A Geresdi- és Szekszárdi-dombság kerülő túrasorozat 3. része Véménd erdős részeinek felfedezésére irányult. Mai túránkon 18 fő vett részt. Ezúton is köszönjük Dránovitsné Imhoff Klára túratársunknak, hogy régi emlékeit és fotóit megosztotta Liszenko-ról, István-kunyhóról és a környékbeli érdekességekről, melyet kiegészítve az alábbiakban olvashatjátok az érintett érdekességeket.
Jaschek-kereszt
A Trefort-pusztai 800 holdas uradalmi birtok nagy része a 19. században még erdő, legelő és pusztaság volt. A környező falvak szegényei bérelték, s tették termővé, ennek fejében övék volt az első évek termése. 1878-ban Jaschek Alajos bérelte ki az egész pusztát, majd a harmadik évi kiváló termés örömére 1881. máj. 31-én nagy mulatságot rendezett a környékbeli uraságok, papok, tisztviselők részvételével. Déltájban vándorlegény toppant be egy csupor tejet kérve, a házigazda azonban elzavarta. A legény távozás közben megjósolta, hogy a mai mulatság rosszul fog végződni. Mikor a gazda közölte ezt a vendégekkel, a véméndi plébános megjegyezte, hogy éhezőt az ajtó elől nem illik elkergetni. A délutánra tervezett erdei kirándulás meghiúsult, mert olyan ítéletidő keletkezett, hogy betörte a ház ablakait, feltépte annak tetejét, felborította az udvaron álló hintókat. Véméndnek, Fekednek és Szebénynek ezt a határrészét teljesen elverte a jég, így sokan kényszerültek messze falvakban részes-aratóként évi kenyerüket megkeresni. A bérlő egy évre rá állíttatta fel a keresztet engesztelésképp a három falu népének jelenlétében.
Liszenko
A jelenlegi erdészházat az 1920-as években építették, mely régen a kerületvezető erdész szolgálati lakása volt. Egy orosz erdőmérnök (Liszenko) tervezte, róla nevezték el. Az 1970-es években külföldi vendégvadászok szálláshelyeként szolgált. Az 1990-es évekre használaton kívül került, és elhanyagolt állapotban volt. 1997-ben leégett, majd lebontották. A régi melléképület, és két új jégverem áll jelenleg a területen, valamint erdei pihenő és bográcsozóhely került kialakításra. A sárga négyzet jelzésen, valamint a zöld irányított kör jelzésen érhetjük el a turistapihenőt.
István-kunyhó
Régi vadászház az egykori Liszenko erdészház közelében. Egykor fürdőmedence is üzemelt a ház mellett, melyet nyaranta feltöltöttek vízzel. A 2010-es években a ház teljesen megújult, azóta ismét kedvelt túracélpont. Ekkor új erdei bútorok kerültek kihelyezésre.
Szent-kút
Véménden az 1690-es évektől 1920-ig éltek szerbek. Az 1844-ben épült templomuk a Petőfi utcában állt, és az 1970-es években bontották le. A szerb temetőben még fellelhető sírokból összeállított sírkert 2014-ben készült el. A rácokhoz köthető az egykori Szent-kút (vodica) és a fölé 1852-ben épített ikonosztázas kápolna, amely Véménd észak-nyugati részén az északra irányuló mellékvölgy kezdetében található. Mivel a szerbek az 1920-as években kénytelenek voltak Jugoszláviába optálni, így a szent hely kultusza feledésbe merült, végül az 1980-as években a kápolna összedőlt. Romját 2013 telén konzerválták és újjáépült a forrás is, mely állandó vizével szolgálja azóta az erre járó vándorokat.
Véménd
Kelet-Baranya szelíd dombjai között húzódik meg. A régészek a késő bronzkori telepre utaló nyomokat, a késő vaskorból kardot, vaslándzsát és bronz serpenyőt, a kelták idejéből szórvány leleteket találtak. Első említése 1332-ben Emun néven a pápai tizedjegyzékben szerepel. A korai település még dombon állt. Plébánosa csekély, 8 báni dénár pápai adót fizetett, ami a falu akkori kis lélekszámára utal. 1341-ben a Bar-Kalán nemzetségbeli Szemelyiek birtoka. A török uralom kezdeti évei alatt egyik tulajdonosa Gradeczi Stancsics Horváth Márk, akit Győr várából szólított a kötelesség a déli határok és Szigetvár védelmére. A török hódoltság ideje alatt a rácok megjelenéséig Émen volt a megfogyatkozott népességű falu neve. A falu neve a „V” előhangot a 17. század végén letelepült rácoktól kapta, a „d” szóvég pedig a 18. században általánosan elterjedő birtokjel. 1748 körül érkezett meg az első német telepes csoport Szászföldről, Frankfurt és Fulda környékéről. 1752-ben 59 szerb és 43 német család volt Véménden. A németek művelhető földekké tették az erdős lankákat, a mocsarak és források vizét árkokba terelve malmokat telepítettek a bővízű patakok völgyeibe. Kitartó munkával alakították ki a falu mai arculatát. A két népcsoport külön élt, saját templomuk, iskolájuk volt és külön utcákban laktak. A katolikusok első kis kápolnájukat 1776-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelték a mai temetőben. A település központjában álló templom 1796-ban, barokk stílusban épült. A II. világháború alatt a kitelepített német családok helyére – otthonukból szintén elűzött – 100 bukovinai székely és 70 felvidéki magyar család érkezett Véméndre. Az 1970-es évek közepéig a cigány családok kunyhói a falut környező erdőkben és patakok mentén álltak, majd beköltöztették őket a faluba.
