FÜRDŐTÚRA ZALAKAROSRA

 

Szeptember 22-én, az autómentes napon egész Magyarország területén ingyen lehetett utazni a közösségi közlekedéssel. Az információt nem verték nagydobra, de itt-ott egy-egy hírportálon azért lehetett olvasni róla. A MÁV oldalán szerepelt a hír, a Volánbusz oldalán viszont nem. Indulás előtti nap a biztonság kedvéért telefonáltam a buszos céghez, hogy akkor valóban lehet-e ingyen menni. Az első ügyintéző, aki felvette a telefont, nem hallott róla… Átadta másnak, ő azt mondta nem illetékes a témában. A harmadik elkiabálta magát, hogy van valaki, aki tudja (?), erre mondták neki, kérdezd meg a főnököt, itt van épp a szomszéd irodában. Átment, de közben mindent hallottam: igen, mondd az utasnak, hogy utazhat ingyen, de ne csináljatok nagy reklámot belőle… Aztán a telefonba elmondta, hogy igen, lehet ingyen utazni, és semmi nem kell hozzá, mert a vonatoknál azért egy tetszőleges hosszúságú jegyet azért kell váltani, és azzal lehet bármeddig és bármennyit utazni egész nap.

Eljött az utazás reggele: Uránvárosból a 4-es buszra szálltam fel, s nem mutattam fel semmit, nem is szólt a sofőr, bár a többiek mind mutogatták a bérleteiket. A 6 órási busszal indultam Nagykanizsára. Az előttem felszálló utasok mind kértek jegyet elég nagy összegekben, és kaptak is meg fizettek is. Én felszállva mondtam a sofőrnek, hogy az autómentes nap keretében akkor ugye mehetek ingyen. Halkan súgja, hogy a többiek ne hallják, i-g-e-n. Az utánam jövők szépen újra fizettek. Megfordult a fejembe, hogy mi lenne, ha elkiabálnám magam, hogy emberek, maguknak ma nem is kellene fizetni… Persze nem tettem meg, nehogy leszállítsanak. Ebből is látszik, hogy a mai világban az emberek nem is figyelik a híreket, vagy akik hallották, eszük ágában sem volt letenni a magas üzemanyagárak ellenére sem az autót. A másik, meg, hogy a cég dolgozói mennyire nem becsületesek az utasokkal, noha tudom utasításra cselekedtek így. Ez Magyarországon az autómentes nap a környezet megóvása jegyében. Adtunk is meg nem is, s közben ugyanannyian autóznak, de el lehet mondani, hogy megtartottuk. Undorító egy mentalitás és hozzáállás…

Nagykanizsára a járat 8.40-re érkezik, és innen 0 perces átszállási idő után 8.40-kor indul Zalakarosra a járat (a következő 9.15-kor), de bőven el lehetett érni, mert 8.36-kor már megérkeztünk. Itt azonban a felszállásnál vita lett köztem és a sofőr között. Szerinte kell venni jegyet, és kiegészítő jegyet is. Utóbbi oké, mert ezt gondoltam, hogy erre a Bp-re közlekedő a gyorsjáratra meg kell venni a kiegészítő jegyet. Végül bementünk együtt a forgalmi irodába, ahol közölték, hogy lehet ingyen menni, de kell egy jegyet váltani. Így Zalakarosig megváltottam a kiegészítő jeggyel együtt. Viszont itt egyéb bonyodalom is adódott: se engem, se több idős személyt nem engedett leülni a sofőr, mert elmondása szerint elfogytak az ülőhelyek. Kb. 20 ülésen ültek, a többire mind kis kártyák voltak helyezve a FOGLALT felirattal. Szerinte ezeket előre már az elővételes jegyvásárlók lefoglalták, olyanok, akik a későbbi megállókban fognak felszállni. Mivel még jöttek felszállók, s az állítólagos előzetese foglalók sehol sem voltak, szépen leült mindenki, így én is. 20 perc alatt meg is érkeztünk Karosra.

