VÉGIG A TÖLGYES ÚTON

 

A baráti kör csoportja karácsony után egy jókora sétára indult. Lett belőle közel 15 km, mert a Tölgyes útnak a Sötét-völgyi szakaszát is bejártuk, ami már a térképeken se létezik. (Sok évvel ezelőtt egy tarvágás utáni elbozótosodás végett nehezen járhatóvá vált, ezért megszüntették.) A Dömörkaputól is mentünk még tovább az Állatkertig, mert érkezésünk időpontjában nem volt busz, ott 2 perc várakozás után pont jött a helyijárat. Az alábbiakban ismertetem a túrán érintett helyszíneket.

Rigó-kút

Vitéz Rábay Gyula erdőmester tervei alapján foglalták, aki Pécs polgármesteréhez, dr. Nendtvich Andorhoz kérelmet intézett, hogy a Rigó-kút forrás elhanyagolt állapota miatt, a foglalását engedélyezze. Indoklásként felhozta: „A kitűnő hideg vizet szolgáltató forrás megfelelően foglaltassék, és csurgóra kiképeztessék, mivel az erdészeti fogatok, a fa anyag szállítás közben a lovakat ennél a forrásnál itatják, a vizét vedrekkel való kimerítése által, amely eljárással a forrás vize beszennyeződik”. 1962-ben teljesen átépítették, szép faragott kövei eltűntek, csak a felső zárókő maradt meg a korábbi foglalásból.

 

Bokor-forrás

Bokor Dénes főerdészről kapta a nevét, aki a káptalani erdőségekben turistaút-kijelöléseket is végzett. Az 1950-es években foglalták. 2006-ban épült ki szakszerűen, jelenlegi formájában.

 

Zsolnay-kút

1890-ben épített, támfalas foglalással rendelkező forrás, vize a Köször-patakba folyik. A homlokfalon található a Zsolnay család címere és alatta a forrás névtáblája. Közelében volt egykor a Zsolnay-gyár agyag- és márga bányája. Régi neve Zsivány-forrás volt, valószínűleg utalva a gyakran ingadozó vízhozamra.

 

Tripammer-fa

Tripammer Károly a Mecsek egyik igazi „védőangyala” volt. 1872-ben született Nagykanizsán, Selmecbányán végezte az erdészeti tanulmányait. Fiatalon, 1894-ben lett erdőhivatali segédtiszt, 1912-ben pedig Pécs szabad királyi város erdőhivatalának vezetője egészen haláláig. Ezen időszak alatt csak a szerb megszállás idején távolították el pozíciójából.

Útjára indította az erdőgazdálkodást: áttért a házi termelésre és értékesítésre, a fakitermelést szerződött munkásokkal végeztette. Erdészeti fagazdaságot állított fel tíz pár lóval és tíz igáskocsival. Az irtások helyén létrehozta az első előnevelő csemetekerteket. Mecseknádasdon községi malmot tervezett. Mindemellett tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek is.

Nagyon sokat tett a túrázókért is. Segített a turista útvonalak kijelölésében, 1923-ban pedig erdei kövesutak építéséhez kezdett, ami a Mecsek kaputól a Manduláson keresztül a Lapisig, a Keresztkunyhó és a Kozári erdészház érintésével a mánfai országútig tartott. Miután véget ért a munka, 1926-ban új szakaszokon kezdtek el dolgozni. Váratlanul, 55 évesen hunyt el.

A tölgyfa legendája: a neves erdőmester a kozári vadászházban lakott. Egyik nap, mikor Melegmányból hazafelé tartott, egy sebzett vadkant vett észre felé közeledni. Az egyre közelebb ért, megtámadta Tripammert. Ő menekülni kezdett, más lehetőséget pedig nem látván, felmászott az egyik fiatal kocsányos tölgyfára. Egy fél éjszakán keresztül várakozott fent a fán amíg a vadkan el nem tűnt, majd mikor biztonságban érezte magát, lemászott. Másnap visszament a tölgyfához, ami tulajdonképpen megmentette az életét, hálája jeléül összekötötte két ágát, hogy hirdesse életmentő szerepét. Később aztán egy léckerítést is eszkábált köré és egy fémtáblával jelölte meg, amire a „Tripammer-fa” feliratot írta. A fa legendáját az ott élők mesélték tovább egymás között. Az 1970-es években egy viharban kidőlt a fa, így egy közeli másik kocsánytalan tölgyet ruháztak fel a táblával. Azóta őt nevezik Tripammer-fának.

