Mindenki Jani bácsija. Mondogattuk sokszor. Szinte napra pontosan 12 éve ismertelek meg. A Mecsekben befejezve az önkéntes forrásfelújító tevékenységemet, figyelmem a Baranyai-dombságra és Máriakéméndre, majd Szűz Mária és Isten kegyelméből fokozatosan a kegytemplomra irányult.
Rott Ferenc, akkori polgármesterrel vettem fel a kapcsolatot, hogy szeretnénk új turistautakat létrehozni Máriakéménden, és különféle turisztikai fejlesztéseket végrehajtani. Örömmel fogadta ötleteinket, s Kállai Jánost ajánlotta, hogy Ő majd segít, és megmutatja a Vár-hegyen álló Török-vár romjaihoz vezető utat, s Ő tud a környékről a legtöbbet. Így is lett, Jani bácsi azonnal jött és segített.
2010 tavaszán megkezdtük az út kijelölését, a bozótirtást, a jelzések felfestését, s nyáron már a turistautak avatására készülődtünk, melynek ünnepsége a Nagyboldogasszony kegytemplomnál vette kezdetét, ahol dr. Tamás Roland plébános fogadott minket, s bemutatta a kegyhelyet. Az út-avató túra a Törökváron fejeződött be, ahol a falubeliek Jani bácsival az élen bográcsban készült finom ebéddel vártak.
2011-ben a máriakéméndi fiatalokkal és a Te segítségeddel kiépítettük a Vályús-forrást és elbontottuk a régi romos építményt. Traktorral hoztad többszöri fordulóval az építőanyagot. Áprilisban újabb forrást, a Lankás-forrást építettük ki Máriakéménden. Te ide is eljöttél, és segítettél. Nehéz munka volt, itt rengeteget kellett ásni az iszapba, de Isten segítségével ez is elkészült.
Nyáron rekordot állítottuk fel. 270 lépcsőfokot építettünk ki a Vár-hegyen, hogy könnyebben megközelíthetőek legyenek a Török-vár romjai. Heteken keresztül emberfeletti munkát végeztünk, s motorja ennek is traktoroddal együtt Te voltál.
2012 tavaszán új bővizű forrást építettünk ki a kegytemplom szomszédságában, mely a Templom-forrás nevet kapta. Nem tudnám megszámolni, hány talicska követ segítettél ide is letalicskázni.
Évről évre gitáros túrákat is szerveztünk, melynek fő mókamestere Te voltál. A pécsiek és a túrázók, „csak” Gitáros Jani bácsinak ismerhettek meg. Mindig a legvidámabb dalokkal szórakoztattad közönségünket. Minden vidámságban benne voltál. Ha szóltam, mindig jöttél. Éjszakai túrát is bevállaltál, hogy zenei produkcióddal lepd meg a gyaloglókat.
2013-tól elkezdtük a máriakéméndi kőkeresztek felújítását. Az elsőt még én magam végeztem, a Te segítségeddel. Négy méter magasan álltam két napig a létrán, hogy elkészüljön a javítás és festés a Héhwald-keresztnél. Az eszközöket a traktorral most is Te hoztad ki az erdőbe.
2014-ben a Te segítségeddel végeztük el a Fűrész-kereszt környéki tereprendezést. 2015-ben együtt dolgoztunk a Szent Flórián szobor tereprendezésében, miközben mindvégig egy dolog foglalkoztatott, hogy faludnak szépet csinálj. Ez év tavaszán, fent a „hegyen” a Kéméndi-tetőn is nagy munkába fogtunk. Elhatároztuk, hogy újraállítjuk az évtizedek óta ledőlve fekvő képoszlopot. Pénzünk nem lévén magunk fogtunk neki, mivel már a plébánia sem tudott többet adni. (Szinte valamennyi kereszt felújítását támogatta az egyházközség is, de főként a túrákon gyűjtött adományokból tudtuk felújítani őket.) Hatalmas munka volt a több mázsás köveket megmozgatni, csörlőt kellett hozzá felvinnünk. Itt is kivetted a részed a munkából.
Hosszú évek óta mindig kijöttél a kegytemplomhoz is, ha munkáról volt szó, vagy segítséged kértük valamiben. Két év munkájával kiirtottuk azt a hatalmas ősbozótot, ami hosszú évek elhanyagoltsága alatt keletkezett a templomkert hátsó udvarában és a kerítések mentén. Látta mindenki, Jani bácsi szinte soha nem maradt ki. Traktorral és feleségével együtt, Marikával mindig jöttek.
Minden évben adományotokkal támogattátok a templom körüli munkákat. Ha fát ültettünk, mindig Te voltál az első, aki jelentkeztél. 2020 őszén minden héten együtt dolgoztunk a Szent Márton templomnál, hogy a szentély mögötti bozótos, elvadult területet megtisztítsuk a burjánzó növényzettől. Ha kellett, fát vágtunk, vagy gallyakat égettünk. Közben szépen haladt a templom külsejének festése is. Minden nagy búcsún is ott voltál, főképp, mint segítő. Segítettél a színpad felállításában, a padok, asztalok cipelésében, a vendégek fogadásában.
Jani bácsi, Te mindig mindenkinek csak adtál. Ha a faluban valakinek valamije hiányzott, és hozzád fordult, Te mindig kisegítetted szerszámmal, eszközzel, munkagéppel. Te és családod sokakat hívtatok meg, a természetjárókat sokszor vendégül láttátok. Hányszor, de hányszor ebédeltek nálatok falubeliek, messziről jött vándorok. Ismerős, és idegen. Nem számított. Soha nem fogadtatok el ezért semmit. Ha valakinek valamit nélkülözni kellett, tudta, hogy Máriakéménden a Jani bácsihoz kell fordulni. S hányszor, de hányszor nem kaptad vissza. Ha újra jött, te akkor is adtál, mert tudtad, hogy adni jó. Máriakéménd lakói és önkormányzata sokat köszönhetnek neked, mert Te voltál az, akire a falu szépítésében mindig számítani lehetett. Mindig hoztad a felszerelésed, a gépeidet, hogy jobban menjen a munka.
Egy hete is nagy örömmel jöttél ki a kegytemplomhoz, hogy segíts a két öreg és balesetveszélyes diófa kivágásában. Munkabírásod mindig is többszöröse volt a fiatalokénak. Fáradhatatlan voltál, a tenni akarás éltetett. Nem gondoltuk ezen a napon, hogy utoljára látjuk egymást. Még sok közös tervünk, feladatunk lett volna. De „ember tervez, Isten végez.” Most máshol kell teljesítened. A teremtő úgy döntött, ott fenn lesz rád szükség. Gyorsan kellett menned, nem volt idő búcsúzkodni.
Jani bácsi, amíg élünk, többé nem felejtünk. Kedvességed, vidámságod örökre belénk ivódott. Nélküled minden sokkal nehezebb lesz, s talán annyi vidám percet sem tölthetünk már együtt, de tudjuk, nekünk folytatni kell.
Biki Endre Gábor (a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai és a természetjárók)
