LÁTOGATÁS KOMLÓ-MECSEKJÁNOSIBAN

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai március 24-én, kedden Komló-Mecsekjánosiba látogattak. Sokan talán nem is gondolták, hogy Komlónak ez a városrésze is sok érdekességet kínál. A Keresztelő Szent János templomot Schalpha Anett mutatta be, aki nagyon sok ismeretanyagot adott át a résztvevőknek a templomról. A túrát Szabó Margit vezette, aki Komlónak ezen városrészéről és Dávidföldről szintén élvezetes beszámolóval, helyi lakosként ide kötődő élményekkel gazdagította a városlátogató programot. Ezúton is köszönjük Anettnek és Margitnak a csoport kalauzolását, Dránovitsné Imhoff Klárának pedig a fotós és adminisztrációs segítséget. Az alábbiakban ismerhetjük meg röviden, miről is szólt ez a nap.

 

Komló - Mecsekjánosi

 

Egykori önálló község, 1954 óta Komló város része. A szénbányászat elindítását Jánosi Engel Adolfnak köszönheti. Hosszú éveket töltött itt Dénes Gizella (1897–1975) írónő, regényeiben a baranyai embereket és tájakat szerepeltetve.

Komlótól nyugat-északnyugati irányban fekszik, az egykori településközpont a városközponttól mintegy 3-3,5 kilométerre helyezkedik el, de mára a két település lényegében összenőtt. 1332-ben említik először. A török időkben pusztává vált, majd németek telepedtek le ezen a településen. A régi temploma hosszú időn át romos volt. Az új templomot 1801-ben építették és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A klasszicizáló késő barokk stílusú templom mögött létesült a nemrégfelújított kálvária.

Az 1873-ban épült keresztút az akkor még önálló településként jegyzett Mecsekjánosi domboldalán helyezkedik el. Sajnálatos módon állagmegóvás nem történt a viharosabb időszakokban, így az enyészeté lett. A múlt században Mecsekjánosit Komlóhoz csatolták. Az 1950-es évektől nem fordítottak nagy gondot a karbantartási munkálatokra, így azok romossá váltak. Komló Város Önkormányzata a német- és horvát nemzetiségi önkormányzatokkal közösen – az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság támogatásával újjáépítette a településrész szakrális emlékét, melyet 2019 nyarán adtak át.

 

Mini ZOO

 

A világ egy apró kis szegletében, egy álmok völgyére épült kis Állatkert a komlói, mely 2016 októberében nyitotta meg kapuit, ahol közel 60 állatfaj 150 egyede él. Az állatok jólléte elsődleges szempont, mert csak egy boldog állat okoz örömet a látogatóknak. Családias környezetben barátságos szelíd állatok várják az érdeklődőket. Interaktív, élménydús időtöltésben részesülhet a látogató. Az állatkert vezetői próbálnak egy láthatatlan hidat építeni ember és természet között, így az állatok szeretetére és a természetre tiszteletére tanítják az embereket. Csak olyan állatokat tartanak, akiknek a boldogságát és életfeltételeit teljes mértékben biztosítani tudják. Számos mentett állat lakik nálunk, akik egész életükben igénylik az emberi gondoskodást.

 

Gondozói segítséggel és az állatok napi bioritmusától függően, az itt lakó állatok egy része simogatható, etethető a vásárolt Zoo csemegével, az alábbi szabályok szerint:

 

Róka: 5 éves kortól be lehet menni, gondozói segítséggel.

Bengáli cica: nincs korhatár, be lehet menni hozzájuk.

Szurikáta: 5 év felett lehet menni, lehet őket etetni, gondozói segítséggel.

Makik: 14 év felett és csak saját felelősségre lehet bemenni hozzájuk! Gyerekek kívülről etethetik őket.

Mókusok: rácson keresztül lehet őket etetni.

Ormányos medve, borz: rácson keresztül lehet őket etetni.

Nyuszi, tengerimalac: be lehet menni hozzájuk, nincs korhatár.

Őzike: nincs korhatár, tenyérből esznek.

Kecske: karámon kívülről lehet őket etetni, tenyérből esznek.

Alpaka: karámon kívülről lehet őket etetni, tenyérből esznek.

Malacka: beszórni lehet nekik a csemegét.

 

 

DOMBÓVÁR - MECSEKPÖLÖSKE (29 KM-ES GYALOGTÚRA)

 

Útvonal: Dombóvár, alsó, vá. – Szigeterdő, Kossuth szoborcsoport – Gólyavár – Kovács Béla emlékút – Lány-vár – Csikóstőttős – Baranya-csatorna – Vásárosdombó – Ódombói határ – Hat torony teljesítménytúra útvonala – Tarrós – Kis-hegy – Vár-hegy – Kötő-hegy – Higyi-rom – Hosszú-erdő – Erzsébet-liget – Dombói-erdő – Jószerencsét-vadászház – Macskafej – Hajasgödör – Mecsekpölöske.

