Az Emmausz-járás egy bibliai eredetű népszokás Baranya és Tolna megye több pontján. A máriakéméndi és a bólyi hagyományt a török idők alatt elnéptelenedett falvakban a 18. század folyamán betelepített német nemzetiségű lakosság alakította ki, akik egyben a szőlőművelést is meghonosították. Ez a régi német népszokás azt az üzenetet hordozza, hogy fontos a közösségekben az összetartozás érzése. Emmausz falu a Bibliában szerepel, ahol az „emmauszi vacsora” során, a kenyér megtörése közben két tanítvány felismerte a feltámadt Jézust.
A tanítványok közül ketten Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Jeruzsálemből gyalog az akkori Emmaus nevű település felé tartottak, miközben beszélgettek egymással arról, ami történt. Közben Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek? Az egyik ezt mondta neki: te nem tudod mi történt? "Mi történt?" – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: az egész nép előtt hatalmas prófétát, a názáreti Jézust keresztre feszítették. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ez történt. Néhány közülünk való asszony kora hajnalban ott volt a sírboltnál, de nem találták ott Jézus testét; azt beszélték, hogy angyalok jelenését látták, akik azt hirdették, hogy ő él. Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát hozzájuk, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték Jézust, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor döbbentek rá, hogy Jézus végig velük volt az úton.
A túra során a hagyományoknak megfelelően a Máriakéménd környéki szőlővidéket kerestük fel, s közben betértünk a nyitott pincékbe, ahol a jóleső falatozások, borkóstolások közben beszélgettünk, nótáztunk, s kellemesen töltöttük az időt. Köszönjük szépen a pincegazdáknak, hogy pincéiket kinyitották, és vendégül látták a csoportot. Utunk során végigjártuk a pincesor
környéki erdőket, megnéztük az egykori Szent-kút helyén álló Mária-képoszlopot
(szoborfülkét) és a Héhwald-keresztet, valamint a szép új üdvözlőtáblákat, melyek mindenkinek elnyerték a tetszését.
