2022. október 5., szerda

TÚRA NAGYMÁTÉRA

 

Október 4-én, kedden a Zselicbe szerveztem nyílt túrát, melynek egyik célja volt, hogy igénybe vegyük a korábban kihasználatlanság miatt megszüntetett Alsókövesd megállót, melyet a Volánbusz a természetjárók kérésére ismét visszaállított. Ezúton is megköszönöm mindenkinek, hogy a nyugdíjasok is váltottak egy 90%-os kedvezményes jegyet Sásdtól, Tormás, Alsókövesd megállóig. Ez csupán 35 Ft. volt, de a lényeg nem a buszjegy ára, amivel a Volánbuszt támogattuk, hanem a kiadott jegyek darabszáma. A jegykiadást ugyanis regisztrálják, évente egy-két csoportos utazás már segít abban, hogy a turisztikailag fontos (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kék túra érintési pont) autóbuszmegálló fennmaradjon, mert Alsókövesden már nincs helyi lakos, így a megállót a túrázókon kívül más nemigen veszi igénybe. Jó érezni a túrázóknál is a felelős gondolkodást: mindannyiunk érdekében támogattuk a buszmegálló fennmaradását, mert, ha megszűnne, akkor az ingyen utazóknak sem lenne módja a Zselic eme szép tájaira illetve Nagymátéra közösségi közlekedéssel eljutni.

Alsókövesden lakott (1926-1929 között) Fekete István író, a buszmegálló melletti nagy ház mellett, egy „L” alakú gazdatiszti lakásban, mely már nincs meg, lebontották. A kék sáv jelzésen kezdtük meg túránkat, majd a jelzetlen keskeny aszfaltos úton haladtunk enyhén felfelé. Az Ödön-kút felől jövő kék forrásjelzésen (hajdani kék jelzés nyomvonalán) meredek erdei nyiladékon értünk fel Nagymátéra.

 

Nagymáté, régebbi nevén György major, Bakócától dél-nyugatra található régi kis erdei település. Megközelíthető az erdei feltáró úton Tormás, Kötörőitanya vagy Hetvehely irányából is. A Mecsekben folyó uránbányászati és kutatófúrások következtében a Hetvehelyi Erdészet területén lévő Petőc-pusztán három erdészház kb. 10 erdészeti dolgozói lakással és egy munkásszállással életveszélyessé vált. Az itt lakó családokat kiköltöztették a környező falvakba. A munkásszállás helyett Nagymátén építettek egy munkásszállás néven futó vadászházat 1965-66-ban. Az idők során többször átépítették, így nyerte el jelenlegi formáját és kapta mai rendeltetését. A Mecsekerdő Zrt. tulajdonában lévő ház teljes felújítása 2003-ban készült el. A vadászháznak és a felújított kiszolgáló épületeknek gyönyörű parkja van, benne Fekete István szobrával.

 

Itt a füvészkertnél kezdődik a 2006-ban átadott Fekete István emlékösvény útvonala is. A 14 állomás mentén 36 ismertető tábla lett elhelyezve. A szép ki­vi­telű zománctáblákon olvashatunk részlete­ket az író elbeszéléseiből. Fekete István fiatal éveiben dolgozott Bakócán gróf Mailáth György uradalmában intézőként. Számos írásában talál­koz­hatunk ezeknek az éveknek az élményeivel (vadászatok, a munkája, udvarlása leendő fele­sé­­gének).

 

A Dél-Zselic turistaútjainak alapjait még az 1970-es években tették le a baranyai megyei természetbarátok. Az akkori kék sávval jelzett túraútvonal Felsőkövesdről egyenes vonalban haladt, és érintette Nagymátét, majd keletre, Hollófészek felé haladt tovább. A vadászati érdekek, és mivel a turisták nem voltak kívánatosak erre felé, az 1980-as években a természetjáróknak kényszerűségből meg kellett szűntetni az erre haladó Dél-Dunántúli kék túra útvonalát. Az új nyomvonal viszont bekapcsolta Alsókövesdet (így az ottani autóbuszmegálló használatának lehetősége is kibontakozott), míg Nagymátét kelet felé kerülte el az új útvonal.

