdővonatnak nevezett járat, 30 évvel ezelőtt már gyorsabban tette meg az utat, igaz nem is állt meg ennyi helyen. 

Szóval a 6.27-es Fenyves Expressz vonattal terveztem kora reggeli indulásomat. Én már 6 órakor megérkeztem a Pécsi pályaudvarra. A kijelző jelezte, hogy 1-es vágány, de vonat még 6.25-kor sem volt ott. Ekkor megtudtuk a kalauzhölgytől, hogy gondok vannak. Egyre többen kérdezgették (pl., hogy akkor mikor érünk oda, stb.), ő pedig csak ennyit mondott: sebesvonatunk, ha nem is sebesen, de úgy néz ki, el fog indulni, kérem ne rohanjunk előre, az Önök által feltett kérdésekre még senki sem tudja a választ. Előbb jussunk el odáig, hogy kollégáim találnak valami használható mozdonyt, ami elhúz bennünket, mert hát az igazság, hogy a dízelmozdony, aminek közlekednie kellene, ma hajnalban lerobbant, nem lehet elindítani.

Némi várakozás után, 6.35-kor jött a hír, hogy lesz vonat. 6.38-kor beáll a vonat, azzal a hírrel, hogy csak Kaposvárig tudják közlekedtetni, ugyanis Kaposvár és Fonyód között a pálya nem villamosított, ez a mozdony nem tud azon a szakaszon közlekedni, de 3 db pótlóbuszt rendeltek, ami elviszi a vonat utasait és a kerékpárokat is (szerencsére csak 1 db volt) Fonyódig, majd onnan a Balaton déli partján vár bennünket egy másik vonat, ami folytathatja útját Tapolca felé. Így is történt. Kaposváron leszálltunk, át a buszok valamelyikére, s kb. 1 óra utazás után Fonyódon kiszálltunk. Csodával határos módon a vonat érkezésének időpontja előtt odaértünk, s vonat tulajdonképpen eredeti menetrendjében folytathatta útját 9.23-kor (na jó 3 perc késéssel, 9.26-kor indult, de ez lényegtelen), s Keszthelyre viszonylag jól, 10.12 helyett 10.20-kor (8 perc késéssel) meg is érkezett.

A visszaút ehhez képest már eseménytelenül és csak 7 perc késéssel telt. Csupán csak, annyi történt, hogy az út második felétől a WC elromlott és használhatatlanná vált, Pécsre érkezésünkkor pedig az ajtók beragadtak, senki sem tudott leszállni. Várni kellett, míg megfelelő eszközökkel a kalauz és a segítségére érkező munkatársa sorban kifeszítették az ajtókat…

Na, akkor essen valami szó a híres kastélyról, amibe a belépő 4600 Ft, s az étteremben 8000 Ft. alatt nem lehet ebédelni… Ez a legolcsóbb étel, ennél csak drágábbak léteznek. De az elmondás alapján nem is a kaja a drága, hanem a járulékos költségek (van szervízdíj, felszolgálási díj, mosogatási díj, meg még ki tudja mi…) Ja persze, ez a Balaton, a kiemelt turisztikai régió a kiemelt áraival.

A Festetics-kastély Keszthely kiemelkedő jelentőségű műemléke. Építése még a 18. század közepén kezdődött el, ám csak az 1880-as években, nagyszabású átépítés és bővítés után nyerte el végleges formáját. A város minden évben több kulturális eseménynek ad helyet, amelyek egy részét a Festetics-kastély dísztermében szervezik.

A 18. század elején Keszthely több földesúr tulajdonában volt. A legnagyobb birtokostól, Pethő Jánostól vásárolta meg az ő részeit Festetics Kristóf 1739-ben. A barokk stílusú kastély építése a 18. század közepén kezdődött és még e század folyamán többször átalakították. 1883–87 között neobarokk toronnyal és újabb épületrészekkel bővítették (építés ideje: 1883–1887). Ezáltal az U alakú egyemeletes, közép- és oldalrizalitokkal tagolt kastély főhomlokzata elvesztette korábbi szimmetriáját. A kastély 101 helyiségből áll. A kastély bejárata előtt található a család leghíresebb tagjának, gróf Festetics Györgynek a szobra, aki kiemelten fontosnak tartotta a kultúrát. A kastélyban 20 termen keresztül mutatják be, hogyan éltek a főurak a 18., 19. században. A Tükör teremben minden héten tartanak operett koncerteket.

