Útvonal: Dombóvár, alsó, vá. – Szigeterdő, Kossuth szoborcsoport – Gólyavár – Kovács Béla emlékút – Lány-vár – Csikóstőttős – Baranya-csatorna – Vásárosdombó – Ódombói határ – Hat torony teljesítménytúra útvonala – Tarrós – Kis-hegy – Vár-hegy – Kötő-hegy – Higyi-rom – Hosszú-erdő – Erzsébet-liget – Dombói-erdő – Jószerencsét-vadászház – Macskafej – Hajasgödör – Mecsekpölöske.
A 6.27-es vonattal utaztam Dombóvár, alsó megállóhelyig, ahová 7.25-kor érkezik a szerelvény. Első célpontom a Szigeterdő volt, ahol egy vár lakótornya áll.
Szigeterdei-vár (lakótorony)
Dombóvár déli részén a Szigeterdőben egy mély árokkal körülvett dombon került elő egy 10x10 m-es alapterületű, 2,5 m falvastagságú tégla lakótorony, mellette egy faszerkezetű épület maradványa. A vár okleveles adatai nem ismertek, építésének ideje 13. századra tehető (felmerült a szakemberek között, hogy az oklevelekben a 14. században feltűnő Dombó várának említései esetleg részben a szigeterdei toronyra vonatkozhatnak). A kisváraknak azt a ritka típusát képviseli, amely - a nagy többségtől eltérően - nem pusztult el, illetve nem hagyták el a 13. század végén, 14. század elején, hanem tovább élt a 16. század elejéig (részben párhuzamosan a Kapos túlpartján épült Dombó-várával).
A Tolna megyei földvárkutatás keretében végzett szondázó-hitelesítő ásatást Miklós Zsuzsa Dombóvár-Szigeterdőn. Az itt kiásott lakótorony falai néhol 160 cm magasságig megmaradtak. A torony belső mérete 5x5 méter volt. Az alsó szintet egykor tégla alapozású terrazzo padló burkolta. A torony belsejében egy 284 cm mély gabonatároló is volt, melyből két szlavón dénár is előkerült. A kisvár védett területe 30x40 m kiterjedésű (0,12 ha). Az árok mélysége 3-5 m. A sánc mintegy 2-3 m-rel emelkedik ki az árokból, tetejének szélessége 2-3 m. A toronytól nyugatra került elő egy téglaégető kemence, amelyben a torony építéséhez szükséges téglákat égették. A feltöltéséből származó V. István kori dénárok tanúsága szerint működése 1270-72 előtt mindenképpen befejeződött. Ez egyúttal a lakótorony építését is datálja. A téglaégetőtől K-re egy késő középkori, valószínűleg szabadon állt téglakemence is előkerült. Alatta egy kora Árpád-kori házrészletet és kemencét találtak az ásatás során.
A vár leégése és pusztulása az előkerült leletek alapján a 16. század elején következett be. A várhely részbeni kutatását 1968-ban Rosner Gyula végezte, majd Miklós Zsuzsa tárta fel az egész területet 1998 és 2000 között. A vár ásatása során késő bronz-kori és 10-11. századi cseréptöredékek is előkerültek, ami a terület korábbi használatára utal. Erre a rétegre terítették el a várárokból kitermelt földet, ezáltal megemelve a szintet. A legtöbb lelet a 13-15. századra tehető. Előkerült páncéltörő nyílhegy és ritka típusú díszes lóvakaró is. A lakótorony D-i és Ny-i oldalán a kormos, faszenes, hamus pusztulási szint található, sok edénytöredékkel, állatcsonttal, több vastárggyal (pl. nyílhegy). Ez a réteg a vár végső pusztulásához, leégéséhez kapcsolódik (16. század eleje). 2013-ban a torony alapjaira lakótorony rekonstrukciót építettek, benne kiállításokkal (bélyeges tégla gyűjtemény, 1848-as kiállítás).
Kossuth szoborcsoport
Dombóváron a Szigeterdőben (helyi védettség alatt álló természeti területen) található Horvay János (1874-1944) szobrászművész emlékműve a Kossuth-szoborcsoport, amely az első felelős független magyar kormány tagjait ábrázolja. Eredetileg a parlament előtt állt, 1927. november 6-án avatták a kétszeres ember nagyságú ruskicai márványból készült szoborcsoportot, hátoldalán a szabadságharcot ábrázoló relieffel. Az avatóbeszédet Gróf Apponyi Albert tartotta). A szoborcsoport a Parlament előtti téren állt 1951-ig, mígnem a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe vitték, mint pesszimista, az akkori ideológiának nem megfelelő alkotást. 1959-ben Antal István helyi községi tanácselnök a szobrokat Dombóvárra szállíttatta. Ugyanezen évben a lebontott szobrokat műemlékké nyilvánították. A szobrok 1959-től 1961-ig a piactéren (Hunyadi téren) álltak, 1961-ben a szoborcsoportot a Béke Parkba (Szigeterdőbe) szállították. Felállítására, majd ünnepélyes felavatására 1973 májusában a Dombóvári Napok keretében került sor. Nem az eredeti, Horvay tervezte emlékmű rekonstrukciójára került sor, a szobrokat egészen alacsony talapzatra helyezték és egymástól nagyobb távolságra egyesével és párosával állították fel.