Itt létesült egy új termáltó és tanösvény, a gyógyfürdő szomszédságában, ez volt a mai túracélpont. A tavat a fürdőből leengedett gyógyvíz táplálja, így az kicsit langyos, élvezik a kacsák is.

A fürdőbe betérve jött a következő meglepetés: azon túl, hogy nincs már meg a szép kiállítás az előtérben, helyette méregdrága cukrászda működik itt, a belépőjegy váltásakor közölték, hogy a neten kinézett 5500 Ft-os jegy valójában 5900 Ft, mert itt a szekrényhasználatáért is fizetni kell. Jó kénytelen voltam kifizetni. Azonban közölték azt is, hogy ezért a csekély 5900 Ft-ért nem használhatom a gyógy-kert külön elkerített gyógyvizes medencéit. Erre még külön 2000 Ft-os kiegészítőjegyet kell váltani. Mivel hozzátették, hogy tulajdonképpen az alap jegyárért is kb. 10 medencét igénybe tudok venni, és abban is van gyógyvizes, maradtam a „filléres” 5900-es jegynél.

Végül kellemesen telt a fürdés, igaz az ebédlőben ért az újabb meglepetés. Csak 4000 Ft. felett lehet ebédelni egy szerény menüt, de a jobb fogások 6000-7000 Ft. körül voltak. Eredetileg úgy terveztem, hogy a 16.36-os busszal utazom Karosról Kanizsáig, ami 17.00 órára érkezik ide, és innen 17.22-kor megy Pécsre a busz.

Mivel a fürdőben végül nem ebédeltem, csak a hozott szendvicsemet ettem meg, ezért egy fél órával előbb kijöttem, és gondoltam, mivel délután 10 percenként megy busz Kanizsára, így ha előbb odaérek, van pékség a pályaudvaron, s veszek valamit. A megállóban megnéztem: 16.36 előtt három busz is jön 16.11, 16.17 és még egy 16.17-kor. Elég sok utas volt, több fürdős dolgozó, akiket megkérdeztem, hogy ami most jön, az ugye, kb. 20 perc alatt ér Kanizsára. Azt mondják, egy kicsit több. Jó gondoltam, biztosan 25, legfeljebb 30 perc, és még akkor is előbb érek oda. Kis késéssel, de megjött a 3-ból az egyik busz a következő felirattal a digitális kijelzőn: Zalakaros – Nagykanizsa. Pompás, gondoltam…

Az olyan nagyon fel sem tűnt, hogy csak egy idős házaspár száll fel, és én, a többiek nem. Gondoltam, mivel láttam közben, hogy mögöttünk a másik busz is már jött, hogy akkor azzal mennek. Mivel jegyet nem kellett váltani, és ez a sofőr nem is szólt semmit, nyugodtan leültem. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a busz nem arra megy, amerre jöttünk, vagyis lekanyarodott a főútról, és egy kis falu, Nagyrécse felé vett az irányt. Itt egy nagyon szűk fordulóba jutott, ahol sok iskolás szállt fel. Ekkor már gyanús lett valami. A mellettem ülő idős házaspárt kérdeztem, hogy-hogy bejöttünk ebbe a faluba. Ők nem tudják mondták, s kérdésemre, mikor ér be a busz Kanizsára, azt válaszolták, hogy szerintük nem sok, talán 10 perc.

Közben az okos-telefonon megnéztem ezt a járatot, s kiderült, hogy 12 faluba megy be, és csak másfél óra alatt ér be Kanizsára, 17.50-kor, nekem meg elmegy Pécsre 17.22-kor a buszom. Előre mentem a sofőrhöz, és kérdeztem, hogy valójában milyen járat ez. Megerősítette, hogy valóban ő egy falujáró iskolajárat, mellyel csak az iskolások szoktak jönni, és mondja, furcsállotta, is hogy hárman erre szálltunk fel. Azt mondja azt hitte, csak úgy az autómentes napon akarunk passzióból ingyen utazgatni. A házaspár egyébként is bőven ingyen utazott (65 felett). Megkérdeztem, hol tudok én erről a járatról leszállni, és átszállni a normális járatokra, mire a válasza, erről már sehol se… Na ba… meg. Gondoltam.

