A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti
Kör 2025. évi őszi túratábora Máriakéménd, Szigetvár, Szederkény, Kékesd,
Erdősmárok, Maráza, Kátoly és Nagyharsány településeken megrendezett túrákkal
és programokkal került megvalósításra, ahol egyes alkalmak nyitottak voltak, melyekre
külsős résztvevők is bekapcsolódhattak. A tábort Biki Endre Gábor szervezte,
mely Hartai Gizi túratársunk segítő munkájával valósult meg. Köszönet ezért neki.
SZIGETVÁR
A vár és a város története szorosan
összekapcsolódik. 1391-ben említik a települést Zygeth néven, majd a XV. század
első felében Szigethi Antimus Osvát uraság megkezdte a Kerektorony néven ismert
kőtorony építését a mai északnyugati bástya helyén. A tornyot fallal vették
körül, majd megmagasították, közben újabb épületek épültek a környéken. Miután
a lakosság száma folyamatosan növekedett, az első szigeten kezdődött el a
tényleges vár, a második szigeten pedig a város felépítése.
Az első szigetet 1449-ben castrum,
azaz vár, a második szigetet 1463-ban oppidum (mezőváros) néven említik. Ekkor
a terület a Garai család tulajdona volt. Török Bálintnak, a XVI. század első
felének egyik leghíresebb-leghírhedtebb alakjának köszönhető az igazi
erődrendszer kiépítése az 1530-as években, az árok- és csatornarendszer, a
felvonóhidak megépítésével egyetemben.
A település a Magyar Királyság
dél-nyugati területének központjává vált, gazdasági, közigazgatási, és
kulturális téren is, hiszen 1542-ig itt élt Tinódi Lantos Sebestyén, és
Istvánffy Pál, a híres humanista történetíró, Istvánffy Miklós apja is.
1541 nemcsak Buda és az ország, hanem
Sziget számára is jelentős változásokat hozott, hiszen Török Bálint
konstantinápolyi fogsága egyben azt is jelentette, hogy birtokai védtelenül
maradtak. Felesége, Pemflinger Kata és kiskorú fiai nem tudtak szembeszállni a
területekre igényt tartó nagyurakkal, igy többek között IV. Zrínyi Miklóssal
szemben.
Zrínyi Miklós 1566-ban I. Szulejmán
szultán hadaival szemben vette fel a harcot. 1556-tól folyamatosan erősítették
Sziget védműveit, olasz építőmesterek is részt vettek a munkálatokban. Zrínyi 2500
katonájával egy hónapig állt ellen a mintegy 50.000 fő reguláris katonaságot
felvonultató török ostromnak, majd a lángokban álló belső várból a megmaradt
300 fő Zrínyi Miklóssal az élen kirohant, és hősi halált halt. Az ostrom alatt
a városrészek és a vár is szinte teljesen egészében elpusztult. Amikor a
törökök elfoglalták a belső várat, egy váratlan robbanás több ezer embert ölt
meg.
Maga I. Szulejmán szultán már nem érte
meg a győzelmet, néhány órával korábban legyőzte a kor és a betegség, 72 éves
korában meghalt. Szokollu Mohamed nagyvezír és környezete eltitkolták halálát,
hogy megelőzzék a janicsárok lázadását, és sikeresen be tudják fejezni az
ostromot.
A szultán testét elvitték ugyan, de
belső szerveit a vezéri sátorban álló trónszéke alatt temették el. Ezen a
helyen később a törökök türbét (síremléket) állítottak, mely köré hamarosan
dzsámi, minaret, derviskolostor, katonai laktanya, és egy egész kis település
épült.
A vár bevételét követően a hódítók
azonnal megkezdték az újjáépítést. Ekkor alakult ki a vár mai formája, a
védelmet tégla- és kőfalakkal erősítették. Megépült először Szulejmán szultán,
majd Ali pasa dzsámija, a városban több dzsámi, minaret épült, és medresze
(iskola) működött. Gazdag gyümölcsöskertek és rózsakertek váltották egymást,
vezetékes ivóvízrendszert építettek ki, a főteret pedig sardiván (szökőkút) is
díszítette.
