TAVASZI KIRÁNDULÁS PÉCS NYUGATI PEREMÉN

 

Ezúttal csoportunk azon tagjainak hirdettünk egy rövid távú és kényelmes sétát, akik a hosszabb túrákat már nem tudják teljesíteni. Így egy kellemes délelőttöt tölthettünk el, ahol megismertünk egy szép kis kegyhelyet, forrásokat, a szép tavaszi virágokat és még pár szál medvehagymát is szedhettünk. Az alábbiakban ismerjük meg ezen városrész főbb nevezetességeit. (A képek alább görgetve láthatók.)

Szent-kút

Több száz éve ismert és foglalt forrás, melyet mindvégig folyamatosan hasznosítottak. A harangtorony előtt található támfalból kiálló csövön át lép a forrás vize a napfényre. Vízhozama 0-12 liter/perc érték körül mozog. Alsó triász karbonátos üledékekből származó repedésvíz megjelenési helye, mely az utóbbi években alacsony hozamokkal jelentkezik, de olykor az árok mélyebbi talppontján egy zárt telek kertjében jelenik meg. Vizéből némi mésztufakiválás is tapasztalható. Harangláb-forrásként is ismert. A pálos szerzetesek kolostora állt itt egykoron. Valamikor zarándokhely volt, szemhéjbetegségekre találtak itt gyógyulást. Kolostor is látható az 1778-as térképen. A forrást az 1894-ben megjelent, Kiss József által írt és szerkesztett „Pécs és környéke vezetőkönyv a városban és annak környékén” c. könyvben is említik. Íme: "A Vöröshegy tövénél keletre fordulva, a község felső végénél találjuk a szent kutnak nevezett forrást, melyre két óriás hársfa terebélyes koronája vet védő árnyékot, s mely az egész községet üde friss vízzel látja el." A Mecsek részletes kalauzának 1939-es kiadása Szentkút-forrásként írja le. A foglalt forrás aknája/medencéje téglából falazott és kb. 2 m mély.
A medence fedését a fölé épített harangtorony biztosítja. A forrásmedencéhez lépcsősor vezet le, innen csővezetéken jut ki a víz a korábban betonvályú helyén kiépített támfalba elhelyezett kifolyóhoz. A terméskővel burkolt támfalat és a kifolyócsövet 2001-ben újították fel. A kút felépítményére a harangtornyot 1930-as években emelték, harangját kisasszony napján szentelték. A korábbi haranglábat a jelenlegitől néhány méterre északnyugatra fából ácsolták. A forrásról és a kápolnáról 1888-ban Dörre Tivadar rajza jelent meg először nyomtatásban.

 

Rózsa-forrás

 
A forrás egy kb. 100 literes "kőmedence", betonlappal letakarva a kifolyónál kötéssel erősített résszel. Az alsó triász karbonátos képződményekből származó repedésvíz megjelenési helye. A foglalás tetején márványtáblán látható a felirat. Az erdészet foglalta 1972-ben, a táblát Csokonay Sándor véste. Csapadékos időszakban a foglalás körül több helyen is megjelenik a víz. Hozamaira mérések szerint a 2–8 liter/perc érték a jellemző. A mellette emelkedő Rózsa-hegyről, és völgyről kapta a nevét, amiben folyik. A forrást egy erdész apósa fedezte fel és foglalta 1972-ben. Érdekes még az is, hogy állítólag Oppe-forrásnak akarta elnevezni (Oppe Sándorról), végül Rózsa-forrás lett a neve (Csokonay Sándor szerint). Érdekesség, hogy régen a forrást betonlépcsőn, majd egy fa lépcsőn lehetett megközelíteni a hídról. Ma már ezeknek csak hűlt a helyük, így a forráshoz jutás nehézkes a meredek partoldalban.

 

