Baráti körünk Keleti-Mecsek-kerülő 9. túrájának útvonala a következő volt: Pécsvárad, Dombay-tó, am. – Dombay-tó – Kisnádasdi-forrás – Ruzsama – Vörösma jelzetlen útja – Büdös-kút – Büdöskúti-völgy – Patakos-völgy – Zengővárkony – Zengővárkony, bejárati út.
Megtett táv: 14 km. Szintemelkedés: 320 m. Pécsről a 8 órási busszal indultunk, s Zengővárkonyban már elértük a 13.36-os buszt, de akár a 12.36-os busz is elérhető lett volna, de inkább napoztunk még a kellemes őszi napsütésben a Zengő alján a rétek mentén.
Dombay-tó
Pécsváradtól nyugatra, mintegy 2 km-re terül el a Tóvölgy a Dombay-tóval. Vizét a Dombay- a Tóvölgyi- és a Kisnádasdi-forrásból nyeri, mely utóbbi egy elpusztult középkori falu, Kisnádasd nevét őrzi. A falu a pécsváradi apátság birtoka volt, Pécsvárad, Hetény és Szilágy határolta. A forrás felett nyugatra az Aranyhegy emelkedik.
A patak mellett malmok sorakoztak: a Pécsi-malom, Meiszter- illetve későbbi lakója után Kútor-malom (ma itt van Pécsvárad Város Önkormányzatának ifjúsági tábora), a tó alatt Csordos-malom (ma itt van a Zengő Ifjúsági Tábor), a vasút alatt Koch-malom (ma is a család birtokában), a régi országút alatt a Hauck-malom, a 6-os út alatt a Kleisz- vagy Gerner-malom, Fuller-malom, Jäger-malom és végül Erzsébet község közelében a Driesz-malom.
Dombay János régész javasolta 1959-ben a Pécsváradon ülésező és az ő ásatásaival ismerkedő megyei vezetőknek, hogy egy gát megépítésével mesterséges tó alakítható ebben a gyönyörű környezetben. Palkó Sándor megyei tanácselnök vezetésével megkezdődtek az előkészületek. A 11 kataszteri hold terület kisajátítása után a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal elvégeztette a földmunkákat, megépült egy 71 méteres gát zsilippel és a partoldalt helyenként burkolták. 1961 tavaszán 7,5 kataszteri hold területen, ezen belül 1,3 hektár vízfelülettel, összesen félmillió forintból elkészült Baranya első mesterséges csónakázótava.
A Pécsváradi Tanács 1962-ben átvette az üzemeltetést, és úgy döntött, hogy a tó őrizze az akkor már egy éve halott Dombay János emlékét, így lett a Tóvölgyből Dombay-tó. Öt év múlva felavatták az emlékkövet, Vígh Tamás budapesti szobrászművész alkotását, az alábbi szöveggel: „Az innét indult, itt sokat időzött, híres ásatásait a községben végző Dombay János (1900. VIII. 10. Veszprém - 1961. III. 23. Pécs) régész, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának első vezetője emlékét idézi ez a kő.”
Üvegesek útja
A Kisújbányai Baráti Kör Alapítvány által alapított Üvegesek útja a hosszúhetényi üvegkiállítástól indul, majd a Zengő alján, a Réka-völgyi hutahelyen, Óbányán, Kisújbányán és Pusztabányán keresztül ér vissza a kiindulási helyre.
Büdös-kút
A Zengővárkony felé irányuló völgy legfelsőbb helyzetű vízkilépése, mely régebben állatok itatását szolgálta. Foglalása erre utalóan történt, mivel az aknás kialakításból néha az előtte lévő kővályúkba folyik ki a túlfolyó víz. A környékben a 17. században ezüstöt bányásztak. A forrást 2009-ben Biki Endre Gábor teljesen felújította, ám azóta senki sem gondozza, így az újra az enyészeté vált. A forrás történetéhez tartozik, hogy közelében 2011. június 22-én elveszett egy kétéves kisfiú. Amíg szülei a közelben cseresznyét szedtek, addig kóborolt el. Már szülei visszamentek Pécsváradra és bejelentették eltűnését a rendőrségen, amikor Patkó Zoltán juhász rátalált a kisgyerekre, aki egy bokor alatt ült és hangosan sírt. A gyereket ezután megetette és megitatta az akkor még használható forrásnál, majd kézben Pécsváradra vitte, akit szülei már nagyon vártak.
Zengővárkony
420 lelkes település, Baranya megyében, a Zengő lábánál, Pécsvárad szomszédságában, a megyeszékhelytől mintegy húsz kilométernyire terül el. A Keleti-Mecsek Tájvédelmi Körzet részét képezi.
Zengővárkony, Magyarország egyik legdallamosabb nevű települése, mely nevét egy anekdota szerint egy vadkanról kapta. A falu erdejében vadkant kergető gazda, „Várj kan!” kiáltásait hallotta a csősz Várkonynak. A legenda szerint innen a név.
A község igazi története azonban a régmúltig
nyúlik vissza. Szomszédságában feltárt újkőkori leletek arról tanúskodnak, hogy
ezen a tájon már i.e. a III. évezredben már élt ember.
A korai leleteken kívül az ember tevékeny ittlétét igazolja a messze földön
híres szelídgesztenyés, mely máig a falu büszkesége. Az első fákat még a
törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos öt-hatszáz éves
famatuzsálemekkel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges
mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle – melynek szaporításához hozzájárult
az igen kedvező klíma is – így az összefüggő gesztenyés lassacskán negyven
hektárnyi területen terjeszkedett el, a termés eladásával biztosítva a
gondtalan megélhetést, nagyobb jólétet az itt élő embereknek. Ezen a
különlegesen szép tájon, a Pécsváradhoz vezető úthoz közeli gesztenyefák
árnyékában nyugszik, végső akarata szerint Rockenbauer Pál, „világjáró”,
természeti és honismereti filmek készítője.
A falu lakói túlélték a török hódoltság nehéz évtizedeit is, sőt, egyes feljegyzések szerint az oszmánok elöl menekülő görögök is betelepedtek a Zengőalja védett erdeibe. Egy Basileus nevű görög remete emlékét ma is őrzi a bő vízű Balázs-forrás, melyet a vízmű ivóvízhálózatába foglaltak. A törökök kiűzését követően a színmagyar községbe a 18. század végén több német család is beköltözött. Az országos reformáció következtében a protestáns „kálomista” vallást vették fel. Mára a betelepítések következtében a lakosság mintegy fele római katolikus (német ajkú), másik fele megőrizte reformátusságát.
Talán „zsákfalu” jellegének is köszönhetően, Zengővárkony megőrizte ősi kultúráját. Néprajzilag, lelkületileg, viseletben és hagyományokban a Sárközhöz tartozik. Mintegy szigetként éli meg hagyományait, ápolja gazdag kulturális örökségét. Az itt élőket a tolna vármegyei, sárközi református falvakhoz (Váralja, Decs, Őcsény, Alsónyék és Báta) szoros rokoni szálak fűzik. Zengővárkony fiataljai a 20. század közepéig a már említett településekről hoztak maguknak feleséget illetve oda mentek menyecskének.