Sziget a török hódoltság korában
szandzsákközpontként, illetve rövid ideig vilajetként fontos közigazgatási
szerepet is betöltött.
A 112 évig tartó török uralmat
követően a hosszú ideig ellenséges gyűrűben kiéheztetett törökök harc nélkül,
1689. február 13-án az utolsó szigeti pasa, Hasszán vezetésével, elhagyták
Szigetet. A várat újra Habsburg katonaság vette birtokba, a városba pedig új
lakosság telepedett. Maradt néhány átkeresztelkedett török család, de
bosnyák-horvátok, szerbek, németek és magyarok is szép számmal telepedtek le,
újraindítva a város életét.
A várat tovább erősítették, ennek az
időszaknak az építészeti emlékei közé sorolható a jelenlegi kapubejáró, a
barokk óratorony, illetve a kazamatasor. Ezt követően azonban a vár
hadászati jelentősége rohamosan csökkent, 1789-ben már csak hadifoglyok
őrzésére használták.
A Festetics család a mocsarat
lecsapoltatta, és a települést gazdasági központtá tette. Az utolsó szigetvári
földesúr gróf Andrássy Mihály Szulejmán szultán dzsámijának beolvasztásával
alakított ki kastélyt.
Az 1960-as évek elején végeztek
ásatásokat a várban. Először csak 2012-től, a 450. évfordulóra történő
felkészülés keretében történt nagyobb mértékű szakszerű felújítás. Ennek
köszönhetően a Zrínyi Emlékévre megújultak, statikailag biztonságossá váltak a
falak, körbejárhatóvá vált a teljes várfal, új fogadóépület épült. 2016 óta
Nemzeti Emlékhelyként fogadja a látogatókat.
SZIGETVÁRI GYÓGYFÜRDŐ
Szigetvár
egyik legnagyobb vonzereje - történelmi múltja és épített kulturális öröksége
mellett - a kiváló minőségű gyógyvíz. A város szívében egy kiemelkedően
impozáns, szemet gyönyörködtető létesítmény a Szigetvári Gyógyfürdő, ahol az 50
évvel ezelőtt felszínre törő 62°C-os hévíz nyújt felejthetetlen
kikapcsolódást.
ERDŐSMÁROK
Erdősmárok (1950-ig Püspökmárok) Baranya
vármegyében, a Mohácsi járásban. A Dunától nyugatra, a Geresdi-dombság déli
lábainál fekszik, zsáktelepülés. Az Árpád-kori település Erdősmárok nevét
1261-ben említették először az oklevelek Mark néven. A 16. század közepén a
pécsváradi apátsághoz tartozott.
MÁRIA-KÁPOLNA
Marázától délre, másfél kilométerre, az erdő
szélén helyezkedik el. A Mária-kápolnát, illetve az előtte lévő forrást
gyógyhelyként tartották számon korábban. Ehhez két legenda is fűződik. Az egyik
szerint Mária megjelent egy juhász vak lányának álmában, aki a tanácsára
megmosta szemét a forrásban, amely azután meggyógyult. Egy másik változat
szerint egy, a közelben kapáló horvát asszony kétéves vak lánya belepancsolt a
forrás vizébe, megdörzsölte a szemét, és ezután látni kezdett.
A gyógyforrás mögé először deszkából, majd amikor
az leégett, az 1700-as években kőből emeltek kápolnát a lakosok. A
környékbeliek évszázadokon át zarándokoltak ide, itták a gyógyvizet, szemüket,
kezüket, lábukat megmosták vele, s üvegekben vitték haza. Hálából
gyermekingeket raktak a kápolnai Mária-szobor lábához, mások gyógyulásuk után a
mankójukat hagyták ott.
Az 1980-as évekre elhanyagolttá vált a hely,
benőtte az erdő, a forrást ellepte az iszap, és bedőlt a kápolna teteje.