A II. világháború nem okozott komoly pusztítást a városban, a Festetics-kastély épülete, bútorzatának egy része és könyvtára épen maradt. A könyvtár megmenekülése annak is köszönhető, hogy a fosztogatásokat megelőzendő a könyvtári szárnyat az ott elraktározott berendezési tárgyakkal együtt elfalazták. A könyvtár állományából utóbb az értékesebb példányokat Budapestre szállították és beolvasztották az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe, majd más kötetekkel pótolták őket. A kastély berendezésének jelentős része a háborúval és utána mégis szétszóródott, elvándorolt. Kisebb berendezési és dísztárgyak máig tisztázatlan körülmények között a háborús idők zűrzavarában vagy utána kallódtak el a kastélyból. A hévízi fürdőkórházba menekített és ott megrongálódott bútorokat később Budapestre, az Iparművészeti Múzeumba szállították restaurálásra. Más, veszélyeztetettnek tartott, kiemelkedő kvalitású bútorokat a háború után, a kastélyból is szállítottak Budapestre, az akkori szóhasználattal "elhagyott javakként" kezelve őket. Így a kastély berendezésének legjelentősebb, főleg XVIII. századi francia rokokó és klasszicista bútorai máig az Iparművészeti Múzeumban, raktárban vagy a Múzeum nagytétényi kastélybeli kiállítóhelyén találhatóak meg. 2013. április 16-i keszthelyi látogatásán Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár szóbeli nyilatkozatban fejezte ki a kormány elkötelezettségét és fejlesztési szándékát abban a vonatkozásban is, hogy a Festetics-kastélyból származó berendezési tárgyakat az Iparművészeti Múzeumból visszaszállítják a kastélyba, ezzel is gazdagítva és hitelesebbé téve az ország leglátogatottabb kastélymúzeumát. Ezen műtárgyak fokozatos átadása 2014-ben meg is kezdődött és 2015-ben majd 2016-ban is folytatódott. Az Iparművészeti Múzeum raktárából és Nagytétényi Kastélymúzeum-beli bútorkiállításáról is több, egyértelműen Festetics-eredetű (és feltehetően Hamilton-eredetű) szalonbútor visszakerült a kastélyba, ahol azokat a fokozatosan megújuló főúri életforma enteriőrkiállításba integrálták.

Más ritka és fokozottan kényes műbútorok átadása még várat magára, de a jövőbeli fejlesztésekkel remény lehet további kiállításbővítésre és az enteriőrök gazdagodására, hitelességének fokozására is. Ezek érdekében a kastélymúzeum továbbra is kiemelt figyelemmel kezeli és köszönettel fogadja a lakosság és műgyűjtők segítő információit és felajánlásait is a tudomásukra jutott vagy birtokukban lévő, feltehetően Festetics-eredetű műtárgyak felbukkanásáról, kiállításra kölcsönzéséről vagy a kastélymúzeum részére eladásáról.

2015-ben átadásra került a Festetics-kastély egykori női nagy szalonjának részleges rekonstrukciója, amely az enteriőrkiállítás közel 40 éves fennállása alatt az addigi leglátványosabb fejlesztés volt. A tiszta XVI. Lajos stílusú terem addigi, stílusában oda nem illő és addig esetlegesen elrendezett biedermeier bútorait ekkor sikerült pályázati forrásokból és magángyűjtői közreműködéssel kicserélni egy franciaországi árverésen felbukkant, korhű és a szalon stílusához tökéletesen illő francia, XVI. Lajos stílusú, 11 darabos, szövött textillel kárpitozott aranyozott szalongarnitúrára, melyhez az addigra az Iparművészeti Múzeumtól visszakapott és egyéb, frissen restaurált Festetics-eredetű bútorok is társultak. A rekonstrukciót később egy francia Aubusson technikájú, III. Napóleon stílusú szövött szőnyeg, valamint aranyozott bronz dísztárgyak: órák, kandeláberek, tűzbakok és egyéb szalonbútorok is kiegészítették. Az egykori hercegnői szalon berendezése mindezekkel az eredeti állapotát sokkal jobban megközelítő módon gazdagodott olyan egységes színvonalon és korhű hangulatot teremtve, hogy az magyarországi kastélymúzeumokban jelenleg egyedülálló, csak nyugati mintákhoz mérhető. A távlati tervek között szerepel még a szalon textil tapétájának rekonstrukciója és a bútorok elrendezésének módosítása olyan módon, hogy a látogatói útvonal megváltoztatásával a szalongarnitúra a szalont teljes szélességében kitöltő szőnyeggel együtt szimmetrikusan, a szoba közepére kerülhetne, a jelenlegi féloldalas elhelyezés helyett. A szalon teljes történetéről és átalakulásairól az idők folyamán a kastélymúzeum honlapjának archív képekkel is illusztrált tematikus cikksorozata számolt be 2016 folyamán.

2015-ben átadásra került a Festetics–kastély parkjának történeti rekonstrukciója. A beruházás keretein belül a parkot viktoriánus stílusban visszaállították az eredeti 19. századi Milneri terveknek megfelelően. A park rekonstrukció több mint 243 millió forintból valósult meg és megújult többek között a hercegnői kamarakert, a tó és a híd, a szökőkutak, és a parter.

Szintén 2015-ben adták át a kétmilliárd forintból megújult, a kastélytól különálló Amazon Házat, benne főúri utazások tematikájú kiállítással, a pálmaházat.