Február 4-én befejeződött egy különleges túrasorozat, melyet 2023-ban hirdetett meg a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör. A 10 részes túrasorozat alatt a résztvevők megismerhették a Nyugati-Mecsek különleges, de kevésbé ismert értékeit is. Szokásunkhoz híven, ha tehetjük, a túrát mindig egy templom megtekintésével kezdjük, így ez most sem volt másként.
A sorozat utolsó túrája Patacsról indult, ahol a Szent Márton templomot Szabó Attila mutatta be. Végigmentünk, a kevesek által ismert Süle-völgyön, majd felfrissültünk a bő vizet adó Árnyas-forrásnál. Felmentünk a sziklás talajú zöld sávval jelzett turistaúton a Jakab-hegyre, ahol egy őskori vár állott valaha. Ide épült a 13. században a pálos rend kolostora, mely megannyi hányattatás után a 19. században végleg elpusztult. Megnéztük az itt élt népek hajdani temetőjét, azaz a halomsírokat. Egyedülálló panorámában gyönyörködhettünk a Zsongor-kő sziklaszirtjén, ahonnan hatalmas mélység tárul a szemlélődő elé. Utolsó pihenőnk Éger-tetőn volt, de a kis tisztás focipályája és erdei pihenője mellett is megálltunk egy utolsó csoportképre. Jelzetlen úton, egy családi ház sarkánál értünk le Éger-völgybe.
Következzenek a képek, s ha valakit a téma még bővebben érdekel, hogy mit láttunk, és ismereteit szeretné jobban elmélyíteni, az a képek legalján (az oldal aljára görgetve) mindent megtalál, amit ezen a túrán megtekintettünk. Február 10-én indul az új, szintén 10 részes túrasorozat, mely során ebben az évben a Közép-Mecsekkel ismerkedünk.
Biki Endre Gábor, túravezető
Patacs
A település neve személynévből keletkezett magyar névadással. Patacs a török hódoltság alatt is lakott volt. 1930-ban egyesült Magyarürög, Mecsekszentkút és Rácváros községekkel, az összevont település neve Mecsekalja lett. 1954-ben Mecsekalját Pécshez csatolták.
Szent Márton templom
Egyhajós, homlokzati tornyos, négyzet alaprajzú szentéllyel rendelkező templom, amelynek 13. sz.-i hajóját később barokk stílusban építették át. A helyi szerzetesek nagy szorgalommal tevékenykedtek a környéken, Patacs és Magyarürög térségében. Kétszer is elnéptelenedett a kolostor a történelem folyamán: először 1550-ben a törökök érkezésekor, másodszor a reformkorban hagyták el a szerzetesek a kolostort. Ezt követően pusztulásnak indult a létesítmény, összedőlt. Patacs a török hódoltság alatt is végig lakott maradt, a templomot pálos szerzetesek a 18. században építették újjá a romos, Jakab-hegyi elnéptelenedett rendház köveiből. Ekkor jelentek meg rajta a barokkos stílusjegyek. 1829-ben Király József püspök szentelte fel a templom két harangját Szent Flórián és Szent Márton tiszteletére. Azóta kétszer alakították át: egyszer 1864-ben, mai formáját pedig 1902-ben nyerte el. A barokk oltár sajnos elpusztult, egykori helye fölött egy Szent Mártont ábrázoló freskó díszeleg. A 19. század végéről még ma is áll Szűz Mária szobra. A középkori falakat a mai fehérre mázoltak takarják, egy átfogóbb vizsgálattal szinte teljes egészében láthatóvá lehetne tenni. Patacs Szent Márton temploma is egy a környék Árpád-kori épületei közül, kár, hogy ez ma már abszolút nem látszik.
Jakab-hegy
A Nyugat-Mecsek legmagasabb, 602 méteres hegye. Természeti szépségekben és történelmi emlékekben nagyon gazdag hely. Kiváló turistacélpontok a hegy tetején található kolostorromok, melyek a kora vaskorban épített, hatalmas területű földvár sáncain keresztül közelíthetők meg. A Zsongor-kő sziklaképződménye Közép-Európa legszebb természetes kilátópontja, ahonnan káprázatos kilátás nyílik az előtte elterülő medencére és Kővágószőlősre.