Kisebb tanakodás után azt mondja, elvisz Galambokig, ott próbáljunk átszállni arra, ami Karosról 16.36-kor indult. Nem bíztam ebben, hiszen ő 16.45-re ér oda, az meg 16.40-kor elmegy, eleve nem lehet elérni. Azt mondta a sofőr, belehúz, akkor talán odaérünk. Közben meg az idős házaspár is meghallotta, hogy ők is rossz buszon vannak, és felkeltek, hogy leszállnak, de véletlenül még jóval Galambok előtt jeleztek, így a Zalasárszegi elágazásnál is fölöslegesen megálltunk, és mégse szálltak le, és ezzel még időt is vesztettünk. Végül megérkeztünk Galambokra, de már jött szembe a járat, aminek villogott a mi sofőrünk meg dudált, mi meg leszállva, hadonászva integettünk, mert át kellett volna menni a szemközti oldalra, de akkora volt az autóforgalom, hogy egyszerűen nem tudtunk átmenni.

Hát, már majdnem feladtuk, mikor gyorsan, két autó közt megkíséreltük az átfutást, végül sikerült elérni a buszt, de úgy, hogy ő eleve és szerencsére egy kis késéssel érkezett. Sikerült időben Kanizsára érni, még jutott egy kis idő bemenni a pékségbe, aztán felszálltam a 17.22-es buszra. Szerencsére ez a hosszú út Pécsig már különösebb esemény nélkül telt, illetve egy kedves ismerősömmel találkoztam, akivel egész hazáig beszélgettünk.

Hát eltelt az autómentes nap, s hazafelé is mindenki vette a több ezer forintos menetjegyeket, úgy látszik, egy utas sem tudta, csak én, hogy nem kell fizetni…

De mit is reklamálok én, hát ezt az egész napos rém utazást én ingyen kaptam, illetve pár száz forintért.

MÚLTIDÉZŐ - 9 ÉVVEL EZELŐTT IS JÁRTUNK MÁR A PAPDI-KÁPOLNÁNÁL

 

Lengyel – Hőhne-források – Célpuszta – Annafürdő – Anna-forrás – Papdi-kápolna – Papdi-hegy – Papdi-forrás – Vadkörtefai-vadföld – Hétforrás – Kurd

2013. június 8-án, szombaton indultunk a Tolnai-hegyhát negyedik túrájára, hogy újabb forrásokat és nevezetes helyeket keressünk fel. Pécsről az 5.45-ös busszal Bonyhádig mentünk, onnan pedig Lengyelbe, ahová 7.40-kor érkeztünk meg. A piros négyzet jelzésen indultunk el, de arról hamar letértünk, mert Célpuszta felé vettük az irányt. Itt egy nagy mezőgazdasági telep van, régi uradalmi és gazdasági épületekkel, mely közül ma már sok üresen, pusztulófélben áll. A térkép szerint a közeli völgyben erednek a Hőne-források. A telepen tartózkodók útmutatásával jutottunk le a völgybe, ami rendkívül bozótos, nehezen járható. A patak hamar meg is lett, de innen már csak én folytattam utamat, mert nagyon elvadult, nehezen járható szakasz következett. Információink szerint 2 db téglából épített boltíves forrásnak kellene itt lenni. Sok forrásmezőt találtam, de mindegyik foglalatlan volt, csak a talajból tört elő a források vize. Egy forrást nem tudtam megkeresni, mert ott vadkerítés állta utamat, belül pedig méteres csalán. Így is mire visszaértem derékig sáros lettem. Itt előző éjszaka nagy eső lehetett, mert a fák törzse és levelei is csupa víz volt, kaptam is a nyakamba rendesen. Innen tovább már együtt folytattuk utunkat a piros négyzeten. 

