A DONÁTUSTÓL A TETTYÉIG ELNEVEZÉSŰ ÉVZÁRÓ GYALOGLÁSSAL EGYÜTT 1800 FŐ VETT RÉSZT 2025-BEN TÚRÁINKON

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör évzáró túrája Donátustól a Tettyéig vezetett, ahol a Semiramis Vendéglőben kötetlen beszélgetéssel búcsúztattuk az óévet, s elmélkedtünk a jövő év programjairól, lehetőségeiről. Ezúton köszönjük Somfai Jánosnak a pezsgőt. 

Az idei évben 1800-an túráztak a baráti kör csoportjával, ami ismét jelentős emelkedés az előző évhez (1400 fő) képest. Ezúton is megköszönöm minden túratársamnak, aki akár csak egyszer is részt vett az év során programjainkon. Köszönöm a technikai feladatokban és a kegytemplom körüli folyamatos segítségét mindazoknak, akik ebben is részt vettek. Ezúton kívánok mindenkinek jó egészséget, és 2026-ban sok együttlétet a túrákon, országjáró zarándoklatokon vagy a máriakéméndi kegyhelyen szervezett programokon, egyházi eseményeken.

 

Donátus

Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban, melynek határai a Csoronika, Bálicsvölgy, Deindol, Makár, Istenkút és Ürög. Területén széles, lapos hegyhátak találhatók, tengerszint feletti magassága 200−300 méter. Központi része az Arany-hegy.

 

Szent Donát-kápolna (ma már templom)

Az itt álló Donátus-kápolnáról kapta a nevét. Szent Donát (népnyelven: Donát, Donátus) a szőlősgazdák, szőlőskertek védőszentje. Különösen villámcsapás, jégeső elhárításáért szoktak hozzá könyörögni. Donát vértanú ókeresztény püspök volt. A Szent Donátus-kápolna 1736-ban a környező szőlős gazdák jóvoltából épült fel. 1790 után a kápolna a Szigeti-Külvárosi Szent Ferenc Plébániához tartozott, és így 1950-es feloszlatásukig a ferences szerzetesek gondozták. A jégverés és a zivatarelleni védőszentnek a Ferences Templomból induló körmenettel egybe kötött ünnepét minden év augusztus 7-ét követő vasárnap tartották meg. A kápolnában rendes szentmise régen sohasem volt, csak akkor, ha ezt valaki a plébánostól külön kérvényezte.

A 20. századra a 18. századi kápolna befogadó képessége szűknek bizonyult, hiszen 2000 főre nőtt a környék lakóinak száma, ekképpen a szőlőhegyi lakosok lelki gondozására alkalmatlanná vált. Így a hívek 1923-ban elhatározták a kápolna rendbe hozatalát és átalakítását, de csak terv szinten maradt. Az újjáépítés gondolatát a Szigeti-Külvárosi Szent Ferenc Egyházközség vezetősége – egyre égetőbb szükségességét látva – csak az 1930-as évek közepére tudta érdemben felkarolni. 1937. május 23-án, Szentháromság vasárnapján egyhangú döntés született, hogy a kápolnát, 1938-ban, a kettős szent év jegyében fogják felépíteni és felszentelni.

1937. június 29-én celebrálta P. Jagicza Juvenál plébános az öreg kápolna utolsó szentmiséjét, gyönyörű szentbeszédet tartva, majd ezt követően megkezdték a kápolna lebontását. A bejárat feletti, 1773-ból származó német nyelvű emlékkövet megőrizték, majd beépítették az új kápolnaépület falába. Az új Szent Donátus-kápolna újjáépítése 1937. július 19-én vette kezdetét, amikor P. Jagicza Juvenál ferences házfőnök, a Szent Ferenc Plébániatemplom plébános rövid fohász után, Isten dicsőségére és a hívek lelki üdvére megtette az első kapavágást. 1937. augusztus 8-án, vasárnap, a donátusi búcsú keretében P. Jagicza Juvenál felolvasta az új kápolna alapítólevelét, amelyet az alapkőbe helyeztek el. Az új Szent Donátus-kápolnát 1938. május 16-án szentelték fel, mely tulajdonképpen már templom méretű lett, s immár minden vasárnap van benne szentmise, s gyakran teljesen megtelik hívekkel.

 

Kis-Deindol

Az elmúlt századokban leginkább jó minőségű borairól volt ismert Pécsen az a terület, mely mára inkább impozáns villákban gazdag. A hegyes-völgyes városrész Pécs északnyugati területén fekszik, mely leginkább meredek, szűk utcáiról ismerős. Az 1900-as években csak szőlők, esetleg egy-egy borospince volt a telkeken, napjainkban azonban családi házas övezetté vált. Deindolhoz tartozik Nagydeindol, Nagydeindol-hegyhát, Középdeindol, Középdeindol-hegyhát, Kisdeindol és Kisdeindol-hegyhát.

