A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csoportja Pécsről két vonattal és buszos átszállással érkezett meg a Tolnai-Hegyhát kis városába, Gyönkre. Visszafelé is ugyanígy közlekedtünk. Gyönk számos értékkel rendelkezik, hiszen a múltban jelentősebb lélekszámú sváb település volt.
Gyönk
Kisváros Tolna vármegyében, a Tamási járásban, a Tolnai-Hegyhát tájegységben. (Németül Jink.) Első ismert említése az 1280-as évekből származik, viszont a környék már korábban is lakott térség volt. A község területe a török idők alatt is lakott maradt, a Rákóczi-szabadságharc idején viszont elnéptelenedett. A 18. század eleji betelepítésekor főként magyar és német családok érkeztek a községbe.
Az 1806-ban Nagyszékelyben alapított iskolát 1812-ben Gyönkre helyezték át, ahol ma is működik, Tolnai Lajos Gimnázium néven. A községben 1821-ben már megoldották az úrbéri rendezést.
A helység vallási sokszínűségét láthatjuk a felekezeti adatokban. A németek többsége evangélikus volt, a magyarok többsége református volt, csak kevés katolikus lélek volt, és élt itt egy jelentős zsidó közösség is, akiknek zsinagógája és külön hitközségi iskolája volt. 1944-ben a törvények értelmében a zsidónak minősülő személyeket deportálták, a háború után pedig a németség egy részét hurcolták málenkij robotra. 1947-ben a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében 9 felvidéki magyar családot (55 fő) telepítettek ide Martos községből. 2001-ben az egykor többséget alkotó németség már kisebbséget alkotott.
Gyönk a 19. század végétől a Simontornyai járás székhelye volt, melynek neve 1950-től Gyönki járás lett, majd 1961-ben megszűnt. 2009. július 1. óta város.
Tájház
Lackner Aladár evangélikus lelkész 1982-ben fölajánlotta magángyűjteményét arra a célra, hogy a község azt egy stílusosan berendezett Tájházban bemutathassa. A Táncsics utcai épületben éppen kihalt az utolsó lakó, így a község megvásárolta az épületet, fölújította és elhelyezték benne a gyűjteményt, mely 1983 óta látogatható.
A 19. században épült, vert falu, eredetileg zsúptetős házat kétszer építették át. Először a nyitott kéményű konyhát téliesítették, és a zsúptetőt cserepesre cserélték, az 1930-as években a házzal párhuzamosa új istállót és fészert emeltek, miközben a rég istállót szerszámos kamrává, műhellyé alakították át. A lakóház a protestáns vallású németek tárgyi kultúráját mutatja be. Az első szoba a két világháború közt élt emberek ízlésvilágát reprezentálja. A szekrényekben és ládákban a gyűjtemény viseleti darabjait helyezték el. A falakon fényképek, az asztalon biblia, énekeskönyv. A lakókonyha szekrénye és falitékája, az asztal paddal, szép csempéjű takaréktűzhelye (mely a hátsó szobát is fűtötte) a hétköznapokat idézi. A hátsó szobában a hímzett dísztörölközők és a gyöngyös főkötők szép sorozata látható. A folyosóvégén nyílik az eredeti használati tárgyakkal berendezett kamra. A polcokon szódás és befőttes üvegek, edények és egyéb konyhai használati eszközök vannak. Innen vezet lépcső a padlásra. Az egykori lakóházzal egy fedél alá épült istálló ma a kenderfeldolgozás eszközeinek tároló helye. A ház mögött sertésól áll. A telket lezáró löszfal üregeiben, melyből az építkezéshez kitermelték a földet, krumplispincét, borospincét és baromfiólat, sütőkonyhát találunk.
Krisztus Király templom
Gyönkön a katolikusok létszáma a másik két gyülekezetéhez (református és evangélikus) képest elenyésző volt, mely arány a II. világháborút követő ki-és betelepítések során változott meg. Korábban a katolikus hívek Szakadátra jártak át vallásukat gyakorolni.
