Csapatunk ezúttal Kaszóra látogatott, annak okán, hogy áprilistól még a legkisebb településre is napi 3 buszjáratot biztosított a kormány. Így Kaszó – ahová eddig nem jártak buszok – is kapott napi 3 járatot. Elérhetővé vált így az itteni kisvasút, és az erdők bejárása.
Kaszó
Kaszó törpefalu Somogy vármegyében, a Nagyatádi járásban. Az erdőkkel teljesen körülvett település leginkább vadászati lehetőségeiről ismert, valamint kisvasútjának, játszótereinek és tanösvényeinek köszönhetően különösen a kisgyermekes családok számára kedvelt turisztikai célpont. Jelenlegi nevét 1994 óta viseli, előtte Kaszópusztaként volt ismert. Népszerűségét nagyban köszönheti a környező erdők bőséges vadállományának, amely miatt a vidék Magyarország egyik legjobb minőségű vadászterületének számít.
Az első írásos emlék az 1398 május 5-én Zsigmond király aláírásával keltezett, eredetileg latin nyelven íródott oklevél volt, melyben még Kazaw birtok írásmóddal jelölik. 1495-ben II. Ulászló a Báthoriaknak adományozta sok egyéb között Kaszót is, amely ekkor még Kiskaszó és Nagykaszó néven jelent meg az okiratban. Báthori Istvánt 1519 május 28-án az ország nádorává választották. Ezt követően a török idők következtek, ami Somogy vármegyét különösen megviselte, az idegen uralom idejében szinte el is néptelenedett, falvak tűntek el nyomtalanul. Így közel két évszázadon keresztül nem hallhattunk Kaszóról. A környék sűrű erdős és lápos vidéke nagyon sok üldözöttnek adott menedéket.
1715-ben gróf Nádasy Tamás birtokában találhatjuk a vidéket. A Baláta felőli részen állt a Baláta csárda, ami a mai Szenta határának környékére tehető és az 1800-as évek elején gróf Festetics György birtoka volt. A másik itteni csárda a kaszói csárda, aminek tulajdonosa ekkor az esztergomi főkáptalan volt.
A vadászat rajongója, Hohenlohe herceg a vidéken folytatott néhány vadászata után 1909-ben megszerezte a vadászati bérlet jogát az esztergomi főkáptalantól, majd 1911-ben megvásárolta a birtokot. Az erdő rejtekében megbúvó kis puszta, Kaszó lett úgymond a központja, ahol a herceg rendszeresen vadászott és számos előkelő vendéget is fogadott. Itt építette fel az 1910-es ausztriai világkiállításon látott vörösfenyőből ácsolt épületet, amelyet tucatnyi szobával bővítettek a vendégek fogadására, így végül egy vadászkastély kerekedett belőle, amelynek belső falait a herceg trófeái díszítették. A ma is álló víztorony 1913-ban épült.
A herceg halálával Kaszó életében új fejezet kezdődött. Első sajnálatos esemény, hogy 1927. február 15-én kigyulladt a kaszói vadászkastély, amely ezzel porrá is égett. Helyére később már csak egy kőépületet húztak fel, amiből az új vadászház lett.
1989-ben mivel Kaszó nem maradhatott meg önálló erdőgazdaságként, Veszprémhez csatolták. A Kaszói Erdőgazdaság ma 15 000 hektár erdőt mondhat magáénak, fűrészüzeme Szentán található. Az itt gyártott parkettafríz 80-90%-át exportálják. Kaszó erdeiben napjainkban is aktív vadászatot folytatnak, vadállományának minősége országos viszonylatban még mindig előkelő helyen áll.
Kaszói kisvasút
A Somogy megyei kisvasutak sorában a legfiatalabb a Belső-Somogy legnagyobb összefüggő erdőtömbjében, a kaszói erdőben működő erdei vasút, kisvasút. A teljes hosszában erdőben futó vasútvonal csodálatos tájon halad át. A változatos erdőállományok, a Baláta-tó természetvédelmi területe, a természeti környezet sokszínű élővilágával felejthetetlen élményt nyújt az itt kirándulóknak. 1952-ben kezdték meg az építkezést.
1955-re készen állt a SZENTA MÁV állomás - RINYASZENTKIÁRÁLYI ÚTI KITÉRŐ - NAGYRINYAPUSZTA és a RINYASZENTKIRÁLYI ÚTI KITÉRŐ - KASZÓPUSZTA 760 mm nyomközű vonal. Ekkor állt forgalomba az első C-50 -es motormozdony. Kiépült a Szentai MÁV állomáshoz kapcsolódó rakodó vágányzata. A motorszín a névadó Kaszópusztán épült fel. Megkezdődtek a rendszeres szállítások.