Már reggel szép napos, meleg, de fülledt idő volt, ezért hamar megszáradtam a napon. Annafürdő természeti környezete csodálatos. Itt kicsit megpihentünk és elfogyasztottuk a palacsintát, melyet előző nap sütöttem. Hozzá pedig édes fehérbort kóstoltunk. Megkerestük a szépen kiépített Anna-forrást, és körbejártuk az erdei iskola épületeit, melynek közelében vadaskert van kis toronyszerű fakilátóval. Innen a piros irányított kör jelzésen és a hunyor tanösvényen értünk fel a közeli kis magaslatra, ahol újabb fakilátó áll. Innen a keleti dombhátakra nyílik szép kilátás. A közelben van a szarvasbogár tanösvény is, melynek több állomását érintettük is. Az erdőből kiérve csodálatos kis tó fogadott minket, melynek partján tucatnyi helyen erdei pihenőhelyek vannak kialakítva, asztalokkal, padokkal, esőbeállóval.

Az út folytatását kis keresgélés után találtuk csak meg, majd a piros négyzetre tértünk át ismét. Itt mindjárt kerítésmászással kellett kezdenünk, de a létra megkönnyítette az átjutást. Az erdőből kiérve egy mezőgazdasági területre értünk, majd onnan a Kurdot Lengyellel összekötő országútra. Innen a piros négyzet szép erdőbe tért, ahol az utunk egyre meredekebben ereszkedett a völgy felé. Sajnos utunk jó 2 km hosszan rendkívül sáros és csúszós volt. Az agyagos talaj megnehezítette haladásunkat, többet csúsztunk, mint mentünk, de azért esés nélkül leértünk. Az erdei feltáró út mellett favágók dolgoztak, a kitermelt fát rakták fel a pótkocsira.

A piros rom jelzésen letértünk a Papdi-rétre, ahol magányos kápolna áll. Mellette kis pihenőhelyet alakítottak ki, és egy működő "nyomóskút" is van, melynek jó hideg a vize. A kápolna, mely valamikor népszerű búcsújáró hely volt,  több törődést érdemelne. Bejáratánál a méteres füvet még nem kaszálták le ebben az évben. A kápolna feletti úton egy kőkereszt is áll koros hársfák árnyékában. Míg én a keresztet fotózom, addig társaim elindulnak a felfelé vezető úton. Mire visszaérek, már sehol sincsenek. Kiabálok, hogy jöjjenek vissza, de válasz nem érkezik. Próbálok telefonálni Mártinak, de nincs térerő. Tíz percet várok, gondolva, hogy majd csak visszajönnek, ha látják, hogy nem mentem utánuk. Csaknem jönnek, ezért elindulok arrafelé, amerre elindultak. Jó fél km után érem utol őket, amikor már megálltak és "keresni kezdtek". Annyira megörültek, hogy egy széles és nem sáros kocsiutat találtak, hogy inkább ezen mentek volna tovább. Elmondom, hogy nem jó felé indultak, mert a Papdi-forrás a túlsó völgyben van. Hát persze, hogy az az út sárosabb volt.

Egy vízmosásos árok felső végénél találtam meg a bővizű, de teljesen elhanyagolt forrást. Építménye a többihez hasonlóan zsaluzott betonból készült, és merítős medencével rendelkezett. Sajnos a hordalék már teljesen belepte, víz az építmény mellett és az alatt tör elő több ponton is. Innen egy jó gazos, csalános ösvényen érünk fel a Papdi-hegyre, ahol nagy kiterjedésű szőlőterület van. Mire felértünk, a nadrágomon 12 kullancs sorakozott, persze nem adtam nekik esélyt a túlélésre, mivel szétnyomtam őket.

A szőlőterület szélén haladtunk, majd a tetőn vadkerítésekkel találkoztunk. Kicsit el is kevertünk először, de aztán megtaláltuk a helyes utat. Amíg a többiek pihenőt tartottak, én elmentem le a közeli-völgybe megkeresni a Hét-forrást. Ehhez két vadkerítésen kellett átmásznom, amin létra volt, de könnyen megtaláltam a forrást, ahol még tűzrakó és asztal is van. Sajnos ez is gondozatlan, a falépcső tele levéllel, a korlátok, már elrohadtak, kiszakadtak. A forrás folyik, de vízhozama elég gyér. A fotózás után visszatérek a többiekhez. A Vadász-forrás megkeresése lenne még vissza, de ennek felkeresése fél óra lenne, és ugyanennyi vissza. Ez kb. 1 óra, így ezt a kitérőt nem vállaljuk, mert már jól benne vagyunk a délutánban és nagyon messze vagyunk még a Kurdi vasútállomástól. Hosszú gerincúton megyünk, majd egy kis rétnél rövidíteni szeretnék, hogy hamarabb kiérjünk a piros négyzetre. Régi fehér alapozásokat látunk több helyen, de a piros négyzet csaknem akar meglenni. Ennek ellenére tovább megyünk észak felé a széles gerincúton. Egy akácos erdőben haladunk, és nagyon egyhangú kissé unalmas ez az út. Megnéztük a térképen, hogy amint lesz balra egy leágazás, azon letérünk, és minden bizonnyal a Kurdi szőlőhegyre érünk, ahonnan már könnyen betalálunk a faluba. Fél óra alatt egyetlen letérési lehetőség sem volt, így hát mentünk egyenesen. Végül meglett a letérés, de a térképet nézve már távolodóban voltunk Kurdtól, feltehetően Csibrák irányába. Nekünk Csibrák is jó lenne, mert ott is megáll a vonat, de az még messzebb van. Egy meredek kanyargós szerpentin utat választottunk, melyet elég ritkán járnak, de gondoltuk, csak levezet a faluba. Így is lett, de nagyon sokat mentünk rajta. Végül csakugyan megérkeztünk a Kurdi szőlőhegyre, ahol egy hölgy útba igazítást adott, hogy 10 perc alatt leérünk a vasútállomásra. Autóval lehet, hogy 10 perc alatt le lehetett volna érnünk, de mi innen még legalább 25 percet mentünk mire a vasútállomásra értünk. 32 km-t gyalogoltunk idáig. 

Vonat egy óra múlva, 17.33-kor jön. Márti leült a vasútállomáson, mi pedig hárman elindultunk kocsmát keresni. Nem volt semmi nyitva. Végül a közeli benzinkúton kaptunk sört, amit megittunk a GEO PARK-ban. Elindultunk vissza a vasútállomásra, ahol Márti már várt minket. 10 perc késéssel megérkezik a vonat, felszállunk. Sajnos Dombóváron mozdonycsere miatt félreállították a vonatunkat, és közel fél óra dekkolásra voltunk ítélve. Kurdtól Pécsig a vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. Kérdésünkre, hogy miért kell pótjegyet váltani a kalauz elmondta, mert ez sebesvonattá minősített személyvonat. Ezért! Végül 19.28-kor (25 perc késéssel) érkeztünk meg Pécsre, mert vonatunk a 82 km-es utat két óra alatt tudta csak megtenni. Köszönjük MÁV! "Magyarország én így szeretlek..." (Ma már szerencsére nem közlekednek e féle sebesvonatok, így gyorsvonati pótjegyet sem kell az erre közlekedő és olykor lassan araszoló vonatokra váltani...)

Papd búcsújáróhely története

 

Öröm, és ürömteli napok a papdi kápolna történetében

A Török megszállás után az ország 2/3-ad részében romba dőlt falvak, és létesítmények jelezték a 150 éves elnyomást. A sok közül Mucsi, Papd, Láz és Hertelend is a pusztulás sorára jutott. Közülük csak Mucsi népesedett újra. A többi település romokban, lakatlan maradt, igaz Papd az 1600-1700-as évek elején kissé lakott volt. Winkler, szakadáti plebános 1759-ben kelt "protocollum Szakadátiensis"-ben megemlíti, hogy 1703-ban Mucsi, Závod és Papd falvakból érkező Magyar hívek szállják meg Diósberényt, de ezek a kuruc háborúk idején a Rácok elől Pincehely, Mélykut vidékére menekültek. Utóbb visszajöttek Berénybe ahol szabadon legeltethették állataikat. Papdról az 1722-i püspöki vizita tesz említést "van egy másik templomocska a Mucsi-in kivül Papd pusztaságban, mely kápolna módjára épült hasonló épitési formában mint a Mucsi-i erős épitmény" Brüsztle megemlíti, hogy Mucsi, Závod anyai kebléről leszakadva 1745-ben Papd-ot is gondozza, ahol csak 15 lélek él.

