Június 6-án folytattuk a Dráva-menti túrasorozatunkat immár a 10. résszel. Túránk elnevezése a következő volt: Somogytarnóca és Drávaszentes: történelmi és ökoturisztikai értékek a Dráva-mentén. Pécsről a 7.10-es busszal indultunk, s bár útközben baleset miatt kb. 15 percre várakozni kényszerültünk, de végül feloldották az útzárat, és járatunk a késésből 10 percet be is hozott. Somogytarnócán megtekintettük a romos Széchenyi-kastélyt, a magtárat, a kápolnát, illetve a temetőben lévő Széchenyi-kápolnát, ahol a grófi család tagjai nyugszanak.
A Széchenyi-kastély története
A somogytarnócai Széchenyi-kastély valaha csodás és nagy birtok volt, ám mára sajnos ez is csatlakozott a romos kastélyok sorához csatlakozott. A falu birtokát 1677-ben szerezte meg a Széchenyi család, Széchenyi György kalocsai érsek révén. A romantikus stílusú, hellén-reneszánsz formakincseket magában foglaló kastélyt Wéber Antal tervezte a Széchényi család megrendelésére 1872 körül. A kastély a Barcs-Szigetvár vasútvonaltól messzebb, de azért még belátható távolságra került. Az épületet hatalmas park vette körül. Az óriási rezidencia tömegének érdekessége, hogy a kocsiáthajtó az útra merőlegesen álló rövidebb homlokzathoz kapcsolódik.
Az egyemeletes épületet egyébként kisebb-nagyobb léptékű rizalitok „mozgatják” meg, és a szép sorba elhelyezett egyenes záródású ablakok teszik látványossá. Stílusának jellegzetes elemei a hatalmas falpillérek és az antikizáló részletformák. Ezeket a tervező elsősorban a német és az osztrák romantikus építészetből merítette. A legpompázatosabb rész a kerti homlokzat volt, ahol kétszintes árkádsor kötődik az épülethez. A kastély belsejéről egy korabeli leírás alapján alkothatunk fogalmat. A berendezés igen értékes volt, sok régi festmény és bútor, remek bronzok, Alt-Wien, biscuit és meisseni porcelánok, számtalan régi angol metszet és egy gyönyörű angol óra, melyet gróf Széchenyi István ajándékozott gróf Széchényi Pálnénak.
Az 1900-as évek elején gróf Széchenyi Antal és Frigyes volt itt a legnagyobb birtokos, a kastély is az övék lett. A gróf Széchenyi uradalomnak mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma is volt. A II. világháború után államosították a kastélyt, állaga azóta folyamatosan romlik, ma életveszélyes állapotban van. Már csak a bontása jöhet szóba, bár ez is olyan tetemes összeg lenne, hogy még ezt sem fogja vállalni senki, így szép lassan magától dől össze, igaz a belső terét nem az idő, hanem a vandálok zúzták szét.
Somogytarnócát elhagyva egy földúton értünk a Györgyös-patak dús növényzettel teli erdejébe. A mély bevágásban folyó bővizű patak felett egy igencsak ingatag és leszakadófélben lévő fahídon tudtunk csak átkelni, ám szerencsére mindenkinek sikerült. Megérkeztünk Drávaszentesre, ahol egy 87 éves bácsi fogadott minket nagy kedvességgel és lelkesedéssel. Ivóvízzel és süteménnyel is megkínált bennünket. Elmondta, hogy a 300 lelkes, Barcsohoz tartozó településrészen már csak 12 hívő lélek lakik. A templomot ő maga és másik lelkes segítője újították fel. Most festette az orgonát a lépcsőt, mindezt, hosszú létra tetején állva. Minden héten felújít valamit, amíg ereje engedni. Elmondása szerint 65 éve sekrestyés, s ez alatt háromszor festették, újították fel a templomot, egyszer még fiatalkorában vett benne részt, a másodiknál már 50-es éveiben járt, és most megérhette, hogy 87 évesen ő festi (egyébként gyönyörű és precíz munkával) a templomot. Nemrég ő restaurálta a Szentsírt is a templomban. Elmondta, tudja, hogy ő az utolsó, aki felújítja a templomot, hiszen lassan a hívők is kihalnak, de neki jó érzés, hogy ő, amíg lehetett, mindent megtett s, mondja, hogy mi lesz később a templommal (?), azt csak Isten tudja...
A templomlátogatás után a Dráva Kapu bemutatóközpontba látogattunk, ahol Schultz Andrea, a nemzeti park munkatársa fogadott minket. Egy vetítéses előadást tekinthettünk meg az oktatóteremben, majd a Dráva folyó természeti értékeit bemutató kiállítást vettük szemügyre. Nagyon alapos és precíz szakvezetést is kaptunk hozzá. A kiállítás élményszerűen mutatja be a Dráva folyó térségének legfontosabb élőhelyeit és az ott élő védett állatokat. Új, érintőképernyős eszközök mutatják be a térség legjellemzőbb kétéltű-, madár- és emlősfajait; az egyes fajok leírása és fényképe mellett azok hangjait is meg lehet hallgatni. A gyerekek interaktív érintőképernyős eszközök segítségével bővíthetik ismereteiket játékos formában, memóriajáték, képkirakó és állatnyom-felismerő segítségével. Egy nagyméretű légifotón tanulmányozni lehet a Dráva folyó természetes és mesterséges medervándorlását. A bemutatóközpont közelében az Üdezöld rétek tanösvény mellett kialakított gazdaságban, az Őshonos háziállat bemutató nyújt lehetőséget többek között a rackajuhok, a szamarak, a hucul lovak és a kecskék megismerésére. A nemzeti park szürkemarha gulyája is érdekes látnivalót kínált.
Mire véget ért a túránk, és a buszmegállóhoz értünk, eleredt az eső. A 15.49-es busszal utaztunk Barcs, vasútállomásra, majd a 16.25-ös vonattal utaztunk vissza Pécsre. Hazafelé már zuhogó esőben utaztunk a vonaton, de szerencsére a túrát napközben esőmentes időben tudtuk teljesíteni.