Kossuth alakja kiemelt helyen, a sétaút tengelyében kapott elhelyezést. „A figura ökölbe szorított balja energiát sugároz, a magvető jobb pedig kifejezően szemlélteti azt az eszmét, amivel a nagy államférfi lángra lobbantotta a lelkekben szunnyadó vágyat a szabadság iránt.” Az észak-déli irányú sétaút két oldalán állították fel a többi szobrot, két egyedi és három szoborkettőst.
Egyedi szobor Kossuth alakjától balra gróf Batthyány Lajos miniszterelnök alakja. Jobbról Szemere Bertalan belügyminiszter látható. A sétaút mindkét oldalán kettős szoborkompozíció található: Jobbról Deák Ferenc igazság ügyminiszter, mellette Mészáros Lázár huszárezredes-honvédelmi miniszter. Újabb szoborkettős: gróf Széchenyi István közmunkaügyi és kereskedelmi miniszter és báró Eötvös József vallás- és nevelésügyi miniszter. A sétaút baloldalát Klauzál Gábor ipari és földművelődésügyi és herceg Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter szoborkettőse zárja. Az egyedi és a kettős figuráktól elkülönítve egy mellékúton közelíthető meg a relief.
Az országos hírű szoborcsoport krónikája
1894. március 20.: Az olaszországi Torinóban meghalt Kossuth Lajos. Emlékének megörökítésére Országos Bizottság alakult.
1903.: Az első szoborpályázat eredménytelen (Horvay János is pályázott).
1906-1908: Háromszori szavazással Horvay János tervét fogadták el.
1911.: Elkészült az anyagminta, megkezdődött a szobrok faragása ruskicai márványból.
1927. november 6.: Szoboravatás a Parlament előtt. A tér neve innentől Kossuth tér.
1951.: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa új pályázatot írt ki. A szoborcsoportot eltávolították a Kossuth térről, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe szállították.
1952. szeptember 16.: Új Kossuth emlékmű a Parlament előtt. Alkotók: Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Kossuth alakja, Kocsis András, Ungvári Lajos: mellékfigurák.
1958.: A főváros hirdetése az Esti Hírlapban: bárki elviheti, aki hajlandó anyagi áldozatot hozni elszállításukhoz! Antal István, Dombóvár akkori községi tanácselnöke olvasta, intézkedett.
1959 folyamán megtörtént a szoboralakok Dombóvárra szállítása.
1959. június 16.: Horvay lebontott alkotását műemlékké nyilvánították.
1959-1961.: A piactéren (Hunyadi téren) hevertek a szobrok.
1961.: A Kossuth-szoborcsoport elszállítása a Béke Parkba (Szigeterdőbe).
1961.: A Műemléki Felügyelőség sürgette a felállításukat.
1961-72.: A Szoborcsoport a Béke parkban hever.
1970. április 1.: Dombóvár város lett.
1971.: Vidóczy László az új tanácselnök, aki megteremtette a felállításukhoz szükséges feltételeket.
1972.: A szoborcsoport felállításához és restaurálásához a Művelődésügyi Minisztérium adott anyagi támogatást. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, a Megyei Urbanisztikai Bizottság és a Városi Tanács illetékesei abban állapodtak meg, hogy a szobrok megosztva kerülnek felállításra a Szigetredőben.
1972-73.: Munkafázis. Az alapozás műszaki tervét Erdélyi Tibor építészmérnök, a Tolna Megyei Tanács Tervező Vállalatának dolgozója, társadalmi munkában készítette.
- A szobrok elhelyezése, mosása.
- Az elhelyezésükre kijelölt parkot a Szigeterdőben, a lakosság társadalmi munkával hozta létre.
1973. május: A Dombóvári Napok keretében a fiatalok részvételével megtörtént a sokat mellőzött értékes szoborcsoport ünnepélyes felavatása. Emléktáblával jelölték.
1974.: A szoborcsoportot restaurálta a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat.
1998.: az 1848/49-es szabadságharc 150 éves évfordulóján a millenniumi Emlékbizottság és a Művelődési Minisztérium pályázatának, a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesületnek, vállalatoknak, helyi vállalkozóknak, polgároknak köszönhetően a Wosinsky Mór Megyei Múzeum két szobrász-restaurátora Tövisháti András és Tövisháti Béla tisztították, felújították az akkor már rossz állapotú szobrokat. Az emlékünnepségre a Pákozdi csata 150. évfordulóján szeptember 29-én került sor.
