A minap Szellőn jártam, és megtetszett a település egyedi arculata és dísze, ami az utóbbi időben készült a helyiek szorgos munkájával, mert szeretnék, hogy településük hangulatos legyen, és aki erre jár, szép emlékekkel térjen haza.
Szellő a Baranyai-dombságban, a Karasica völgyében található egy utcás apró település. Első említése 1291-ben Szehluk írásban fordult elő. A pécsváradi apátság birtoka volt. Az 1500-as években a harangtorony helyén egy kápolna állt, melyet később lebontottak, helyére épült a ma is álló harangtorony. A falu a török időben is lakott volt, 20 adózó családot találunk a defterekben. A felszabadító háborúkban csökkent a lakossága. 1716-ban már Szellő néven szerepel. A 17. század végén csak 10 jobbágy élt a faluban. 1780 után németek telepedtek le. Temploma nincs, de 1920-ban tervezték, hogy építenek, viszont ez nem valósult meg, mivel az akkori Szellőt is ellátó erzsébeti plébános kijelentette: építhetnek, de misét nem kapnak.
A harangtorony falán olvashatók a háborúkban elesettek nevei. Itt áll a „Könnyező felhő” (a márványból készült alkotás a kitelepítettek emlékét őrzi), a falu északi végén pedig Szent Flórián szobra áll. Több kőkereszt is áll a falu határában.
megmaradt épületeinek, a lakóháznak a felújítását.