Több legenda, történet is ismert Deindol nevének eredetéről. Elképzelhető, hogy a szláv daljin – távoli – és dol – völgy – kifejezésből ered, vagy a német Weintal – szőlőtermelő völgy – szóból ered. A név egyesek szerint a szerbhorvát Dolina „völgy” és a német Tal „völgy” összetételéből alakult, de vannak források, ahol a török-szláv dahijin dol – vagyis martalócok völgye – kifejezést említik. A martalóc szó jelentése fosztogató török útonálló (katona).

Egy másik monda szerint a terület felosztását egy német ember úgy végezte, hogy három fiának külön-külön megmutatta a neki szánt völgyet, mondván: „das ist dein Tal”, kiejtés szerint „dájn tol”; vagyis: „ez a te völgyed”. Innen a Deindol név.

 

Mandulás

A Misina déli lejtőpihenőjén, a Me­csek-­háti műút leága­zá­sá­nál levő tisztás. Elnevezése a déli lejtőkön jellemző, mediterrán jellegű mandulafaerdőtől ered. A régi neve: Cingolány-rét. A mecseki tor­na­pálya kiindulópontja, erdei játszótér is található itt, valamint itt volt egykor a mecseki „Mandulás Kemping”, ami 1967-től 2005-ig működött.

 

Ilonka-pihenő

A Mecseki Parkerdőben, a Tettye-fennsík fölött, a Miléva út (Z■ jelzésű turistaút) mentén 1934-ben felépített, a Mecsek leg­na­gyobb, művészien meg­ter­vezett, oszlopos pihenője. Dr. Kenessey Aladár sebész, a Pécsi Szemklinika alapítója terveztette feleségének, Szántó Ilonkának az emlékére, és adta a pénzt az építésére. A pihenőt Hoffmann László mérnök tervezte. 2001-ben felújították.

 

Balázs-pihenő

A Mecseki Parkerdőben, a Tettye fölötti sziklafal tetején 289 m magasságban épült, fából készített fedett pihenő (pavilon). 2003-ban épült Szatyor Győző tervei alapján. Nevét Balázs József erdészről kapta. csodálatos kilátás nyílik innen délre a Tettyére, Pécs városára és a távolabbi vidékre.

 

Tettye

Pécs középső része felett elterülő kis fennsík. Központi része egy régi kőbánya udvara, az innen kitermelt kőanyagból a római kortól kezdve építkeztek a város lakói. Kedvelt sétahely, gondozott park, játszótér. Szath­máry György pécsi püspök 1505–1521 között reneszánsz stílusban épült nyaralójának romjai láthatók itt. A török időkben der­vis­kolostorként (tekke) használták, valószínűleg innen ered a hely elnevezése. A tér nyugati felén, a védett Pintér-kertben található a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság épülete, mellette a Tettye-forrás, bővízű karsztforrás, mely nagy szerepet játszott Pécs város életében: a 15. századtól Pécs ipari városrésze a patakja mellé települt, 23 malom működött, vizét tímárok, vargák, pokrócosok használták. 1892 óta a város ivóvízhálózatába van kötve.

 

Ilyen volt régen a kis kápolna

 

VÉGIG A TÖLGYES ÚTON

 

A baráti kör csoportja karácsony után egy jókora sétára indult. Lett belőle közel 15 km, mert a Tölgyes útnak a Sötét-völgyi szakaszát is bejártuk, ami már a térképeken se létezik. (Sok évvel ezelőtt egy tarvágás utáni elbozótosodás végett nehezen járhatóvá vált, ezért megszüntették.) A Dömörkaputól is mentünk még tovább az Állatkertig, mert érkezésünk időpontjában nem volt busz, ott 2 perc várakozás után pont jött a helyijárat. Az alábbiakban ismertetem a túrán érintett helyszíneket.

Rigó-kút

Vitéz Rábay Gyula erdőmester tervei alapján foglalták, aki Pécs polgármesteréhez, dr. Nendtvich Andorhoz kérelmet intézett, hogy a Rigó-kút forrás elhanyagolt állapota miatt, a foglalását engedélyezze. Indoklásként felhozta: „A kitűnő hideg vizet szolgáltató forrás megfelelően foglaltassék, és csurgóra kiképeztessék, mivel az erdészeti fogatok, a fa anyag szállítás közben a lovakat ennél a forrásnál itatják, a vizét vedrekkel való kimerítése által, amely eljárással a forrás vize beszennyeződik”. 1962-ben teljesen átépítették, szép faragott kövei eltűntek, csak a felső zárókő maradt meg a korábbi foglalásból.

 

Bokor-forrás

Bokor Dénes főerdészről kapta a nevét, aki a káptalani erdőségekben turistaút-kijelöléseket is végzett. Az 1950-es években foglalták. 2006-ban épült ki szakszerűen, jelenlegi formájában.

 

Zsolnay-kút

1890-ben épített, támfalas foglalással rendelkező forrás, vize a Köször-patakba folyik. A homlokfalon található a Zsolnay család címere és alatta a forrás névtáblája. Közelében volt egykor a Zsolnay-gyár agyag- és márga bányája. Régi neve Zsivány-forrás volt, valószínűleg utalva a gyakran ingadozó vízhozamra.

