Farsangi túránkat a Baranyai-dombságba terveztük. Pécsről a 10.30-kor induló, immár Marázára is betérő járattal utaztunk. A marázai buszfordulóból indultunk el a Baranyai Zöldtúra útvonalán. Első állomásunk a Mária-kápolna volt, ám sajnos a fakivágások megváltoztatták a kápolna szakrális környezetét, a máskor szép füves aljú nyiladék most sártengerré változott, mert itt hordják ki a letermelt erdő fáit. Szomorú a lecsupaszított domboldalak látványa, ami csak évek múlva nyerheti vissza némiképp a korábban megszokott szép erdőborítást. A kápolnához van saját kulcsom, amit kinyitottam, így ennek szép belső tere vigasztalt minket a tájkép változása miatt. A Mária-forrás 0,6 liter/perces vízhozammal csak vékonyan csörgedez, lehet belőle inni is, de a rendkívüli a csapadékhiány miatt a kulacsokat megtölteni így időigényes.
A tarvágott területre felmászva felértünk a szántásra, mely valósággal porzott a szárazságtól. Még pár évvel ezelőtt ilyenkor volt a hóolvadás, és az árvízi hozamok jelentkezése a forrásoknál-patakoknál. Sajnos úgy néz ki, a természet rendje egyre jobban felborulni látszik, ami az élővilág és a mezőgazdaság számára óriási problémát jelent. Az a gyanúm, idén nem attól kell majd félni, hogy drágán vehetjük meg a piacon a zöldséget, gyümölcsöt, hanem már nem is lesz megfelelő mennyiségű (és minőségű) áru, ami rendelkezésre álljon.
A Martini-kereszthez érve bevártuk a csapat végét, majd túratársunk ügyesen felemelte a villanypásztort, hogy átbújhassunk alatta. Egy akácos erdőben értünk le a Nadragi-völgybe. Itt újra rácsatlakoztunk a zöld sávra, és a vizenyős völgyi úton, szép erdőben haladtunk tovább. Szerencsére itt még bővizű a patak, és sok tocsogó, szivárgó ér is felbugyog a turistaút mentén. Kicsit még sárosak is lettünk ezen a szakaszon.
Utunk a Törökvári-pihenőhelyre vezetett, ahol hosszabb (ebéd)szünetet tartottunk. A várba most nem mentünk fel, mert időre kellett a farsangi programra érkeznünk.
A kék rom jelzésen indultunk tovább, majd utunk egyre meredekebbé vált. Út közben érintettük a Baranyai-dombság legmagasabban található vízfakadását, a Vályús-forrást, ami azonban a száraz időszak miatt most egy csepp vizet sem adott. Régen csak a nyár második felében apadt el, és késő ősszel újra működésbe szokott lépni. Az elmúlt 12 évben, amióta újjáépítettük, nem is fordult elő, hogy télen szüneteljen a vízkibocsátása. Ha már vízre nem leltünk, azért pár percre megpihentünk a közeli Vadászházi-pihenőhely padjainál.
A gerincen haladva érkeztünk meg a Schleicher-kereszthez, ami már a máriakéméndi pincesor közeledtét jelzi. A Lankás-dűlőből rácsodálkoztunk a szemünk elé táruló, csodálatos körpanorámára, majd a pincesoron haladva megérkeztünk a Csép-pincéhez, ahol barátaink, Józsiék, és a gitárjáról elhíresült Jani bácsiék már vártak bennünket. Kezdésnek többféle házi pálinkát (kökény, meggy, körte, barack) kóstolhattunk, de a hagymás-zsíroskenyerek is már meg voltak kenve. Bent a pincében várt minket a jó meleg forralt-bor. Csodálatos tavaszias időben, közel 15 fokban, jó hangulatban töltöttük itt a délután egy részét, ahol Jani bá mókás gitáros ének-produkcióival, és elhíresült kéméndi meséivel szórakoztatta a közönséget.
Öt óra tájban, amikor már a hold is feljött (teliholdat láthattunk), elindultunk le a „hegyről” és Máriakéméndről a 17.33-kor induló buszjárattal utaztunk vissza Pécsre, ahová 18 óra után pár perccel meg is érkeztünk. A túrán 22 fő vett részt.