1957. július 15-én hatalmas szélvihar dúlt a területen, amely rövid idő alatt 40.000 köbméter fát tört össze és döntött ki. Az értékes faanyag kihordását rögtön megkezdték. Ennek könnyítésére készült a CSILLAGPUSZTAi szárnyvonal. A C-50-es egyedül nem bírta a megnövekedett feladatokat, egy gőzmozdonyt is a vonalra irányítottak. A gyenge felépítmény azonban nem bírta a háromcsatlós mozdony súlyát. Végül selejtezték, szétvágták.
1961-ben bekapcsolták a vasutat a korlátozott közforgalomba, menetkedvezményi egyezséget kötöttek az Államvasutakkal. Forgalomba állították a ma is használatos kocsijukat. Kezdetben főképp az erdészeti munkások utaztak a kis kocsin, majd a turisták is felfedezték a vasutat.
1963-ban megépült az 1,8 km-es nagyrinyai vonal, de ezt 1970-ben felszedték. Időközben megérkezett a harmadik C-50-es motor is. Így már összesen három szolgálta a közlekedést.
Biztosítóberendezéseket a vonalon nem telepítettek, központi forgalomirányítás sincs, az egyszerű forgalomban nincs is rá szükség. A vonalon egyszerre csak egy vonat mozoghat, a másik mozdony ezalatt a fakitermeléssel kapcsolatos tolatás, rendezési munkákat végzi. 1995-ben megkezdték a vonal felújítását. 1996-ban bekapcsolódtak a kisvasutak napjai rendezvényekbe. A menetrendszerinti járatok Baláta megállóig közlekednek. Jelenleg elektromos kisvonat teljesít szolgálatot a vonalon, mely egészen hangtalanul közlekedik az erdős vonalon elhelyezkedő síneken.
Baláta-tó
A tónak és környékének első írásos említése 1295-ből származik, ekkor Balátafőnek nevezték és Balatafew alakban írták. A nagy kiterjedésű, gyönyörű terület számos természetvédelmi értéket rejt magában. Kaszótól délnyugatra található a Baláta-tó természetvédelmi terület (közel 220 ha), mely 1942 óta élvez védelmet, így Somogy megye legrégibb természetvédelmi területe. Védettségét gazdag növény- és állatvilága, illetve a jégkorszaki lápmaradvány megőrzése indokolja. A hely egy ritka húsevő növény, az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) itteni előfordulása miatt nevezetes, de ezen felül is gazdag élővilággal büszkélkedhet. 2008-ban a természetvédelmi terület bekerült a hazai erdőrezervátumok sorába.
A Baláta-tó ma lefolyástalan, de régen, amikor sokkal több volt a csapadék, volt a tónak lefolyása. Területén jellemző növénytársulások a lebegő hínár vegetáció úszó lápszigetekkel, a zsombékos, gyékényes ingólápok, a tőzegmohás fűz ingólápok, a tőzegmohás égerlápok és a genyőtés cseres-tölgyesek. Botanikai értéket képvisel a szíves levelű hídőr, a tőzegeper, a tőzegmoha, a vidrafű, és a kárpáti sáfrány.
Gazdag állatvilágából elsősorban a keresztesvipera fekete változatát érdemes kiemelni, de a tavat számos vízi vagy vízhez köthető madárfaj választotta táplálkozó- vagy költőhelyéül, így a fekete gólya, a cigány réce, a réti sas vagy a barna réti héja. A szerencsés természetjáró megfigyelheti ezen madárfajokat természetes élőhelyükön a Baláta-tó délkeleti részén található madármegfigyelő toronyból.
A KASZÓ Zrt. 2014 májusában adta át a Dr. Marián Miklós sétányt, amely nevét a tó egyik legelhivatottabb kutatójáról kapta. A mintegy 600 méter hosszú tanösvény fő funkciója, hogy a látogatók a bemutatandó értékeket megkímélve nyerhessenek közvetlen betekintést a láp élővilágába. Ennek érdekében a láprét felett elhelyezett pallósoron vezet végig az út. A stégrendszer főbb elemei között meg kell említeni a padokkal ellátott, különböző témájú állomásokat, ahol leírással és színes fotókkal, tájékoztató táblák szemléltetik az adott élőhelyre jellemző növény- és állatvilágot. Sajnos az utóbbi száraz években a tó vízfelülete egyre zsugorodott, tavaly óta már egy csepp víz sincs sem a tóban, sem a környéken. Szomorúan néz ki emiatt az egykor vizes élőhely, ahonnan a vízimadarak már elvándoroltak, s maradék vízhez kötődő élővilág is teljesen átalakulóban, megszűnőben.
