A
Lokomotív TE 2022. augusztus 13-ára nyílt túrát hirdetett a Keleti-Mecsekbe. Az
egyesület Szentendrén élő tagja, Berki Zoltán szervezésében és vezetésével
valósult meg a program. A hosszan tartó szárazság ellenére csepergős reggelre
ébredtünk, ám egy igazi turista kedvét ez sem veheti el. Zobákpusztán Berki
Zoltán túravezető és Biki Endre Gábor köszöntötték a túrázókat. 16 fővel
indultunk útnak, melyen a Lokomotív TE, a komlói Hétdomb TE és a Máriakéméndi
Kegytemplomért Baráti Kör tagjai közül is többen részt vettek.
Utunk
során nagyrészt végig a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát követtük, így
kezdetben leereszkedtünk az Egregyi-völgybe, majd keskeny ösvényen megkezdtük gyaloglásunkat
a Hidasi-völgyben. A rendkívüli szárazság itt is tetten érhető volt, a patakban
csak igen kevés víz csordogált. Szerencsére azonban a Csurgó, ha szerényen is,
de megmutatta bájos kis vízesését, és a Hidasi-forrás is adott még ivóvizet
számunkra. Ez külön öröm, hiszen 16 évvel ezelőtt ennek a vízfakadásnak a
felújításában magam is részt vettem, s az eltelt évek alatt mindvégig folyt a
forrás. Itt megemlítettük Csokonay Sándor (1898-1983) munkásságát, akinek a
természet iránti szeretete csillapíthatatlan volt, és évtizedeken át maga
építette a mecseki forrásokat (hátizsákjában cipelve a cementet,
márványtáblákat). A Nagy-kaszálót elhagyva az erdészeti műútra tértünk. Innen egy szép bükkösben - jelentős szintkülönbséget megtéve - értük el Kisújbánya határát.
A Miske-tetőről általában nagyon szép panoráma
élvezhető a Keleti-Mecsek erdős magaslataira, ám a kiégett fű és az
elszáradóban lévő fák látványa lesújtó volt. Az idei évben alig esett eső, ami
nagyon meglátszik a patakok, források vízhozamán is, hiszen a legtöbb forrás
már hónapokkal ezelőtt elapadt. A kisújbányai temetőben megnéztük a Mecsekerdő
Zrt. által korábban felújított keresztet, ami mellett ismertető tábla is áll. Kisújbányán
nagy jövés-menés volt, hiszen ezen a hétvégén rendezték meg az „Üveges hétvége”című
rendezvényt. A Bodzás-forrás melletti pihenőhöz érve a Mecsekerdő Zrt.
munkatársai egy kis vendéglátással készülve már vártak minket. Ez a forrás és
szemben lévő társa szerencsére még bőven adja a vizet, igaz nem a kifolyócsőből
folyik, hanem a kőfal alól tör elő. Merítéssel vételezhető a tiszta és finom
forrásvíz.
Ripszám
István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója bemutatta Ruppert Róbert erdész
kollégáját, aki a Keleti-Mecsek ezen részén végzi szolgálatát, majd köszöntötte
a megjelenteket és örömét fejezte ki, hogy a keresztény emlékek megóvása
összetartja a közösségeket, akik óvják és vigyázzák az elődeink szellemiségét.
Az eseményen részt vett a
Baranya Megyei Természetbarát Szövetség elnökségének képviseletében Strasser
Péter, aki turistatársaival évek, évtizedek óta oroszlánrészt vállal a mecseki
turistaútjelzések karbantartásában.
A
közösséghez szólt még VízkeletyJudit, Vízkelety László lánya, a Lokomotív TE
tagja, aki felidézte édesapja turista-munkásságát. Vízkelety László (1923–2007)
aranyjelvényes túravezető 1949-ben alapította meg a Lokomotív Turista Egyesület
jogelődjének számító Budapesti Lokomotív Sportkör Turista Szakosztályát.
1952-ben kezdeményezésére hirdette meg a Lokomotív Turista Szakosztálya az
Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat, melynek útvonalát 1953-ban az
elsők között teljesítette.
A
beszédek után átsétáltunk a közeli kereszthez, ahol sor került a Mecsekerdő
Zrt. által állított tábla avatására. Ezen a kihelyezett olvasón látható a
kőkereszt hiteles története:
Arnold Fülöp
kisújbányai molnár emeltetett kőkeresztet 1868. december 10-én 30 korona költséggel,
az Arnold család vízimalmának közelében. A korabeli térképek Arnold-Mühle, majd
a későbbiekben Fuchse-Mühle elnevezéssel jelölték a Ferde-vízesés feletti részen
álló malmot, melyet az 1960-as években lebontottak, de maradványai még ma is
láthatóak. Az Óbányai-völgyben, az 1940-es évek végéig még csaknem 30 vízimalom
működött. A kereszt
1912-ben Reisz Ferenc püspöknádasdi (ma Mecseknádasd) kőfaragó mester munkája
nyomán újult meg. Az 1960-as években, a szocializmus idején, a kereszten függő
korpuszt a mecseknádasdi párttitkár és a tanácselnök vadászataik során
céltáblaként használták – erről Szabados Tamás „Két falu között” c.
dokumentumfilmjében számolt be. A kereszt hosszú évtizedeken át így csak
torzóként volt látható, senki sem viselte gondját. A kőkereszt
eredeti állapotban történő felújítását 2019-ben Berki Zoltán térképész,
természetjáró kezdeményezte édesanyja emlékére. Utolsó közös túrájuk során
megdöbbenve látták a kereszt múltjához, környezetéhez méltatlan állapotát. A
túra után néhány nappal Berki Zoltán édesanyja egy baleset következtében
elhunyt, fia ezt követően határozta el a helyreállítást. A Krisztus-feszület
felújításának koordinálását a Mecsek Egyesület részéről Biki Endre Gábor
vállalta. A kereszt helyreállításának költségeihez támogatóként a Duna–Dráva
Nemzeti Park Igazgatóság, Hosszúhetény Község Önkormányzata és a Mecsekerdő
Zrt. is hozzájárult.
