A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csoportja ezúttal Fejér megyébe, a Fatimai Szent Szűz kegyhelyére, az 550 fős Alsószentivánra látogatott. Pécsről csak 9-en indultunk, aztán a vonaton mindenütt szálltak fel, hogy csatlakozzanak hozzánk. Jöttek Szentlőrincről, Komlóról, Véméndről, Bajáról, Dusnokról, Mélykútról, Tataházáról és Németkérről is. Végül a 31 főre duzzadt csoportunk vágott neki a kevés gyaloglást kitevő zarándoklatnak, hiszen ez a kegyhely a település központjában, a valamikori kastélykertben egy szép erdőben található. A kegyhelyen az egyházközség világi elnöke, Fekete Zoltánné Márta Erika fogadott bennünket, aki lelkesen mesélt a maroknyi hivő közösségről, akik a búcsúk alkalmával szaporodnak meg. Tavasztól őszig minden hónap 13-án van búcsú a kegyhelyen. A kastély-kápolnában Reisch József túratársunk mesélt még sok érdekességet, hiszen ők régóta ide járnak zarándokolni.
ALSÓSZENTIVÁN TÖRTÉNETÉBŐL
Fejér vármegye déli részén, a Dél-Mezőföldön, a Paksi-rög térségében, Dunaföldvártól 15 kilométerre nyugatra fekszik. A községben Bújóliknak hívott labirintusokat, barlangokat egy ismeretlen nép építette. Levéltári feljegyzések alapján ismert, hogy a település hajdani lakói a tatárok elől menekültek ezekbe a labirintusokba, s csak IV. Béla személyes megjelenésére voltak hajlandóak a járatok mélyéről előmerészkedni.
A falu első fennmaradt hiteles írásos említése 1323-ból való Szentiván alakban. Az elnevezés két településrészre is vonatkozott: az északi részt eredetileg Felsőszentivánnak, majd később Középszentivánnak hívták, hogy az Aba melletti Felsőszentivántól meg lehessen különböztetni, a déli részt pedig Alsószentivánnak. A 18. században Közép- és Alsószentiván egybeolvadt, s ekkor lett a neve hivatalosan is Alsószentiván. Az elnevezés Keresztelő Szent Jánosra utal, őt nevezték a honfoglalás előtt itt élő szláv népek Szent Ivánnak.
Alsószentiván határában feküdt az egykori Zedreg nevű besenyő település, amely nevét a környéken szép számmal előforduló szederbokrokról kapta. Az Árpád-korban templomáról volt nevezetes, de a török időkben teljesen elpusztult. Ma helyén a temető található.
A törökök, majd az osztrákok elleni harcokban a település többször elnéptelenedett. Az Árpád-korban itt élt besenyők helyére a török időkben szerb telepesek építették újjá Alsószentivánt. A 18. századtól magyar parasztok telepedtek le a faluban. A 20. században a település a Szluha család birtoka.
SZLUHA CSALÁD
Az 1848–49-es szabadságharc előtt 335 katolikus, 13 evangélikus, 57 református és 9 izraelita élt a településen, amelynek leggazdagabb lakói akkoriban a Szluha család tagjai voltak. Közülük verbói Szluha Imre királyi tanácsos. A két világháború között a település lakosságának 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott: legtöbbjük a saját – kis- és törpebirtokos – gazdaságát művelte a pusztákon, néhányan pedig a Szluha család nagybirtokán tevékenykedtek napszámosként vagy cselédként. A család még az 1850-es években építtette meg a ma is álló, klasszicista stílusú kastélyt.
Nem ez az egyetlen épített örökségük: családi kriptájukat a közeli domb tetejére építtették, ahová elsőként Benedek uraságot temették. Ő élete végéig Benedekpusztán élt, Imre nevű fia volt az, aki Középszentivánra költözött családjával és kastélyt építtetett.