 

A 2000-es években már elhalóban volt a régi „turistaellenes” szemlélet, így 2005-ben lehetőség nyílt arra, hogy újra turistaútvonalon lehessen eljutni Nagymátéra. Igaz akkor még csak egy kék négyzet ágazott le Hollófészek környékéről a kék sávról, mely Nagymátéra egészen nem, de a puszta előtti aszfaltos úton vezetett el (igaz az erre járók innen már bemerészkedhettek a vadászház szép területére), és haladt a Négyes út elágazásáig, ahol becsatlakozott a sárga négyzet jelzésbe, így több környékbeli település felé is tovább lehetett folytatni a túrázást. 2006-ban a jelzést meghosszabbította a BMTSZ egészen Ibafáig, majd elkészült a kék négyzet jelzésű turis­taút tölgyfalevéllel is jelölt szakasza, majd a kék „forrás” jelzés az Ödön-forrás érintésével Felsőkövesdre. A Tatárugrató nevű helyről egy új kék hosszú kereszt jelzésű utat festettek Bakócára, ill. tovább a Káni kereszthez. Ezáltal Nagymáté újra bekapcsolódott az országos természetjárás vérkeringésébe, s azóta számos bakancsos turista fedezte fel a Zselic eme szép vidékét. A sok-sok felfestett új út Strasser Péter jelzésfestő érdeme. Az emlékösvény átadásával egyidejűleg avatták fel Nagymátén Fekete István szobrát is, mely Farkas Pál szobrászművész alkotása, valamint a vadászház környezetében kialakított arborétum a „Fekete István Füvészkert” elnevezést kapta.

 

Ebédszünetet Nagymátén az esőbeállónál tartottunk, majd elindultunk körbejárni a Füvészkertet. Már kiértünk a köves útra, mikor észrevettük, hogy néhányan hiányoznak a csoportból. Térerő híján a keresésükre indultunk, ám hamarosan nagy gombákkal teli szatyrokkal érkeztek meg. A fenyők közelében szép fenyővargányákat találtak. Kértem ezután a résztvevőket, hogy persze lehet gombát szedni, de tudjunk róla, ki miért nincs köztünk, s a további úton ne maradjon le senki, hiszen időben kell megérkeznünk a buszhoz is.

 

Ezután a kék körtúra és egyéb jelzések mentén értük el a valódi kék sáv jelzést, amin folytattuk utunkat. Itt megjegyzem, hogy nem egészen értem, hogy 16 évvel ezelőtt miért nem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala került ismét vissza Nagymátéra. A különféle tanösvény jelzéseit picit soknak érzem, nehéz is követni Nagymátén, melyik merre indul. Ráadásul, mivel Nagymátén pecsételő-hely sincs, csak Felsőkövesden kell bélyegezni, akik előzetesen nem tájékozódnak Nagymáté értékeiről, valószínűleg nem térnek be ide, nem teszik meg az oda-vissza 1,5 km-es kitérőt (füvészkertig), s tovább mennek Hollófészek felé.

 

Út közben a kék háromszög jelzésen kis kitérőt tettünk a közeli Bakócai-kilátóhoz. Ez a 12 m magas fakilátó néhány éve épült, sajnos fenyőből, s már most erősen korhad, a tartóelemei, deszkái úgy tűnnek, hamarosan veszélyes állapotba kerülhetnek. Sajnos hiába ilyen szép nagy a kilátó, kilátás semerre sincs, mert a fák a kilátónál is magasabbak. Valljuk be, ennek a sokmilliós, pár év múlva már nem is létező beruházásnak vajmi kevés értelme volt. De amíg van/volt pénz, lehetett költekezni. Most más világ jön, hisz a kilátásaink sem így, sem úgy nem lesznek jobbak.

 

A kilátó után a völgybe ereszkedtünk, ahol sokak örömére egy működő, kiépített kis forrást mutattam meg, mégpedig az Éger-kutat, ahol szomjunkat olthattuk a finom forrásvízzel. Az égeres erdőt elhagyva kiértünk egy szép rétre, majd a Szágyi-víztározó egyik tavának kis szigetén, csodálatos környezetben pihentünk meg és fogyasztottuk el uzsonnánkat. A keskeny műúton értünk Tormás, Kőtörő megállóhoz, mely valójában a Felsőkövesdi/Nagymátéi elágazás is egyben. Innen sásdi átszállással, a Zselic gyönyörű tájait magunk mögött hagyva szép élményekkel, Fekete István örökségét picikét megismerve térhettünk vissza Pécsre.

 

Biki Endre Gábor, túravezető

 






































IDÉN IS TÚRÁVAL EMLÉKEZTÜNK KÁLLAI JÁNOSRA

  Idén 3. alkalommal rendeztük meg a Kállai János emléktúrát. A „0. alkalom” 2022-ben egy emléknap volt Jani bácsi halálának évében. De ki...