Hajnalban indultam, hogy a napfelkeltét és a párafelhőkbe burkolózó völgyeket a Nyugati-Mecsek egy turisták által nem járt magaslati pontjáról szemlélhessem. Az 5.45-ös bakonyai busszal utaztam (csak azért ilyen "későn", mert korábban nem volt busz), és 6.12-kor szálltam le a Tótvári-akna megállónál.
Bejárt útvonalam az alábbi volt: Tótvári-akna - Jakab-hegy nyugati platója - Pálos-kút (20 liter/perc) Bükkös-forrás (15 liter/perc, de a csőből csak kevés csorog) - Rigó-forrás (4 liter/perc) - Kiss Lajos-forrás (1,5 liter/perc, egy része a falazat alatt jelentkezik) - Lenke-forrás (nem folyik) - Bodó-hegy-vadásztacskó sírja - Gubacsos-kulcsosház - Gubacsos-forrás (5 liter/perc, de a csőből csak kevés folyik) - Balázs-hegy - Sárkány-forrás (minimálisan szivárog a szikláktól kissé arrébb) - Orfű, kemping bejárati út megálló. Táv: 13 km.
Utak: bányász emlékút, piros négyzet, jelzetlen földút, kék sáv és kék háromszög, kék kör, jelzetlen szekérút, kék háromszög (kék kör a forrásokhoz), jelzetlen, sárga sáv, kék háromszög, sárga háromszög, sárga kör, jelzetlen.
Útvonalam során sok jelzetlen úton, sőt árkon-bokron át, meredek benőtt hegyoldalakon kúszva-mászva tettem meg a nehéz, de csodálatosan szép utat. Még vaddisznó kondával, köztük kis malacokkal is találkoztam. Régi emlékeket felidézve látogattam meg a Nyugati-Mecsek kedves helyszíneit, s olyan érzésem volt, mintha minden a régi lenne... 20 éve még ilyen volt az erdő: harmatos és sáros (hiszen eső utáni nap indultam), üde zöld és virágpompában díszlő. Most nem éreztem az elmúlt években megszokott szárazságot, a csörgő leveleket, a poros utakat, s a csobogó források feledtették, hogy minden mulandó, s elmúlik a szép tavasz, s kétségkívül megjön a pokolian forró és száraz nyár. S, ha ezen a télen sem volt sok hó, a kora tavaszi esők jót tettek, s a természet a kevéssel is csodákra képes. Aki fogékony a természet szépségeire, vegye elő a túrabakancsot és járja be a Nyugati-Mecsek szebbnél szebb tájait.
