A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti kör tagjai Tolna vármegyébe, Bátaszékre látogattak, ahol a templomban Béres Judit, az Egyháztörténeti kiállításon pedig Sümegi József Bátaszék város díszpolgára, a Bátaszéki II. Géza Gimnázium igazgatója, a Pécsi Egyházmegye állandó diakónusa, valamint a Szent Vér kegyhely őre fogadott bennünket. Mindkettőjüknek hálásan megköszönjük a nagyszerű idegenvezetést, és a látottak precíz ismertetését. A tájházat is megtekintettük, amit az önkormányzat munkatársa mutatott be. Köszönet ezért, hiszen itt is sok értéket láthattunk, és különösen izgalmas volt a föld alatti pince kiállítását is megtekinteni, amiről előzetesen nem is tudtunk.
Örültünk, hogy mai programunkon gyerekek is részt vettek, hozzátok el máskor is az unokákat.
Bátaszék
A magyarság a mai Bátaszék központjában hozta létre települését, mely Szent István idején keresztény hitre térve templomos hellyé vált. 1142-ben II. Géza király ciszterci szerzeteseket telepített le az ausztriai Heiligenkreuzból, akik monostort építettek, s ezt Cikádornak nevezték el. Az apátság gazdaságilag is jelentős központtá vált, a cikádori ciszterciek szőlőműveléssel és borkészítéssel is foglalkoztak.
A tatárjárás azonban egy csapásra véget vetett a virágzó monostori életnek. 1242-ben egy portyázó tatár csapat felgyújtotta és porig rombolta a monostort. A pusztítás oly mértékű volt, hogy a ciszterciek száz évig sem tudták a helyreállítást befejezni, bár ez időben is folyt szerzetesi élet. Ettől az időtől már jelentkeztek a monostorban a válság jelei. Egyre kevesebb szerzetes kérte felvételét a rendbe, az apátság fenntartása is nehezebb lett, így a kegyúr, Zsigmond király a délvidékről a török elől menekülő bencés szerzeteseket telepített a cikádori monostorba. Bátaszék ekkor mezővárossá fejlődött, jelentős iparosréteg alakult ki, új városrésszel gyarapodott, a korábbi Alsóvárosnak nevezett településmag mellett Szék-Felsővárossal.
1529 nyarán Ibrahim pasa, az erődített helyet földig romboltatta. Buda elfoglalása után (1541) azonban a török a hadiút biztosítására palánkvárat épített ki, mely egy földvárból és a belső várból állt. A templomot Szulejmán szultán tiszteletére dzsámivá alakították, hozzá minaretet építettek, míg a templom hajóit elfalazva, kis szobákra osztották, ahol a török helyőrség tanyázott. A 17. századra a lakosság nagy mértékben megfogyatkozott, főleg délszláv, bosnyák elemek maradtak meg a környéken. Bátaszék ekkor a bátai apátsághoz tartozott.
A török kiűzése után a bátai apátságot Jány Jakab Ferdinánd kapta meg. 1718-ban kezdődött el a németek betelepítése. Helyreállította számukra a középkori templomot, s papot is küldött Bátaszékre. A 18. század közepére Bátaszék ismét jelentős mezővárossá fejlődött. A katolikusok mellett a szerbeknek is volt templomuk. E korból valók Bátaszék legszebb műemlékei, pl. a teréziánumi épületek közül az 1770-es években épült kastély (városháza). A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, de jelentős céhes iparral is számolhatunk a 18. század közepétől.
1871-73 között megépült az első vasútvonal, a dombóvári. A 1890-es években összekötötték Bátaszéket Szekszárddal is, majd elkészült a pécsi, végül a bajai vonal, így Bátaszék jelentős vasúti központtá vált. A II. világháború eredményeként a lakosság nagyobb részben kicserélődött. Közel 4000 svábot telepítettek ki Németországba, helyükre bukovinai székelyeket és felvidékieket költöztettek. Bátaszék 1995-ben visszakapta városi rangját.
A templom története
A középkori monostortemplom helyén álló épület a 19. század közepére olyan rossz állapotba került, hogy új templom építését határozták el. A terveket Hofhauser Antal műépítész készítette. Az alapkőletétel 1901-ben volt, a templom felszentelése 1903-ban történt meg, mely neogótikus stílusban épült három hajóval, keresztházzal. Külső hosszúsága 62 m. Tornya 82 méter magas, így hazánk 4. legmagasabb temploma, és Tolna vármegye legmagasabb épülete. A torony 50 méteres magasságában kilátó található.
