A Lokomotív TE 2022. augusztus 13-ára nyílt túrát hirdetett a Keleti-Mecsekbe. Az egyesület Szentendrén élő tagja, Berki Zoltán szervezésében és vezetésével valósult meg a program. A hosszan tartó szárazság ellenére csepergős reggelre ébredtünk, ám egy igazi turista kedvét ez sem veheti el. Zobákpusztán Berki Zoltán túravezető és Biki Endre Gábor köszöntötték a túrázókat. 16 fővel indultunk útnak, melyen a Lokomotív TE, a komlói Hétdomb TE és a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai közül is többen részt vettek.
Utunk során nagyrészt végig a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát követtük, így kezdetben leereszkedtünk az Egregyi-völgybe, majd keskeny ösvényen megkezdtük gyaloglásunkat a Hidasi-völgyben. A rendkívüli szárazság itt is tetten érhető volt, a patakban csak igen kevés víz csordogált. Szerencsére azonban a Csurgó, ha szerényen is, de megmutatta bájos kis vízesését, és a Hidasi-forrás is adott még ivóvizet számunkra. Ez külön öröm, hiszen 16 évvel ezelőtt ennek a vízfakadásnak a felújításában magam is részt vettem, s az eltelt évek alatt mindvégig folyt a forrás. Itt megemlítettük Csokonay Sándor (1898-1983) munkásságát, akinek a természet iránti szeretete csillapíthatatlan volt, és évtizedeken át maga építette a mecseki forrásokat (hátizsákjában cipelve a cementet, márványtáblákat). A Nagy-kaszálót elhagyva az erdészeti műútra tértünk. Innen egy szép bükkösben - jelentős szintkülönbséget megtéve - értük el Kisújbánya határát.
A Miske-tetőről általában nagyon szép panoráma élvezhető a Keleti-Mecsek erdős magaslataira, ám a kiégett fű és az elszáradóban lévő fák látványa lesújtó volt. Az idei évben alig esett eső, ami nagyon meglátszik a patakok, források vízhozamán is, hiszen a legtöbb forrás már hónapokkal ezelőtt elapadt. A kisújbányai temetőben megnéztük a Mecsekerdő Zrt. által korábban felújított keresztet, ami mellett ismertető tábla is áll. Kisújbányán nagy jövés-menés volt, hiszen ezen a hétvégén rendezték meg az „Üveges hétvége”című rendezvényt. A Bodzás-forrás melletti pihenőhöz érve a Mecsekerdő Zrt. munkatársai egy kis vendéglátással készülve már vártak minket. Ez a forrás és szemben lévő társa szerencsére még bőven adja a vizet, igaz nem a kifolyócsőből folyik, hanem a kőfal alól tör elő. Merítéssel vételezhető a tiszta és finom forrásvíz.
Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója bemutatta Ruppert Róbert erdész kollégáját, aki a Keleti-Mecsek ezen részén végzi szolgálatát, majd köszöntötte a megjelenteket és örömét fejezte ki, hogy a keresztény emlékek megóvása összetartja a közösségeket, akik óvják és vigyázzák az elődeink szellemiségét.
Az eseményen részt vett a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnökségének képviseletében Strasser Péter, aki turistatársaival évek, évtizedek óta oroszlánrészt vállal a mecseki turistaútjelzések karbantartásában.
A közösséghez szólt még VízkeletyJudit, Vízkelety László lánya, a Lokomotív TE tagja, aki felidézte édesapja turista-munkásságát. Vízkelety László (1923–2007) aranyjelvényes túravezető 1949-ben alapította meg a Lokomotív Turista Egyesület jogelődjének számító Budapesti Lokomotív Sportkör Turista Szakosztályát. 1952-ben kezdeményezésére hirdette meg a Lokomotív Turista Szakosztálya az Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat, melynek útvonalát 1953-ban az elsők között teljesítette.
A beszédek után átsétáltunk a közeli kereszthez, ahol sor került a Mecsekerdő Zrt. által állított tábla avatására. Ezen a kihelyezett olvasón látható a kőkereszt hiteles története:
Arnold Fülöp kisújbányai molnár emeltetett kőkeresztet 1868. december 10-én 30 korona költséggel, az Arnold család vízimalmának közelében. A korabeli térképek Arnold-Mühle, majd a későbbiekben Fuchse-Mühle elnevezéssel jelölték a Ferde-vízesés feletti részen álló malmot, melyet az 1960-as években lebontottak, de maradványai még ma is láthatóak. Az Óbányai-völgyben, az 1940-es évek végéig még csaknem 30 vízimalom működött. A kereszt 1912-ben Reisz Ferenc püspöknádasdi (ma Mecseknádasd) kőfaragó mester munkája nyomán újult meg. Az 1960-as években, a szocializmus idején, a kereszten függő korpuszt a mecseknádasdi párttitkár és a tanácselnök vadászataik során céltáblaként használták – erről Szabados Tamás „Két falu között” c. dokumentumfilmjében számolt be. A kereszt hosszú évtizedeken át így csak torzóként volt látható, senki sem viselte gondját. A kőkereszt eredeti állapotban történő felújítását 2019-ben Berki Zoltán térképész, természetjáró kezdeményezte édesanyja emlékére. Utolsó közös túrájuk során megdöbbenve látták a kereszt múltjához, környezetéhez méltatlan állapotát. A túra után néhány nappal Berki Zoltán édesanyja egy baleset következtében elhunyt, fia ezt követően határozta el a helyreállítást. A Krisztus-feszület felújításának koordinálását a Mecsek Egyesület részéről Biki Endre Gábor vállalta. A kereszt helyreállításának költségeihez támogatóként a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Hosszúhetény Község Önkormányzata és a Mecsekerdő Zrt. is hozzájárult.
