Bátaszék város a facebbokon az alábbi képeket és szöveget tette közzé, melyet szó szerint ide másolok.
Volt Dolina (Dolinapuszta): Palotabozsok és Bátaszék között, Tolna megyéhez tartozó területen volt található az egykori puszta, mely kb. 10-15 házból és majorsági épületekből állt. Eredetileg rác település volt, de a 18. században német lakók is érkeztek. A Dolina szó völgyet jelent. 1796-ban még csak 8 fő lakott a pusztán. Egykor itt rejtegették a szerb betyárok a távoli helyekről ellopott lovakat, majd eladták őket a szekszárdi és más vásárokon. A lakosság a mezőgazdaság mellett állattenyésztéssel, tejbegyűjtéssel is foglalkozott. A megművelt földek mellett nagy területű gyümölcsösöket hoztak létre. Egy kétszintes épületben működött a vendéglő (Elter-kocsma).
Téglaégető kemencével is rendelkezett a falu, melyhez szolgálati lakás is tartozott. A kevés lélekszám ellenére iskolát is létesítettek, és tanárt is tudtak foglalkoztatni. A kis településen kezdetben egy harangláb és egy kőkereszt állt. Emlékezetes esemény történt 1906-ban: az egyik házba villám vágott, ahol három embert, két kutyát és egy macskát csapott agyon, de az asztal alatt játszó 3 éves kislány épségben élte túl a tragédiát. A település fénykorát az 1930-as években élte, de ekkor is csak 71 fő lakott itt. 1936-ban építették fel a Krisztus Király-kápolnát, melyet dr. Hauser Imre plébános szentelt fel. A harangszó naponta háromszor szólított imára az itt élőket. Sokáig látható volt a település mellett egy sírdomb, melynek története az, hogy a szovjet előőrsök és a németek között 1944 őszén lefolyt kisebb ütközet halottait itt temették el egy közös sírban. 1970-ben még 40 fő élt a pusztán, de az évtized végére teljesen elnéptelenedett, a házakat lebontották.
A kápolna – bár harangja eltűnt – egészen 2000 nyaráig megmaradt. Többször rongálás érte, rossz állapotban ugyan, de stabilan állt. Már a felújítását tervezték somberekiek, palotabozsokiak és véméndiek, ám egyik pillanatról a másikra a kápolna eltűnt a föld színéről, ugyanis Herendi János bátaszéki plébános – érthetetlen módon – bontását rendelte el, mely Bátaszék város akkori vezetésének jóváhagyásával történt. Egyetlen pozitívum, hogy tégláit állítólag felhasználták a cikádori apátság romkertjének kialakításához. Ma már csak egy kiszáradóban lévő gesztenyefa és a ledöntött kőkereszt földön fekvő talapzata az utolsó hírmondója annak, hogy egykor itt egy kis virágzó település létezett.
