Hazánkban először az 1950-es években kezdtek felfigyelni arra, hogy az éghajlattal valami nem stimmel. Ugyan kilengések, szárazabb, nedvesebb, hidegebb-melegebb periódusok mindig is voltak, s azt is tudjuk, az éghajlat kiszámíthatatlan, de alapvetően megvolt a természet rendje a négy évszakkal, hozzá az évszázadokon át megszokott hőmérsékletekkel, és általában elegendő csapadékkal.
Az 1950-es években már némi hőmérséklet-emelkedés is tapasztalható volt, és a csapadék mennyisége is kezdett csökkenni. Eleinte csak a nyári, később már a téli csapadék, a hó mennyisége is csökkent. Az 1970-es évekre pl. a Zselic és a Baranyai-dombság patakjainak 30%-a eltűnt vagy időszakossá vált, melyek korábban szinte állandó működések voltak. A külterületi puszták állattartó lakóinak tovább kellett vándorolni a stabilabb vízfolyások közelébe.
Az 1980-as évek újabb szárazságot hoztak, tovább folytatódott a források, patakok számának csökkenése, azoknak időszakossá válása. (Kivétel volt az 1987. évi hatalmas és rendkívüli havazás, mely az egész ország életét napokra megbénította.) A 2000-es években is nagyon sok aszályos év volt, de azért ekkor még szinte minden második évben voltak néhány hónapos nedves periódusok, amelyek némiképp pótolták a hiányzó csapadékot. Ekkor még télen, ha nem is tartósan, de több alkalommal esett elég nagy mennyiségű hó, ami azért néhány napig, sőt a Mecsek északi oldalán egy-két hétig is megmaradt.
2010-ig még volt értelme a tél végén, vagy kora tavasszal árvízi hozamokról beszélni. Ekkor olvadt el a Mecsekben a hó, vagy esett több eső, ami többszörösére emelte a vízfakadások, különösen a karsztforrások vízhozamát.
2010 után azonban drasztikusan megváltozott az időjárás. A telek vonatkozásában különösen szembetűnő ez. Mert, azt már elfogadtuk, hogy a nyár 35 fok feletti hőmérsékletekkel, egyre inkább a 40 fok felé közelít, és nyaranta eső alig esik, de még az egyébként nem kívánt felhőszakadások száma is jócskán lecsökkent. A téli hónapok egyre inkább kimaradnak, fagyok jó esetben is csak hajnalonként vannak, napközben tavaszi ragyogó napsütés van, a téli napokon is +10-15 fokkal. De 2019-ig azért eső formájában még úgy-ahogy volt némi téli csapadék.
2020-tól, az utóbbi 3 év már olyan változásokat hozott, ami hatalmas károkat okoz az élővilágnak és a mezőgazdaságnak. Most ott tartunk, hogy az év 12 hónapjából egyetlen csapadékos hónap maradt, ez a május. Régen a Mecsekben nyaranta 2-3 naponta kipattant egy-egy zivatar, vagy zúdult le egy jókora felhőszakadás általában kis területet érintve. Az utóbbi években ez teljesen megszűnt, sőt megfordult a helyzet. Az Ormánságban, Sellye környékén pl. minden héten volt legalább egy kisebb eső, míg a Mecsek vagy Baranya más részei teljesen szárazon maradtak.
Most 2022-őt írunk. Eltelt két hónap az évből, ám sem havat, sem komolyabb esőt nem láttunk. A szántás porzik a szárazságtól, de az erdők talaja is rendkívül száraz. Nedvesség nyomát csak a völgyekben látni, persze a patakok medrének nagy része most is teljesen száraz. Ilyet korábban csak nyár végén lehetett látni, sőt több baranyai tó az utóbbi 3 évben teljesen eltűnt. A források csöveiből sok helyen egy csepp víz sem folyik, miközben jelenleg árvízi hozamokat kellene mérni az évszaknak megfelelően.
A környezetünk megóvása érdekében mindent meg kell tennünk, hogy elviselhetőbb legyen számunkra az élet. Aki teheti, a még meglévő vizekből öntözze kertjét, különösen a fiatal facsemetéket, amik az oxigéntermeléshez járulnak hozzá. Az esővizet mindenütt fel kell fogni, és takarékosan fel kell használni, amikor csak lehet.
Nem tudni mi felé megyünk, mi lesz a sorsunk, tudunk-e, akarunk-e változtatni, vagy beletörődtünk abba a helyzetbe, amibe kerültünk. Persze a ma élő emberek többségének a városi lakásokban ezekről a fogalmakról igen kevés ismerete van. Nagyon kényelmes februárban rövid ujjú pólóban az utcán sétálni, vagy nyitott ablaknál ülni a szobában, hiszen csak úgy sugárzik be a napfény és a meleg. Még folyik a csapokból az ivóvíz, még meg lehet tölteni a kádat, az úszómedencét, az áruházak fel vannak töltve árukkal, s bár egyre drágábban egyre gyengébb minőségű, hibás termékekhez juthatunk csak, még így is bőséges a választék.
Hisszük vagy sem, a 24. órában vagyunk, vírusok, háborúk, rettenetes aszályok fenyegetnek bennünket. Úgy tűnik, közeleg az idő, amikor már a lét lesz a tét. Fel kell készülnünk mindenre… Legalább lélekben. Esőt, békességet és nyugalmat kérve imádkozzunk mindannyian a Teremtőhöz.