 

A 6.27-es vonattal utaztam Dombóvár, alsó megállóhelyig, ahová 7.25-kor érkezik a szerelvény. Első célpontom a Szigeterdő volt, ahol egy vár lakótornya áll.

 

Szigeterdei-vár (lakótorony)

 

Dombóvár déli részén a Szigeterdőben egy mély árokkal körülvett dombon került elő egy 10x10 m-es alapterületű, 2,5 m falvastagságú tégla lakótorony, mellette egy faszerkezetű épület maradványa. A vár okleveles adatai nem ismertek, építésének ideje 13. századra tehető (felmerült a szakemberek között, hogy az oklevelekben a 14. században feltűnő Dombó várának említései esetleg részben a szigeterdei toronyra vonatkozhatnak). A kisváraknak azt a ritka típusát képviseli, amely - a nagy többségtől eltérően - nem pusztult el, illetve nem hagyták el a 13. század végén, 14. század elején, hanem tovább élt a 16. század elejéig (részben párhuzamosan a Kapos túlpartján épült Dombó-várával).

A Tolna megyei földvárkutatás keretében végzett szondázó-hitelesítő ásatást Miklós Zsuzsa Dombóvár-Szigeterdőn. Az itt kiásott lakótorony falai néhol 160 cm magasságig megmaradtak. A torony belső mérete 5x5 méter volt. Az alsó szintet egykor tégla alapozású terrazzo padló burkolta. A torony belsejében egy 284 cm mély gabonatároló is volt, melyből két szlavón dénár is előkerült. A kisvár védett területe 30x40 m kiterjedésű (0,12 ha). Az árok mélysége 3-5 m. A sánc mintegy 2-3 m-rel emelkedik ki az árokból, tetejének szélessége 2-3 m. A toronytól nyugatra került elő egy téglaégető kemence, amelyben a torony építéséhez szükséges téglákat égették. A feltöltéséből származó V. István kori dénárok tanúsága szerint működése 1270-72 előtt mindenképpen befejeződött. Ez egyúttal a lakótorony építését is datálja. A téglaégetőtől K-re egy késő középkori, valószínűleg szabadon állt téglakemence is előkerült. Alatta egy kora Árpád-kori házrészletet és kemencét találtak az ásatás során.

A vár leégése és pusztulása az előkerült leletek alapján a 16. század elején következett be. A várhely részbeni kutatását 1968-ban Rosner Gyula végezte, majd Miklós Zsuzsa tárta fel az egész területet 1998 és 2000 között. A vár ásatása során késő bronz-kori és 10-11. századi cseréptöredékek is előkerültek, ami a terület korábbi használatára utal. Erre a rétegre terítették el a várárokból kitermelt földet, ezáltal megemelve a szintet. A legtöbb lelet a 13-15. századra tehető. Előkerült páncéltörő nyílhegy és ritka típusú díszes lóvakaró is. A lakótorony D-i és Ny-i oldalán a kormos, faszenes, hamus pusztulási szint található, sok edénytöredékkel, állatcsonttal, több vastárggyal (pl. nyílhegy). Ez a réteg a vár végső pusztulásához, leégéséhez kapcsolódik (16. század eleje). 2013-ban a torony alapjaira lakótorony rekonstrukciót építettek, benne kiállításokkal (bélyeges tégla gyűjtemény, 1848-as kiállítás).

 

Kossuth szoborcsoport

 

Dombóváron a Szigeterdőben (helyi védettség alatt álló természeti területen) található Horvay János (1874-1944) szobrászművész emlékműve a Kossuth-szoborcsoport, amely az első felelős független magyar kormány tagjait ábrázolja. Eredetileg a parlament előtt állt, 1927. november 6-án avatták a kétszeres ember nagyságú ruskicai márványból készült szoborcsoportot, hátoldalán a szabadságharcot ábrázoló relieffel. Az avatóbeszédet Gróf Apponyi Albert tartotta). A szoborcsoport a Parlament előtti téren állt 1951-ig, mígnem a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe vitték, mint pesszimista, az akkori ideológiának nem megfelelő alkotást. 1959-ben Antal István helyi községi tanácselnök a szobrokat Dombóvárra szállíttatta. Ugyanezen évben a lebontott szobrokat műemlékké nyilvánították. A szobrok 1959-től 1961-ig a piactéren (Hunyadi téren) álltak, 1961-ben a szoborcsoportot a Béke Parkba (Szigeterdőbe) szállították. Felállítására, majd ünnepélyes felavatására 1973 májusában a Dombóvári Napok keretében került sor.  Nem az eredeti, Horvay tervezte emlékmű rekonstrukciójára került sor, a szobrokat egészen alacsony talapzatra helyezték és egymástól nagyobb távolságra egyesével és párosával állították fel. 