Kancsal-forrás

Régen a foglalatán elhelyezett vörösréz táblán volt olvasható a neve. Sajnos a fémtábla eltűnt, amit egy gránit táblával pótoltak. A forrás jelenlegi építményét az 1970-es években a Mecseki Ércbányászati Vállalat Bánki Donát Szocialista Brigád tagjai építették, és az eredeti táblán nevük is olvasható volt. A mészkövekből összerakott forrásépítmény kifolyócsövéből érkező vízmennyiség kiegyenlített, 2–5 liter/perc értékek között váltakozik. A kifolyó víz a Szentkúti-völgybe csordogál. Vize az alsó triász werfeni emeletébe tartozó mészkőből lép ki.
A forrás előtt asztal, pad és szalonnasütő várja a kirándulókat. A forrástól néhány méterre szép mésztufa kiválást lehet felismerni. A forrás táblája 1984. májusában készült el és Zelenik István (MÉV) készítette kollégáival. Több ilyen tábla készült, pl. a közeli Széchenyi- és Kismélyvölgyi-forrásokra. Réz lapra gravírozták a feliratokat és stilizált tölgyfa ág került a tábla bal szélére, valamint a Szocialista brigád neve jobb alsó sarokba. Sajnos egyik tábla sincs már meg. Csokonay Sándor szerint, a kerületi erdőmérnök nevezte el így, mivel építés közben azt mondta: „kancsalul néz ez a kő”. Eredetileg Iker-forrás volt a neve, és Csokonay Sándor jegyzékében is ilyen néven szerepel. A ’90-es években a forráshoz egy falépcsőn lehetett lejutni, ma már egy kis ösvény vezet hozzá.

 

Medvehagyma (Allium ursinum)

Nevét arról kapta, hogy a barnamedvék előszeretettel fogyasztják a növényt, és még a föld alól is gyakran kiássák, de hasonlóképp kedvelik a vaddisznók is. Népies neve vadfokhagyma. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát, az enyhén savas talajt kedveli. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár elejére elszáradnak. Régebben májusban, ma már többnyire április elején, közepén virágzik. Európában elterjedt, hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Tömeges előfordulási helye a Gerecse, a Bakony, a Zselic és Mecsek, ahol legfőbb hazája Orfű környéke.

 

Gyűjtéskor fontos az óvatosság, mivel a medvehagyma könnyen összetéveszthető a májusi gyöngyvirággal, illetve az őszi kikericcsel, igaz ezek később nyílnak. Mindkét esetben az eredmény súlyos, halálos mérgezés lehet. A medvehagyma és a másik két növény közti legfőbb különbség az, hogy a medvehagyma levelei és virágzata is erősen fokhagyma-illatúak, míg a másik két növényé nem.

 

Leveleit tavasszal, a virágzás előtt kell szedni. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják. Szárítani is lehet, majd összemorzsolni. Kitűnő főzelék készíthető belőle. Enyhén párolva, majd összeturmixolva finom étel. Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórva vagy salátákhoz keverve. Leveseket, burgonyás ételeket fűszerezhetünk vele, vagy főzhetünk belőle medvehagyma-krémlevest (egy krumpli, hagyma, fokhagyma és tejszín hozzáadásával), illetve a hűtőszekrényben tárolható pesztóként (olajjal, parmezán sajttal, sóval és magokkal összeturmixolva), ami rizses és tésztaételek szószaként is finom. Régi, népi étel (pl. beré) különleges ízhatású változatát adhatja. A jellegzetesen erős illatát az ételekbe keverve elveszti, így nagyon kellemes aromát ad az ételeknek. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy sok élelmiszeripari cég alkalmazza különböző alaptermékeik ízesítéséhez. Például: medvehagyma pesztó, Medvehagyma olívaolajban, medvehagyma só, medvehagymás mustár, medvehagymás torma stb.

Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért. Természetes Antibiotikum. 

 

ÁTLÉPTÜK A HATÁRAINKAT - 103 FŐVEL INDULT ÚTNAK HORVÁTORSZÁGI TÚRÁNK, PÉLMONOSTORRA

 

Soha még nyílt túrán ennyien nem voltunk. 65 fő volt a legmagasabb létszám. Most 103 fővel átléptük a határainkat. Horvátországba, Pélmonostorra érkezve mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket, a szerb pópa és felesége sós kiflivel és üdítővel vártak bennünket. A néprajzi centrumban is nagy szeretettel fogadtak minket, ahol még búcsúzóul ajándékot is kaptunk. A Szent Márton templomban az atya és a sekrestyés hölgy bemutatták a templomot, itt magyarul is nagyon szép összefoglalót kaptunk. Vitomir Zečević atyával magam már harmadszor találkozom. 2023-ban a horvát zarándoklat búcsúi szentmiséjét is ő tartotta a máriakéméndi kegytemplomban, de tavaly is beugrott látogatóba kegyhelyünkre vendégeivel. Ezúton is köszönjük mindenkinek Horvátországban a kedves és barátságos fogadtatást. Most következzen a történelem, s utána a képek, hogy mit tekintettünk meg.

