Dráva menti túránk sorozatában a 3. alkalom Berzence volt, melyet "Műemlékek és természeti értékek a Belső-Somogy és a Dráva határán" címmel hirdettem meg. Pécsről a 8.23-kor induló vonattal utaztunk, mellyel 10.14-kor érkeztünk meg Somogy megyébe, Berzencére. 46 fővel indultunk el a túrán, és első látnivalónk a Szent Antal-kápolna volt, ahol Husztics József templomgondnok, sekrestyés és egyben kántor fogadta csoportunkat. Az első meglepetés itt ért minket. Nem tudtuk, hogy ez búcsújáró kegyhely, nem is szerepel semmilyen búcsús oldalon az interneten sem. Márpedig a helyiek elmondása szerint igen nagy búcsúk szoktak itt lenni. Magyarország egyetlen Szent Antal búcsújáróhelye van itt, ahol pl. idén június 19-én tartják a búcsút szabadtéri misével. A kápolna búcsújának fénykorában a régió sok-sok településéről érkeztek ide, akár több ezren is. Egykor a rangos Niczky-család nagyon sokat tett a búcsúk fényének emeléséért. Bár a 20. század közepe óta már nincsenek annyian, még ma is számosan, több százan jönnek össze a zarándokok egy-egy búcsú alkalmával. Ennek a kis kápolnának a helyén volt a 13. században a falu első plébániatemploma, melyet még Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. A legszebb somogyi templomok közé tartozott, és már akkor búcsújáró hely volt. Később fakápolna állt ezen a helyen. A mostani barokk kápolna 1780 és 1793 táján épült. Legfőbb értéke az Itáliából származó Szent Antal kép, amelyet a legenda szerint a török háborúk idején az áradó folyóból fogtak ki a helybéliek.
Második állomásunk a Szent Kereszt felmagasztalása
plébániatemplom volt, ahol éppen keresztelőt tartottak. Miután vége lett a
szertartásnak, Csendes Sándor József plébános fogadott minket az 1763-ban emelt
templomban. Nagyon szép belső díszítésű, látszik, hogy a grófi család mindent
megtett azért, hogy a templom igényes kialakítást nyerjen el. Főoltárképét
id. Dorffmaister István (1725-1797) a magyarországi barokk művészet
legtermékenyebb jeles festőművésze készítette. Ritka képi ábrázolás látható a
szentély jobboldali falán: egy mozgalmas, sokalakos képen Jézus
körülmetéléséhez készülődnek. Az oltárképet jobb oldalon Mózes, balról
Keresztelő Szent János szobrai őrzik. A templom alatt nemrég egy
altemplomot tártak fel, amiről eddig csak legendák keringtek. A szépen
felújított földalatti helyiség látogatható, ahol kripták is találhatók. Közel
200 év után 2021-ben volt az első friss temetkezés, és ezután újból lehetőség
van ide temetkezni. A templomban két szép Mária éneket (Te vagy földi életünk vezércsillaga, Édes reménységünk kegyes szűzanya) hallgattunk meg orgonakísérettel.
Harmadik érdekesség a 18. századi postafogadó volt, mely egy szép műemlék épület. A falu kulturális célokra hasznosítja. Itt található a könyvtár is.
Negyedik pontunk a Jézus szíve zárdakápolna volt, melyet az Isteni szeretet leányai apácarend tagjai alakították ki 1904-ben. Abban az időben még egy kétszintes, impozáns kolostor is volt a kápolnához építve, mely 20. század második felében iskolaként is működött. Sajnos ezt a gyönyörű épületét a „múltat végképp eltörölni rendszer” az 1970-es években lebontotta. Az egykor szép zárdakápolna ma sajnos nincs túl jó állapotban, ma már nem is használják. Utoljára 3 éve misézett itt pap. Addig használatban volt, illetve a nagytemplom felújításakor a közelmúltban egy éven át itt miséztek. A tavalyi évben azonban galambok lepték el a templombelsőt, amik sok kárt okoztak. Bár most már nem tudnak bejönni, nyomaik még most is láthatók.
Ötödik helyszínünk a Vár-domb volt, ahol a 2021-ben
megkezdték Bélavár egykori várnak feltárást. Az anyagi források a vár 10%-ának
feltárását tették lehetővé, de már ez idő alatt is jelentős leletekre
bukkantak. A vár a 14. század környékén épült, melynek birtokosai az évszázadok
során többször változtak. A török idők alatt több harci esemény színtere volt,
végül, miután az itt állomásozó csapatok elhagyták a várat, a törökök
rendezkedtek be. Ekkor mecset és gőzfürdő is épült a vár mellett, melyet a
közeli vízfolyás táplált. A 17-18. században Berzence újjáépülésekor a vár megmaradt
részeit fokozatosan elhordták, és az építőanyagot, a helyi házak építéséhez
használták fel, mígnem a vár a 20. századra szinte teljesen eltűnt. Viszont az
ásatáskor kiderült, a föld alatt még jelentős falmaradványok húzódnak, egy komplex
feltárás esetén a vár teljes szerkezete látható lenne.
Hatodik helyszínünk a hajdani Festetics-kastély volt, melyet sajnos kívülről és csak éppen, hogy láthattunk. Korábban szociális otthon volt, 8 éve, mióta kiürítették állaga fokozatosan romlik, környezete, udvara gondozatlan. Sajnos további sorsa, amennyiben nem történik változás, nem kétséges. Milliárdos felújításról is hallani hírt, ám ez egyenlőre még várat magára (különböző okokból.)
Hetedik pontunk egy csodaszép őstölgyekkel, platánokkal és sok más értékes fafajjal, cserjével benőtt park található. Itt áll egy régi kőkereszt és a Szentháromság szobor is, de van itt játszótér és kopjafa is. Déltájban itt fogyasztottuk el a szendvicseinket is. Nem messze innen a domb magaslatán egy új turul emlékmű látható.
Nyolcadik, utolsó meglátogatott helyszínünk az egykori berzencei legelőrét volt, melyen tömegesen virágzott éppen a réti boglárka és a kakukkszegfű. A hajdani fás legelőn már nincs állattartás, de a rétet még kaszálják és szép réti virágok borítják.
A sok szép látnivaló megtekintése után a berzencei állomásról a 15.42-es vonattal utaztunk vissza Pécsre.
Biki Endre Gábor, túravezető
