Bejárt útvonal: Szamárkút – Gyükés – Borbálatelep – Rigóder-domb
szabadidőpark – Fekete-hegy – András utcai buszforduló – Pécsbánya – volt
Kórház. 5 km.
Lámpás-völgy legendája
Egy szegény ember favágó fia megunta a sok nyomorúságot, nélkülözést, és elhatározta, hogy annak az erdőnek a völgyében, ahol dolgozni szokott, megpróbál kincs után kutatni. Az öregektől többször hallotta, hogy a völgyben kincsnek kell lennie, mert sokszor láttak éjjel kékes lángokat fölcsapni a földből. Alig ásott a fiú, fényes fekete köveken koppant az ásója. Esteledvén, tüzet rakott. Az égő gallyakat ezekkel a fekete kövekkel rakta körül. Egyszer csak észrevette, hogy azok éppen úgy izzanak, mint a parázs. Aranyat nem talált, így hát a fekete kövekből vitt haza. Otthon is kipróbálták, s kiderült, hogy a fekete kő jobban melegít, mint a fa. A legény utána szorgalmasan járt a fekete kőért. Mind többen és többen csatlakoztak hozzá, már egészen mélyre ástak és éjjel is dolgoztak. Mindegyik embernek volt lámpása, s a hegy tetejéről jól lehetett látni a lámpások fényének imbolygását. A völgy innen kapta a nevét.
Borbálatelep
Cassian bányász telepet Martin Ritter von Cassianról, a DGT valamikori vezérigazgatójáról nevezték el. 1899-ben kezdték építeni. 1938-ban Borbála telepre keresztelték át. 1960-as években sok épületet lebontottak, illetve átalakítottak.
Pécsbánya (régebben Pécsbányatelep)
Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban, a pécsi szénmedence egyik fontos termelőhelye volt. Tengerszint feletti magassága 200-300 méter. Északi részén fekszik Gesztenyés, keleti oldalán a Karolina-külfejtés.
A Lámpás-völgy szénkibúvásait már a 16. század végén ismerték a pécsiek, ám az iparszerű bányászat itt csak a 19. század közepe táján indulhatott meg. A Dunai Gőzhajó Társaság (DGT) első lakótelepét, a kolónia kiépítését Schroll József főbányagondnok irányításával 1855-ben kezdték meg. Első lakói magyar, német, cseh-morva, tót (szlovák), bosnyák és vend (szlovén) bányamunkások voltak.
A kőszénbányászat fejlődésével sorra létesültek az egyes munkahelyek közelében fekvő kisebb-nagyobb lakótelepek. Pécsbányatelepen 1930-ban 4103 magyar, 842 német és 144 egyéb anyanyelvű lakos élt. Közülük mintegy 1200 fő lakott a Kolónia nevű helyen. A Pécsbányán, Mecsekszabolcson, Somogyban és Vasason kitermelt kőszenet a 19. század közepéig még fuvarosok vitték szekereken Mohácsra. Majd a Pécsbánya és Üszög között 1854-ben üzembe helyezett vasútvonal további kiépítése után már vasúton szállították a pécsi szenet Mohácsra, a DGT dunai kikötőjébe.
A 20. században a dombtetőn egy sakktábla alaprajzú, kertvárosi lakótelep épült ki.
Kórház
A patinás Pécsbányai Kórház épülete 1910-es években épült, viszont már egy korábbi kórház is működött itt egy másik épületben 1867-től. 1926-tól a bányászok kórházaként működött a Dunai Gőzhajózási Társaság kezelésében. Kezdetben negyven ággyal és négy kórteremmel – egy orvossal és egy ápolóval működött. Folyamatosan bővítették és új osztályokat hoztak létre. 1952-ben átvette az állam, a rohamosan növekvő termelés gyors fejlesztésekkel járt. Immár nem csak bányászokat befogadva, a Városi Kórház néven futó intézményben belgyógyászat, sebészet és nőgyógyászat is működött. A rendszerváltás után a bányászat leépítésével a kórház is hanyatlásnak indult, 1997-től folyamatosan leépítették, 2000-ben zárták be végleg.
