KINYÍLOTT A MÁRIAKÉMÉNDI KEGYTEMPLOMNÁL A HÓVIRÁG

 

A télnek lényegében nyoma sincs, a hóvirág már évek óta januárban nyílik a kegytemplom udvarán is. A képeim egy szeles január végi napot örökítenek meg a felhők változásaival. 

 

A KELETI-MECSEK CSODÁS TÁJAIN JÁRTUNK-KELTÜNK

 

 

Január 29-én, szombaton a Keleti-Mecsekben túráztunk. Pécsről a 9 órási turistajárattal, avagy a „szekszárdi görbejárattal” utaztunk a Váraljai elágazásig. Programunk első állomása a Vár-fő-hegy volt, ahol a 13. században egy kisméretű váracska állt. A kilátás gyönyörű, a Vár-hegy viszont elhanyagolt. Az 1994-95-ös feltárás után itt a helyiek nagy lendülettel pihenőpadokat helyeztek ki, lépcsőket alakítottak ki, később egy új turistaút is létesült. Az erdei bútorokat az idő megette, karbantartásukkal nem törődtek, a turistajelzések elkoptak. Váralján a faluban még látni elhalványodott jeleket, a Vár-fő-hegyen viszont már egyetlen darab sincs. Az út nem is egészen követhető, csak egy magánterületen át sikerült feljutnunk a „hegyre”. Viszont a kilátás mindenért kárpótolt bennünket.

Váralját ezután keletről kerültük meg, majd a dombos területet szép bükkös erdő váltotta fel. Megérkeztünk a Váraljai-parkerdő szép tavaihoz. Itt viszont kellemesen csalódtunk, mert nagyon szépen megújultak az erdei létesítmények. Új esőbeállók is találhatók a területen. A tó partján ebédszünetet tartottunk, majd elköszöntünk néhány társunktól, akik nem egészen jól mérték fel, hogy ez ma nem egy könnyű túra: 15 km, és 500-as szint, mialatt két hosszan elnyúló nagy dombra, meg egy hegyre kellett felmennünk, miközben a völgyi út is elég szépen emelkedik a maga 200-es szintjével.

Nagyon örülünk, annak, ha mind többen szeretnék magukat kipróbálni, és élvezni a közösségi élményeket, ám egy bizonyos pont után sajnos nincs mód tovább- és tovább várni a lemaradókra, az egyre nehezebben tipegőkre, mert az veszélyeztetheti a teljes csoport hazajutását, hiszen a túravezetőnek szem előtt kell tartania, hogy a túra végén szükséges, hogy elérjük az utolsó járatot. A lassabbaknak célszerű rövidebb és kevesebb szintemelkedéssel járó túrákat választani, a megyei kínálat ebben is bővelkedik, és magam is kínálok gyakran ilyeneket.

A Váraljai-völgy folytatásában elértük a Farkas-árok-völgyét. Nekem ez a völgy örökre szívembe lopódzott. Élmények, amit sosem felejtek. Viszont más volt, 15-20 éve ez a völgy. Élet volt benne. Az életet a víz adta. Most a patakban víz alig-alig. Évek óta kritikus a szárazság a Mecsekben. És nem jön egy komolyabb csapadékos periódus. Néha van egy pici fellendülés, de hamar csökken a csordogáló vizek mennyisége. Meglátogattuk és kitisztítottuk a völgy forrásait, majd nekiveselkedtünk az utolsó jelentős emelkedőnek, ami a Harács-mezőre vezetett. Innen a hajdani, igencsak meredek szekérúton ereszkedtünk le Óbányára. Pihenésként jutott idő a felfrissülésre a Jéhn-kocsmában. Ezúton is köszönöm túratársaimnak a meghívását.

Végül kisétáltunk a buszfordulóba, ahol igénybe vettük a december 12-étől közlekedő új közvetlen autóbuszjáratot, mely 16.34-kor indul és 17.23-ra érkezik meg a turistákkal Pécsre. A járat minden szombat, vasárnap és ünnepnap közlekedik, ahogy délelőtt a 9 órási párja is. Bár a túrán 23 fő vett részt, de a busszal csak 11-en jöttünk vissza, hiszen páran lemorzsolódtak. Voltak, akik észrevették, hogy 15.38-kor is van busz, ők inkább vállalták az átszállást, mi pedig kellemesen töltöttük az egy órát a kocsmában. Finom pisztrángot is ehettünk, és azzal a jóleső érzéssel zártuk a napot, hogy utazhattunk a turistáknak beindított turisztikailag fontos óbányai járattal, melynek fennmaradásához az utasszám növelésével mi is csatlakoztunk.  

Jóérzések ide-oda, Pécsre érve még egy kisebb kellemetlenségben azért volt részünk: a helyközi járaton a Gyárvárosi megállót elhagyva láttuk, hogy előttünk megy a 4Y jelzésű helyijárat. Szóltunk a gépjárművezetőnek, hogy a következő megállóban próbáljon úgy mögé állni, hogy még át tudjunk szállni. Nagyon rendes volt, és mondta, hogy persze, de villogással jelzi is az előtte lévő busznak, hogy várjon meg minket. Leszálltunk, a helyijárat még várakozott is, noha az ajtókat már becsukta. Várt, de ajtót továbbra sem nyitott, majd kis gondolkodás után kihúzott a megállóból és otthagyott minket. Értetlenül álltunk a tény előtt, hogy ez a gonosz alak még élvezi is a helyzetet... Látta, hogy ott vagyunk, és, hogy a kollégája jelezte is. Azért is szerettük volna elérni, mert tudtuk, hogy már csak 20 percenként jár a fővonalon is járat a megyeszékhelyen. Megvártuk végül a következő járatot, ami a 2-es számú volt. Szóló busz jött tele utassal, aztán ehhez még vagy 30 ember szállt fel az ÁRKÁD-nál. COVID idején heringjárat… Szép! Meg az is, hogy nemrég a 15 percenkénti 2-es járat követését hétvégén 20 percre ritkították, sőt munkanapokon délelőtt is 10 perc helyett csak 15 percenként jár. És nem tudom észrevettétek-e: az utóbbi időben szombaton kora délutántól nincs kint a városi forgalomban egyik vonalon sem csuklós járat. Vasárnap az összes fővonalon csak szólóbuszt látni, közben az a kevés csuklós, ami még maradt, az is pihen. Pár éve még mekkora tervek voltak Pécsett: mágnesvasút, villamos, csuklós duó-troli. Aztán hol tartunk: óránként 4 db csuklós helyett 3 db szóló a fővonalon, csurig tele. Ha így megy, jövőre 60 percenként csak egy káposztás-kocsit küldenek a „tökfejeknek”, mert gondolják, a pécsieknek már ez is elég.

Túravezető

Új járattal Óbányáról Pécsre