A
feszület táblájának avatásán részt vett dr. Péceli Endre özvegye, Erzsébet
asszony is. Lánya, Péceli Gyöngyvér beszédében méltatta édesapja, Péceli Endre
munkásságát, aki Mecseknádasd majd Kisújbánya háziorvosaként látta el a
helyieket. Régi történetek felidézésével ismerhettük meg, hogy édesapja és a
család milyen szoros barátságot ápolt az itt élőkkel, valamint az „és még
egymillió lépés” forgatását (1986) követően Rockenbauer Pál (1933–1987)
televíziós szerkesztővel.
Ezt
követően Berki Zoltán elmesélte érzéseit, hogy édesanyjával az utolsó közös túrájuk
(2018) alkalmával milyen rossz érzés fogta el őket a kereszt pusztuló állapota
láttán, amikor a legtöbb helyen keresztény kultúránkat igyekszünk megőrizni.
Kérte, hogy jártunkban-keltünkben figyeljünk fel arra, ha az utak mentén
magányosan álló, elhanyagolt keresztet vagy más megőrzendő emléket, emlékhelyet
látunk. Hazánk és nemzeti értékeink gyarapodnak azáltal, ha rendbetesszük
ezeket, de legalább felhívjuk rájuk a figyelmet, kezdeményezzük a
helyreállításukat. Kötelességünk megóvni ezeket az utókornak, hiszen generációk
óta, akár 150-200 éve velünk vannak. Zoltán beszéde után édesanyja emlékére koszorút
helyezett el a feszület talapzatán.
Ripszám
István kifejtette, hogy amióta itt Baranyában elkezdődtek a keresztek
felújításai, és ebbe több szervezet is bekapcsolódott, azóta valami az egész
megyében megmozdult. Korábban 70 év alatt nem volt annyi keresztfelújítás, mint
ami az elmúlt néhány évben történt, sőt több településen vagy lakott helyektől
távolabb is látni teljesen új feszületeket is. Ez is bizonyítja, hogy a mai, gyorsan
változó világunkban is szükségünk van a kapaszkodókra, térben és lelki
értelemben is. A kereszteket nem az egyház, hanem mindig magánszemélyek
állították, hálából, fogadalomból, vagy súlyos természeti csapást követően. A
feszületek addig voltak ápoltak, amíg ezek a családok éltek és utódaik is
gondozták őket. A 20. század közepétől azonban gyökeresen megváltozott minden,
a falvakból sok család elköltözött vagy kihalt, így a szokások, hagyományok
ápolása is feledésbe merült. Ezért volt fontos a Mecsekerdő Zrt. azon
kezdeményezése, amelynek keretében az elmúlt években több, a turistautak
mellett álló kereszt felújítását el tudták végezni. Az itt elhelyezett tábla
ehhez a munkához illeszkedik.
Végül
Biki Endre Gábor elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt még a legtöbb mecseki vagy
baranyai kőkereszt rossz állagú volt, mely romos mementója volt egy olyan
világnak, ahol az emberek Istenbe vetette hite megingathatatlan volt. 10 évvel
ezelőtt elkezdtünk valamit, ami változást hozott. Miután sok-sok forrást, erdei
pihenőhelyet rendbehoztunk, elérkezettnek láttuk az időt, hogy a vallási
emlékeket is megóvjuk a pusztulástól. Kisújbányától Máriakéménden át
Erdősmárokig számtalan kőkereszt, képoszlop is megújult, de még kápolna is volt
a felújítások sorában. Szerencsére mindig voltak támogatók, adományozók, s a Mecsekerdő
Zrt. és a Mecsek Egyesület is partner volt ezek megújításában. Bizonyára sokan
látták a megújulást, és mind a mai napig tanácsot kérve többen megkeresnek,
hogyan állhatnának neki egy-egy ilyen munkának. Az utóbbi években a magyar
kormány is kiemelt figyelmet fordít az útmenti keresztekre. Immár pályázati
források elnyerésével is lehetőség van helyreállítani a kőkereszteket. Éljünk
minél többen a lehetőséggel!
A
Péceli-kereszt táblaavatójának befejeztével elindultunk a csodálatosan szép
Óbányai-völgyön, érintve a Ferde-vízesést és a Csepegő sziklát. Nem mentünk el
megállás nélkül a Pataki-forrás mellett, így a szomjas turisták pótolhatták
belőle vízkészletüket. A Pisztrángos-tavakban szerencsére még megfelelő a
vízszint, így a látványa is kellemesen felüdített bennünket. A túra után még
volt idő egy kis beszélgetésre, evésre-ivásra is a Jéhn kocsmában. Óbányáról a
16.34-kor induló közvetlen járattal utaztunk vissza Pécsre.
Köszönjük
szépen Berki Zoltánnak, hogy Szentendréről, hajnali indulással is vállalta a
túravezetést, és hogy motorja volt annak, hogy egy mecseki kőkereszt
megújulhatott 3 évvel ezelőtt. Köszönjük Ripszám István vezérigazgató úrnak és
az erdészet munkatársainak az emléktábla kihelyezését, így az öreg kőkeresztről
most már minden erre járó, a hely múltjára, szellemére
kíváncsi vándor pontos információkat kaphat.
Biki Endre Gábor,
bronzjelvényes túravezető, a Pécsi Egyházmegye közösségszervező munkatársa és a
máriakéméndi kegytemplom gondnoka