A sorsa 1996 nyarán fordult jobbá, amikor Jégl
Péter volt marázai lakos, (2015-ben Langenau-ban elhunyt, Németország) azzal
kereste meg Schenk Jánost, Maráza akkori polgármesterét, hogy egymillió
forinttal szeretné támogatni a kápolna helyrehozatalát, hogy a régi időknek
megfelelően ismét zarándokhely lehessen, mint ahogy az ő emlékeiben is él.
Megkezdődött a munka, először erdőtisztítással,
így láthatóvá váltak a kápolna még álló falai, a forrást pedig egy öreg
szilvafa elkorhadt tuskója mellett egy méterrel, a hordalék alatt találták meg.
A kápolna felújítását az eredeti állapot visszaállítása szerint végezték,
melyben nagy segítségére voltak az önkormányzatnak az idősek elbeszélései. Az
épület ajtajának kazettáiba a legenda történetét faragták.
A zarándokhely megújulása a hagyományt is
újraélesztette, azóta is nagyon szép erdei környezet várja az idelátogatókat.
Minden évben Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án, délután kettőkor indul a
körmenet a világháborús emlékműtől a kápolnáig, ahol szentmisét is tart a
plébános. A Mária-forrást 2010-ben Biki Endre Gábor és segítői önkéntes
munkával építették ki. Sajnos az utóbbi aszályos években nem folyik.
KÁTOLY
A
XI. századtól a pécsváradi bencés apátság alapítólevelében olvashatunk említést
a faluról, minden bizonnyal ószláv településként. Kátoly és környéke klasszikus bölcsője lett a
magyar-szláv etnikum magyar néppé válásának. A pécsváradi alapítólevélben
Kátoly templomos helyként van feltüntetve. A község nevét 1296-ban említik először. Az 1780-as
időkig csak szláv családnevekkel találkozunk. A falu a középkorban délebbre helyezkedett el, a régi
templom a mostani temető helyén állt. A jelenlegi Szent Katalin templom
1911-ben épült. Az utóbbi években sikerült összegyűjteni a helyi horvátok
tárgyi és néprajzi örökségeit.
NAGYHARSÁNY
Nagy- és Kisharsányt,
a Szársomlyó lábához
települt falvakat, 1235-ben
említik először, mint
a Buda
felé vezető
út melletti településeket.
1247-ben a
„hétfői vásárra vezető
utat” nevezik
meg. Harsány kereskedelmileg
jelentős helyen
volt, s így nem
meglepetés, hogy az 1289- ben
említett Mindenszentek egyházának
papja, Domonkos 1332-ben
50 báni
dénár pápai
adót fizetett.
Ez a
summa viszonylag
komoly településre és
nagyobb templomra
utal. Egy
ily jelentős helyen
már 1241
előtt is
kellett templomnak, sőt
önálló plébániának is lennie. Ez az 1289-ben Mindenszentek névvel illetett
templom volt.
REFORMÁTUS TEMPLOM
A kutatás bebizonyította,
hogy a
mai épület nyugati
felében egy keletelt
szentélyű, nyugati
tornyos templom „állt” a
13. században.
Ebből a hosszfalak tekintélyes
magasságú része
megmaradt, a nyugati
és keleti falait
a régészeti
kutatás tette
ismertté. A falak
nem voltak oly
erősek (vastagok),
hogy a
boltozatot
elbírták volna. Síkfödém
fedte a
hajót. A
déli oldalon kiugró,
timpanonnal fedett
kapu állt,
három résablak
lehetett felette, de
épen csak egy
maradt meg. Az Árpád-kori részt
csontfehér mészhabarccsal vakolták
be.
A későgótikus, 15. századvégi
bővítésben született a
szentély, melyet idomtéglákból
kialakított hálóboltozattal fedtek
be. Három
kőrácsos, mérműves ablak
világítja meg és csúcsíves diadalívvel
kapcsolódott az Árpád-kori
részhez. A
szentély — hazai viszonylatban –
egyedülálló érdekessége
a központjában emelkedő,
idomtéglából falazott nyolcszögű
pillér, melyre
a későgótikus
hálóboltozat támaszkodik.
