Szent Andronikoszról és Szent Junia szerb ortodox templom Pécsett
Pécsett a Zrínyi utca egyik házának udvarában 2015 óta álló templomot még a pécsi lakosok közül is kevesen ismerik, az utcáról ugyanis nem látszik. A két ókeresztény hittérítőről elnevezett templomot a szerb ortodox egyház első számú vezetője, Irinej pátriárka szentelte fel 2015. május 3-án. A kápolna és a hozzá tartozó harangtorony az Értékes Pécs program keretében épült fel.
A legelső pécsi szerb templom építésének és pusztulásának körülményei ismeretlenek. A török korban a hódítók lerombolták, dzsámivá alakították a keresztény templomokat, ugyanakkor szerb püspökséget állítottak fel annak a nagyszámú szerb zsoldosnak, akik a seregeikben szolgáltak. A török uralom idején a katolikus papság köteles volt adót fizetni a szerb püspökségnek. Az írásos dokumentáció szerint Pécsett is volt ebben a korban szerb ortodox templom, feltehetően a Felsőmalom utcában.
Pécs 1718-ig ortodox püspöki székhely volt, majd különböző események folytán a püspökség székhelye Dunaszekcsőre került. 1944-ben vásárolták meg a Zrínyi u. 15. szám alatt található házat, ahol 1949 óta működött kápolna. Az államosítás ezt az épületet sem kerülte el, a görögkeleti szerb egyház csak 1998-ban kapta vissza imaházát. 2004 novembere óta Lukiján budai püspök döntése értelmében, állandó elhelyezéssel került lelkész a felújított parókusi lakásba, azóta szolgálnak istentiszteletet minden nap.
A templom ikonosztáza különböző korú táblákból és szerkezeti elemekből összeállított, alig embermagasság fölé nyújtott, kevés faragvánnyal díszített zárt fal. Az állványzat alacsony, balkáni típus mintájára készült. A tábla felirata szerint 1721-ben készült a szentendrei Blagovestenska templom számára, ahonnan a berendezés felújításakor az izbégi templomba, majd a pécsi kápolnába került.
2015-re készült el a Regionális Egyházművészeti Gyűjtemény. A régi, utcafronti épületben megszüntetésre került a liturgikus funkció, itt került kialakításra a „Baranya megyei Szerb Egyházművészet” című állandó kiállítás. A kb. 50 m2-es épületrészben kiállított alkotások a 18-19. századi, ún. II. és III. építési korszakból származnak, mindegyik Baranya megyében készült (ezeket korábban Szentendrére, a központi vallástörténeti gyűjteménybe szállították). Ez a mintegy 25 db alkotás a teljes kiállítóteret megtölti. Az összeállítás keresztmetszetet ad a szerb ortodox művészetről, mely igazi turisztikai látványosságnak számít.
Természettudományi Múzeum (mivel volt még időnk a vonat indulásáig egy plusz látnivalót is beiktattunk)
Mecseki barlangászat, Rónaky László munkássága, Villányi-hegység geológiája és sok egyéb természetismereti látnivaló amit megtekinthettünk. A kívülről leromlott állagú épület belül kedves látnivalókat, szakszerű ismertetőket tartalmaz. A hölgy is kedvesen invitált beljebb, hiszen láthatóan nincs túl sok látogatója a múzeumnak. Mindig öröm, ha kedvesen fogadják, kalauzolják a látogatót.
Templom-hegyi-kilátó Ammonitesz tanösvény
A kilátó a fafaragó-népművész, Szatyor Győző keze munkáját dicséri és először Csatatér-kilátó névre keresztelték, hogy a törökverő nagyharsányi csata évfordulóján 2011. augusztus 12-én avathassák fel. Tornyába felmászva az 1687-es diadalra emlékezhetünk. A toronyból letekintve a lábunk előtt hever az egykori bányakatlanban elhelyezkedő tanösvény amelyet 1989-ben fokozottan védett természetvédelmi területté nyilvánítottak az 1910 óta folyó geológiai kutatásoknak köszönhetően. Ha körbenézünk, tiszta időben még a Mecsek vonulatait is láthatjuk, de Fülemüle erdő irányába tekintve a villánykövesdi pinesor is felbukkan. Keleti irányban a Karasica-patak medrei kanyarognak, délre tekintve pedig Villány kisvárosa tárul elénk.
Kálvária domb
1865 augusztusában Kohn András plébános idejében szentelték fel a festői dombon fekvő kálváriát. Kohn András plébános sírboltja ma is itt található.
A Szűz Mária Szent neve templom
15. századi maradványok fölhasználásával 1753-ban épült barokk stílusban. A század végén megnagyobbították. A homlokzata copf stílusú. Az Angyali üdvözletet ábrázoló oltárképe ismeretlen olasz festő munkája; Mária Terézia leánya, Mária Krisztina ajándékaként került a templomba.
Isten anyja elhunyta szerb ortodox templom
A látnivalókat Villányban a szerb templom megtekintése zárta. A 18. században épült templom ma már csak nagyon ritka alkalmakkor szolgál egyházi szertartásokra, de a látogatóknak szívesen megmutatja Urszics Alexandra, akinek a családja az utolsó Villányban, akik még ehhez a templomhoz és a szerb valláshoz kötődnek. Hosszú ideig nagyapja volt a templom őrzője, aki mindenkinek szívesen mutatta be a templomot. Idős kora miatt ő már nem tud ebben részt venni. A templom hányattatott sorsát így Alexandra mesélte el nekünk, mely megható történet volt számunkra, ám nem egyedi. Számos templommal és azok megmentőivel történt már hasonló eset, melyre aligha találhatunk értelmes magyarázatot e földi létben. Mi is átéltük, s átéljük számos alkalommal ezt…
Baranya vármegyében, az ország déli határához közel több szerb ortodox templomot is lehet találni kis falvakban elszórva éppúgy, mint e vidék nagyobb településein. A villányi görögkeleti szerb templomban értékes könyvgyűjteményt is láthatunk. A több száz éves, nagyrészt még cirill és görög betűkkel vegyesen íródott könyvek régi korok hírmondói. Az ortodox templomépítészet érdekes színfoltja hazánk kultúr- és művészettörténetének. Baranyában (és elsősorban a Duna mentén egészen Szentendréig) a szerb nemzetiséghez köthető az ortodox templomok építése a 18. században.
A szerbek nagy tömegű megjelenése a mai Magyarország területén a 17. század végi törökellenes harcokhoz köthető, a bécsi udvar ugyanis a Balkán népeit az idegen uralom elleni lázadásra szólította fel, aminek a szerbek eleget is tettek. Amikor azonban a harcok alábbhagytak, és békekötésre került sor a két korabeli nagyhatalom között, a szerbek menekülőre fogták, miután I. Lipót császártól befogadó nyilatkozatot kaptak. A mintegy 40 000 szerb család kolóniákat hozott létre (elsősorban Baranyában és északabbra, a Duna mentén), ahol először fából, vályogból építettek ideiglenes templomokat, majd meggyökeresedésüket követően új templomok építésébe fogtak. Ezek az épületek jellemzően típustervek alapján emeltettek: a 18. század közepén az egyházi építészetben elterjedt az egyhajós, nyugati középtornyos templom-típusterv – persze az ortodoxok kicsit alakítottak rajta, hogy saját liturgiájuknak megfelelő belső teret tudjanak kialakítani. A villányi ortodox templom 1773-ban épült.
