Annak ellenére népes csapattal folytatódott a Keleti-Mecsek kerülő túrasorozat 2. része, hogy a megszokott túráknál ezek a magasabb szintemelkedés miatt nehezebbek. A Vár-völgy és a Vörösfenyő-kulcsosház környéki elpusztult települések mentén jártunk, melyekről néhány szóval meg is emlékeztünk. Ilyenek voltak errefelé: Petrác, Cikó, Nyomákó, Nyárád, Balinca és Hodács. Az útbaeső forrásokat is felkerestük és némi tisztítást is végrehajtottunk, persze szerszámok nélkül, csak kézzel és botokkal.
A Cikai-forrást 16 évvel ezelőtt tettem láthatóvá. Akkor került elhelyezésre a betontömbbe helyezett márványtábla és a betonból készült merítős kőmedence. Ezeket akkor a szerszámokkal együtt a buszról leszállva 4 km-t megtéve cipeltem ki a helyszínre (egyedül!). A hátizsákom legtöbbször 20-25 kilós hatalmas „szerelvény” volt, kezemben további szerszámok, és csomagoltan eszközök. Elkészült akkor 5 év alatt ilyen kézi cipekedéssel 70 forrás felújítása. A Cikai-forrásnál csupán csak 3-szor jártam eddig, amikor megtaláltam, amikor helyrehoztam, és talán még egyszer később. Eltelt kb. 15 év, s most jutottam el ide újra. Már a levelek és iszap befedte. A merítős medencét nem is sikerült kiszabadítani az iszapból. Van vize, kb. 2-3 liter/perc. Ami fontos, hogy a táblája megvan, s őrzi a forrás és az egykori falu nevét.
A túra célpontja a csodálatos kis erdei réten elhelyezkedő Vörösfenyő-kulcsosház volt. Erdészháznak épült. Funkcióját vesztve 1974-ben került a természetjárók kezelésébe. A kulcsosház mellett egykor több vörösfenyő is volt, erről nevezte el Lafferton Henrik felesége. A ház turistaházzá történő átalakítása is Henrik és az akkori túratársai érdeme. Ma a ház a Hétdomb Természetbarát Egyesület kezelésében áll. Van mellette még egy ház. Ez is erdészház volt hajdanában. Ő a Nyárádi-kunyhó, mely az 1930-as években épült. Az épület a 2000-es évekig jó karban volt, de a ház akkori kezelőjének halálával sorsa megpecsételődött. Még egy darabig némi állagmegóvást barátai végeztek rajta, de egyre kevesebbet használták. A ház jelenleg életveszélyes, teteje beszakadt, dél-nyugati falsarka teljesen szétnyílt. Ez egy aprócska odafigyeléssel megelőzhető lett volna, ha nem hagyták volna az ereszcsatorna vizét a falsarokra folyni. De most már késő… Szomorú látvány a jobb sorsú kulcsosház mellett.
A szép kivitelű és megújult esőbeállóban tartottunk ebédszünetet. Ezután még további kitérőt és szintemelkedést vállalva felkerestük a Balincai-kutat és a Kata-forrást. Előbbi a mostani aszályos évek nagy részében száraz, sajnos most sem folyt, a Kata-forrás pedig szerényen csorgatja vizét. Bár sokan azt hiszik, hogy ezen a télen kellő mennyiségű a csapadék, szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt 15 évben a csapadék mennyisége vészesen csökken. Túlvagyunk két kritikus aszályos éven (2022 és 2024) és a mostani téli csapadék sem volt elégséges. Az a kevés hó, és néhány mm eső, ami időnként esik, nem teszi lehetővé a források és patakok normál vízhozamának meglétét.
Utunk második részét a Szép-erdőn át tettük meg, ahol egy hajdani mészégető kemence maradványait is felleltük, középkori tégladarabokkal. A völgytalpon szerény hozamú patak csörgedez, ám a Gerda-forrás már az enyészeté vált, hiszen fák dőltek rá. A forrás azonban „álforrás”, vizét a közeli patakból betáplálással kapja, így korábban sem volt iható. A „forrás” vizének hőmérséklete rendszerint megegyező a patakkal, ami jelzi, hogy nem önálló forrás.
Körtúránkat a Vár-völgy buszmegállójában fejeztük be. Akik minden célponthoz megtették velem a kitérőket, azokkal 13 km-t tettünk meg, és kb. 380 m szintemelkedést győztünk le.
Biki Endre Gábor, túravezető