Kossuth alakja kiemelt helyen, a sétaút tengelyében kapott elhelyezést. „A figura ökölbe szorított balja energiát sugároz, a magvető jobb pedig kifejezően szemlélteti azt az eszmét, amivel a nagy államférfi lángra lobbantotta a lelkekben szunnyadó vágyat a szabadság iránt.” Az észak-déli irányú sétaút két oldalán állították fel a többi szobrot, két egyedi és három szoborkettőst.

Egyedi szobor Kossuth alakjától balra gróf Batthyány Lajos miniszterelnök alakja. Jobbról Szemere Bertalan belügyminiszter látható. A sétaút mindkét oldalán kettős szoborkompozíció található: Jobbról Deák Ferenc igazság ügyminiszter, mellette Mészáros Lázár huszárezredes-honvédelmi miniszter. Újabb szoborkettős: gróf Széchenyi István közmunkaügyi és kereskedelmi miniszter és báró Eötvös József vallás- és nevelésügyi miniszter. A sétaút baloldalát Klauzál Gábor ipari és földművelődésügyi és herceg Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter szoborkettőse zárja. Az egyedi és a kettős figuráktól elkülönítve egy mellékúton közelíthető meg a relief.

 

Az országos hírű szoborcsoport krónikája

1894. március 20.: Az olaszországi Torinóban meghalt Kossuth Lajos. Emlékének megörökítésére Országos Bizottság alakult.

1903.: Az első szoborpályázat eredménytelen (Horvay János is pályázott).

1906-1908: Háromszori szavazással Horvay János tervét fogadták el.

1911.: Elkészült az anyagminta, megkezdődött a szobrok faragása ruskicai márványból.

1927. november 6.: Szoboravatás a Parlament előtt.  A tér neve innentől Kossuth tér.

1951.: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa új pályázatot írt ki. A szoborcsoportot eltávolították a Kossuth térről, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe szállították.

1952. szeptember 16.: Új Kossuth emlékmű a Parlament előtt. Alkotók: Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Kossuth alakja, Kocsis András, Ungvári Lajos: mellékfigurák.

1958.: A főváros hirdetése az Esti Hírlapban: bárki elviheti, aki hajlandó anyagi áldozatot hozni elszállításukhoz! Antal István, Dombóvár akkori községi tanácselnöke olvasta, intézkedett.

1959 folyamán megtörtént a szoboralakok Dombóvárra szállítása.

1959. június 16.: Horvay lebontott alkotását műemlékké nyilvánították.

1959-1961.: A piactéren (Hunyadi téren) hevertek a szobrok.

1961.: A Kossuth-szoborcsoport elszállítása a Béke Parkba (Szigeterdőbe).

1961.: A Műemléki Felügyelőség sürgette a felállításukat.

1961-72.: A Szoborcsoport a Béke parkban hever.

1970. április 1.: Dombóvár város lett.

1971.: Vidóczy László az új tanácselnök, aki megteremtette a felállításukhoz szükséges feltételeket.

1972.: A szoborcsoport felállításához és restaurálásához a Művelődésügyi Minisztérium adott anyagi támogatást. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, a Megyei Urbanisztikai Bizottság és a Városi Tanács illetékesei abban állapodtak meg, hogy a szobrok megosztva kerülnek felállításra a Szigetredőben.

1972-73.: Munkafázis. Az alapozás műszaki tervét Erdélyi Tibor építészmérnök, a Tolna Megyei Tanács Tervező Vállalatának dolgozója, társadalmi munkában készítette.

- A szobrok elhelyezése, mosása.

- Az elhelyezésükre kijelölt parkot a Szigeterdőben, a lakosság társadalmi munkával hozta létre.

1973. május: A Dombóvári Napok keretében a fiatalok részvételével megtörtént a sokat mellőzött értékes szoborcsoport ünnepélyes felavatása. Emléktáblával jelölték.

1974.: A szoborcsoportot restaurálta a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat.

1998.: az 1848/49-es szabadságharc 150 éves évfordulóján a millenniumi Emlékbizottság és a Művelődési Minisztérium pályázatának, a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesületnek, vállalatoknak, helyi vállalkozóknak, polgároknak köszönhetően a Wosinsky Mór Megyei Múzeum két szobrász-restaurátora Tövisháti András és Tövisháti Béla tisztították, felújították az akkor már rossz állapotú szobrokat.  Az emlékünnepségre a Pákozdi csata 150. évfordulóján szeptember 29-én került sor.