Az 1900-as évek első felében felvetették egy katolikus templom építését. Dr. Éry Márton, Tolna vármegye alispánja a hívek mellé állt, és segített, hogy, ez a reményük megvalósulhasson. 1926-ban épült fel a László Aladár műszaki tanácsos által tervezett, és Dicenty László építész közreműködésével kivitelezett gyönki katolikus templom. 1926. november 11-én gróf Zichy Gyula kalocsai érsek és Virág Ferenc pécsi püspök szentelték fel, Krisztus Király tiszteletére. Mindezt egy fehér márványtáblán is olvashatjuk a templom ajtaján belépve a jobboldali falon. A templom főbb vonalakban a román stílust követi, de finoman emlékeztet a neogót stílusra.
Külseje eredetileg halvány rózsaszínű, homokszín ornamentumokkal. A templom 1997-ben új tetőt kapott, új csatornákkal, a 20 méter magas torony renoválása és újrafestése megtörtént, új toronykereszt került a tetejére, melyben elhelyezték a templom rövid történetét. A templom tölgyfa kapuján belépve jobbra látható egy vasrács ajtóval védett, kisméretű helység, melyben Szűz Mária kék-fehér köntösbe öltöztetett szobra áll. A templom hajóját díszes vasrács zárja el a belépőtől. A kupola hajlatában fent 1 m átmérőjű kerek, színes üvegablak, mely a Szentháromságot ábrázolja, szélén felirattal: Háromságban egy Isten. A szentélyben a templom eredeti oltára helyén jelenleg egy középen kupolás, 2 m magas, nyitott díszes körszekrény áll, benne Jézus Szívét ábrázoló nagyméretű szobor, a templom eredeti titulusát jelképezve. A szobor körszekrényét körülvéve két oldalról szárnyas angyalok láthatók. A szentély közepén vörös márvány asztal az oltár. Mellette szintén vörös márványból evangéliumi felolvasó oszlop áll. A szentéllyel szemközt jobb és baloldalt 6 sor 4-4 személy helyfoglalására alkalmas pad van. A templomot számos kegytárgy díszíti: Szent Antal szobra, Szent Imre herceg szobra, Szent József szobra karján a gyermek Jézussal, Liziői Kis Szent Teréz szobra. Körben a falakon a templom hajójában 40 cm nagyságú képkeretben keresztúti ájtatosságot jelképező képek vannak. A kórus alatt nagyméretű falra függesztett kereszt, rajta Krisztus testével (néhai Szegletes János gyönki fafaragó munkája). A kórusra keskeny csigalépcső vezet, melyen tovább a harangokhoz lehet feljutni. A toronyban két harang lakik: egy kis lélekharang, mely repedt, nem használható jelenleg és egy mintegy 100 kg-os nagyobb harang. A kóruson elektromos szintetizátor két hangszóróval szolgál a kántori kísérethez.
Evangélikus templom
A mai gyönki evangélikus templom a Dél–Dunántúl legnagyobb evangélikus temploma. A mai templom helyén korábban a magyarok imaháza volt. 1778-ban a gyönki evangélikus németek és magyarok közösen fordultak a Helytartótanácshoz templomépítési engedélyért. Miután megkapták, 1781-84 közt fel is épült a templom, egyelőre még torony nélkül. 1833-ban a torony is elkészült, de ezzel újabb gondok jelentkeztek, a templom ugyanis megsüllyedt. Az egyre gyarapodó gyülekezet 1896-ban a régi helyén új templom építkezésébe kezdett. A 1896-ban pályázat útján Reppman Gyula aradi műépítész nyerte el a tervezési megbízást, és lényegében az ő tervei szerint épült fel a mai látható neogótikus épület. A templom tömege ötszakaszos hajóból, homlokzata előtti harang – és lépcsőtoronyból és sokszögű /poligonális/ szentélyből tevődik össze. Oldal homlokzatán a boltszakaszok kiosztását követő oromzatok és támpillérek sorakoznak az egyes falmezőben rézsűs ablakokkal. A támpillérek csúcsát és a torony nyolcszögletű gúlasisakját egyszerű fiatornyok díszítik. A gótikus keresztboltozatokkal fedett templombelső hagyományos oldalkarzatos elrendezést követi, de itt a keskeny oldalkarzatok nem bontják meg a tér egységét. Az oltárra, a szószékre és a keresztelőkútra vonatkozóan tíz tervlapot is őriz a gyülekezet levéltára. Utóbbira a selmecbányai Krause József templomrendezési műterme adott ajánlatot, de végül 1929–ben nem ez valósult meg, hanem egy annál egyszerűbb terv.
