Hagyományos farsangi túránk a Baranyai-dombság egyik lankás völgyében megbújó településéről, mégpedig Berkesdről indult. Hermann-né Rattinger Mária Éva a település polgármester asszonya és Krausz Györgyné Bátai Mária a templom sekrestyése fogadott bennünket.
Balog István kántor tiszteletünkre még az orgonát is megszólaltatta és Szűz Máriát köszöntő énekeket hallgathattunk meg.
Itt ismertettem a település történetét, miszerint Berkesd nevét 1015-ben a pécsváradi bencés apátság alapítólevele említi először, Villa Berkus néven. Neve a magyar berek szóból ered, melynek jelentése: mocsaras, ligetes, bozótos hely. A török hódoltság alatt sem néptelenedett el a falu, a korabeli adatok ekkor már, mint a körzet plébánia központját említették. Lakói magyarok voltak. A 18. században Mária Terézia a falut az Egyetemi Alaphoz csatolta, s még ez évszázad végén német jobbágyok telepedtek le a faluban. A 19. század elején kezdődött meg a falu iparosodása. A falu régi temploma a 16. században épült. Lebontása után a mostani templomot 1896-ban építették és Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelték fel. Festményeit Gebauer Ernő festette.
A templomban szeretetteljes vendégfogadásban volt részünk, pálinkával, teával, fánkokkal és pogácsával vártak bennünket a helyiek. Ezúton is hálásan köszönjük kedvességüket, vendégszeretetüket. Cserébe a település jó hírét visszük, hogy érdemes ide ellátogatni, már csak a templombelső kiemelkedően szép értékei miatt is.
Erdők és mezők mellett vezető utunkat farsangolással egészítettük ki. Előkerültek a maszkok és mókás jelmezek, hozzá egy kis borocska is. A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókedd éjféléig, a hamvazószerdával kezdődő nagyböjtig tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakodalmak, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A farsang csúcspontja a „farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a télűző mohácsi busójárást.
A Berkesdi-tó érintésével érkeztünk meg Kátoly településre. Kátoly nevét 1296-ban egy korabeli oklevél említette először Katlh néven. Később nevét Kathol néven írták. 1296-ban Óvári Konrád falvai között sorolták fel. 1296-tól kezdve azonban papja – a pécsváradi apát megbízottja – a település ez évtől kezdve mindig az apát egyházai között szerepelt. 1559-ben a település a pécsi káptalan birtokaihoz tartozott. A falu a török hódoltság alatt elnéptelenedett, s csak 1733-ban épült fel újra, de nem a régi helyén, hanem attól északra 1 km-re. Az újjáépült falu első telepesei magyarok, németek és horvátok voltak.
Innen útnak indultunk a máriakéméndi kegyhely felé. Útközben érintettük a bő és kristálytiszta, iható vizű Templom-forrást, melynek vizéből kellemeset kortyolhattunk.
A Nagyboldogasszony-kegytemplom a 260 éves kegyszoborral és az egykori kolostorépülettel a Pécsvárad és Szederkény között vezető műút mentén, a Karasica-völgyéből kiemelkedő kis domb magaslatán áll.
Máriakéménden az első csodás Mária-jelenés 1740-ben volt, s az
eseményt 33 évvel később ismerte el XIV. Kelemen pápa, aki 1773.
augusztus 15-én teljes búcsúi jogot adott a templomnak. Azóta pedig
minden évben búcsúi szentmisével ünnepli a helyi közösség és a
környékből érkező zarándokok Mária mennybevételének ünnepét.
A kegyhelyre érkezve a résztvevők egy kis borkóstolón is részt vehettek, majd megtekintettük a zarándokszállást és a templomot, valamint annak parkját. Túránkat bemutatják a következő képek.