2011.: Az Országgyűlés a budapesti Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról 2011. július 13-án határozatot hozott, melynek értelmében a szobrokat vissza akarták állítani az Országház melletti téren (Kossuth tér) eredeti állapotuk szerint. A Dombóvári lakosság tiltakozásának köszönhetően a szobrok a Szigeterdőben maradtak.
2013-14.: A szobrokról a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. másolatot készített. A szoborcsoport első Kossuthról készült alakját - melyet süttői mészkőből készítettek - 2014 márciusában állították fel az Országház előtti téren. Ezzel az Országgyűlés határozatának megfelelve megkezdődött a budapesti Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállítása.
Az eredeti Kossuth-szoborcsoport tehát Dombóváron a Szigeterdőben található.
Dombóvárt elhagyva a kaposszekcsői Liget-lakótelep felé tartott utam. A piros négyzet jelzés erre már csak a térképen létezik. Eredetileg a műút túloldalán volt felfestve, de már évekkel ezelőtt megépült a kerékpárút, oda kellene átfesteni. A jelzés egyébként sem a közeli erdőben, sem a Baranya-csatorna menti töltésnél nem létezik, igaz utóbbi helyen nincs is mire festeni. Elhagytam, Csikóstőttőst, Kaposszekcsőt és Vásárosdombót is, a jelzések még mindig sehol. Ódombónál előkerült a P+, így azon folytattam utamat. Tarrós falu következett. Egy egyébként lakott, de félig széjjel omló háznál D. Klárika vigyorgott. A buszfordulóban ebédszünetet tartottam.
A falu végén tanácstalan voltam, mert az elágazásban nem volt jelzés, amikor épp jött egy terepjáró és a benne ülők sikeresen útbaigazítottak. Egy istálló épület mögé ment be a jelzett út, ahol egy romos kőkereszt áll még, dacolva az idővel. Előbb-utóbb eltűnnek a múlt emlékei azokról a vidékekről, ahol nem fontosak a keresztény értékek.
Nagyon hosszan vezetett fel innét a turistaút néhány elhagyott pince mentén a gerincre, azt hittem, sosem érek fel. A P+ egyszer csak a Vár-hegynél egy szép kilátóponthoz vezetett. Itt még áll egy kereszt, bár elég rossz állapotban. Félő, hogy hamarosan ledől. Érthetetlen módon nem a feszületet újították fel, hanem egy nagyon szép fakerítéssel vették körbe. Védik is meg nem is így a keresztet…
Itt megint egy ötös útelágazás, a jelzések tovább haladása pedig teljesen káoszos… Nem is a jó utat találtam meg, de így legalább felmentem az itteni Vár-hegy tetejére, és onnan egy jelezetlen úton visszakanyarodtam a jelzettre. A harmadik csomóponti útelágazás, és megint csak egy jelzés, amiről nem lehet eldönteni, merre visz. Mindegyik úton elindultam 100-100 m-t, majd végül meglett a helyes irány. Majd egy órát gyalogoltam még innen, mire elértem a zöld sáv jelzést.
Innen már egyszerű a haladás. Jó 2,5 km-re a Jószerencsét-vadászház. Épp mire odaértem, eleredt az eső. Behúzódtam a verandára, és addig megettem egy szendvicset. Az eső elállt, s utamat folytattam. Eredetileg Liget települést terveztem végcélnak, de több, mint egy órát kellett volna itt buszra várni, így úgy döntöttem, hogy a valamivel hosszabb utat választom, mert Mecsekpölöskéről gyakran van busz. Az eső újra elkezdett szemerkélni. Majd egyre jobban. Felhúztam a kapucnis kabátot. Egy idő után már nem sokat védett, átázott. Ekkor már apró jégszemek is estek. A porszáraz talaj kezdett sárossá válni. Emelt tempóval tettem meg az utolsó 3 km-t, néha azt gondoltam sosem érek le a hegyről, és talán már nem is jó helyen járok. Egyszer csak egy útjelző oszlopra lettem figyelmes: ezen pedig Zágráb 180 km, Róma 665 km. Hát hová kerültem én? Na, mint kiderült, mégsem olyan messzire, Mecsekpölöske Hajasgödör nevű részébe. Kissé elázva, de 29 km és 420 m szintemelkedés után célba értem. Tíz perc várakozás után meg is érkezett a járat 15.01-kor, mellyel Komlóra utaztam. Bár 15.13-ra volt az érkezése, a 15.15-ös nem volt elérhető, már elindult, mikor beérkeztünk. Megvártam így a 15.30-ast. Fél ötre értem haza.
