Június 30-án, pénteken került sor a 6. Nyugat-Mecsek kerülő túra megrendezésére. A 14.45-ös mindszentgodisai busszal utaztunk Husztótra. Innen kezdtük meg a Nyugat-Mecsek kerülést. Szerencsére ezekben a napokban nincs elviselhetetlen forróság, de azért a napon így is jó meleg van. Ezért szerveztem délutáni, esti változatban a túrát. 4 óra után már minden órában hűl 1-2 fokot a levegő, így az esti órákra igazán kellemessé vált a levegő.
Parányi kis falvakat érintettünk, melyek lassan-lassan elnéptelenednek, bár szerencsére a házak többségét hétvégi házként vagy nyaralóként hasznosítják. Utunk során számtalan kőkereszttel találkoztunk, melyek a régi világ utolsó hírmondói. Rég nem élnek már azok, akik valaha gondozták. Túratársunk, Gizi, aki korábban Abaligeten lakott és Kovácsszénáján dolgozott, mesélt nekünk az itteni falukról, a keresztekről, melyek közül volt, amit még 1990 után is felújítottak. Köszönjük szépen a sok értékes információt.
Kovácsszénájánál megkezdődött a kerékpárút építése Tekeres felé, a sárga négyzet turistaút ezáltal lezárásra került, s év végéig nem járható a hirdetmény szerint. Persze, azért az igazi turista megoldja és kikerüli, illetve mellette megy el. Abaligeten végigjártuk a barlang környéki üdülőövezetet is, a túrát teljes egészében teljesítettük, s elértük még teljesen világosban az Abaliget, barlang fordulóban a 20.17-kor Pécsre induló buszt.
Orfűn épp most zajlik a Fishing on Orfű fesztivál, több ezer résztvevővel, autóhegyekkel, stb. Orfűn fiatalok is szálltak fel. Pécs felé közeledve érdekes jelenet zajlott a buszon: az egyik srác előadta társainak, hogy leszáll Ürögben, hogy pénzt kérjen a nagyitól, majd helyijárattal a többiek után megy a belvárosba és folytatják a kapott lóvéból a bulizást és piálást. Le is beszélte a srác az öreganyjával, hogy valami fontos dologra "köll" a lóvé... Jelzett is, és épp szállt volna le, amikor csak annyit láttunk, hogy egy idős asszony a középső ajtónál várta, és annyit kiabált, ne szállj le, itt az 5000 Ft. A fiú azonnal visszapattant, s elfoglalta helyét, s, hogy meg sem köszönte, azt fogjuk arra, hogy az ajtó máris záródott. Erre odafordul a többiekhez: "hogy öreganyám mekkora ész, eljött és feladta a buszra a lóvét, le se kellett szállnom, nem is kellett elgyalogolnom hozzá. Nekem tuti nem lett volna ennyi eszem, mondja..." Kíváncsi lennénk pár évtized eltelte után majd ő is elé szalad-e az unokája elé a pénzzel...
