Az idei tavasz időjárása eléggé bizonytalan, de az előrejelzések figyelembevételével úgy döntöttünk, megtartjuk a Jani bácsi emléktúrát azzal a módosítással, hogy az erdőben a Törökváron nem lehet főzni az előző napok nagy mennyiségű esőzései miatt, így célpontnak a kegytemplomot választottuk, és itt valósítottuk meg a főzést. Mint utólag kiderült az égiek most is velünk voltak, s jól tettük, hogy nem halasztottuk el a programot.
Máriakéménd központjából indultunk el hosszú sorban, egy szépen gondozott akácliget mentén. Első állomásunk a Szent Márton templom volt, melynek történetét elmesélve elmondtam a résztvevőknek, mennyit dolgozott itt Jani bá, amikor elkészült a templom külső felújítása, és a templom körüli területet is rendeztük.
Előbb a pincesori úton, majd szépen kaszált ösvényen értünk fel a „hegyre”. Második állomáspontunk a Schleicher-kereszt volt, ahol szintén sokat segédkezett Jani bá, annak újraállításakor.
Bár nagyon párás, zivatarra hajló idő volt, de úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, folytatjuk az utat, nem rövidítünk. Jól tettük, mert nem jött az eső, sőt egy idő után még a Nap is kisütött.
A Nagy-pincesoron haladtunk végig, ahol a túratársak, - főként, akik még nem jártak erre -, elcsodálkoztak, mennyi szép díszes pince van még ma is, noha már a présházak jó része itt is, és más településeken elpusztult. Schvebler Zsuzsa és Károly pincéiknél egy kis borkóstolóra hívtak minket. Ezúton is köszönjük a finom cserszegi fűszerest.
Harmadik állomáspontunk a Margaréta szobor volt. Itt szintén megismerhették a résztvevők a szobor kalandos történetét, és azt a hatalmas munkát és erőfeszítést, mely szintén Jani bá érdeme (és persze még sokan másoké), akik segítették, hogy ez a szobor méltó állapotban, eredeti helyére kerüljön, ahol valóban a történelmi hagyományoknak megfelelően állt, illetve elődje, az elmúlt századokon át.
A pincéket elhagyva a betonúton ereszkedtünk le, hiszen a sáros-vizes terepviszonyok nem tették lehetővé, hogy a meredek Héhwaldi utat válasszuk, ahol pedig egy kőkereszt és kápolnafülke is áll, és Jani bácsinak itt is komoly érdemei vannak abban, hogy ez elkészült.
Máriakéméndre visszaérve a Templom utcán mentünk végig, majd a Kéméndi-kereszt érintésével értünk ki a kegytemplomhoz.
A templom előtt megcsodálhattuk a világhírű Zsolnay angyalszobrokat, majd a templomban a résztvevők a kegyhely történetét hallhatták. Ezután a templom parkjában, a Jani bácsi emlékfájánál kezdetét vette a róla szóló megemlékezés, ahol munkássága, és példamutató szorgalma mindnyájunknak követendő példa lehet. Bárhol élünk, mindenütt vegyük észre a körülöttünk lévő világ szépségeit, annak épített értékeit és közösségeinket építve segítsünk abban, hogy hazánk kincsei méltó állapotban legyenek láthatók a későbbiekben is. Ha mindenki csak egy aprócska dolgot visz előre a maga területén, már egy szebb és jobb világban élünk. Ha egymásra is odafigyelünk, és egymást is segítjük, akkor Isten országához is közelebb juthatunk.
Jani bácsinak a Máriakéménd környéki erdőkben végzett munkája során még számos érdemei vannak, melyeket most mind nem tudtunk érinteni, de itt felsorolom, hogy mely létesítmények épültek az ő munkájával: Törökvári-pihenőhely asztalai, padjai, Törökvári-kút, Törökvári esőbeálló, 270 lépcső építése a Vár-hegyre (talán sokan nem tudják, de ginisz rekordot állítottunk ezzel és bekerültünk a legek könyvébe), Vályús-forrás, Lankás-forrás, Nyomjai-kereszt, Fűrész-kereszt, Héhwald-kereszt és Szentkúti-kápolnafülke, Szent Flórián szobor, István-kúti-pihenőhely erdei bútorai (már liptódi területen).
A megemlékezés percei után a templom udvarán asztalokhoz ültünk és elfogyasztottuk ebédünket, ami bár nem erdei tűzön és bográcsban főtt, hanem fedett helyen a plébánia konyháján, de finom és ízletes volt. Ezúton is megköszönöm a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjainak, és segítőinknek, hogy a főzést vállalták, és bennünket finom ebéddel vártak.
Ebéd után fakultatívan még lehetőség volt elsétálni a mindig bővizű Templom-forráshoz, melyet Jani bácsival építettünk közösen. Talán nem kell említeni, hogy ezt a sok munkát, ahogy én is, úgy Jani bácsi is ingyen végezte minden alkalommal. Önkéntes munkaóráinkat talán egy hosszú, véget nem érő szalagon jegyzik odafent. Az emberek többsége, ha szabadideje van, pihenni, nyaralni megy, esetleg pénzért külön munkát vállal. Mi azok közé tartozunk, akik másokért, a köz javáért dolgozunk, s Jani bácsiban is csillapíthatatlan volt a vágy arra, hogy újabb és újabb jócselekedeteivel segítse munkáinkat, s szeretett faluját.
Kérek, mindenkit, őrizzük meg Jani bácsi emlékét és szellemiségét, igyekezzünk magunk is egy kicsit Jani bácsi jóságából és szeretetéből átvenni. Köszönöm mindenkinek, aki eljött és részt vett az emléktúrán és/vagy a megemlékezésen. Továbbá köszönöm mindazoknak, akik a mai napon a máriakéméndi kegyhely további megújítását lehetőségeik szerint adományaikkal támogatták. A mai nap a főzésben résztvevőkkel együtt 60 fő volt jelen a programunkon.
Biki Endre Gábor, túravezető
Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör
