A Közép-Mecsek kerülő túrasorozat 9. része Köves-tető – „Ceruza-kilátó” – külszíni fejtés – bányató – Bétai-erdő – Koszonyai-erdő – Dervendi-völgy – Vasasi-árok – Pécs-Vasas útvonalon vezetett. Az alábbiakban ismerjük meg, mit is láttunk.
Köves-tető
463 m magas hegycsúcs a Közép-Mecsekben, a volt Béta-akna közelében. A kék sáv jelzésű turistaútról a kék háromszög vezet fel ide, de egyedi utak, tanösvények is léteznek a környékben.
Fonolitbánya
A fonolit kékesszürke, igen kemény, szubvulkánikus kőzet, másik neve: csengőkő. Hazánkban a felszínen csak a Mecsekben található, másik nagy területű előfordulása a Szászvár felett magasodó Szamár-hegy. A pécs-bátaszéki vasút építésekor kezdték meg itteni kitermelését, amelyet az 1960-as évek végéig végeztek. Napjainkban a felhagyott kőfejtőben inkább már csak a fonolit kifakult, töredezett és mállott részletei találhatók.
Volt Béta-akna (1953 – 1994)
Egykor ide Komlóról helyijárat is járt (ez a túrázóknak is kedvező volt, mert innen könnyen el lehetett érni Koszonya-tető belsőbb részeit), és egy lakótelep is létezett, mely a 2000-es évek végére felszámolásra került. Az erdő lassan visszaveszi eredeti területét, a bányából az emlékkő kivételével ma már szinte semmi sem látható.
Dervendi-völgy
Az
1950-es évekig még, Der Wein-völgy volt a neve, mely az itteni
szőlőtermesztésre utal. Feltehetően egykor az erdők egy részének helyén itt
szőlők is lehettek.
Volt Hársas-kulcsosház
A ház Koszonya-tetőtől dél-keletre, a Vasasi-árok és a Dervendi-patak találkozásának közelében egy kis tisztáson a domb aljában állt. Régen vadászház volt, majd évekig üresen, elhagyottan állt. A ház mellett ciszterna és egy pince is volt, ezek a mai napig láthatók. A zöld sáv jelzés, amióta létezik, a ház előtt vezetett. A házzal szemben a Hársas-forrás alatt a patakon egy kis tavat létesítettek. A tó már nincs meg, de duzzasztógátja a mai napig látható. Az 1970-es években került a ház a turisták kezelésébe. Több szakosztály próbálkozott az üzemeltetéssel.
A házat azonban nem lehetett rendbentartani, azt állandóan feltörték. 1990-94 között számtalan betörés volt, végül már a falat is kibontották, az ablakokat is kitépték helyükről, a ház teljes felszerelését elvitték. A ház kezelését végül feladták. Egy éven belül ellopták a tetejét, s a falak jó részét is elhordták, ma már csak egy falrészlet romjai árulkodnak arról, hogy valaha itt egy épület állt.
Hársas-forrás
A forrást eredetileg Csokonay Sándor foglalta és helyezte el a márványtáblát egy nagyobb homokkőben. Később a forrás teljesen tönkrement. 2008-ban új formában került felújításra. A felújítás munkáit Biki Endre Gábor végezte. A homokkőből épített forráson a kifolyócső felett látható az eredeti márványból készült névtábla. A forrás időszakos kifolyású, így leginkább csak szivárgást mutat. Az utóbbi száraz években már nincs is vízkifolyása. Korábbi hozamai jelentősebbek voltak, az utóbbi években egyre gyérebb kifolyásúvá vált. A forrás 0-1 liter/perces értéket mutató vize egykor a felső triász homokköves és márgás rétegekből érkezett.
Vasas
Németül Eisenau, mely Pécs egyik külső városrésze 1954 óta. Árpád-kori település, a török alatt is valószínűleg folyamatosan lakott magyar helység volt. 1554-ben 14 adózót írtak össze.
A bányatörténet kutatói szerint Vasas volt a Pécs környéki kőszénbányászat bölcsője. A Búzaberki-dűlőtől északra létesült a híres vasasi Thommen-akna, újabban Petőfi-akna, amely egy Thommen nevű bányamérnökről kapta első nevét. Állítólag Vasason már 1766-ban bányásztak szenet. 1870 körül kezdtek Vasason nagyobb számban letelepedni nem magyar (főleg német) nyelvű bányászok.
Újabban geológusok, régészek is foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy Vasason és környékén léteznek-e a középkori vasgyártásra utaló nyomok. Ezek alapján elmondható, hogy a Mecsekben előfordult a vasérckő. Vasason a Csatorna-völgy keleti szakaszán ököl nagyságú hematit gumókat találtak. A Szövetkezet utcában vassalakdarabok és fúvókák kerültek felszínre. A vasolvasztó maradványa a helyi vaskohászat bizonyítékának tekinthető. E leletek megerősítik, hogy a Vasas helynév a kora középkori vasművességgel van kapcsolatban.
A Vasas helynév azzal is kapcsolatos, hogy lakói vassal adóztak a pécsváradi apátságnak. A pécsváradi apátság alapítólevelében „tributarii ferri” néven említett vasasoktól (vasbányászoktól) kapta nevét. Az itteni vasasok nyersvas előállításával foglalkoztak, melynek feldolgozását a közeli Magyarsarlós falu sarlókészítő mesterei végezték, a kovácsolás pedig a szláv „vasverők” feladata volt.
