Február 18-ára szerveztem meg a Nyugat-Mecsek kerülő túrasorozat 2. túráját. Az első részt megízlelgetve, elég nagy híre ment, még Tolna vármegyében is bemondta a rádió. A pécsieken kívül Komlóról, Szentlőrincről is jöttek többen, de Mohácsról és más településről is volt érdeklődő, sőt részt vett az Orfűi Sportegyesület Túra Szakosztálya is. A túrán 63 fő vett részt, így a 10 órás bakonyai buszjárat két kocsival jött fel a hegyre. Az egyik busz a falukat kihagyva, 40 perc alatt ért fel Bakonyára, a másik pedig menetrend szerint 60 perc alatt érkezett, de a két buszt összevártuk.
Bakonyán a buszfordulóban ismertettem a mai napra tervezett programot. Elsőként a templomban Galambos Mátyásné Marika fogadott bennünket, aki részletesen is elmesélte a templom történetét. Ezúton is köszönjük, hogy idejét csoportunkra szánta.
Bakonya település már 1235-ben szerepelt, mint a Pécsi Káptalan birtoka és Erszékről (középkori elpusztult falu a Sás-völgyben) vezetett ide út. Bakonya a tehetősebb faluk közé tartozott. Erre utal az is, hogy 1332-ben 60 báni dénárt fizetett a pápai adószedőknek, ami igen sok volt, hiszen Baranya közel 200 templomos helye közül csupán tíz fizetett ennyit. Ha ilyen nagy összeggel adózott, akkor jelentősebb lehetett a temploma is.
Az egyházi látogatások a 18. században úgy emlékeznek meg róla, hogy a középkorban is Szent György nevét viselő templomot kőből emelték, szentélye boltozott, s a környék legnagyobb, legerősebb temploma volt, noha tornya összeomlott. Mindezt Bohuss kanonok írta 1721-ben. Majd négy évtized múlva az ellenőrök rávették a lakosságot, „hogy a földek teljesen maradjanak a templomé, a hívek műveljék meg azokat, a vetőmagot a templom állja, s ami az Isten áldásával terem, a lehető legjobb áron eladják, s a pénzt a templom szükségletére fordítják”.
1788-ig Bakonya Kővágószőlős filiája. 1800-ban a kegyúr, a káptalan átépíttette a templomot, megnagyobbíttatta, tán ekkor született a mellék- vagy oldalhajó. Az átépítés gyökeresen átalakította az épületet, középkoriságára csupán félköríves szentélye alapján gondoltak a kutatók, de bizonyítani az 1970-es években végzett kutatásig nem tudták. A feltárást követő helyreállítás során a jellegtelen keresztházat eltüntették s ennek is köszönhetően előttünk ma a középkori templom áll. A keletelt félköríves apszisú, zárt román stílusú épület nyugati végében torony emelkedik. A külsőt és a belsőt számos középkori részlet díszíti és hitelesíti. Kívül egy kora gótikus kapu és két román stílusú, 13. századi ablak fedezhető fel, belül festéstöredékek – pl. egy glória ív maradványa, mely egykoron egy teljes alakú Krisztust vett körül, vagy egy tárcsa dísz, amely az egyik ablakot díszítette – mutatják, hogy mennyire színes és élénk lehetett a templombelső. Az előbbi festés a 13. században kedvelt s közel egyidős lehetett a templommal, az utóbbi, valamint a boltozatot hordozókon látható dísz és a sarus-köpenyes alaktöredékek 15. századi festésre utalnak. Igen figyelemre méltó, a Jakab-hegyi pálos kolostorból származó keresztelőkút, mely eredetileg szenteltvíztartó lehetett.
Forrás: kozepkoritemplom.hu
A templomlátogatás után megtekintettük a helytörténeti gyűjteményt, mely a régi bakonyai életet és bányászatot igyekszik bemutatni.
Itt a múzeum udvarán elfogyasztottuk ebédünket, majd nekiindultunk a túra erdei részének. A falu szélén még egy magyaros kifestésű, érdekes kovácsoltvas keresztet mutattam meg túratársaimnak. A lila Mária úton és a Mecseki Bányász emlékút egyik leágazásán szép erdei úton jutottunk le a Tótvári-völgybe. Csobogó vízesések sorozata mentén haladtunk, majd a meredek Bányász úton jutottunk fel a Kővágótöttösi-fennsíkra.
Újra egy kis mellékvölgybe ereszkedve, elértük a Tótvári-vadászházat, ahol pihenőt tartottunk. Itt a közelben volt az egykori Tót-vár, ami Múr vezér földvára volt hajdanán. Mára már semmi sem maradt a várból, igaz némi földsánc még látható. A közelmúltig itt a töttösiek szőlői és kis pinceépületei álltak, de kb. 20-30 éve lebontották őket, a szőlőket pedig kivágták. Ma szántó van itt a dombtetőn. A közeli patakos völgybe egy régi szekérúton ereszkedtünk le, majd szép tölgyesben kapaszkodtunk vissza Tótvárra. Még volt időnk a buszindulásig, így elmentünk megnézni az egykori légakna helyét, ahol egy szép vörösmészköves sziklahegy közelében egy táró bejárata látható. Sajnos az emlékkőnél az elmúlt egy hétben újabb bútorsorozatot dobtak ki. Valahogy meg kellene fékezni ezt az irdatlan méretű szemétkidobást, ami itt uralkodik mostanában.
Az műútút mentén lesétáltunk a Tótvári-akna nevű buszmegállóba, ahol teljesen megtöltöttük a 15.42-kor érkező buszt. Szerencsére Kővágószőlősön most csak néhány felszálló volt, így egy jármű is elbírta a megnövekedett forgalmat.
A túra legfiatalabb résztvevőjének, Albertnek, aki még csak 5 éves, gratulálunk, mert kiválóan teljesítette a távot. Március 11-én folytatjuk a Nyugat-Mecsek kerülő túrasorozatot a 3. résszel, következik Bakonya, bánya – Kővágótöttös – Kővágószőlős és Cserkút Árpád-kori templomainak felfedezése a települések megismerésével.
Ez a túra már kicsit hosszabb (12 km) lesz, de Szőlősön 8 km után kiszállási lehetőség is lesz. Várok mindenkit újra!
Biki Endre Gábor,
túravezető és közösségszervező