Papd falu, hol valamikor bíró, pap és templom is volt elnéptelenedett és csak a romos templom maradt. Papd látogatása valójában az 1730-as években kezdődött, amikor egy Schauli nevű erdész az erdőben egy primitív faragású kis Pieta szobrocskát talált. Ezt a nép csodának minösítette, és kis Pietát a romos templomban elhelyezi, és a betelepítés és újrakezdés nehéz napjaiban a fájdalmas Szűznél keresett vigaszt, annyira,hogy a plebániai misét odahaza elmulasztják, és helyette Máriánál keresnek vigaszt. Horribile dictu! sem isteni, sem egyházi parancs nem kötelez, hogy mise helyett a nép Papdra menjen lelkileg erősödni, de a közösségi szt. mise, az kemény parancs volt akkor különösen.

És most jönnek a bajok, az árnyékok: A környék papjai feljelentik a püspöknél Papdot, hogy elcsábítja a híveket a vasárnapi szt. miséről. Ezért: anathema sit; gr. Esterházi püspök nem is habozik, 1783 IX. 15-én megbizza Nunkovics Antal ker. esperest, Apari plebanost, hogy a templomban található tárgyakat égesse el, falait romboltassa le. Meg is történik IX. 22-én. A régi szent épület falmaradványait az új telepesek lassan lakásaik építéséhez használták fel, és csak a szenthely emléke maradt meg.

Fény: A pietát megmenti a nép, és a templom helyén gallyakból készít sátracskát, ott helyezi el féltett kis Pieta-ját, és a zarándoklás újból megindul a püspök akarata és tiltása ellenére is. Az újabb látogatások gyakoriságát már jelzi, hogy a Pieta sátracskában gyüjtött adományokból a Mucsi templom felszerelését egészítik ki.

Újabb zivatar közeleg Papd felé 1828-ban a környék plebánosai felől. Meghallják hogy gr. Apponyi Antal 1826-ban XII. Leo pápától megkapta Val. Feliciánus viaszba öntött csontváz ereklyéjét, mely számára a gróf kis kápolnát tervez építtetni. A gróf ehhez a püspöki engedélyt meg is kapja, a környező papság ellenkezésére azonban a püspök az engedélyt visszavonja, és az esperessel újból felgyújtatják a most már csak gallyakból készült sátracskát. A nép látva a vihar jöttét sietve menti féltett kis szobrocskáját, hogy számára újból gallyakból megépítse kis sátracskáját, mely őket, és féltett kincsét kissé megóvja az időjárástól.

A vihar után fény közeleg Papd felé, 1847-ben bérmálás van Mucsiban, Scitovsky püspök a bérmásás után Szászvár felé menet útba ejti a "hirhedt" papdi helyet, kezébe is veszi a kis Pietát, csodálkozik a nép ennyire ragaszkodik a helyhez, és kedves szobrocskájukhoz. A püspök Papdi látogatásnak fénypontja, hogy a gróffal tervezik egy rendes kápolna létesítését ha már a nép ennyire ragaszkodik a helyhez, és kedves szobrocskájukhoz. A szabadságharc vihara e szép tervet azonban szétzavarja.

A szabadságharc vihara után azonban már nagyobb fény lebeg Papd felett, 1854.V.5-én egy Schneidler Vilmos nevű zombai hívő Papdra zarándokolván a Plebánosnak 50 Forint összeget kíván adni, egy kőoltár építéséhez a segítő szt. Szűz iránti hálából. Hivatalos elismerése Papdnak nem lévén a plebános nem fogadja el az összeget, említi azonban, örököseinek hagyja végrendeletben, ha egyszer lesz rá engedély ezen 50 Ft. használtassék a nemes célra.

1864 tavaszán újból üröm Papdnak, a kunyhócskából elviszik a féltett szobrocskát. De kisüt a nap Papd felett, mert az akkori lengyeli plebános az ottani templomból egy használaton kívüli Mária szobrot ad a kápolnácskának. Ekkor olvasható először, hogy 26 Ft. összegből rendbehozták a kunyhocskát, és az adományozott szobrot benne elhelyezték. Az 1870-es években a tönkrement faváz helyébe deszka sátort készíttetnek szintén perselypénzből.

Lassan kivilágosodik az ég Papd felett. Az első hivatalos elismerés és engedély 1883 VI. 28-án kelt, Dulánszky püspöktől való, egy rendes kápolna építésére. Az engedély megadása nagyon körültekintő, nehogy "valami hazugságok, és csalárd haszonlesés a nép jóhiszeműségét felhasználhassa, engedélyemet a következő feltételekhez kötöm: 1. Papd ne tekintessék talán egyházilag engedélyezett bucsuhelynek, hanem olyannak csupán, ahol bárki elvégezhesse magán ájtatosságát. 2. A kápolna csak oly nagy legyen, hogy a Szt. Szűz képének csak védelmére, és ne ájtatoskodók befogadására legyen alkalmas". Miseengedélyről még szó sincs, csak 1889-ben adja meg ezt az engedélyt. De 1907-ben majdnem visszavonják, mondván nem találják a püspöki iratok közt az 1889. III.31-én kelt engedély iratát.Megint előhozza a hatóság régi aggodalmát, nehogy a hívek Papdra mennek, és ott nem hallgatnak szt. misét. Hétközi misét is évente 1-2-szer engedélyeznek, mert lehetetlen hogy odahaza nincs hétközi szt.mise, mert a plebános Papdon néhány hívőnek misézik, míg odahaza elmarad. Az engedélyezett 1-2 alkalommal jó előre figyelmeztetendők a hívek, hogy tudják meg miért marad el az otthoni szt. mise. Vasárnapi misézésről szó sincs Papdon.

Mindenesetre Dulánszky püspök engedélyében bízva, Keidl János jámbor mucsi hívő vállalkozik,hogy saját költségén felépítteti az engedélyezett új Papdi kápolnát. El is készült VI. hónapban 200 Ft-ért. Kallenberger akkori plebános Pestről vett egy kb. 140 cm. magas fafaragású Mária szobrot, készült hozzá koporsó alakú oltár, és felszerelés.

Az Ajkay Jenő esp. bonyhádvarasdi plebános által felszentelt szobrot a hívek sokasága ünnepi menetben vitte örömmel Papdra julius 1-én. A kápolna felszentelése 1883. VIII.26-án volt, Kallenberger plebános fáradozása koronázását látta benne. A nagy örömbe újból üröm vegyült, méghozzá alig 50 év múlva. A vizenyős kis kápolnát bedőlés veszélye fenyegette, ezért Kaufmann János plebános ezt lebontani volt kénytelen, és Montuanó Jenő egyh. építész tervei alapján Schüszler Ferenc szakadáti kőműves még ez évben 1930-ban elkészítette a mostani kápolnát, melyet Lerch István lengyeli esperes plebános szentelt fel 1931. V. 2-án, a szentbeszédet Scharfenberger János závodi plebános mondta. Papjaik vezetésével 4-5000 ember szorongott az új kápolna rétjén. Papd fényét növelték az 1932-ben Kaufman plebános úr buzgalmára elkészült 6 színesüveg ablak. Ebbe nagyon besegítettek a kisdorogi hívek, kik szt.Lőrinc patronusok fennségesen szép színes ablakát készíttették Papdnak. Részüket a mucsi és környező hívek, sőt USA hívő család is adományozott színesüveg ablakot.