A KEGYHELY LÉTREJÖTTE ÉS KIALAKULÁSA
1945. szeptember 6-án Alsószentivánnak Kovács Géza lett a plébánosa, aki első szentmiséjét, még az iskolában tartotta, mivel még nem volt templom. Olyan sokan jelentek meg, hogy nem fértek el egy osztályteremben. A beszédben azt javasolta, hogy a Magyarok Nagyasszonya helyett a Világ Királynőjéhez szenteljék a leendő templomot. A püspök szavait idézte javaslatával kapcsolatban, aki szerint „már csak az ötlet kell”, hogy megtörténjen a fatimai Szent Szűz zarándokhelyének kialakítása. A plébános szerette volna, ha elkészítik a Fatimai Szűz szobrának másolatát, és elhozzák Fatimából. Ezzel kapcsolatban írt levelét Varga János fordította le latinra, és a püspök továbbította. A beadványt a sok hasonló kérés miatt elutasították, de küldtek egy fényképet a másolat elkészítéséhez segítségül. A plébános a hívek tanácsára készíttetett egy másolatot Sugár Gyulával 1000 forintért. 1949-ben, a november eleji szoborszentelés idején Hadrévi József azt javasolta, hogy nagynénjének, Dobos Ilonának írjanak levelet, és ő elintézi, hogy megkapják a Fatimai-szobrot.
Dobos Ilona a leiriai püspöknek a következőt írta: „Én magyar nő létemre 30 éven át teljesítettem portugál gyarmaton missziós szolgálatot. Ezért a munkáért semmilyen fizetést, vagy emberi elismerést nem kívántam, s most sem kívánok. De ha a püspök úr értékelné ezt a 30 éves missziós munkát, akkor küldene a magyar népnek egy Fatimai Szűzanya-szobrot.” E levél hatására a leiriai püspök megbízta a „Vozdá Fatima” („Fatimai Üzenet”) című lap szerkesztőjét a szobor elkészíttetésével, amely 1950 augusztusára lett kész. Ekkor a leiriai püspök Dobos Ilonán keresztül felvette a kapcsolatot Kovács Gézával, és a Jelenések Kápolnájában felszentelte a szobrot, majd augusztus 30-án Lisszabonban feladták Bécsbe, Pevlicsek Péter ferences szerzetes címére. Ő elintézte a formaságokat, és elküldte a szobrot Alsószentivánra.
Kovács Géza plébánost 1950. december 16-án értesítették a budapesti vámhivataltól a szobor megérkezéséről, amely végül december 22-én érkezett a sárbogárdi vasútállomásra, ahol Ország József várta. A szobrot december 30-án Shvoy Lajos püspök is felszentelte. Az 1951. év elején szinte naponta érkeztek zarándokok egyénileg és csoportosan is. Ezt sokan rossz szemmel nézték, s megalakult a településen az Istentelenek Szövetsége, amely vallásellenes gyűléseket és agitációt tartott. Az 1951-es év végén támadás indult a Fatimai Szűzanya ellen. A következő évben a Szűzanya Karszki György nyugalmazott képzőművész, főiskolai tanár segítségével a végleges helyére került. A templom klazurákat, miseruhákat s egyéb dolgokat kapott. Nem sokkal ezután Kovács Géza plébános utódja Borbély Pál lett, akinek szolgálati ideje alatt tovább nőtt a Magyar Fatima népszerűsége. A Fatimai Szent Szűz tiszteletére két engedélyezett szent éneket is írtak, a „Fatima mellett, az Iria völgyében” kezdetűt Kovács Géza, a „Légy áldott, Szűz Anya” kezdetűt pedig Borbély Pál.
A kegyhely a fatimai jelenés 100. évfordulója alkalmából Spányi Antal megyéspüspök szorgalmazására teljesen megújult. A Székesfehérvári Egyházmegye fontosnak tartotta, hogy több kegyhely legyen az egyházmegye területén, ezért mindig is sokat áldozott azok jókarban tartására, és fejlesztésére, ezzel is segítve a hívek lelki életét és az ide szervezett zarándoklatokat.
