Útvonal: Béta-aknai út – Gerezdes – volt Nagy-forrás – Nagy-forrás-völgy – 379-es magaslat – Árpádtetői-forrás – Árpádtető.
Táv: 11 km.
Indulás: Budai Állomás, 12-es busz 9.55
Hazatérés: Árpádtető, 4-es busz 13.56
Mai utam célja az 1950-es évek előtt létezett Nagy-forrás felkeresése volt a Közép-Mecsekben. Egyszer, vagy kétszer kerestem én már ezt a forrást 15-20 évvel ezelőtt. Akkor a mederben próbálkoztam. Hát most kicsit nagyobb tapasztalattal és felkészüléssel egyértelmű volt, hogy ez a forrás, ha olyan közismert volt, biztosan nem a mély mederben eredt, ahová még lejutni is nehéz volna.
A régi leírásokat, térképeket áttekintve a helyszínen megbizonyosodtam a forrás körülbelüli helyéről, de egészen pontosan nem lehet tudni, több egykori elhalt forrásszáj is felismerhető, és nem tudni, melyikből folyt a víz (vagy melyik volt a nevezett forrás), hiszen több forrásmező is létezhetett. Ha felülről haladunk a Béta-aknai út irányából a zöld sáv (egykor Z+) turistaúton a völgy felé, ott, ahol a turistaút a térképen is láthatóan visszatér a nyugati földúthoz, ott van egy kiszélesedő terasz, amibe két vízmosásos sziklákkal tarkított árok csatlakozik, bal oldalt pedig egy hatalmas bükk. A nagy fa egyértelműen szabadon fejlődött élete során, mert kora ellenére viszonylag alacsony és szétterülő lombkoronájú. Itt, ahol a völgy kiszélesedik, egykor feltehetően legelő lehetett. És miért ne lett volna (?), hiszen itt volt a bővizű forrás is. A régi leírások és térképek (1939) egyértelműsítik, hogy a forrás a turistaút nyugati oldalán volt, tehát nem a völgy felé. Az öreg bükktől a völgy felé van egy kb. 60x60 m-es terület, ahol nem nőnek fák, hanem csak csalán borítja. Itt egykor kunyhó állt.
A Mecsek részletes kalauza (1939) is említi: „Tisztáshoz érünk, jobbra a kitűnő, igen hideg vizű Nagy-forrás.” A tisztás még ma is megvan, csak gondozatlanul, elcsalánosodva.
1959-es mecseki leírásban ezt írják: „A Nagyforrás szakadékán túl, balkéz felé - hordalékos lejtőpihenő lábánál - védkunyhó romjait találjuk. A forrás maga is elpusztult, új lelkes építőkre vár.” De itt még bizonyosan volt vize, ha az újjáépítést megemlítik. Érdekes, hogy a forrás, bár egyáltalán nincs vize, az utóbbi évtizedekben állandó forrásjelzéssel felkerült a térképre, a legutóbbi kiadáson időszakos jelzéssel szerepel.
A forrástól a völgy irányában szanaszét letört mésztufa darabok lelhetők fel, a völgycsatlakozásnál pedig hatalmas mésztufadomb, szép formákkal, de teljesen szárazon. Felette, szintén egy hatalmas kéttörzsű bükk, mely mindig is zárt erdőben, társai mellett növekedett formája alapján. Ettől a ponttól kb. 200 m-el lejjebb kezd a völgyben egy minimális vízszivárgás elindulni, mely még lejjebb 3-4 liter/perces hozamú csöppnyi kis patakként csordogál, aztán egyszer már csak újra száraz a völgy.
Hajdanában ebben a völgyben igen bővizű patak zuhogott alá a sziklákon. A Nagy-forrás és több környékbeli vízfakadás (pl. Száraz-gödör-forrás, Mánfai-csorgók, stb.) elapadását elsősorban az 1960-as években fúrt vízkivételi művek okozták, másodsorban azóta az éves csapadék mennyisége is jelentősen csökkent, illetve egyenlőtlen eloszlásúvá vált.
Ha a forrás már nem is működik, azért az egykori tisztáson egy kis esőbeálló, asztalok, padok szépen mutatna, netán egy emléktábla az egykori forrásról, az itteni kőzetekről, mésztufakiválásról, mely szépen felismerhető ezen a környéken. Az erre járók így megismerhetnék a hely történetét, és jellemzőit.
