Hatodik alkalommal indultunk útra a Közép-Mecsek kerülő túrasorozattal, hogy mindig beljebb és beljebb kerüljünk a hegység rejtekébe. Sikerült is vadregényes tájon, járatlan utakon barangolni. Azért egy megjegyzés ide kívánkozik. A turistaútjelzések kiválóak mindenütt, hiszen ismert, hogy milyen nagy munka folyik a természetjárók által ezen a téren, köszönhetően a pályázati lehetőségeknek. De nincs senki, aki az utak járhatóságával törődne, egyre több a Mecsekben is a járhatatlan út. Az utak több helyen olyan szinten be vannak nőve, és annyi kidőlt fa került rájuk, hogy teljességgel járhatatlanok, és sok esetben kerülni is szinte lehetetlen. Mi most eljutottunk a Kőszegi-forráshoz is, de sorra mesélik az erdőjárók, hogy bizony, ide nem találnak el, s feladják a keresést. Sajnos az erdészet semmilyen tevékenységet nem fejt ki, hogy az elhanyagolt turistautak járhatóak legyenek. Ilyen hatalmas turistaút-hálózaton ez nem várható a természetjáróktól, hiszen sok helyen csak gépekkel lehetne rendet tenni.
A vadregényes táj és őserdő hatását keltő erdőkben azért egy kellemes túrát tettünk, s ami ennek különlegességét adta, a hajnali (5.45-ös) indulás. A mi csapatunk igyekszik kihasználni a külterületi és kevésbé használt buszmegállókat, amik turisztikailag nagyon fontosak lennének, ilyen a pécsi 12-es helyijárat Béta-aknai úti megállója, ahonnan jól elérhető és megközelíthető a Hármas-bükk, Koszonya-tető és a belsőbb területek. Sajnos rajtunk kívül nem igen használják eme megállót. Inkább indulnak Hősök teréről és Árpádtetőről a túrázók. Pedig a 12-es járat is napi több járatpárral közlekedik, ajánlom használatát, nehogy egyszer ez is megszűnjön.
Az alábbiakban az érintett helyszínek bemutatása következik.
KINCSKERESŐ-FORRÁS: A forrást a Dél-Dunántúli geocacherek ("kincskeresők") nevezték el. A forrás terveit a kivitelezési munka irányítását Baumann József forrásépítő végezte a geocacherek segítségével. A forrás minden évszakban folyamatosan adja a 0,5 liter és 5 liter közötti finom ízű forrásvizet, ami a felső triász homokköves és márgás rétegekből ered. A forrás táblája a geocacherek szimbólumát tartalmazza.
VOLT HÁRSAS-KULCSOSHÁZ:
A hányatatott, szerencsétlen sorsú Hársas kulcsosház története
A ház Koszonya-tetőtől dél-keletre, a
Vasasi-árok és a Dervendi-patak találkozásának közelében egy kis
tisztáson a domb aljában állt. Régen vadászház volt, majd évekig üresen,
elhagyottan állt. A ház mellett ciszterna és egy pince is volt, ezek a
mai napig láthatók. A zöld sáv jelzés, amióta létezik, a ház előtt
vezetett. A házzal szemben a Hársas-forrás alatt a patakon egy kis tavat
létesítettek. A tó már nincs meg, de duzzasztógátja a mai napig
látható.
1929. Az "angyalos"
kiadású Mecsek turistatérképen már vadászkunyhóként szerepel. Ez a
térkép "F" jelzéssel a közeli forrást is jelzi.
1940-es évek: a ház
helyén egy sárkunyhó állt, amely a vasasi bányászok illegális
szervezkedésének helyszíne volt. Később a vasasi bánya építette fel a
házat, amelyet sokáig a dolgozók használtak pihenésre, szórakozásra.
1959. A Mecsek útikalauz romos vadászházként írja le a Hársas-forrás közelében.
1977. A bánya átadta a
ház kezelését a turistáknak. Ettől az évtől kezdve lett kulcsosház. A
PTTE természetbarát nyugdíjas szakosztályának kezelésében áll 1
szobával és 8 férőhellyel.
1985. Részlet a PTTE
nyugdíjas csoport emlékkönyvéből: "Búcsú a Hársas kulcsosháztól: 1985.
szeptember hónapban Karádi Károly eljött a Mozgalmi házi klubnapunkra és
felajánlotta a Mecsekben lévő, eléggé romos állapotban lévő Kardos úti
erdészházat. Mi nagyon boldogan - örömmel elfogadtuk, annál is inkább,
mivel a Vasason lévő kulcsosházunkhoz vezető utunkat bányafúrás végett
teljesen feltörték, iszapos, sáros lett. Bár nagyon sajnáltuk, mert
szívünkhöz nőtt." 1985 őszén a nyugdíjasok kiköltöztek a
Hársas-kulcsosházból és októberében beköltöztek a Kardos úti házba,
melynek akkor megkezdődött a felújítása, átépítése.
