KEGYHELYLÁTOGATÓ KIRÁNDULÁS NAGYKÓNYIBA

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör Nagykónyiba látogatott. A település Tolna vármegyében, a Tamási járásban. Tölgyesek és mohos bükkösök határolják e jellegzetes dunántúli tájat. A Koppány folyó a község északi részét szeli át. A település közvetlen közelében található a gyulaji erdő, amely a környékbeliek közül sokaknak ad munkát, a látogatóknak pedig gyönyörű látványt nyújt. Jellegzetes növénye a kárpáti sáfrány, amely hazánkban ezen a vidéken kívül csak a soproni erdőségekben található meg.

Az egyhajós déli homlokzati tornyos templomot 1762-ben az Eszterházy család építtette. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték. Belső díszítőfestése és berendezései jelentős értéket képviselnek.

Az erdő szélén álló Szent Rókus-kápolna helyén tizenkilencedik század végén csak egy forrás csörgedezett. Az ezerkilencszázas évek első évtizedében e vidéken egy lázzal összekötött fekélyes, daganatos, ragályos betegség (kolera) lépett fel, amelytől a környékbeli lakosság sokat szenvedett. A betegek csak vizet kívántak, és ezen óhajukat e kis forrásból elégítették ki. Mindenkinek a bámulatára, mindazok, akik e kis forrás vizéből ittak, e lázas betegségből gyorsan kigyógyultak, és rövid pihenés után újult erővel folytathatták munkájukat. E különös esetek a híre igen gyorsan messze vidékre elterjedt, úgyhogy azontúl a nép tömegesen kereste fel ezt a helyet, hogy otthon fekvő betegeik számára e gyógyforrás vizéből hazavigyenek. E forrás vizétől igen sokan visszanyerték egészségüket, ezért azt Szent-kútnak nevezték el. Így járt Csima Ferenc és neje Jánosi Rozália is, akik fogadalmat tettek, ha megmenekül a betegségtől, ők és családjuk kápolnát építtet erre a helyre a betegek gyámolának tiszteletére, Szent Rókusnak. A kért segítség nem maradt el, ahogy a fogadalom beváltása sem. Ezért 1907-ben megépült a Szent Rókus-kápolna a Szent-kút melletti tisztáson. A kápolnát és környékét Csima Ferenc és neje, később fiúk, Csima Ignác és neje, Sött Katalin gondozták, szépítgették.

A kápolna felépülése után körmenetben éneklő asszonyokkal, gyertyákkal, mécsesekkel rendszeresen kijártak az emberek imádkozni Szent Rókushoz, hogy védelmezze őket a betegségek ellen. Szent Rókus napja (augusztus 16.) a nagykónyiak fogadott ünnepe. Ilyenkor misét mondanak a kápolnánál.

A kápolnát 1930-ban újították először fel, ami egy szép fából készült Szűz Mária-szobornak adott otthont és egy Szent Rókus-képnek. A legenda szerint a szobrot egy nagy árvíz hozta Kocsola felől magával. 1997-re a kápolna állapota erősen leromlott. Ekkor újította fel a vadásztársaság abból a fogadalomból, hogy létrejöhettek. A Szent-kutat helyreállították és rákerült egy Norton-kút. Szent Hubertusz-mise keretében áldották meg. 2020. június 4-én Trianon 100., gyászos évfordulója alkalmából a kútfőre márvány keresztet emelt a Sütő család. Ekkor ismét felújították a kápolnát is.

Ezúton is köszönjük Fark Istvánné Editnek, hogy megnézhettük a szép templomot, az erdei kápolnát és a Szent-kutat. Köszönjük, hogy egész nap velünk tartott, kalauzolt bennünket és az isteni finom kalácsot, melyet nekünk sütött. Isten áldja jóságát.

TÚRA SOMOGYVÁRRA A SZENT LÁSZLÓ NEMZETI EMLÉKHELYRE

 

Somogyvár története

 

Somogyvár hajdan Somogy vármegye székhelye volt, ahol hiteleshely is működött. A honfoglalás idején Koppány vezérnek, akit Géza fejedelem helyezett a somogyi hercegségbe és nemzetségének ősi szálláshelyeként ismert. Az István ellen lázadó Koppány sorsa a felnégyelés lett, s ezzel nemzetsége is elvesztette Somogyvár várát a hozzá tartozó földekkel együtt. A vidék védelmére I. István besenyő és más törzsbéli katonaságot telepített le, és birtokot kaptak itt a hozzá hű német lovagok is. Szent István elfoglalta a Nagyberek mocsaraiból kiemelkedő hegyen lévő vezéri szállást, és 1001-ben Szent Apollinaris tiszteletére keresztelő egyházat építtetett itt.

Az ispánsági várhoz tartozó település mellett út-, vásár- és vámhely volt, melyeket már az 1055-ből való írásos források is említettek. A város földesura egészen 1091-ig maga a király volt. Ekkor alapította meg Koppány egykori földvára helyén I. László a Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt.

Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese is volt. A környék lakói szőlőműves hospesek, akik virágzó gazdálkodást valósítottak meg. A városiak a településen keresztülvezető hadiutat használva élénk kereskedelmet folytattak, az itteni bor Fehérvárra, Budára és Szegedre is eljutott. Az összeköttetést segítette a „nemzetközi” zarándokforgalom, emellett az apátság bencés szerzeteseinek közvetlen kapcsolata a Földközi-tenger melléki Saint-Gilles-i apátsággal.

 

Az 1536. évi adólajstrom szerint két részből állt a város: Somogyvárhidas és Somogyvár-alsópiac. A hódoltság alatt telepítették be a törökök a földműves iflákokat (rác határőröket), akik az őslakossággal szemben kedvezményekben részesültek. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a huszadik század közepéig a család birtokában maradt. A hajdani Somogyvár a mai Váraljapuszta helyén feküdt. E rész 1726-ban Bátsmegyey János és a Szily örökösök birtoka volt.

 

A századfordulón megépült fonyódi vasútvonal érintette a települést, amelynek állomása, postája, távírója volt. 1914-ben 313 házból állt Somogyvár, 2299 katolikus vallású lakossal. A 20. század elején itt is megindult a társadalmi szerveződés, létrehozták a tűzoltó-, a levente- és a lövészegyesületet. Az iparosok polgári kört, majd ipartestületet, a fiatalok önképző kört alakítottak. Volt takarékmagtár és gőzmalom, az utóbbi a Széchenyi-uradalomé.

 

A Széchenyi család kastélya

 

A kastélyukat botanikai értékekkel bíró 24 hektáros park veszi körül. (Megtalálható itt a mamutfenyő, páfrányfenyő, lucfenyő, erdei és feketefenyő, ezüsthárs, platán, szürke nyár, japánakác, mintegy 200 különleges növény). A Széchenyiek szervező - jó gazdához illő munkáját és a nekik szolgálók értékteremtő képességét dicséri itt minden. A parkban található a Széchenyi-család klasszicista jellegű sírkápolnája, amely a 19. sz. második felében épült.

 

A Bűnbánó Szent Magdolna tiszteletére szentelt katolikus templom

 

1842-ben épült. Orgonája országosan is egyedül álló mű, két manuálos, 16 regiszteres König-orgona. Sajnos az 1700 fős településen a hívek száma erősen lecsökkent, ez a vasárnapi szentmiséken 10-15 főt jelent már csak, tájékoztatott bennünket Balsai Tamás atya. Köszönjük Tamás atyának, hogy fogadott bennünket és megnézhettük a templomot és, hogy elmesélte nekünk az egyházközség életét, jelenlegi helyzetét. A csodálatos templom boltívei sajnos intenzíven repednek, félő, hogy előbb-utóbb veszélyessé válik a templom műszaki állapota. A templom előtti kálvária népi faragásai tiroli hatást mutatnak, a 20. század elején közadakozással a helyi tehetősebb családok emeltek emléket Jézus szenvedéseinek.

 

Bencés apátság romjai és a Szent László látogatóközpont

 

Szent László király 1091-ben alapította a somogyvári bencés monostort a Kupavárhegyen. Somogyország szívében, Koppány vezér egykori birtokán telepített le a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből hívott szerzeteseket. A középkori Magyarország legnagyobb monostortemplomát ezért a francia anyakolostor patrónusa, Szent Egyed (Saint Gilles) tiszteletére szentelték. Somogyvárt több mint négy évszázadon keresztül lakták a szerzetesek és látogatták a zarándokok. Hogy mi volt az az értékes ereklye, amelyet a zarándokok, köztük a fejedelmek és királyok is felkerestek itt, homály fedi.

 

Az egykori hatalmas épületegyüttesből a történelem viharai csak romokat hagytak, az évszázadokig virágzó apátságról szóló írott források is jórészt elenyésztek. A romok, faragott kőtöredékek, régészeti leletek és a megmaradt feljegyzések gondos tanulmányozása alapján lehetséges képet alkotni az apátság viszontagságos történetéről és az egykori épületekről. A legfrissebb tudományos eredmények interaktív bemutatásával ehhez igyekszik az érdeklődőknek kiindulópontot nyújtani a somogyvári látogatóközpont.

 

Nemcsak a legendák, de a történetírók szerint is kimagaslik a magyar nemzet legnagyszerűbb személyiségeinek sorából Szent László király. (1046-95) A somogyvári bencés monostorban a szerzetesek évszázadokon át nap mint nap imáikba foglalták nevét, így megemlékezve a monostor alapításáról is. A szentté avatott király emlékezetét, tetteit, a róla szóló históriákat őrzi és idézi fel a látogatóközpont különleges kiállítása, amely virtuális eszközökkel, interaktív módon mutatja be a Szent László-kultusz legfontosabb és legszebb műalkotásait.

 

Több mint háromszáz éven át senki nem is sejtette, miféle romokat rejt a Kupavárhegy. A régészeti ásatások a 19. század végén kezdődtek el Somogyváron. A modern látogatóközpont szomszédságában kialakított parkból induló, a hegy oldalában sűrűn kanyargó, fából ácsolt sétaúton közelíthető meg a várhegyen elterülő romterület. Lenyűgöző a látvány, madártávlatból látszik múlt és jelenben az egykori méltóságteljes apátsági rom.