A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai és az érdeklődők augusztus 2-án Bodajkra utaztak a Segítő Szűz Mária búcsújáró kegyhelyére. Ezt a búcsújáró helyet tartják hazánk legősibb kegyhelyének, bár több hazai templom is ezt vallja magáról... A kegytemplom és környezete csodálatos, bár a parkja nem jelentős, inkább térkövezett részekből áll. (Mostanában ez a divat.) A templom nem csak megújult, de még új építménnyel, látogatótérrel, múzeummal is bővült. Érdekes, mert Baranyában a műemlékesek semmiféle átalakításhoz nem járulnak hozzá, még, ha lenne rá pénz, akkor sem. Ott biztosan ezt másképp intézték...
A kegyhelyen még az is különleges, hogy olyan dokumentumok maradtak fent, ami máshol már nemigen, és ezekből nagyon szép és igényes kiállítást rendeztek be. A Szent-kút azonban elapadt, csak egy mesterséges szökőkút üzemel a helyén, ha bekapcsolják. A kegytárgyboltban is mindenfélét lehet vásárolni. Az egész kegyhely a vallásturizmusra épül, s ennek köszönhetően minden teljesen megújult.
A kegyhelylátogatás után felmentünk a kálváriára, ahonnan nagyon szép látkép tárult Bodajk városára. Harmadik pontunk a kastély volt, ahol vadászati kiállítást tekinthettünk meg. Hatalmas, gazdag anyag. Sok pénzt tettek bele... Többet erről nem is írnék, mindenki meg tudja nézni a neten, hogy a romos kastélyból miként lett álomkastély.
A negyedik helyszínünk a Bodajki-tó volt, sajnos víz ebben jelenleg alig volt, bár kis patak csordogál mellette, de annak vizét elnyeli egy csatorna, és nem folyik be a tóba. Bodajkról végül Székesfehérvárra utaztunk, egy busszal előbb, így jutott idő még egy kis városnézésre is.
