Mást se hallani a napokban, minthogy a kormány 10 vasútvonalon megszünteti a vasúti közlekedést, mert vállalhatatlan a továbbiakban a működtetése. Volt már évekkel ezelőtt vasútbezárási hullám, máskor járványügyi alibi menetrend, most éppen módváltásnak nevezik. Hát „más ma már a módi, nekem jó, ahogy van…” Mondanák sokan. De nekem nem!
Szégyen, de hagyták teljesen lerohadni a pályát, a szerelvényeket, s már a személyzetből is egyre nagyobb a hiány. Öregek az állomásépületek, öregek a kocsik, öreg és beteg itt minden. Nyilván utasok se sokan vannak ilyen körülmények közt, de azért még mindig utazik 15-20 ember vonatonként. S utazna több is, ha értelmes időben, jó csatlakozásokkal lenne a menetrend a nap minden részében. Magyarország már csak ilyen: se posta, se utak, se vasút, se normális egészségügy, se normális oktatás, se normális rendőrség és végül magyarok se lesznek. De lesz helyettük gazdasági migráns, kínai vagy koreai akkumulátorgyár és egy élhetetlen, lepusztított ország romjai...
Kártyavárként dől össze a szemünk láttára az elmúlt évek kormányzati sikerpropagandája. Pedig sokan hittünk benne. Amíg a kormány szócsövei azt harsogták, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra”, addig a szomorú valóság az, hogy előttünk már csak a szakadék van. Itt tartunk most, s szégyen, hogyan juthattunk idáig.
A fentiek végett hajnalban elindultam Pécsről az 5.44-es 4-essel, majd a 6 órásival Komlóra, ahol volt 3 percem átszállni a 6.39-es dombóvári személyvonatra. Kb. 17 utassal indultunk el. A vonaton óriási felháborodottság uralkodott, melyre még a kalauz is jócskán rásegített. Pl. hiába lesz vonatpótló busz, annak menetideje 24 perccel hosszabb lesz, és 1 óra 9 percig tart átérni Komlóról a közeli Dombóvárra. Eszméletlen…
Vagy hiába lesz vonatpótló busz, nem lehet azon jegyet vásárolni, és Komlón a városban sincs jegykiadás. Tehát aki nem rendelkezik bankszámlával, okostelefonnal és a hozzá tartozó applikációval, nem fogja felvenni a busz, mert nem tudta teljesíteni az online jegyvásárlás feltételeit. Vagy hiába lesz vonatpótló busz, azon kalauz sem lesz, s nem tud segíteni, ha késés miatt meg kellene várakoztatni a vonatot Dombóváron. Most ugyanis igen családias hangulatban lehet itt utazni: a kaller mindenkitől megkérdezi, meddig utazik, s akinek kell, segít az átszállásban. Dombóváron ugyanis több irányban át lehet szállni, ha késés van, ő tud szólni a kollégáknak telefonon.
Godisára percre pontosan megérkeztünk. Ez egy kis forgalmú megálló, itt rajtam kívül nem volt utascsere. A vasútállomás elé épp akkor érkezett Bakócáról a busz, és voltak leszállók, akik a következő vonatra igyekeztek.
Én gyalogosan indultam meg az út szélén a Kishajmás felé vezető úton. Kishajmás, Magyarszéki útelágazás megállónál két keresztet is jelez a térkép. Mindkettő megvan, egyik kőből, másik fából, de a magánterültek lezárása és az utak megszűnése végett nem megközelíthetők. Szerencsére az útról is látszanak. Szép táji környezetben folytattam utamat. Bodolyabéren mindkét falurész nagyon szépen rendezett, gondozott. Az erdőn át mentem Magyarhertelendig. Sajnos az üdülőtelep végénél megszűnt az út, s csak nehezen leltem rá, hogy térhetnék be a kis utcába, hiszen mindenhol kerítéssel lezárt területek vannak. Végül egy bozótharc után egyetlen egy ponton sikerült bejutnom a lakott területre.
A fürdőben kellemesen telt a nap. Fürdés után Hertelendet is végig jártam, s megállapítottam, hogy elég gondozatlan és elhanyagolt ez a turisztikailag fontos település. Az egykori plébánia pár éve felújítva szálláshely lett, mely jól működött, hiszen pap régóta nincs. Most szinte egész nyáron zárva, s üresen áll, mert nincs, aki foglalkozzon a létesítménnyel. Bizonyosan lenne rá igény egy olyan faluban, melynek jó része a turizmusból él és a fürdő is mindig tele vendégekkel. De hát most nem ez a koncepció. Jobban mondva, egyáltalán nincs semmiféle koncepció az illetékeseknél…
Következett a vasútállomás, de útközben még érintettem a Volánbusz megállót, ahol harsogó felirat hirdeti a közlekedési módváltást. A vasútállomáshoz bevezető híd teljesen elhanyagolt, a sétányt felveri a gaz. Az állomásépület évek óta kibelezve pusztul. A közeli őrház lakatlan, és teljesen benőtték a bokrok. Kis várakozás után a távolból feltűnik a piroska. Ketten szállunk fel a 18.39-es vonatra. Hamar eltelik a 17 perces út, s Komló városába érkezik a motorkocsi. 4 percem van az átszállásra, de kényelmesen elérem a 19 órási buszt. Komlón, a Petőfi téren éppen nagy buli van. Ingyen zene, ingyen utcabál. Ez kell az egyszerű népnek, s máris elfelejti, minden gondját, baját, s hogy egy hónapja vasat sem lehet leadni, s holnap már a vonat sem jár... Hát ez a vonat is elment… „Isten veled édes Piroskám.”