 

Andor-forrás

A Kozári vadászház közelében, az attól délre található völgy kezdetében, a vadászház vízellátását biztosító foglalt forrás. Vitéz Rábay Gyula erdőmester foglaltatta 1927-ben. A sárkányfejes kifolyó feltehetően Mestrits Jenő műhelyében készülhetett, mivel a Kozári vadászház és a Lapisi erdőőri ház villámhárítóját is ő készítette el 1929-ben. 1969-ben az eredeti forrásnál megszűntették a vízkifolyást, mert szivattyúrendszert építettek ki, s egy kisebb kőfalból folyik ki azóta a forrás vize. Nendtvich Andor polgármesterről nevezték el a forrást. Régi nevei: Bandi-forrás, Bojna voda (Zavaros víz) a neve. Azért nevezték így, mert állatokat itattak itt, amelyek összejárták a forrás környékét, ezért a forrás vize zavarossá vált.

 

Tölgyes út

A Kis-réttől a Tripammer-fáig, nagyjából egy szintben vezető, Z+ jelzésű turistaút (melynek a Kis-rét és Kantavár közötti szakasza – az erdőművelés miatt – 2002-től megszűnt, és itt a Z+ jelzés új nyomvonalon, a piros sáv jelzéssel együtt vezet). Nevét az útvonala mentén fekvő tölgyerdőkről kapta. Tervezője Molnár István erdőmérnök volt, aki kedves álmokat dédelgetett, hogy a csekély rövidségű mecseki kisvasút ezen a szintezett úton vezessen tovább a Dömörkaputól a Kis-réten át a Tripammer-fáig, sőt Árpádtetőig. Gondoljunk bele, ma ennek mekkora turisztikai jelentősége lenne, s kihasználtsága, értelmes is jóval nagyobb lenne. Sajnos terveit pénzügyi okokra hivatkozva senki sem karolta fel, így azok örökre az asztalfiók mélyén maradtak.

 

Feketekő-forrás

Az építmény a volt Kanta-vári kőbányában található bitumenes mészkőből (fekete márvány) készült 1996-ban. Időszakos vízkibocsátású forrás.

 

Rábay-fa

A Keresztkunyhó és a Kantavár között álló öreg tölgyfa, Rábay Gyula emlékét őrzi. Rábay (Raab) Gyula: (1892-1968) erdőmérnök, a Városi Erdőhivatal vezetője volt. Nagy erőkkel szorgalmazta és segítette a turistautak kialakítását, turistalétesítmények készítését és a Mecsek-háti műút kivitelezését.

 

Kis-rét

A Misina észak-keleti ol­­da­­lá­­ban található gyepes földkatlan, amelyet szelídgesztenyefák és idős tölgyek vesznek körül. Kedvelt ki­­rándulóhely eső­be­állóval, tűzrakó­hellyel, asztalokkal és padokkal. Közelében találjuk a Hideg-kút forrást.

SZKÓKÓTÓL A TETTYÉIG

 

Útvonal: Pécs, Csillagvirág utca – Szkókó – Nagyszkókói út – Erdei tornapálya – Mandulás – Állatkert – Szaniszló-pihenő – Balázs-pihenő és kilátó – Tettye. Táv: 7 km.

 

Szkókó

Szkalka (skalka = szikla) nevű szláv származású emberről kapta nevét, akinek itt birtoka volt. A pécsi polgárok lajstromában 1695-ben előfordul Mattheus Skoko nevű polgár. Madas József kutatásai alapján azt is meg lehet állapítani, hol lakott a Szkókó nevű család Pécsett a 18. század elején (a mai József utca 9-11.). A belvárosnak ezen a részén feltűnően sok horvát nyelvű (bosnyák) család élt. 1721-ben itt Makár János báró és ezredes iskolát alapított a horvátok részére. A pécsi Szkókó helynév a fenti adatok alapján tehát horvát nyelvű személy családnevét őrzi. Mivel itt szűk völgy van, lehetséges még, hogy a név az "usko" keskeny, szűk szóval is kapcsolatban van.