A templom festését Blaskovits Bátori Mihály szabadkai festőművész műhelye végezte. A templom hat képsorozatát Krikler József festőművész készítette. A szentélyben lévők: Krisztus levétele a keresztről, Asszonyok a feltámadt Krisztus sírjánál. A déli keresztház képei: Angyali üdvözlet, Jézus születése. Az északi keresztház képei: Jézus Péterrel a tengeren, Jézus a gyermekek barátja. Blaskovits képei közül kiemelkedik a főhajó ablakai alatt elhelyezkedő apostol mellképsorozat, valamint a főbejárat timpanonjának az Atyaistent ábrázoló freskóképe. Az oszlopfőket kerubok festett képei díszítik.
Az oltárok, a szószék és az orgona homlokzata Leivisch Róbert szombathelyi oltárépítő műhelyében készültek. A főoltáron Szűz Mária relief szobra, két oldalán Szent István és Szent László szobrai állnak. Az oltármenza előlapján Jézus születése és feltámadása látható, a tabernákulum két oldalán Vajk megkeresztelkedése és Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának.
A keresztházban egyik oldalon Páduai Szent Antal oltára áll, Szent Margit és Szent Erzsébet életnagyságú szobrával, a másik oldalon Szent József oltára, melyet Szent Imre és Gonzága Szent Alajos szobra díszít. Ezt az oltár is két dombormű ékesíti, az egyik az utolsó vacsorát, a másik a csodálatos kenyérszaporítást ábrázolja. A szószéken a négy evangélista szobra áll, csúcsán angyal.
Az üvegablakok Walter Gida üvegfestészetében készültek. A nyugati nagy rozetta az angyali karokat, közepén az orgonán játszó Cecíliát, a szentély ablakai Szent Flóriánt, Bálintot, Fábiánt és Sebestyént ábrázolják. A középső három üvegablak csúcsán a szentháromság személyeinek képeit helyezték el.
Az északi keresztház ablakain Szent Mór, Borromei Szent Károly és Szent Rókus, a déli oldalon Nepomuki Szent János, Szent Orbán és Xavéri Szent Ferenc látható. Az orgonát az Angster cég készítette.
Tájház
Az 1892-ben épült, eredeti küllemét megőrzött rangos német parasztház ad helyet a városban élő három jelentős lélekszámú népcsoport (svábok, bukovinai székelyek és felvidéki magyarok) berendezési és használati tárgyainak, népviseleteinek. A népcsoportok gyűjteményei mellett iskolatörténeti kiállítás és helyi régi mesterek eszközeiből készült összeállítás várja a látogatókat. Az épület alatt húzódó pincében borászati bemutató, valamint a város központjában egykor állt apátság régészeti leletei tekinthetők meg.
Egyházművészeti kiállítás és kincstár
2024-ben nyílt meg a Számvevőségi kastély emeletén az Egyházművészeti kiállítás és kincstár. A gyűjtemény Bátaszék egyházművészeti emlékeit mutatja be. A kiállítás története 1992-ig nyúlik vissza, amikor a cikádori apátság alapításának 850. évfordulóját ünnepelték. Már akkor létrejött egy kiállítás, melynek olyan nagy sikere volt, hogy a következő évben Herendi János plébános rendbe hozatta a templomban a sekrestye fölötti oratóriumot, így a gyűjtött anyag ott került elhelyezésre. Ahogy a gyűjtemény bővült, a szűk hely méltatlan volt a felbecsülhetetlen értékű tárgyak bemutatására.
A Számvevőségi kastély megvásárlása megteremtette a lehetőségét, hogy a gyűjtemény méltó helyre kerüljön. Az első teremben a barokk kor hangulatát idézzük. Itt kaptak helyet a páratlan ötvösgarnitúra mellett az Orbán-kápolna eredeti képei, a régi templom szobrai, az a hordozható Mária-szobor, amelyet a hagyomány szerint az ide települő németek hoztak magukkal Schwarzwaldból, valamint az elbontott bátai plébániatemplom oltárának barokk elemei. Egyik teremben a zászlók és miseruhák kaptak helyet.
Segítő Szűz kápolna
1762-ben Szentgotthárdi András kereskedő írásba foglalta, hogy kápolnát kíván építeni a Segítő Szent Szűz tiszteletére az akkor még itt működő temetőben és alapítványt is tesz a fenntartására. Ennek kamataiból évi 6 Ft-ot kapjon a plébános, aki havonta egy misét köteles mondani a kápolnában az alapítókért. A kápolna 1771-re készült el a Szekszárdra vezető út mentén. A kápolna hexagonális szentéllyel és huszártoronnyal rendelkezik, melyben egy harang van. A mennyezet eredetileg festett volt. Két falkép ma is látható a szentélyben, Nepomuki Szent Jánost és Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja. Oltárán a passaui Mariahilf kegykép másolata látható, melyet barokk angyalok tartanak. A kápolnában 1828-ban már volt orgona. A kápolna előtt Nepomuki Szent János alakjával díszített kereszt áll, ami arra utal, hogy a 18. században közelében még víz folyt.
