Kegyhelylátogató túránk következő állomása Segesd volt. Nagyon nehezen értünk oda, sőt komlói túratársaink busza annyit késett, hogy nem tudták elérni a csatlakozást Pécsett, így ők lemaradtak a segesdi utazásról. Többen a reggeli kis eső miatt nem jöttek el, pedig egész nap Segesden ragyogó napsütés, és közel 20 fokos kellemes idő volt. A Pécsről induló buszunk előbb Szigetvár, később, Nagybajom térségében különböző útakadályok, (útfelújítás, sorompó, stb.) miatt 35 perc késést szedett össze, így Böhönyén a csatlakozó járatot már nem érhettük el, noha telefonon kapcsolatban voltam a pécsi forgalmi irodával. 15 percet várakoztatták is a Segesd felé menő járatot, de addig sem tudtunk odaérni. Végül a következő járattal egy óra késéssel érkeztünk meg Segesdre. Mintha előre láttam volna a helyzetet, a Szent László templom megtekintését, nem érkezésünk idejére, hanem egy órával későbbi időpontra kértem, ugyanis előtte a Széchenyi-kastély parkjának megtekintését terveztem be. Ez így most elmaradt, és mindjárt a magaslaton álló templomhoz mentünk, így nem késtünk el.
Segesd temploma kiváló útjelzője a dél-somogyi tájra igyekvőknek. A Belső-Somogy nagy történelmi hagyományokkal rendelkező központja meghatározó gazdasági és kulturális szerepet tölt be Nagyatád vonzáskörzetében. Segesd környéke igazán pazar látnivalókat rejteget a kíváncsi turisták számára. A templomnál már várt ránk Lieber János, a templom gondnoka. Hamar kiderült, Segesdnek is van egy jótevő „Jani bácsija”. János bácsi 30 éve a templom gondnoka, rengeteget dolgozik és tesz a templomért. Ezért sokszor nem megbecsülést vagy köszönetet kapott, hanem támadást, fenyegetést. A templom és a ferences kolostor történetének mesélése után arra is választ kaptunk, milyen volt korábban a hitélet, s milyen mostanság.
Míg a most 2500 lakosú, valamikor 3600 lakosú Segesd egy igen élénk vallási központ volt korábban, de mára már csak 60-70 ember maradt, aki misékre jár vasárnap. Ez az arány éppen ugyanennyi szinte mindenütt. Elmondása szerint erősen fogy a búcsúba járók száma is, pedig néhány évtizede még 2-3 ezer résztvevővel tartották a segesdi búcsúkat. Ennek ellenére, plébánosuk tavaly óta kettő helyett 3 búcsút tart a kegyhelyen.
Az egykori ferences kolostorból hamarosan elviszik az utolsó lakókat (a szociális otthon egy részlege volt eddig benne), így az épület üresen marad. Egy része jó állapotban van, a középső rész elfogadható, de a keleti fele eléggé romos, málladozó és elhanyagolt. Egyenlőre nem tudják, milyen funkcióval lehetne megtölteni, zarándokszállásnak túl nagy, múzeum már van… Ha üresen marad, belátható, hogy állaga gyors romlásnak indul majd. Szerzetesek is alig-alig vannak már, nem betölthető így sem.
A templom megtekintése után a volt malom épületénél álltunk meg. Ebből az épületből alakították ki az Árpád-házi Szent Margit Helytörténeti Múzeumot és Könyvtárat, ahol Bogdán Zoltán fogadott minket. Az ismertetőből megtudtuk, hogy a feltárások szerint Segesd a kelta, illetve a római korban már lakott volt. A régészek több jó állapotban levő kelta cserépedényt találtak. Több száz római kori pénzérmét tártak fel, ami azt bizonyítja, hogy pénzverő hely volt. A település nevét 1193-ban említették először. Királyi, királynéi birtok volt, élén az ispánnal. A vár és a város a királynék állandó udvartartásának székhelye volt, maga IV. Béla király is többször hosszabban időzött itt. 1241-ben a tatárok elől Dalmáciába menekülő IV. Béla feleségével és István fiával itt pihent meg. A vármegye legkorábbi ferences kolostorát is itt alapították 1294-ben. Segesd városi kiváltságait 1414-ben elveszítette, de jelentősége a 16. században is megmaradt: ezt bizonyítja, hogy a török adószedők 80 házat írtak össze. A törökök kiűzése után a Széchényi család birtoka volt. 1950-ig Segesd két településből állt: a református Alsósegesdből és katolikus Felsősegesdből.
A múzeum megtekintése után a Hon mentsvára park mellett érkeztünk meg Segesd búcsújáró kegyhelyére, ahol újra János bácsival találkozhattunk, aki kinyitotta a kegykápolnát. A két falurész határán, a forrás fölötti domboldalon festőien szép erdős környezetben áll az 1744-ben épült barokk kápolna.
A legenda szerint a falu szélén folyó patak közelében megjelent – még a török idők előtt – Szűz Mária, és egy pásztorfiút kigyógyított súlyos betegségéből. Ettől fogva csodatévő víznek tartják a forrást. Több gyógyulásról is készült feljegyzés. A forrásnál már a török időkben is sokan visszanyerték egészségüket. (Sajnos a Szent-kút nem használható, de lenne vize, a nyomós kutat leszerelték, a forráson a rács pedig le volt zárva, így merítéssel sem tudtunk vizet vételezni. Nagy kár, hogy, pont a kegyhely lényeges elemeit mostanában sok helyen nem tartják használható állapotban.) A csodás gyógyulások hírére gróf Széchenyi Antal tábornok kápolnát építtetett föléje, mellyel szemben egy másik kápolnafülkében a sasvári pálos templom (Szlovákia) híres Pietájának másolatát helyezte el. A kútnál Mária közbenjárására sok imameghallgatás történt, sokan nyerték vissza egészségüket. A hálás hívők ajándékai sokáig jelezték mindezt, amelyek a kegykápolna falán voltak korábban.
A Fájdalmas Szűz somogyi búcsújáróhelyén 5 búcsút tartottak régen: a Pünkösdit, a Sarlósboldogasszony-, a Nagyboldogasszony-, a Kisboldogasszony-, és a Magyarok Nagyasszonya napit. Régen 50 km-es körzetből gyalogosan érkeztek „keresztaljakban” (Krisztus-kereszt felmutatásával érkező zarándokok), a környék apraja és nagyja egyaránt.
Utazásunk hazafelé már rendben ment, Böhönyén az átszálláskor még jutott idő egy kis település és parknézésre, kávézásra, fagyizásra.
