Július
hónapban Máriabesnyőre szerveztem kegyhelylátogató túrát. S bár nem
ment minden tökéletesen, a vonat ugyanis odafelé elég sokat késett, a
visszaúton meg többféle műszaki probléma adódott, sőt helyhiány miatt
néhányan egy darabig csak állva tudtunk utazni. A kegyhelyen a templomot
pedig zárva találtuk, s bejelentkezésünk ellenére is csak 40 perc
késéssel érkezett valaki, aki a templomot kinyitotta, így az erre szánt
időnk jelentősen lerövidült. Ha kissé sietve is, de
azért megismerhettük a besnyői bazilikát, majd a közeli Hatvanba utazva
fakultatívan a termálvizű fürdőben töltöttük a délutánt. Az alábbiakban
közreadom a máriabesnyői kegyhely történetét.
Gróf
Grassalkovich Antal háromszor nősült. Első felesége 7 év házasság után
meghalt. Második felesége szintén 7 év házasság után meghalt. Harmadik
felesége Klobusitzky Terézia szintén 7 évi házasság után halálosan
megbetegedett. Ekkor a gróf megfogadta, hogyha szeretett neje felépül,
akkor kápolnát építtet Szűz Mária tiszteletére. Az asszony meggyógyult,
de ő nem építette meg a kápolnát. Kérdezték ezután a grófot, hogy miért
nem teljesíti fogadalmát. Ő így felelt: nem tudom, hogy az Isten hová
akarja ezt a templomot. Egy alkalommal 1758-ban a hatvani birtokuk felől
jöttek négylovas hintójukkal, amikor a lovak megbokrosodtak és
„elragadták” a kocsit. Akkoriban a besnyői kanyar nagyon éles volt, és
az életveszélyes helyzetben Istenhez fohászkodtak, majd a lovak hirtelen
megálltak. Az életveszély elmúltával boldogan szálltak ki a hintóból,
és akkor pillantották meg a fákkal benőtt templomromot. Ekkor határozta
el a gróf, hogy itt építteti fel a kápolnát.
Következő
évben, 1759-ben a máriabesnyői, régi premontrei templommaradványok
helyén hozzákezdtek a kápolna felépítéséhez a loretói kegyhely
mintájára. Ekkor történt az első csoda, ugyanis a fő építőmester, Fidler
János, álmában különös üzenetet kapott: „a régi templom romjai között,
ahol egykoron a főoltár állt, valamilyen szép tárgyat talál, ha ásni
kezd”. Fidler másnap ásás közben rá is akadt egy 11 cm magas,
elefántcsontból készült Mária-szoborra, amely a szívét nyújtja bal
kezével gyermekének. A kis műremek a középkorból származhatott és
valószínűen az egykoron itt állt templomhoz tartozhatott, de az tényleg
csodaszámba ment, hogy a templom pusztulása után is megmaradt épen a
föld mélyén, és nem találták meg a haszonlesők.
A
gróf ezt a szobrot égi jelnek vette, ezért készíttetett egy
ezüstházikót neki, metszett üveggel, amely máig megtekinthető a
máriabesnyői kegytemplom oltárán. A kápolnát 1761. augusztus 15-én
szentelték fel. A gróf 1763-ban telepítette le a kapucinus
szerzeteseket, hogy gondját viseljék a kegyhelynek. Mivel sok
zarándok érkezett a kegyhelyre, a gróf úgy döntött, hogy a kápolna elé
egy nagy kegytemplomot emeltet. Ennek munkálatait egy altemplom
építésével kezdték meg, majd a felső templomot erre ráépítették. Az
elsőként épült kápolnát egy nyaktaggal (kisebb templomhajó) kötötték
össze az új templommal. Ettől építészetileg igen különös és egyedülálló
templom- és kápolna-együttes született.
A
kis kegyszobor az évszázadok alatt több csodát is tett, így az egyház
is elismerte, mint különleges szent tárgyat. Még írásban is feljegyezték
például egy gödöllői mészáros csodával határos gyógyulását, aki a
legenda szerint taglójával olyan szerencsétlenül vágott a karjára, hogy
fél kezére megbénult. A mészáros Besnyőre zarándokolt és ott könyörgött
Máriának a gyógyulásért, amit meg is kapott még a templomban. A
szobornak és a hozzá fűződő legendáknak köszönhető, hogy az elmúlt
századokban Máriabesnyő népszerű zarándokhely lett, ahol egykor ezrek
fordultak meg Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony
(szeptember 8.) alkalmával. Ma évente négy búcsút tartanak, jellemzően a
kolostor udvarán, a szabadtéri oltárnál.
2008-ban
bazilika minor rangot kapott a kegyhely, és bár hatalmas belső
értékekkel rendelkezik, az szemmel láthatóan nincs túl jó állapotban. Az
utolsó teljes körű felújítás 1942-ben történt, azóta, csak kisebb
állagmegóvások, illetve a templom és a kolostorépület külső festése
történt meg. Gödöllő és a hozzátartozó Máriabesnyő lakossága 31.000 fő
sok fiatallal, ennek ellenére az egyházközség elöregszik, az idős
sekrestyés szerint nehezen találnak gondos kezeket a renoválásokhoz, s
az anyagi fedezet előteremtése is sokszor gondot okoz. Látogató, hívő
vagy zarándok sincs már annyi, mint „azelőtt”. Mindezek ellenére
Máriabesnyő kegyhelye és az itt álló bazilika olyan értékekkel
rendelkezik, amit mindenkinek érdemes megtekinteni.
