Szászvár egy kiemelkedően szép település a Keleti-Mecsek szívében. Baráti körös csapatunk ezúttal ezt a települést választotta indulási és érkezési helyszínéül. Utunk során érintettük a nemrég elkészült tanösvényt a játszóelemekkel, valamint a régi bányászat emlékeit is felkerestük. Nagy múltja volt itt is valamikor a szén kitermelésének, aztán a bányaüzemeket és aknákat az 1990-es évekre sorra bezárták. A bányaterülethez közeli két épített forrás továbbra sem ad vizet.
Az Ól-völgyi-kulcsosház érintésével haladtunk egyre feljebb, majd ebédszünetünket a Vörösfenyő-kulcsosháznál tartottuk. Innen további források érintésével haladtunk. Sajnos az egyikre egy hatalmas fa dőlt, de az építmény áll, csak egy kis repedés keletkezett rajta. Két hónapja, mikor erre jártunk még nem folyt, most elég bőven csorgott belőle a víz. Utolsó állomáspontunk a Balincai-vadászház volt, ahol két kisgyermekes család tartózkodott (a felnőttek ültek a padokon, a gyerekek pedig a ház körül játszottak), de a felnőttek egyikünk köszönését sem fogadták el, helyette azonnal a gyerekekre parancsoltak, na akkor most megyünk. Pedig elfértünk volna, ráadásul mi nem is akartunk időzni. De, ha nekik így volt jó, hát menjenek.
Szászvár felé levezető utunk nagyon szép erdőkön át vezetett a Gyilkos-tó nevű területrészen, ahol tó már nincs, de közelében van a Mézes-rét nevű tisztás, ahol érdemes gyönyörködni a táj szépségében. Egy csodálatosan szép tavaszi túrát tettünk a frissen zöldülő erdőben, virágzó fák és bokrok mentén.