 

Szent János-forrás

Pécs belterületén az MTA székház feletti Nagyszkókói úton, találjuk a vascsőből kivezetett vízfolyást, mely egy kőfalból folyik ki. Jó vízminősége és bősége okán környéke a Szókó hamar benépesült. Eredetileg természetes jelentkezésű szabadon elfolyó forrás volt, melyet sok éve foglaltak, és azóta többször átépítettek. A kifolyó víz az alsó triász időszaki pelites rétegsorozat és annak fedőjének előfordulása jellemzi a környezet földtani felépítését. Tartósan 20-30 liter/perces hozamokat biztosít, de régen előfordult a 200 liter/percet is maghaladó vízkifolyás is. Ilyen esetekben a támfal köveinek illesztésénél is megjelent a forrás vize. Összetétele hasonlít a tettyei karsztvízhez, de nem azonos azzal.

A névadó, karján feszületet tartó Szent János szobra egy boltíves fülkében állt egykor a kifolyó felett. A szobrot megrongálták, feje pedig elveszett, ezért 1964-ben lebontották és egy ideig a szomszédos ház padlásán őrizték. Sajnos Pécsett ma már nem tisztelik a régi hagyományokat, a sok-sok városi forrás közül ami még meg is van, és működik is, azoknál sem lelhetők fel az egykori szentek szobrai, sőt az építmények is legtöbb helyen teljesen elhanyagoltak vagy romosak. Pedig elég sok szent elnevezésű, szoboralakos forrás volt egykor a vallási hagyományoknak megfelelően.

Mócs Szaniszló Gyula

(Született: Kula, 1862. – elhunyt: Berlin, 1904.) Ciszterci rendi szerzetes, tanár, bölcsészdoktor. Édesapja tanító volt. Tanulmányait a bajai ciszterci gimnáziumban végezte. 1880. szeptember 4-én lépett be a szerzetesi rendbe. 1885. augusztus 9-én szentelték pappá. 1884–86 között főgimnáziumi tanár volt Székesfehérváron, majd 1886–87-ben Pécsett. 1887–88-ban egyetemi tanulmányokat folytatott Budapesten, ahol 1889-ben tanári oklevelet szerzett magyar és latin nyelvből. 1888–tól 1890-ig gimnáziumi tanár volt Egerben, 1890-tól Pécsett, a ciszterci gimnáziumban. 1892-ben bölcseletdoktori oklevelet szerzett. Lelkes természetjáró. A Szaniszló-pihenőt a Tettyével összekötő jelzetlen erdei utat róla nevezték el.

 

Balázs-pihenő és kilátó

A Tettyéről 122 lépcsőfokot leküzdve juthatunk fel a sziklák feletti pihenőhöz. A szép kilátás megéri a fáradtságot. A névadóról álljon itt a Mecseki Erdészeti Zrt. honlapján található ismertető:
„A névadó, BALÁZS JÓZSEF erdész volt, aki 1928. október 27-én született bányászcsaládból, Mecsekszabolcson. Erdészképesítést Sopronban szerzett. Az Árpád-tetői Erdőgondnokságban kezdte pályáját. 1950-től a Mecseknyugati Állami Erdőgazdaságnál lépett állami szolgálatba, majd a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál dolgozott 21 éven át. Volt kerületvezető erdész, gépesítési vezető és erdészetvezető. 1971-től a Pécs Városi Tanács Mezőgazdasági és Élelmezési Osztályán erdészeti előadó. Munkaköre a város tulajdonában lévő mecseki és malomvölgyi parkerdők kezelése volt. Lelkesedése, erdő- és emberszeretete meghozta gyümölcsét. Keze munkáját dicsérik a parkok, erdei sportpályák, kilátók, pihenők, cserkészutak, a közt szolgáló erdei létesítmények sokasága. Külön kiemelendő emberi kapcsolatteremtő képessége, amely áthidalt pénztelenséget s meg nem értést. 2003. március 5-én hunyt el. A fából készült pihenőt Szatyor Győző tervezte. A helyszín tengerszint feletti magassága: 289 m.