Október 4-én, kedden a Zselicbe szerveztem nyílt túrát, melynek egyik célja volt, hogy igénybe vegyük a korábban kihasználatlanság miatt megszüntetett Alsókövesd megállót, melyet a Volánbusz a természetjárók kérésére ismét visszaállított. Ezúton is megköszönöm mindenkinek, hogy a nyugdíjasok is váltottak egy 90%-os kedvezményes jegyet Sásdtól, Tormás, Alsókövesd megállóig. Ez csupán 35 Ft. volt, de a lényeg nem a buszjegy ára, amivel a Volánbuszt támogattuk, hanem a kiadott jegyek darabszáma. A jegykiadást ugyanis regisztrálják, évente egy-két csoportos utazás már segít abban, hogy a turisztikailag fontos (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kék túra érintési pont) autóbuszmegálló fennmaradjon, mert Alsókövesden már nincs helyi lakos, így a megállót a túrázókon kívül más nemigen veszi igénybe. Jó érezni a túrázóknál is a felelős gondolkodást: mindannyiunk érdekében támogattuk a buszmegálló fennmaradását, mert, ha megszűnne, akkor az ingyen utazóknak sem lenne módja a Zselic eme szép tájaira illetve Nagymátéra közösségi közlekedéssel eljutni.
Alsókövesden lakott (1926-1929 között) Fekete István író, a buszmegálló melletti nagy ház mellett, egy „L” alakú gazdatiszti lakásban, mely már nincs meg, lebontották. A kék sáv jelzésen kezdtük meg túránkat, majd a jelzetlen keskeny aszfaltos úton haladtunk enyhén felfelé. Az Ödön-kút felől jövő kék forrásjelzésen (hajdani kék jelzés nyomvonalán) meredek erdei nyiladékon értünk fel Nagymátéra.
Nagymáté, régebbi nevén György major, Bakócától dél-nyugatra található régi kis erdei település. Megközelíthető az erdei feltáró úton Tormás, Kötörőitanya vagy Hetvehely irányából is. A Mecsekben folyó uránbányászati és kutatófúrások következtében a Hetvehelyi Erdészet területén lévő Petőc-pusztán három erdészház kb. 10 erdészeti dolgozói lakással és egy munkásszállással életveszélyessé vált. Az itt lakó családokat kiköltöztették a környező falvakba. A munkásszállás helyett Nagymátén építettek egy munkásszállás néven futó vadászházat 1965-66-ban. Az idők során többször átépítették, így nyerte el jelenlegi formáját és kapta mai rendeltetését. A Mecsekerdő Zrt. tulajdonában lévő ház teljes felújítása 2003-ban készült el. A vadászháznak és a felújított kiszolgáló épületeknek gyönyörű parkja van, benne Fekete István szobrával.
Itt a füvészkertnél kezdődik a 2006-ban átadott Fekete István emlékösvény útvonala is. A 14 állomás mentén 36 ismertető tábla lett elhelyezve. A szép kivitelű zománctáblákon olvashatunk részleteket az író elbeszéléseiből. Fekete István fiatal éveiben dolgozott Bakócán gróf Mailáth György uradalmában intézőként. Számos írásában találkozhatunk ezeknek az éveknek az élményeivel (vadászatok, a munkája, udvarlása leendő feleségének).
A Dél-Zselic turistaútjainak alapjait még az 1970-es években tették le a baranyai megyei természetbarátok. Az akkori kék sávval jelzett túraútvonal Felsőkövesdről egyenes vonalban haladt, és érintette Nagymátét, majd keletre, Hollófészek felé haladt tovább. A vadászati érdekek, és mivel a turisták nem voltak kívánatosak erre felé, az 1980-as években a természetjáróknak kényszerűségből meg kellett szűntetni az erre haladó Dél-Dunántúli kék túra útvonalát. Az új nyomvonal viszont bekapcsolta Alsókövesdet (így az ottani autóbuszmegálló használatának lehetősége is kibontakozott), míg Nagymátét kelet felé kerülte el az új útvonal.