A pillér és
a falak hordozzák
a boltozatot s
a bordák
– ezidőben már
gyakran – díszítő jellegűek. A török hódoltság
első évtizedeiben
előbb az
unitáriusoké, majd
a reformátusoké, akik 1756-57
során egy-egy
karzatot is emeltek.
A középkori
torony 1896-ban ledőlt,
helyébe egy neogótikus épült négy év múlva s ebben a stílusban alakították át a
teljes épületkülsőt. Leglátványosabban a déli bejárati előcsarnok mutatja a
historizálást, stílusutánzást.
A templombelsőt a
reformátusok többször is kifestették. Öt periódust sikerült a restaurátoroknak
felmutatni. Ezekből a második, többek között a szentély középpillérén fedezhető
fel, és a „B.B.A.D. 1582.” felirattal datálható. 1640 körüli a boltozati bordák
festése, valamint a diadalíven látható virágos töredék. 1687 előtt készült az a
legnagyobb mértékben és viszonylag összefüggő felületen megmaradt virágmintás
ornamentika, amely a szentély déli falán fedezhető fel. Ezzel egykorúak
lehetnek a latin nyelvű, de gótbetűs feliratokat hordozó táblák, míg az utolsó
festés 1782-es és a reneszánsz ornamentikát idézi, illetve azt újította meg.
NAGYHARSÁNYI SZOBORPARK
A szoborpark története 1967-ig nyúlik vissza.
Ekkor fogalmazódott meg annak gondolata, hogy a Szársomlyó egykori kőbányájában
szobrász alkotótelepet hozzanak létre. A következő évben a művészek a közeli
Gyimóthy-villában állandó jellegű, nyári alkotótelepet létesítettek.
Az alapítólevélben foglaltak értelmében az
alkotótelepen készült művekből minden művésznek egy-egy alkotást a szimpozion
közgyűjteményének kell átadni. Ez jelentette a mai szabadtéri szoborpark
alapját.
A kezdeti években hazai pályakezdő művészeket
hívtak meg, majd később külföldi szobrászok is bekapcsolódtak az alkotó
munkába, Norvégiától Olaszországig, az Amerikai Egyesült Államoktól Japánig. Az
alkotói műhely kitűnő helyszínévé vált a képzőművészek számára a
kapcsolatépítésre, tudásuk fejlesztésére.
Az itt megtalálható művek mentesek a szocialista
művészetirányítási rendszer eszmeiségétől, kizárólagosan esztétikai, művészeti
kérdésfeltevésekkel foglalkoznak, a korszak valóságos művészetének képét adva.
A környékből származó kőből, a lehető legtágabb
műteremben, a szabad ég alatt készült művek szinte életre kelnek a
szoborparkban, a felhagyott kőbánya igazi otthonává vált a műalkotásoknak. A
szobrok hátterét észak és nyugat felől a felhagyott kőbánya felső jura kori
mészkőrétegekből álló meredek fala adja, dél felől a végtelenbe nyúló
Dráva-menti táj terül el. A műtárgyegyüttes 2009-ben műemléki védettséget
kapott.
A Nagyharsányi Szoborparkot 2012 tavasza óta a
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működteti. 2020-ban új, a szoborparkot
övező sziklafal peremén panoráma sétány létesült, mely lehetővé teszi a
látogatók biztonságos és természetkímélő mozgását a bemutatóhelyen. A szikla
peremén megépült Kikerics panoráma sétány a látogatók biztonságos mozgását
teszi lehetővé, miközben megóvja a terület növényvilágát a taposási kártól,
hiszen a látogatók végig a talaj szintje fölött vezetett, korlátokkal ellátott
fém járófelületen haladnak. A sétány elején, valamint a szoborpark fölé
merészen kinyúló felső kilátópontnál információs tablók nyújtanak lényegre törő
ismeretanyagot a látogatóknak magáról az építményről, valamint az itt élő
magyar kikericsről.