1988. A Hársas kulcsosház kezelője a Vasasi Bányász Sportkör. A ház gondnoka ekkor Herr Zoltán. 1 szobával és 7 ággyal üzemel ekkor.
1989. november 11. Kiss Lajos az újonnan alakult Hargita szakosztálynak adta a kulcsosház kezelését.
1990-től 1992-ig a
Hársas kulcsosház kezelője a "Hargita Túraegylet" volt. Ez a turista
egyesület az Erdélyből áttelepült fiatalokból álló Erdélyi Fiatalok
Klubja keretén belül működött. Elnöke Bandi András volt. A
túraszakosztály vezetője és a ház gondnoka Arató Csongor volt.
Részlet a Hársas kulcsosház eredeti naplójából, 1990-92-ből:
1990. március 25-én kelt az első bejegyzés: munkatúra, födém helyreállítás.
1990. áprilisában meszelés. A turistaház felszerelésének egy részét a tagok adják össze.
1990. május-júniusban a Hársas-forrás foglalását építettük újra.
1990. szeptember 15-én történt az első betörés, elvitték az összes konyhafelszerelést.
1990.szeptember 17-én munkatúra, zárak szerelése.
1991.január 26-án a baranyai turisták nyílt túrájának fogadása.
1991.március 26-án a második betörés, elvitték a ház felszerelését.
1991. június 7-én a harmadik betörés, kibontották az egész ablakkeretet.
1991. június 8-án munkatúra, betonozás.
1991. június 14-én baranyai turisták nyílt túrájának fogadása.
1991. szeptember 20-án a negyedik betörés, kibontották a ház sarkán a falat, mindent elvittek.
1991. októberében munkatúrák, a fal visszaépítése.
1992. januárjában pótoltuk a konyhafelszerelést.
1992.január 25-én a baranyai turisták nyílt túrájának fogadása (31 fő).
1992. április 8-án az ötödik betörés után ismét üres a ház.
1992. májusában munkatúrák, a ház helyreállítása.
1992. szeptember 26. Az utolsó vendégbejegyzés a naplóban.
1992. októberében a hatodik betörés után behozzuk az összeégett naplót, a ház kulcsait leadjuk a BMTSZ-nél.
Ezzel a kulcsosház kezelését az
Erdélyi Fiatalok Klubja végleg abbahagyja. A ház egy ideig nem üzemelt,
majd 1994 tavaszán a Vasasi Általános Iskola tanulói és szüleik
segédkeztek a ház felújításán. Ezután az iskola természetjáróinak
köszönhetően ismét működni kezdett a kulcsosház. Egy rövid időre átvette
a BMTSZ Ifjúsági Szakosztálya (a mai PITE elődje). Át is rakták a
tetőt, elkezdték felújítani a házat, de azt állandóan megrongálták, az
anyagot, tetőcserepeket stb. ellopták, a házat feltörték, így aztán a
kezelését feladták. Állítólag a ház rombolásáért és feltöréséért a
Béta-aknára telepített kolónia volt a felelős. A rendőrség soha nem
akadt a tettesek nyomára.
1994 szeptemberében a Mecsek Híradó
azt írja, hogy a tavasszal felújított kulcsosházat a nyár folyamán
ismeretlen személyek ismét teljesen tönkretették, így a ház rövid
működés után továbbra sem üzemel. 1994 őszén a megyei természetjárók még
tervezték a ház felújítását. Az 1994-es kiadású Mecsek térkép hátulján a
kulcsosházak ismertetőjénél már nem szerepel.
1995. A háznak nincs kezelője, de a turistatérképen még kulcsosházként van feltüntetve.
1997. Részlet a Mecsek
Híradóból:"Munkatúra a Hársas kulcsosháznál:szeptember 21-én
szövetségünk munkatúrát hirdetett a volt Hársas kulcsosház környékének
rendbetételére. 23 fő vett részt a takarításban. Összeszedték a
területen elszórt cserepeket, kitakarították a verandát és a szobát, a
ház előtti tisztáson összeszedték a szemetet, lenyírták a füvet,
kivágták a bozótot."
1997 után már nem találunk adatot a
házról. Ettől az időtől kezdve a turistatérképeken már csak romként
szerepel, az épület évről-évre egyre romosabbá vált. Ma már romjai is alig láthatók.