 

Tripammer-fa

Tripammer Károly a Mecsek egyik igazi „védőangyala” volt. 1872-ben született Nagykanizsán, Selmecbányán végezte az erdészeti tanulmányait. Fiatalon, 1894-ben lett erdőhivatali segédtiszt, 1912-ben pedig Pécs szabad királyi város erdőhivatalának vezetője egészen haláláig. Ezen időszak alatt csak a szerb megszállás idején távolították el pozíciójából.

Útjára indította az erdőgazdálkodást: áttért a házi termelésre és értékesítésre, a fakitermelést szerződött munkásokkal végeztette. Erdészeti fagazdaságot állított fel tíz pár lóval és tíz igáskocsival. Az irtások helyén létrehozta az első előnevelő csemetekerteket. Mecseknádasdon községi malmot tervezett. Mindemellett tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek is.

Nagyon sokat tett a túrázókért is. Segített a turista útvonalak kijelölésében, 1923-ban pedig erdei kövesutak építéséhez kezdett, ami a Mecsek kaputól a Manduláson keresztül a Lapisig, a Keresztkunyhó és a Kozári erdészház érintésével a mánfai országútig tartott. Miután véget ért a munka, 1926-ban új szakaszokon kezdtek el dolgozni. Váratlanul, 55 évesen hunyt el.

A tölgyfa legendája: a neves erdőmester a kozári vadászházban lakott. Egyik nap, mikor Melegmányból hazafelé tartott, egy sebzett vadkant vett észre felé közeledni. Az egyre közelebb ért, megtámadta Tripammert. Ő menekülni kezdett, más lehetőséget pedig nem látván, felmászott az egyik fiatal kocsányos tölgyfára. Egy fél éjszakán keresztül várakozott fent a fán amíg a vadkan el nem tűnt, majd mikor biztonságban érezte magát, lemászott. Másnap visszament a tölgyfához, ami tulajdonképpen megmentette az életét, hálája jeléül összekötötte két ágát, hogy hirdesse életmentő szerepét. Később aztán egy léckerítést is eszkábált köré és egy fémtáblával jelölte meg, amire a „Tripammer-fa” feliratot írta. A fa legendáját az ott élők mesélték tovább egymás között. Az 1970-es években egy viharban kidőlt a fa, így egy közeli másik kocsánytalan tölgyet ruháztak fel a táblával. Azóta őt nevezik Tripammer-fának.

 

Andor-forrás

A Kozári vadászház közelében, az attól délre található völgy kezdetében, a vadászház vízellátását biztosító foglalt forrás. Vitéz Rábay Gyula erdőmester foglaltatta 1927-ben. A sárkányfejes kifolyó feltehetően Mestrits Jenő műhelyében készülhetett, mivel a Kozári vadászház és a Lapisi erdőőri ház villámhárítóját is ő készítette el 1929-ben. 1969-ben az eredeti forrásnál megszűntették a vízkifolyást, mert szivattyúrendszert építettek ki, s egy kisebb kőfalból folyik ki azóta a forrás vize. Nendtvich Andor polgármesterről nevezték el a forrást. Régi nevei: Bandi-forrás, Bojna voda (Zavaros víz) a neve. Azért nevezték így, mert állatokat itattak itt, amelyek összejárták a forrás környékét, ezért a forrás vize zavarossá vált.

 

Tölgyes út

A Kis-réttől a Tripammer-fáig, nagyjából egy szintben vezető, Z+ jelzésű turistaút (melynek a Kis-rét és Kantavár közötti szakasza – az erdőművelés miatt – 2002-től megszűnt, és itt a Z+ jelzés új nyomvonalon, a piros sáv jelzéssel együtt vezet). Nevét az útvonala mentén fekvő tölgyerdőkről kapta. Tervezője Molnár István erdőmérnök volt, aki kedves álmokat dédelgetett, hogy a csekély rövidségű mecseki kisvasút ezen a szintezett úton vezessen tovább a Dömörkaputól a Kis-réten át a Tripammer-fáig, sőt Árpádtetőig. Gondoljunk bele, ma ennek mekkora turisztikai jelentősége lenne, s kihasználtsága, értelmes is jóval nagyobb lenne. Sajnos terveit pénzügyi okokra hivatkozva senki sem karolta fel, így azok örökre az asztalfiók mélyén maradtak.

 

Feketekő-forrás

Az építmény a volt Kanta-vári kőbányában található bitumenes mészkőből (fekete márvány) készült 1996-ban. Időszakos vízkibocsátású forrás.

 

Rábay-fa

A Keresztkunyhó és a Kantavár között álló öreg tölgyfa, Rábay Gyula emlékét őrzi. Rábay (Raab) Gyula: (1892-1968) erdőmérnök, a Városi Erdőhivatal vezetője volt. Nagy erőkkel szorgalmazta és segítette a turistautak kialakítását, turistalétesítmények készítését és a Mecsek-háti műút kivitelezését.

 

Kis-rét

A Misina észak-keleti ol­­da­­lá­­ban található gyepes földkatlan, amelyet szelídgesztenyefák és idős tölgyek vesznek körül. Kedvelt ki­­rándulóhely eső­be­állóval, tűzrakó­hellyel, asztalokkal és padokkal. Közelében találjuk a Hideg-kút forrást.