A feszület táblájának avatásán részt vett dr. Péceli Endre özvegye, Erzsébet asszony is. Lánya, Péceli Gyöngyvér beszédében méltatta édesapja, Péceli Endre munkásságát, aki Mecseknádasd majd Kisújbánya háziorvosaként látta el a helyieket. Régi történetek felidézésével ismerhettük meg, hogy édesapja és a család milyen szoros barátságot ápolt az itt élőkkel, valamint az „és még egymillió lépés” forgatását (1986) követően Rockenbauer Pál (1933–1987) televíziós szerkesztővel.
Ezt követően Berki Zoltán elmesélte érzéseit, hogy édesanyjával az utolsó közös túrájuk (2018) alkalmával milyen rossz érzés fogta el őket a kereszt pusztuló állapota láttán, amikor a legtöbb helyen keresztény kultúránkat igyekszünk megőrizni. Kérte, hogy jártunkban-keltünkben figyeljünk fel arra, ha az utak mentén magányosan álló, elhanyagolt keresztet vagy más megőrzendő emléket, emlékhelyet látunk. Hazánk és nemzeti értékeink gyarapodnak azáltal, ha rendbetesszük ezeket, de legalább felhívjuk rájuk a figyelmet, kezdeményezzük a helyreállításukat. Kötelességünk megóvni ezeket az utókornak, hiszen generációk óta, akár 150-200 éve velünk vannak. Zoltán beszéde után édesanyja emlékére koszorút helyezett el a feszület talapzatán.
Ripszám István kifejtette, hogy amióta itt Baranyában elkezdődtek a keresztek felújításai, és ebbe több szervezet is bekapcsolódott, azóta valami az egész megyében megmozdult. Korábban 70 év alatt nem volt annyi keresztfelújítás, mint ami az elmúlt néhány évben történt, sőt több településen vagy lakott helyektől távolabb is látni teljesen új feszületeket is. Ez is bizonyítja, hogy a mai, gyorsan változó világunkban is szükségünk van a kapaszkodókra, térben és lelki értelemben is. A kereszteket nem az egyház, hanem mindig magánszemélyek állították, hálából, fogadalomból, vagy súlyos természeti csapást követően. A feszületek addig voltak ápoltak, amíg ezek a családok éltek és utódaik is gondozták őket. A 20. század közepétől azonban gyökeresen megváltozott minden, a falvakból sok család elköltözött vagy kihalt, így a szokások, hagyományok ápolása is feledésbe merült. Ezért volt fontos a Mecsekerdő Zrt. azon kezdeményezése, amelynek keretében az elmúlt években több, a turistautak mellett álló kereszt felújítását el tudták végezni. Az itt elhelyezett tábla ehhez a munkához illeszkedik.
Végül Biki Endre Gábor elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt még a legtöbb mecseki vagy baranyai kőkereszt rossz állagú volt, mely romos mementója volt egy olyan világnak, ahol az emberek Istenbe vetette hite megingathatatlan volt. 10 évvel ezelőtt elkezdtünk valamit, ami változást hozott. Miután sok-sok forrást, erdei pihenőhelyet rendbehoztunk, elérkezettnek láttuk az időt, hogy a vallási emlékeket is megóvjuk a pusztulástól. Kisújbányától Máriakéménden át Erdősmárokig számtalan kőkereszt, képoszlop is megújult, de még kápolna is volt a felújítások sorában. Szerencsére mindig voltak támogatók, adományozók, s a Mecsekerdő Zrt. és a Mecsek Egyesület is partner volt ezek megújításában. Bizonyára sokan látták a megújulást, és mind a mai napig tanácsot kérve többen megkeresnek, hogyan állhatnának neki egy-egy ilyen munkának. Az utóbbi években a magyar kormány is kiemelt figyelmet fordít az útmenti keresztekre. Immár pályázati források elnyerésével is lehetőség van helyreállítani a kőkereszteket. Éljünk minél többen a lehetőséggel!
A Péceli-kereszt táblaavatójának befejeztével elindultunk a csodálatosan szép Óbányai-völgyön, érintve a Ferde-vízesést és a Csepegő sziklát. Nem mentünk el megállás nélkül a Pataki-forrás mellett, így a szomjas turisták pótolhatták belőle vízkészletüket. A Pisztrángos-tavakban szerencsére még megfelelő a vízszint, így a látványa is kellemesen felüdített bennünket. A túra után még volt idő egy kis beszélgetésre, evésre-ivásra is a Jéhn kocsmában. Óbányáról a 16.34-kor induló közvetlen járattal utaztunk vissza Pécsre.
Köszönjük szépen Berki Zoltánnak, hogy Szentendréről, hajnali indulással is vállalta a túravezetést, és hogy motorja volt annak, hogy egy mecseki kőkereszt megújulhatott 3 évvel ezelőtt. Köszönjük Ripszám István vezérigazgató úrnak és az erdészet munkatársainak az emléktábla kihelyezését, így az öreg kőkeresztről most már minden erre járó, a hely múltjára, szellemére kíváncsi vándor pontos információkat kaphat.
Biki Endre Gábor, bronzjelvényes túravezető, a Pécsi Egyházmegye közösségszervező munkatársa és a máriakéméndi kegytemplom gondnoka
