Az időjárással többen kissé bizonytalanok voltunk, de úgy döntöttem, megtartjuk a túrát, mert arra a 3-4 órára csapadékmentes időt jeleztek. Így eső után és eső előtt útra keltünk, s nem is kevesen, 25-en. Jól tettük, mert egy csepp eső sem esett utunk során.
A Nyugat-Mecsek apró kis településeivel, az Orfűhöz tartozó Tekeressel és a távolabbi Kovácsszénájával ismerkedtünk, mely nem kifejezetten völgyi falu, hanem egy ősi halmaztelepülés. Házai és utcácskái bokorszerűen települtek a domb oldalában.
Érdekesség volt számunkra a közelmúltban átadott kerékpárút, mely Tekerest köti össze Kovácsszénájával. Nem sikerült megfejtenünk, miért szakad meg 3-szor is a kerékpárút és a köztes szakaszokon keskeny "erdei feltáró autóút" készült festés nélkül.
Látványosság volt utunk során a Hermann Ottó-tó és a Kovácsszénájai-tó, melynél ebédszünetet tartottunk. A közeli Ravasz-kutat is megnéztük, többen a forrás vizét is megkóstolták.
Utunk második felében volt a szintemelkedés java, ugyanis fel kellett menni a Kis-hegyre. Felérve a tetőre többen azt mondták, nem jó az elnevezés, mert ez egy elég nagy és meredek hegy. Volt, aki azt mondta nem jó a kiszámolt szint. Mások pedig nyitott szájjal csak pihegtek, igazat adva a többieknek. Miután kipihentük magunkat, leereszkedtünk a völgybe, ahol Tekeres házaihoz értünk le. Mivel volt még időnk a buszig, tettünk egy sétát a tó körül.
