Uránvárosból indultunk Rácváros felé, egy ünnep utáni laza kis túrára, melynek első fele városi túra volt, műemléki örökségek felfedezésével.
Pécs külterületére a török kiűzése után a 17. sz. végén rácok, majd németek telepedtek le. A rácok száma később fogyatkozni kezdett, a németek száma növekedett. A falu neve Német-Ürög lett, felső része pedig Magyar-Ürög. A rácvárosi barokk stílusban kivitelezett katolikus templom 1756-ban épült, titulusa Szent Kereszt felmagasztalása. A jelenleg álló plébánia épület 1781-ben épült. A templomot Szabó Attila mutatta be, melyet kívül belül csodálatosan felújítottak az elmúlt években. Mivel nem túl nagy a templom, ezért egy új oldalszárnnyal (mellékhajóval) bővítették, melyre még két emelet magasságban szinteket építettek. Van itt játszószoba gyerekeknek, és a felső szinten egy konferenciaterem. A templomban egész télen temperáló padlófűtés van, mely kellemessé teszi a légteret, s megakadályozza a falak vizesedését. A főoltár képe és a mellékoltár csodálatosan restaurálva és aranyozva.
Második állomásunk Magyarürögben a Nagyboldogasszony templom volt. Itt Nagy András fogadott minket, aki ismertette a templom történetét. A templom helyén már közel ezer éve szakrális hely volt. A 13. század végén itt az Ágoston-rendi kanonokok kolostort és templomot építettek. A török időkben ez a rendház és a templom nagyrészt elpusztult. A 17. században a jezsuiták építették újjá a templomot. A 18. században barokk átalakítások folytak a templomban. Bizonyos források a középkori templomot Szent András titulusúnak említik. A mostani templom már csak néhány falrészletet őriz a középkorból, de ezek sem különíthetők el a későbbi átépítésektől. A falban viszont egy feliratos kő látható 1631-es évszámmal. Az elmúlt évtizedekben nagyszabású felújításon esett át a templom és egy új nagy méretű több funkciós sekrestye is épült.
A templomokban karácsonyi énekeket énekeltünk, majd az erdei túrára váltva folytattuk utunkat, akik leváltak, azoktól elköszöntünk. Az Éger-völgyi tóhoz és a parkerdőbe éppen déli harangszóra értünk, így itt fogyasztottuk el a szendvicseinket. A zöld sávon, majd jelzetlen úton Éger-tetőig mentünk, ahol újabb rövid szünetet tartottunk. Itt már néhány centis hó is volt. A zöld sávon, majd a Szent Márton zarándokúton ereszkedtünk le Patacs felé, ahol már csak az olvadó hólé folydogált a turistautakon, s lent a völgyi településen már hónak sem volt nyoma. A 27-es busszal utaztunk vissza a városba. A túrán 30 fő vett részt.
