A máriakéméndi kegyhelyen a templom udvarát a kezdet-kezdetén hársfákkal ültették be. Az idők során a fák kipusztultak, melyeket diók váltották fel, ami hasznosnak bizonyult termése miatt. A 18. században a mostani keresztút környékén egy barokk díszkert volt, sétautakkal, virágágyásokkal. Ez a szép park a 19. század közepére eltűnt, helyén 1844-ben a kálvária kapott helyet. Ezután már nem volt különösebb díszítés, időnként a plébánia és a templom előtt volt parányi kis virágoskert. Az 1990-es évektől több alkalommal fenyőket ültettek (luc és néhány ezüstfenyőt). A templom parkjának fái azonban az utóbbi évekre elöregedtek, pótlásukról nem gondoskodtak. A diókat a fúrólégy betegíti és pusztítja, éveken át termés sem nagyon volt, vagy csak az elfeketedett diókat lehetett megtalálni. A lucfenyők közül fiatal koruk ellenére már sok kipusztult, ők nem bírják a száraz és egyre forróbb nyarakat. Az ezüstfenyőkkel egyenlőre nincs gond.
Néhány évvel ezelőtt megkezdtük a templom udvarának kertészeti tervezését. A koncepció az volt, hogy a kegyhely területének, kb. 1,5 hektáros részén, három területrészen arborétum jellegű parkot hozunk létre. Öt év alatt kb. 140 db facsemete, köztük több cserje lett elültetve. Most még kevésbé látványosak a pici növények, de néhány év múlva remélhetően szép táji környezetet adnak a kegyhelynek. Az árnyékos területek aránya is növekszik ezáltal, így a forró nyári napokon enyhülést találnak az ide érkező zarándokok. A kis facsemetéket tavasztól őszig, amennyiben nem esik kellő eső, öntözni szükséges. Minden gondoskodásunk ellenére is volt néhány példány, melyek kiszáradtak. A hiányzó fákat mind pótoltuk. Az alábbi képek a kegyhely parkját mutatják be a négy évszakban, de a fotók többsége tavasszal, illetve kora nyáron készült, amikor a legszebb arcát mutatja a kert.
Biki Endre Gábor, templomgondnok