HÁRSAS-FORRÁS: A
forrást eredetileg Csokonay Sándor foglalta és helyezte el a
márványtáblát egy nagyobb homokkőben. Később a forrás teljesen
tönkrement. 2008-ban új formában került felújításra. A felújítás munkáit
Biki Endre Gábor végezte. A homokkőből épített forráson a kifolyócső
felett látható az eredeti márványból készült névtábla. A
forrás időszakos kifolyású, így leginkább csak szivárgást
mutat. Az utóbbi száraz években már nincs is vízkifolyása. Korábbi hozamai jelentősebbek voltak, az utóbbi években egyre
gyérebb kifolyásúvá vált. A forrás 0-1 liter/perces értéket mutató vize
egykor a felső triász homokköves és márgás rétegekből érkezett.
HÁRMASBÜKK-FORRÁS: A
Dervendi-völgyben patak medre mellett a völgytalp felett fakad a forrás. A völgy a nevét az egykori szőlőkről kapta németes megnevezéssel: "Der Wein". Homokkőből
épített forrás, a kifolyócső felett egy nagy kőtömbe építve látható
márványtáblán a felirata. Az eredeti merítős forrást még Csokonay Sándor
foglalta. A Hármasbükk elnevezés
onnan ered, hogy a közeli hegyen egy öreg bükkfa állt, amely három falu
(Vasas, Somogy és Budafa) határát jelezte. Vízadó képződmény a felső
triász homokköves agyagos, márgás rétegek, amelyből állandó jelleggel,
de igen alacsony hozamokkal (0,5-1,5 liter/perc) lép ki a rés- és
hasadékvíz. A forrást 2008-ban Biki Endre Gábor felújította és
kifolyócsővel látta el. Régen Hármas-forrásnak, Hármas-bükfai-kútnak,
Örvényes-kútnak és Keleti-kútnak is nevezték.
KŐSZEGI-FORRÁS: Budafa felé tartó Rákos-völgy déli oldalában lép a felszínre. Megközelíthető a Z jelzésről leágazó ZO jelzésen.
A miocén kárpáti emeletében kifejlődött konglomerátum pados, kavicsos
homokkőből jelentkezik a víz, amely viszonylag nagy hozamokkal
mutatkozik. Foglalását a helyi kavicsok és görgetegek felhasználásával
Csokonay Sándor végezte. Felirata az építmény homokkövébe vésve
olvasható. A foglalástól kb. 5 m-re némi forrásmészkő lerakódás
található a patakmederben, amely két kisebb méretű mésztufagátat jelent.
Vízhozama egész éven át stabil, 5-15 liter/perc értékek között
változhat. Régen Kőszegi-kút volt a neve. A forrást 2007-ben Biki Endre Gábor újította fel.
BUGYOGÓ-FORRÁS: a Rákos-völgy felső részén található a merítős,
kifolyóvályús forrás. A mederszintnél magasabban fakadó forrást 1942-ben
Csokonay Sándor foglalta. Felirata egy nagyobb kőbe van vésve. A
forrásvíz a miocén kárpáti emeletében kialakult konglomerátum pados
kavicsos homokból lép ki, a nevének megfelelően kissé bugyogva. Ezen
jelenség feltehetőleg egy erősebben kötött és kibillentett helyzetű
konglomerátumos pad jelenlétéből eredeztethető. A pad visszaduzzasztó
hatásaként magyarázható a gyengén iszapot is kavargató, néha pipáló
bugyogásra emlékeztető jelenség. A három helyen is feltörő de csak
egyiknél bugyogó vízmegjelenések közül a legnagyobbat kőrakattal
jelölték. A forrásvízből a lejtőn elindulva erős mésztufakiválás
figyelhető meg. Néhány ellenállóbb mészkőpad is kialakult, 5-6
mésztufalépcső is felismerhető. A lépcsők magassága 0,3-1,0 m között
változik. A patakocska medrébe hulló elhalt növényi maradványok gyors
bekéregződése is jellemző. Vízhozama stabil, értéke 15-25 liter/perc. A
forrást 2008-ban Biki Endre Gábor felújította. A forrás régebbi neve
Radincsai-forrás. Sajnos a forrás nagyon el van iszaposodva, medrének jelentős mélyítése szükséges lenne, mert egyre jobban feltelik iszappal, ágakkal, levelekkel, mely a kifolyást veszélyezteti. Ideiglenes kitisztítását ma elvégeztük, de alaposabb munkára lenne szükség.