Az oltár – és szószéktervek közül az egyik toszkán reneszánsz stílusban készült, s ez pontosan megegyezik a Cinkotán lévő evangélikus templom neoreneszánsz oltárával, így valószínű, hogy mindkettő ugyanannak a mesternek a műve. A többi terv neogót, de valamennyi szignó nélküli, szerencsére azt az egyet kivéve, melynek alapján végül megépült az oltár. Ezt a gótikus szárnyas oltárokra emlékeztető szószék oltárt Fuhrmann Gyula iglói oltárépítő és aranyozó mester készítette 1897. március 14–i keltezéssel.
A Jézust a Getszemáni–kertben ábrázoló oltárkép festője sajnos ismeretlen. A Rieger orgonagyárnak a templombelsőhöz jól illeszkedő neogót stílusú orgonája tizenhat regiszteres, két manuálos s ugyanúgy 1897–ben készült, mint a szószékoltár. A templom tornyában két harang található. A templom és az evangélikus gyülekezet történetét Kollár Zsolt evangélikus lelkipásztor mutatta be.
Református templom
A magyar protestáns templomépítészet fő jellemvonása az egyszerűség, s ezért kívül-belül kevés díszítményt használ. A református templomok között több a hosszházas típus. Ilyen a gyönki református templom is. E templomtípus homlokzati tornyához egyhajós, hosszanti templomtér kapcsolódik, melyet hevederes csehboltozat fed le. A hajó két rövidebb végén karzat helyezkedik el; az egyik az orgona, a másik a hívek számára. A szószék az egyik hosszoldal közepén áll. A torony és a hajó összekapcsolása kétféle módon történhet. Jelen esetben a torony a homlokzat közepén áll, de síkjából előre ugorva. Mint sok más esetben, itt is a torony és a hajó eltérő építési ideje magyarázza ezt a formát.
Mivel a protestáns templomokhoz 1786-ig torony nem épülhetett, az épületek előtt fából ácsolt, különálló harangtornyokat emeltek. A gyönki református templom 1775-től 1777-ig épült. A felszentelése 1777. május 25-én volt. Ekkor azonban még csak torony nélkül. A mai tornya 1835 és 1836 között épült.
Ma két harang található a toronyban, melyeket 1929-ben öntöttek. A padok, a szószék, s felette a korona (hangvető) 1786-ban készültek, a keresztelő medence pedig, 1861-ben. Egyhajós épület, amely nyugat-keleti fekvésű. Érdekesség, hogy a torony alatti bejárat felett latin nyelvű felirattal olvasható Mária Terézia királynő építési engedélye, amely kőbe vésett.
A templom orgonáját a híres orgonakészítő építette 1910-ben, a pécsi Angster József. Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója volt.
A toronyban még a mai napig megtalálható az az óraszerkezet, amely egykor a pontos idő jelzéséért felelt. Ezt a szerkezetet 1855-ben szerelték fel. Pár évvel ezelőtt láttak munkába ismét az órák, melyek éjszaka is világítanak. A templom történetét és a református vallás jellemzőit csoportunk tagjainak bevonásával Czeilinger Antal tiszteletes úr mesélte el.