Azt mesélik, valaha a Jakab-hegy alján élt egy Zsongor nevű legény. A Jakab-hegyi várban lakó török basa szemet vetett a legény csodaszép menyasszonyára, akit elrabolt és a várába vitt. Zsongor egy éjjel elindult, hogy kiszabadítsa kedvesét. Terve sikerrel járt, lóháton szöktek meg a várból. Az őrök azonban hamar felfedezték a lány eltűnését és nyeregbe pattanva, üldözőbe vették őket. Amikor a kiugró sziklapárkányhoz értek, Zsongor látta, hogy számukra nincs már kiút, ezért megsarkantyúzta lovát, majd a mélységbe ugratott. Kedvesével együtt zuhantak a halálba, hogy a túlvilágon végre egymáséi lehessenek. A szörnyű tragédia emlékét őrzi azóta is a Zsongor-kő.
A hegy a földtörténeti ókorban alakult ki, a meredek, déli oldalát jellegzetes színű, vörös, perm és triász időszaki homokkő alkotja, amelyre később több helyen is kovasav tartalmú, gejzírkitörések által összecementálódott kőzet rakódott. Ezek együtteséből a víz és a szél munkája különleges szirteket, kőtornyokat formált. A mediterrán hangulatú, sziklás, erdős magaslatokat különleges növénytársulások és változatos állatvilág gazdagítja. A Jakab-hegy és a környéke a Mecsek-vidék egyik legértékesebb természetvédelmi területét alkotják. A vízzáró réteg felett alakult ki a Kolostor-tó és több kisebb mesterségesen kialakított környékbeli tavacska. A Remete-barlang egy mesterséges eredetű kőodú volt a Zsongor-kőnél, de beomlott.
A Jakab-hegyen az Árpád-korban létrejött egy falu. Ennek félköríves szentélyű, nyugati karzattal ellátott Szent Jakab tiszteletére szentelt templomát, és templom körüli temetőjét sikerült feltárni.
1225-ben Bertalan pécsi püspök itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket, és épített számukra rendházat. Ez lett az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első első háza. A régészeti kutatások bizonyították, hogy a Jakab-hegyi remeték a már korábban itt állt falusi templomot kapták meg. 1334-ben a szerzetesek a rablók zaklatásai miatt kénytelenek voltak elhagyni házukat és Patacsra távozni. Később visszaköltöztek a hegyre: 1369-től újra megjelenik az oklevelekben az Ürög feletti Szent Jakab-kolostor neve, bár a patacsi, Szűz Máriának szentelt rendházuk is fennmaradt.
A Jakab-hegyi kis templomot nyugat felé meghosszabbították, majd 1500 körül az apszisa mögé új támpilléres szentélyt emeltek. Miután a szentély falait felhúzták, a román kori apszist lebontották. Az új szentély diadalívét a román kori templom közepén helyezték el. Innen indították a kereszt- és csillagboltozati szakaszokból álló bordás boltozatot. A szentélyzáradék falában mérműves ablakokat helyeztek el, de egy reneszánsz nyíláskeret-töredék is ehhez az építkezéshez köthető.
A szerzetesek 1543 körül a törökök elől menekülve hagyták el rendházukat, amely a következő két évszázadban elhagyatottan romosodott: a sekrestye és a torony úgy tűnik alapjáig elpusztult, a templom nyugati bővítésének falai ledőltek, mindössze az északi fal és az északnyugati sarok egy kis csonkja állhattak még. Épségben maradtak viszont a románkori kis templomból megmaradt oldalfalak és a késő gótikus szentély, a boltozatával együtt. 1736-ban Fonyó Sándor nagyprépost remeték számára helyreállíttatta az épületet. A déli szoba alatt kicsiny, boltozott pincét alakítottak ki. A keleti szárnyhoz és a templom nyugati homlokzatához két új kolostorszárnyat csatoltak, miáltal a templom déli oldalán zárt kerengőudvart hoztak létre. Az új szárnyak mindenben követték a korábban elkészült keleti rész tagolását: a boltozatok, padlók és a nyíláskeretek a korábbiak mintájára készültek. A zöldmázas kályhaszemekből épült cserépkályhák fűtőnyílásait is kőkeretekkel látták el. A déli szárnyban kapott helyet a bejárati folyosó, egyik oldalán egy cellával, a másik, nyugati oldalán egy nagyméretű refektóriummal. A kerítés falai mentén három kisebb házat emeltek: kettőt nyugaton, egyet délkeleten. A kerítés nyugati oldalánál egy kétfelé osztott kert helyezkedett el. A terület déli részébe egy újabb kis kőházat építettek. Kelet felől egy terasz és egy hatalmas méretű külső kert készült. A nagy kert sarkain, és oldalainak közepén kerek tornyokat emeltek.