A 2000-es években már elhalóban volt a régi „turistaellenes” szemlélet, így 2005-ben lehetőség nyílt arra, hogy újra turistaútvonalon lehessen eljutni Nagymátéra. Igaz akkor még csak egy kék négyzet ágazott le Hollófészek környékéről a kék sávról, mely Nagymátéra egészen nem, de a puszta előtti aszfaltos úton vezetett el (igaz az erre járók innen már bemerészkedhettek a vadászház szép területére), és haladt a Négyes út elágazásáig, ahol becsatlakozott a sárga négyzet jelzésbe, így több környékbeli település felé is tovább lehetett folytatni a túrázást. 2006-ban a jelzést meghosszabbította a BMTSZ egészen Ibafáig, majd elkészült a kék négyzet jelzésű turistaút tölgyfalevéllel is jelölt szakasza, majd a kék „forrás” jelzés az Ödön-forrás érintésével Felsőkövesdre. A Tatárugrató nevű helyről egy új kék hosszú kereszt jelzésű utat festettek Bakócára, ill. tovább a Káni kereszthez. Ezáltal Nagymáté újra bekapcsolódott az országos természetjárás vérkeringésébe, s azóta számos bakancsos turista fedezte fel a Zselic eme szép vidékét. A sok-sok felfestett új út Strasser Péter jelzésfestő érdeme. Az emlékösvény átadásával egyidejűleg avatták fel Nagymátén Fekete István szobrát is, mely Farkas Pál szobrászművész alkotása, valamint a vadászház környezetében kialakított arborétum a „Fekete István Füvészkert” elnevezést kapta.
Ebédszünetet Nagymátén az esőbeállónál tartottunk, majd elindultunk körbejárni a Füvészkertet. Már kiértünk a köves útra, mikor észrevettük, hogy néhányan hiányoznak a csoportból. Térerő híján a keresésükre indultunk, ám hamarosan nagy gombákkal teli szatyrokkal érkeztek meg. A fenyők közelében szép fenyővargányákat találtak. Kértem ezután a résztvevőket, hogy persze lehet gombát szedni, de tudjunk róla, ki miért nincs köztünk, s a további úton ne maradjon le senki, hiszen időben kell megérkeznünk a buszhoz is.
Ezután a kék körtúra és egyéb jelzések mentén értük el a valódi kék sáv jelzést, amin folytattuk utunkat. Itt megjegyzem, hogy nem egészen értem, hogy 16 évvel ezelőtt miért nem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala került ismét vissza Nagymátéra. A különféle tanösvény jelzéseit picit soknak érzem, nehéz is követni Nagymátén, melyik merre indul. Ráadásul, mivel Nagymátén pecsételő-hely sincs, csak Felsőkövesden kell bélyegezni, akik előzetesen nem tájékozódnak Nagymáté értékeiről, valószínűleg nem térnek be ide, nem teszik meg az oda-vissza 1,5 km-es kitérőt (füvészkertig), s tovább mennek Hollófészek felé.
Út közben a kék háromszög jelzésen kis kitérőt tettünk a közeli Bakócai-kilátóhoz. Ez a 12 m magas fakilátó néhány éve épült, sajnos fenyőből, s már most erősen korhad, a tartóelemei, deszkái úgy tűnnek, hamarosan veszélyes állapotba kerülhetnek. Sajnos hiába ilyen szép nagy a kilátó, kilátás semerre sincs, mert a fák a kilátónál is magasabbak. Valljuk be, ennek a sokmilliós, pár év múlva már nem is létező beruházásnak vajmi kevés értelme volt. De amíg van/volt pénz, lehetett költekezni. Most más világ jön, hisz a kilátásaink sem így, sem úgy nem lesznek jobbak.
A kilátó után a völgybe ereszkedtünk, ahol sokak örömére egy működő, kiépített kis forrást mutattam meg, mégpedig az Éger-kutat, ahol szomjunkat olthattuk a finom forrásvízzel. Az égeres erdőt elhagyva kiértünk egy szép rétre, majd a Szágyi-víztározó egyik tavának kis szigetén, csodálatos környezetben pihentünk meg és fogyasztottuk el uzsonnánkat. A keskeny műúton értünk Tormás, Kőtörő megállóhoz, mely valójában a Felsőkövesdi/Nagymátéi elágazás is egyben. Innen sásdi átszállással, a Zselic gyönyörű tájait magunk mögött hagyva szép élményekkel, Fekete István örökségét picikét megismerve térhettünk vissza Pécsre.
Biki Endre Gábor, túravezető
