A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör következő túrája a szerb ortodox templomok sorozatában Siklósra vezetett, ahol más értékeket is felfedeztünk, íme:
Siklós város Baranya vármegyében, található, hozzá tartozik Márigyűd is. A Villányi-hegységtől délre, a Nyárád–Harkányi-síkon található. Szomszédságában nyugatra terül el a hozzá legközelebb fekvő város, Harkány. Siklós története az őskorig nyúlik vissza. A középkorban mezőváros volt, majd a törökök kiűzése után falu, majd évszázadokkal később, 1977 óta ismét városi rangú település. A siklósi Szentháromság-plébániatemplomról a legkorábbi írásos emlék 1333-ból származik. Az akkori szentély boltozatát statikai problémák miatt lebontották, és a két zárókő újrafelhasználásával és díszes konzolok beépítésével az 1410-es években újraépítették. A török uralom után 1687-ben Boszniából érkező ferences szerzetesek telepedtek le Siklóson, ők látták el az itteni hívek lelki gondozását, és az addigra leromlott állapotú épületet átalakították. A szentély északi falán nagy méretű ablakot nyitottak, padlója alá a 18. században kriptát építettek. A hajó északnyugati sarkában álló tornyot az oldalkápolnával együtt 1751 és 1755 között emelték.
2009
óta a Siklósi Vad- és Vadászati Kiállítás ad otthont a Dél-Dunántúli
régió természeti értékeinek, vadállományának és az itt elejtett trófeák
bemutatására állandó kiállítás keretében. A vártól 20 méterre lévő
Vadászati kiállítás célja, hogy a térségbe látogatók, minél jobban
megismerhessék ennek a régiónak gyönyörű természeti adottságait, növény-
és állatvilágát. Az itt élő állatokat természetes környezetben
láthatják az érdeklődők. A kiállításon több aranyérmes trófea látható.
A tárlatot gyönyörű természetfotók gazdagítják. A múzeum közel 200
négyzetméter helyiséggel, és 800 négyzetméter zöld övezettel
rendelkezik. Az udvaron magasles, vadetető található. 2017-ben a
kiállítás Afrikából származó állatokkal bővült, mely ritkaság számba
megy.
Siklóson a vártól pár perc
sétára, a dzsámitól alig néhány lépésre egy különleges
egyházi-építészettörténeti emlék várja a látogatókat: a szerb ortodox
templom. A siklósi szerbség története a 16.
században kezdődött, ekkor tűnt fel a montenegrói származású Stefan
Stiljanovity, aki a török uralmat megelőzően az utolsó szerb despotaként
és Ferdinánd király híveként számos csatában harcolt a hódítók ellen.
Azonban az oszmán seregeknek nem tudott ellenállni, és Valpó várának
elvesztése után vonult vissza Siklósra.
Itt is halt meg 1543-ban, majd röviddel ezután a vár török kézre
került, az oszmán katonák pedig egy este Stiljanovity sírjának helyén
fényeket láttak. Elrejtett kincs reményében kutatni kezdtek a sírhely
környékén, ám elásott kincs helyett egy illatos, teljesen ép holttestet
találtak. Minderről értesültek a šišatovaci kolostorban is, ahonnan
hamar követeket menesztettek Siklósra, és a törökök illő
„megajándékozását” követően a kolostorba szállították a holttestet, majd
egy évvel később szentté avatták Stefan Stiljanovityot. (Feleségét,
Helenát szintén szentként tisztelik, a hagyomány szerint ő alapította a
szerémségi Petkovica kolostort.) A "siklósi Szent Istvánnal" együtt
érkeztek tehát azok a szerbek a
környékre, akik számára előző, 1738-ban emelt templomuk leégését
követően 1806-ban épült meg a ma látható Szent Demeter-templom, melynek
kertjében sírhely emlékeztet az ortodox egyház szentjére. Maga a templom
egy copf stílusú épület, melyet kőkerítés választ el az utcától.
Hatalmas, díszes ikonosztáza (mely mögé csak az arra jogosult egyházi
személyek léphetnek be) 1836-ban készült, 2018-ban restaurálták, így ma
ismét régi fényében ragyog. Istentiszteletet évi 3-4 alkalommal
tartanak, amelyeket elsősorban a helyben élő 50-60 szerb látogat.