Falujáró túrát hirdettem Tevelre, melynek fő célja a katolikus vallási értékek felkeresése, a település megismerése és a tájházak megtekintése volt. 29 fővel indultunk útnak. Első állomásunk a 14. Segítő Szent kápolna volt a teveli út kanyarjában. Bozóttal eléggé körbenőtt, és sajnos feljárat nincs hozzá, így csak aluról szemléltük.
Tevelen egy szépen felújított keresztet tekintettünk meg 1858-ból. A plébániával szemben látható a Lordesi-barlang a Mária szoborral, és feszülettel 1930-ból. Itt áll még egy dereglye makettje is, mellyel a németek érkeztek le anno a Dunán, majd népesítették be a vidéket.
A falu ma is látható dombon álló barokk stílusban épült katolikus templomát 1794-ben kezdték építeni és 1797-ben fejezték be. A templom építését Dőry Ádám – a falu akkori birtokosa – is támogatta. Tonkó László és Irénke a sekrestyésházaspár jött kinyitni a templomot. A templom épp felújítás alatt áll, teljesen új tető készül, már az új cserepeket rakják fel. A csoport tagjainak ismertettem a templom történetét, és a benne található szép értékeket.
A sekrestyés úr ezután eljött kinyitni a Szent Rókus és Rozália kápolnát, mely a falu első kis temploma volt a német betelepülés után. 1739-ben épült a pestisjárvány megszűnéséért fohászkodva. A kápolna szépen felújítva, de előtte a feszület és a névadó Rókus szobor romokban.
Következő állomásunk a német tájház volt, ahol Antal Tamásné Ági fogadott bennünket. Nagyon szép precíz tájékoztatót kaptunk a németek életéből, itt elhelyezett tárgyaikból, s arra is volt lehetőség, hogy a közösségi teremben megpihenjük. Már elmentünk a helyszínről, amikor egyik túratársunk észlelte, hogy elvesztette a pénztárcáját. Telefonáltunk a bennünket fogadó hölgynek, aki készségesen visszament a házba, és meg is lett, majd elénk hozta és átadta túratársunknak az elveszett tárgyat.
A székely tájház következett: Erős Pál és az egyesület egy aktivistája fogadtak bennünket, akik nagy alapossággal és kedvességgel mutatták be a helyi székelyek által szépen berendezett tájházat. Szép ismertetést is kaptunk hozzá.
Végül a busz indulásáig még arra is maradt időnk, hogy a régi téglagyár és kálvária környékét megnézzük. Sajnos sem a gyár, sem a keresztút nem élő már. Bonyhádi átszállással utaztunk vissza Pécsre.
