Január 14-én farsangi túrára gyülekezett a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör túracsapata. Baranyából is több településről érkeztek, pl. Pécs, Komló, Szederkény, Pogány, de még Kaposvárról is jöttek többen. A többség busszal utazott, viszont én egy BOEING 747-essel érkezetem Szedi, Szőlőhegyre, a találkozó helyére. Mindenki hozhatott valami farsangi kelléket, én egy felfújható repülővel készültem.
A túra útvonalát a kerékpárúton kezdtük meg, majd a szederkényi pincesoron szebbnél szebb pinceházak közt vezetett utunk. Az egyik pincénél volt lehetőség a hozott farsangi kellékek és maszkok bemutatására. A farsang hagyományainak ismertetése mellett egy ma már talán kevésbé ismert szólás-mondás is elmondásra került:
„Rövid farsangnak hosszú a böjtje: figyelmeztetésként használták elődeink arra utalva, hogy a váratlan szerencsével jól kell bánni. Ha nem gazdálkodunk okosan a megszerzett javakkal, akkor könnyen el is szórhatjuk.”
A Horvát-árok nevű dűlőúton haladtunk Kéménd irányába, ahol volt egy kis csúszkálás a néhol felolvadt havas-sáros talajon. Szerencsére csak a határpontig, onnan ismét fagyott volt az út.
A Margaréta szobornál ismertettem Antiocheiai Szent Margit jelentőségét, és az itteni legenda történetét, miszerint egy lányt kígyó vagy sárkány támadt meg, és halt meg ezen a helyen.
A kéméndi pincesorról a fák között ereszkedtünk le a szép erdei környezetben található Szentkúti-kápolnafülkéhez. Itt is kidőlt több fa, mely akadályozza a turistaúton való haladást, persze ki lehet kerülni, de tavasszal majd szükséges lesz az útvonalat kicsit rendbe tenni.
A csoport tagjainak ismertettem az egykori szentkúti kegyhely és a kőkereszt történetét, miszerint betegek gyógyultak itt meg, különösen szembetegségekre volt hatásos a kristálytiszta vizet adó forrás, mely már évtizedek óta nem ad vizet. 1904-ben egy szalántai vak kislány az itteni víz hatására nyerte vissza látását, de az 1940-es években egy máriakéméndi lány szeme is meggyógyult ettől a víztől. A gyógyult személy, még ma, 97 évesen is jó-erőben, egészségben él. A forrást és a kegyhelyet az 1950-es években lerombolták. Sajnos a forrás már nem működik, de ennek ellenére a kápolna helyreállítását magam kezdeményeztem a 2010-es években. Előbb a kőkereszt, újult meg, de később sikerült felépíteni a kápolnát is, melyben egy Szűz Mária szobrot helyeztünk el. Azóta többen kis kegytárgyakat, mécsest, virágot helyeznek el itt.
A kis erdei kegyhelyet elhagyva szép erdei úton értünk le Máriakéménd településre, ahol a falun áthaladva, sok szép régi díszített házat megtekintve jutottunk ki a település másik kegyhelyére, azaz a Nagyboldogasszony kegytemplomhoz. Itt pálinkát és mézes süteményeket kóstoltunk, majd a templom történetét megismerve fejeztük be a mai napot. Délután négy órakor a templom előtt szálltunk buszra.
Biki Endre Gábor, túravezető
