Lad: Barcstól 30 km-re északra, Szigetvártól 16 km-re északnyugatra fekszik a Dél-Somogyban. A középkorban csak egy Lad nevű helység volt a vármegye területén, mely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, tehát ekkor már plébániája is volt. 1452-ben Csapi Máté birtoka volt, aki itteni birtokait Páti Török Lászlónak adta zálogba, 1453-ban pedig a Bódogasszonyfalvi család nőtagjai a helység részeit a Csapiaknak zálogosították el. A török időkben, az 1565-1566. évi török kincstári adólajstromban Lad 8 házzal volt felvéve.
Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint az Istvánffy családé volt. 1715-ben 7 háztartást írtak benne össze s ekkor a kincstár birtoka volt. 1726-1733 között a gróf Rindsmaul család birtoka, 1738-ban Szily Ádám birtokába került. 1745-ben németek telepedtek le Ladra. Ekkor a helység két részre szakadt és ez a falu lett Németlad. 1875-ben és 1880-ban nagy tűzvész pusztított a településen, ekkor majdnem az egész község a lángok martaléka lett.
A település határában fekvő Tolvajvölgyet egykor sűrű erdő borította, amely a régi betyárvilágban sok szegénylegénynek a búvóhelye volt. A településhez tartoztak Gyöngyös-puszta, Mária-major, Tiltvány- és Szentmihály-puszták is. A mai község Magyarlad és Németlad egyesüléséből jött létre 1950-ben. A település lakossága ekkor érte el a csúcsot 1200 fővel, ma ennek csak fele a lakónépesség.
Munkás Szent József templom: a nagy befogadóképességű katolikus templom 1855-ben épült neogót stílusban.
Kálvária: Ladon a Petőfi utcában, a templom közelében található a ”Szabadság téri temető” – s ennek szélén áll a 19. században épített, szépen karbantartott stációsor, és a domb tetején a neoromantikus kápolna, melyet gróf Czindery László építtetett a családi sírboltja fölé, s melynek építését 1855-ben fejezték be.
Hoyos-kastély története: a hajdani Magyarlad és Németlad határán, ma a falu közepén található a Hoyos Miksa-féle grófi kastély és az azt övező park. A kétszintes, ötszáz négyzetméteres építmény alatt hatalmas pincerendszer is van. A néhai tengerészkapitány egzotikus növényeket is telepített 28 hektáros parkjába, amelyet 1943-ban védetté nyilvánítottak. Rendkívül értékes növényritkaságok teszik egyedülállóvá az épület környékét. Hoyos Miksa, aki megszállott gyűjtő is volt, a kocsányos tölgy és a juhar mellé Kelet-Kínából származó szillevelű gumifát, tiszafát telepített és megtalálhatjuk a fenyőfákat is számtalan örökzöld társaságában. Az egykori Hoyos-kastély, mely angol vadászkastély stílusban épült, kora nevezetes látványossága volt. Az épület az ezredfordulóra sajnos igen leromlott, s jelentős felújítást kellene végrehajtani rajta, hogy ismét régi fényében csillogjon. A kastély egykor négyezer kötetes könyvtárral rendelkezett és biedermeyer bútorzattal volt berendezve.
Angolparkjában szobormaradványok és egy régi kolostor emlékei láthatók. A kastélyban az 1990-es években még iskola, a kiskastélyban pedig az erdészet egyik kirendeltsége működött. Az egységek kiköltöztek, a kastély magánkézbe került, de a vállalkozó tönkrement, így a kastély évtizedek óta üresen áll, és állapota rohamosan romlik.
A településen egy szép talpas tájház is látható.
Erdei túránkat Hámosatya nevű völgyben kezdtük meg. Az előző napi esők után a sáros terep, ahogy haladtunk, csak fokozódott. Hiába, elszoktunk mi ettől, az utóbbi száraz évek során… A Pap-erdőn áthaladva szép utunk volt a dombtetőig, ahol megpillantottuk a böcörpusztai kápolnát. Gondoltuk, még 1,5 km, s hamarosan odaérünk. Lementünk a völgybe, ahol egy bozótos és mocsaras terület állta utunkat. Kerestük a kedvezőbb átkelési lehetőséget, de mind több oldalirányú patak csatlakozott a völgybe, ami még inkább vizenyőssé tette a lábunk alatti talajt. Nagy nehezen átjutottunk a kritikus részen, de ott egy igen széles mélyvizű és nagy vízhozamú patak folyt végig a völgyön. Több száz méteren nem találtunk átkelési lehetőséget a megáradt patakon. Az idő is egyre múlott, ezért úgy döntöttük, ezt a célpontot, vagyis a kápolna felkeresését nem vállalhatjuk, mert nem mindenki tudna biztonsággal átkelni a patakon, s az egyetlen buszjárat elérése is kockázatossá válna.
Egy túratársunk mégis úgy döntött, hogy tovább keresi a völgyben az átkelési lehetőséget, s megpróbál eljutni a kápolnához. Mi a Rudénki-mezőn át indultunk el visszautunkra, majd a volt Saroltapuszta temetőjénél tartottunk egy kis pihenőt. Néhány sírkő még látható az erdei sírkertben.
Az eredetileg kinézett buszmegálló felé tartottunk, amikor egy autós lassított, és közölte velünk, ne menjünk tovább, mert kiengedte a telep nagy kutyáit, és szabadon vannak, hogy ne lopjanak tőlük. Ahelyett, hogy visszaterelte volna őket, tovább ment. Még jó, hogy szólt, hogy milyen veszély leselkedik ránk… Szerencsére a másik irányban Újhedrehelyen is volt megálló, és ugyanannyi úton juthattunk oda. A buszmegállóba érve túratársunk is utolért minket, és örömmel újságolta, hogy ő átkelt egy leszakadt fahíd mentén a patakon és eljutott a kápolnához. Ennek igazán örültünk, s most az ő fényképeivel kell megelégedjünk.
A tervezettek szerinti busszal utaztunk Barcsra. Néztük, hogy Barcson el fogjuk érni a szokás szerint késedelmesen érkező vonatot, mert 10-11 percet késik. Viszont a Szombathely felől érkező IR vonat akkor indult el a peronról, mikor ott szaladtunk a buszról leszállva. Mégsem késett olyan sokat, csak 5 percet, és elindult. Sebaj, mert tudtuk, indul fél óra múlva személyvonat is, egyébként is ezzel terveztük a hazautat, csak mégis jó lett volna a korábbi indulás. A jóleső fáradság érzésével tértünk haza kalandos utunkról. Köszönöm mindenkinek a kitartást a nehéz terepen.
Aki egy kis történelmet is szeretne megismerni, az ide kattintson:
https://drlaszlofycsaba.com/elmulas-ladon-a-hoyos-kastely/
És a mai urakról infó itt:
https://jankovich-birtok.hu/hu/