E nagy örömteli fényt hamarosan követte egy szörnyű sötét zivatar, a második világháború, és a vele járó régi német hívek szinte teljes kitelepítése, kik nem sokáig örvendhettek a papdi kies rét ragyogó fehér falú Mária hajlékuknak.

Itt kellett hagyniuk örökre. Helyükbe betelepített mostmár teljesen magyarajkú hívek nem nőttek a történelemmel Papdhoz, így vonzalmat sem érezhettek iránta. A fény csak lassan kezd újból felderengeni, mikor Kaufmann Ferenc 1962-ben a harmincéves vakolatot nagy áldozatok árán kijavíttatja, új kereszt kerül a toronyra, mely keresztet 1962. IX. 9-én áld meg Szinger József kerületi esperes, mikoris ő mondja a német szt. beszédet, Gyuk István teveli plebános a magyart.

Új fény támadt Papdon, mikor Póor József bonyhádi plebános felkínálja a volt zárdakápolna szép oltárát, felszerelésével együtt, melyet 1963. V.5-én Szinger József esperes kisdorogi plebános áld meg. A délelőtti szertartás magyar és német nyelvű szentmisével zárul. Ebéd után Kámán Emil ferences atya aparhanti admin. megáldja a most létesült, kis képekből álló keresztutat. Lassan újból jönnek zarándokcsoportok, már az új hívekkel is.

Papd öröme megint nem tarthatott sokáig, a szép bíztató fényt fekete gyászfellegek kezdik oltogatni. Árnyak sokasága jön papdi kápolna felé. 1975-ben lebontják a valamikor oly hangulatosan szép erdészlakot, nincs modern fiatal aki világtól elzárva ott akarna lakni; a kis kápolna őrző nélkül marad. Az 1930-ban készült külső ajtó mivel egy síkban volt a torony fallal állandó esőnek, zivatarnak volt kitéve, lehetetlen volt el nem korhadnia. Így pedig már mindenki meghúzta a kilincset és bent is volt, igaz eleinte nem bántott a kápolnában senki semmit. A biztonság kedvéért új, kétszárnyas, kisebb, de megfelelő ajtót kellett venni, amit már a kápolna belső síkjával kellett hozatni, hogy vihartól védve legyen. És akkor jött az áradat. Az ajtót egyelőre nem törték fel, de a fennséges színes üveg ablakokból minduntalan kilőttek egy-egy darabot. Legutóbb a dorogi hívek szt. Lőrinc ablakából törtek ki egy komolyabb darabot, melyen aztán könnyűszerrel behatolva el lehetett lopni az 1883-ban vett szépséges, fafaragású Mária szobrot. A többi színes ablakot is folyamatosan rongálták, sőt a komoly ajtót felfeszítve már a bonyhádi hívek adományozta oltárszőnyeget is elviszik és minden felszerelést. És hogy teljes legyen a desolatio abominatio csak úgy kedvtelésből az összes színes üveg ablakot pozdorjává zúzzák, és mindent ami a kis kápolnácskában volt. A toronyba felmászva a toronyzsalukat ledobálva, használhatatlanná teszik. Ily állapotban már körmenet egyáltalán nem jött. A legtovább Perczel Bertalan bonyhádi kántor volt énekeseivel hűséges az egykor oly szent és szép helyhez. Beborult az ég Papd felett.

Papdnak oly fennségesen szép kápolnája most kifosztva, meggyalázva, mint az emberi gonoszság nagy felkiáltójele áll a papdi szép rét magányában, elhagyatva mindenkitől, árván. Bízzunk azonban abban, hogy majd új idők új embereivel sikerül régi fennségében felújítani az annyit féltett, annyi viszályon keresztülment ősi papdi kegyhelyet, és majd egyszer mégiscsak felcsendül még a papdi erdők aljában a régi szép ének: "Mit frohem Herzen will ich singen, dir Jungfrau Mutter Königin." "Máriát dícsérni hívek majd újból jöjjetek!"

Összeállította: Ónodi János, plébános