2011.: Az Országgyűlés a budapesti Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról 2011. július 13-án határozatot hozott, melynek értelmében a szobrokat vissza akarták állítani az Országház melletti téren (Kossuth tér) eredeti állapotuk szerint. A Dombóvári lakosság tiltakozásának köszönhetően a szobrok a Szigeterdőben maradtak.

2013-14.: A szobrokról a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. másolatot készített. A szoborcsoport első Kossuthról készült alakját - melyet süttői mészkőből készítettek - 2014 márciusában állították fel az Országház előtti téren. Ezzel az Országgyűlés határozatának megfelelve megkezdődött a budapesti Kossuth tér 1944 előtti képzőművészeti arculatának visszaállítása.

Az eredeti Kossuth-szoborcsoport tehát Dombóváron a Szigeterdőben található.

 

Dombóvárt elhagyva a kaposszekcsői Liget-lakótelep felé tartott utam. A piros négyzet jelzés erre már csak a térképen létezik. Eredetileg a műút túloldalán volt felfestve, de már évekkel ezelőtt megépült a kerékpárút, oda kellene átfesteni. A jelzés egyébként sem a közeli erdőben, sem a Baranya-csatorna menti töltésnél nem létezik, igaz utóbbi helyen nincs is mire festeni. Elhagytam, Csikóstőttőst, Kaposszekcsőt és Vásárosdombót is, a jelzések még mindig sehol. Ódombónál előkerült a P+, így azon folytattam utamat. Tarrós falu következett. Egy egyébként lakott, de félig széjjel omló háznál D. Klárika vigyorgott. A buszfordulóban ebédszünetet tartottam.

A falu végén tanácstalan voltam, mert az elágazásban nem volt jelzés, amikor épp jött egy terepjáró és a benne ülők sikeresen útbaigazítottak. Egy istálló épület mögé ment be a jelzett út, ahol egy romos kőkereszt áll még, dacolva az idővel. Előbb-utóbb eltűnnek a múlt emlékei azokról a vidékekről, ahol nem fontosak a keresztény értékek.

Nagyon hosszan vezetett fel innét a turistaút néhány elhagyott pince mentén a gerincre, azt hittem, sosem érek fel. A P+ egyszer csak a Vár-hegynél egy szép kilátóponthoz vezetett. Itt még áll egy kereszt, bár elég rossz állapotban. Félő, hogy hamarosan ledől. Érthetetlen módon nem a feszületet újították fel, hanem egy nagyon szép fakerítéssel vették körbe. Védik is meg nem is így a keresztet…

Itt megint egy ötös útelágazás, a jelzések tovább haladása pedig teljesen káoszos… Nem is a jó utat találtam meg, de így legalább felmentem az itteni Vár-hegy tetejére, és onnan egy jelezetlen úton visszakanyarodtam a jelzettre. A harmadik csomóponti útelágazás, és megint csak egy jelzés, amiről nem lehet eldönteni, merre visz. Mindegyik úton elindultam 100-100 m-t, majd végül meglett a helyes irány. Majd egy órát gyalogoltam még innen, mire elértem a zöld sáv jelzést.

Innen már egyszerű a haladás. Jó 2,5 km-re a Jószerencsét-vadászház. Épp mire odaértem, eleredt az eső. Behúzódtam a verandára, és addig megettem egy szendvicset. Az eső elállt, s utamat folytattam. Eredetileg Liget települést terveztem végcélnak, de több, mint egy órát kellett volna itt buszra várni, így úgy döntöttem, hogy a valamivel hosszabb utat választom, mert Mecsekpölöskéről gyakran van busz. Az eső újra elkezdett szemerkélni. Majd egyre jobban. Felhúztam a kapucnis kabátot. Egy idő után már nem sokat védett, átázott. Ekkor már apró jégszemek is estek. A porszáraz talaj kezdett sárossá válni. Emelt tempóval tettem meg az utolsó 3 km-t, néha azt gondoltam sosem érek le a hegyről, és talán már nem is jó helyen járok. Egyszer csak egy útjelző oszlopra lettem figyelmes: ezen pedig Zágráb 180 km, Róma 665 km. Hát hová kerültem én? Na, mint kiderült, mégsem olyan messzire, Mecsekpölöske Hajasgödör nevű részébe. Kissé elázva, de 29 km és 420 m szintemelkedés után célba értem. Tíz perc várakozás után meg is érkezett a járat 15.01-kor, mellyel Komlóra utaztam. Bár 15.13-ra volt az érkezése, a 15.15-ös nem volt elérhető, már elindult, mikor beérkeztünk. Megvártam így a 15.30-ast. Fél ötre értem haza.