A tornyok emeletesek voltak, a körítőfalak felső részét pedig kulcslyuk alakú lőrésekkel törték át. A terület közepén egy magas gáttal övezett, feltehetően középkori vagy akár őskori eredetű mesterséges tó helyezkedett el, amely bonyolult csatorna és víztároló rendszereken át biztosította a kolostor vízellátását. A nagy kert északnyugati sarkában egy elkerített kertrészt alakítottak ki, amelyhez egy boltozott pince is csatlakozott a körítőfal nyugati középső tornya mellett.
A kolostor barokk kori virágzása rövid ideig tartott. Amikor II. József 1780-ban feloszlatta a szerzetesrendeket a Jakab-hegyi házat is elhagyták a remeték, lakatlanná vált. A fedélszéket és a nyílászárókat elhordták, a falak pedig lassú romlásnak indultak. Egy 1846-ból ránk maradt kép szerint a kolostor falai akkor még szinte sértetlenül álltak. 80 évvel később, 1926–27-ben már az emeleti ablakok boltövei, a boltozatok és az emeleti válaszfalak, valamint a kerengő falai is beomlottak, de a templom és a kolostor külső falai még szinte párkánymagasságig álltak. Az 1800-as évek végén, a kolostorromok közelében egy erdészház épült, ahol a kirándulók ételt-italt vásárolhattak. Ezt a szolgáltatást 1929-ben beszüntették. A II. világháborúban a házat lerombolták. A kolostor romjainál a régészeti feltárások és az első konzerválási munkák 1976-ban indultak meg. Az 1980-as évek közepére a feltárási és az állagmegóvási munkák is megszakadtak. 2006–2007-ben újabb romkonzerválásra és hitelesítő ásatásra került sor.
Jakab-hegyi vár
A Jakab-hegy platóján egy bronzkori telep helyén, a kora vaskorban épült fel a Kárpát-medence akkor legnagyobb vára. A két részre tagolódó erődítményt ma is 6–10 m magas, nagyrészt kőből összehordott sáncok övezik, csak a déli, hegyperemen futó sánc magassága kisebb ennél. A nagy sánc területe kb. 550 x 800 méter, délnyugati részéhez kapcsolódik az alacsonyabban fekvő, kisebbik, 400 x 250 méteres várrész, amelynek közepén egy kis magaslatot alacsonyabb sáncok kerítenek, valamiféle „akropoliszt” alkotva. E mellett nyílik a vár egyik eredeti kapuja. A másik kapu a délkeleti oldalon található.
Előtte – az egykori bronzkori telep helyén – létesült a vaskori település halomsíros temetője, amelynek kőből rakott sírkamrákkal, és az azokat övező kőkörökkel ellátott, hamvasztásos rítusú sírjaiból ma is számtalan felismerhető az erdő fái alatt. A Jakab-hegyi telep a Dél-Dunántúl legfontosabb hatalmi központja volt a római hódítás előtt. Egy vaskori királyság központja, fővárosa lehetett.
Lakói a kora vaskori hallstatti kultúra népe volt, ők emelték a földvár hatalmas sáncait i. e. 750 körül. Később, i. e. 350 körül a kelták foglalták el a várat, és a római időkig szintén egy királyság fővárosaként használták.
A Jakab-hegyi vár valamikor gazdag földesúré volt, aki rengeteg aranyat, ezüstöt harácsolt össze. Egyszer váratlanul háború tört ki. A földesúr nem tudta, hova rejthetné el kincseit. Alattvalóival hatalmas pincét ásatott a kolostor temploma alá. Oda rejtett egy nagy kád aranyat és egy nagy kád ezüstöt. Az arannyal töltött kádon egy kakas ül, az ezüsttel töltött kádat pedig sárkány őrzi. A kakas is, meg a sárkány is elátkozott király, akiknek az a büntetésük, hogy vigyázzanak a kincsekre. Élő ember még nem is jutott hozzájuk, pedig már sokan megpróbálták.
