Útvonal: Mecseknádasd – Triebl – Puszta-árok – Kecske-hát – Sárkányjárás – Sándorfa – Meleg-oldal – külszíni kőbánya – nagymányoki kálvária – volt brikettgyár – Bányatelep
Táv: 14 km.
Mai utamnak több célja is volt: a mecseknádasdi Triebl pincesoron, még nem jártam, de úgy hallottam, szép ez rész. A falutól távolabbi Puszta-árokban sem voltam, ahol 30 éve még szőlők, pincék sorakoztak, melyeket a régi turistatérképek is jeleztek. A nagymányoki kálváriánál sem jártam. Amikor egyetlen egyszer a P+-en jártam sok évvel ezelőtt, ez kimaradt. (Igen csak egyszer, mert nem egy túl látványos és emiatt kevésbé járt szakasza mecseki turistaút-hálózatnak).
Továbbá szerettem volna kipróbálni az 50-es vasútvonalat, melyen még napi 4-5 pár vonat közlekedik Baja és Dombóvár között, és én soha nem utaztam rajta. Azért nem, mert sem a Keleti-Mecsek falvaiból, sem a Geresdi-dombság megállóiból nem igazán, vagy csak nagy kerülővel lehet Pécs felé eljutni. De ezt most félretéve, vonatoztam egyet. A reggeli indulást a délutáni vonathoz igazítottam, így a 9.30-as busszal utaztam Mecseknádasdig (érk. 10.02). Nagymányokról egyetlen délutáni közvetlen buszjárat lenne 14.22-kor, mely Pécsre 15.34-kor érkezik. Ha ezt választottam volna, a 45 km-es utat 1 óra 12 perc alatt tettem volna meg a busszal (átszállás nélkül).
A vonattal azonban a következőképp utaztam: 15.14-kor indult Nagymányok, vasúti megállóhelyről, és pontosan érkezett Dombóvárra, 15.53-kor. Az IC Pécs felé 15.50-kor elmegy (ezzel nem is számoltam), de 16.06-kor, 13 perc várakozás után szerencsére van személyvonat, mely Pécsre 17.14-kor érkezik (és most teljesen pontos volt.) Megkerülve így a Mecseket, a 102 km-es utat kereken 2 óra alatt lehetett megtenni. Még a vonat indulása előtt a Nagymányok, bányatelep fordulóhoz betérő helyközi buszjáratot is sikerült kipróbálnom, éppen akkor jött, így az utolsó 1 km-t nem kellett az aszfalton megtenni, ez levitt a vasúti megállóhoz.
A Baja – Dombóvár szárnyvonal forgalma: azt hittem, egyedüli utas leszek, hiszen köztudott, hogy évtizedek óta a leépülése tart ennek a vonalnak, és egyre veszít utazóközönségéből. Valamikor ezen a vonalon kétóránként közlekedtek a délkör vonatok Dombóvár – Bátaszék – Baja – Kiskunhalas/Kecskemét felé. Akkor még több kocsiból álltak a szerelvények. Mára napi néhány vonat maradt, ami már csak Bajáig jár, és mindössze egy almásládika, azaz a piroska jár erre. Igaz tavaly, néhány alkalommal hétvégén korszerű alacsonypadlós desiro motorvonat járt errefelé.
Meglepődve tapasztaltam, hogy Nagymányokon a 14.59-es Baja felé közlekedő vonatra 3 felszálló is volt. A 15.14-esen, amivel én mentem Dombóvárra, ugyan nem volt sem le- sem felszálló, de 12-en utaztak a vonaton. A kis kocsiban szinte minden ülésnél legalább egy fő ült. Viszont a teljes vonalon sehol nem volt leszálló, sem felszálló, pedig minden megállóhelyen megálltunk: Váralja vmh., Máza-Szászvár vá., Szászvár vmh., Szalatnak vmh., Mágocs-Alsómocsolád, vmh., Csikóstöttös vmh., Dombóvár vá. Ezek szerint utasforgalom főként a két város Baja és Dombóvár között van, a településektől rettentően távol eső megállóhelyeket már nem használják. Emiatt megfontolandó lenne, napi 1-2 olyan járatpár a két város között (egy reggel, egy délután), ami pl. csak Bátaszéken állna meg.
2009. decemberéig létezett még egy megálló Kárász-Köblény vasútállomás néven, ami a két településtől igen messze esett, és megszűnése ellenére máig szépen rendbentartott állomásépülettel rendelkezik. Érdekesség, hogy a megállóhely névtáblája sokáig hiányzott, miután ellopták… Több év után 2009 nyarán pótolták, de ez év decemberben már meg is szűnt az állomás, a vonatok többé itt nem álltak meg. Mondhatni, mire a MÁV elért a megvalósíthatóság szakaszába, már nem is volt mit kiírni… Ma már valószínűleg tényleg nem lenne utas a kieső helyen, de tény, hogy 2009-ben még laktak a közeli házban néhányan. Emlékszem a híradásokra: egy idős asszony sírva mesélt az RTL Klubnak arról, hogy ezentúl sehogy sem tud lakóhelyéről vonattal Dombóvárra utazni, buszok pedig nem járnak arrafelé. Az akkori rendszert ez persze nem hatotta meg, minden tiltakozás ellenére megszűntették a megállót. Ma már ezek a dolgok talán kicsit kíméletesebben zajlanak, és csak akkor szűnik meg egy megálló, ha tényleg nincs egyetlen utas sem.
Összességében egy nagyon szép útvonalat jártam be, és a Kecske-hátnál a bonyhádi túracsapattal is összetalálkoztam, akik elmondták, hogy minden héten kétszer túráznak, és hétvégente többeknek mostanában gyakran Óbánya a kiindulási helyszínük, mert rákaptak az új buszjáratra. Innen minden alkalommal más-más helyszín felé mennek aztán.
Akiket a vasúti téma bővebben érdekel, ajánlok néhány érdekes írást:
https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2008/08/kiuzetes-a-menetrendbol
és ezt:
https://kozlekedesiklub.blog.hu/2020/04/20/mellekvonali_balladak_elso_resz
Nagymányokon a mészkő felfedezése volt még nekem meglepetés, álmomban nem gondoltam volna, hogy itt a Közép-Mecsekhez hasonló kőzet létezik. Ugyanilyen kőzet van pl. a Tubes környékén. Ide, a Keleti-Mecsek szélére én inkább csak szenet, löszt, esetleg homokkövet képzeltem volna el.
Nagymányokon stációs kálvária is van. Ezt is megkerestem. Nagyon szép helyen lenne, de magánterületek miatt a kiírás szerint tilos alulról a feljárás. Csak kerülővel egy hátsó útról közelíthető meg. Az is zavaró, hogy a közeli telekről két hatalmas, támadásra készülő kutya próbál átugrani a kerítésen. Bár a kilátás innen fentről csodálatos a városra, nem igazán ajánlom a keresztút felkeresését. Sajnos rossz helyen van, hiszen nem sokkal alatta, és a közelében is szeméthegyek, és a volt brikkettüzem szétvert épületei, maradványai sem nyújtanak túl felemelő látványt. Amikor a 19. században megépült, még más lehetett a környék. Akkoriban csak szőlősdombok határolták.