A település a középkorban Baranyamonostor, illetve Majsmonostor néven is szerepel. 1899-ig neve Monostor, horvátul Beli Manastir, németül Manoster) város Horvátországban. A szerb-horvát nevének jelentése: fehér kolostor, melyet a mai szerb templomra is használnak. Baranya horvátországi részének közigazgatási, gazdasági és kulturális központja és legnagyobb települése. Eszéktől légvonalban 24, közúton 30 km-re északra, Baranyában, a Drávaszög északi részén, a Báni-hegység délnyugati lejtőin, a magyar határ közelében fekszik. A Báni-hegy legmagasabb pontja a Kamenjak, ami 243 méter magas. Pélmonostoron halad át az Eszékről Mohácsra menő főút és az Eszékről Pécsre menő vasútvonal.

A település már az őskorban is lakott volt, a feltárások során a plébániatemplom környékén két őskori településréteget is feltártak. Néhány éve a város határában az i. e. 4000 körül virágzott starčevói kultúra egyik nagyméretű településének és temetőjének maradványait, köztük sok kerámiát, kő és csonteszközöket találtak. Ugyanitt két, a 2. és 3. századból származó római téglaégető kemence is előkerült. A téglagyár területén réz- és bronzkori lelőhelyet tártak fel. A leletek a bádeni kultúrához, valamint a dunántúli mészberakásos kerámiák kultúrájához tartoznak. 1953-ban a kora középkorból származó, 5. századi tárgyakat (fibulákat, keleti gót ékszereket) találtak.

Pélmonostor Pél néven már a középkorban is jelentős település volt. Monostorát a Majs nemzetség építtette a 13. század elején. Első írásos említése 1227-ben történt II. Andrásnak abban az oklevelében, melyben a Mátyás fia Pál és a baranyai várjobbágyok közötti per elintézését helyben hagyja. 

A monostor valószínűleg a török harcokban pusztult el, köveit 1776-ban nagyrészt a népes település új templomának építéséhez használták fel. A település 1591-ben „Monostor” néven 25 adózóval szerepel a török adókönyvben, a nevek alapján tiszta magyar lakossággal.

A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de a település a harcok során valószínűleg elnéptelenedett. A Rákóczi-szabadságharc során a kurucok és rác martalócok is pusztították. 1711 után kezdett nőni a lakosok száma a településen, amikor a törökök elől menekülő szerbek települtek itt le. 1723-tól kezdtek betelepülni a német családok. 1728-ban Monostoron 15 szerb és 22 német család élt. Már az 1733-as egyházlátogatás iratában is találunk információt viszonylag kis lélekszámáról, részben katolikus, részben ortodox vallású lakosairól. A katolikusok akkor a lőcsi plébániához tartoztak. 1738-ban Monostornak fonott, fából készült, sárral tapasztott temploma volt, melyet Szent Márton püspöknek szenteltek. 165 lakos, 30 házaspár élt ekkor itt. Tanítója Honstor János volt, német neve a betelepített német ajkú lakosságról tanúskodik. Amikor Klimo pécsi püspök 1757-ben ellátogatott ide, dicsérte a német embereket, akik a 18. század eleje óta éltek a faluban. Ekkor már 406 lakos vagy 80 házaspár élt itt. 1852-ben Monostor önálló plébániává vált, a következő évben pedig megépült a plébániaház, ami már a település nagyarányú fejlődésének a jele volt. A plébánia, az iskola, a vasút, az út és egyéb járulékos létesítmények megépítésével Monostor a népesség és a jelentőség szempontjából megelőzte Baranya más településeit és Baranya déli részének központjává vált. A magyarság mellett németek, horvátok és szerbek egyaránt éltek ezen a helyen. 1902-ben az addigi Monostor név elé a többi, hasonló nevű településtől megkülönböztetésül a középkori eredetű Pél- előtagot ragasztották.

1910-ben 2447, többségben német (61,1%) lakosa volt, jelentős szerb (19,5%) és magyar (18,1%) kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az I. világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradottakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az albertfalvi munkatáborba hurcoltak között volt Klein Tivadar pélmonostori katolikus plébános, akit ott – bosszúból a szerb pópa haláláért – válogatott kínzások közepette öltek meg. Aki életben maradt, később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről, a Muraközből, a Zagorjéból, Dalmáciából és a Tengermellékről szállítottak ide teljesen elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait.

A település 1961-ben városi rangot kapott. 1991. augusztus 21-én elfoglalták a Baranyát megszálló szerb csapatok. A nem szerb lakosságot elűzték, katolikus temploma, házai súlyosan megsérültek. Az elűzöttek házaiba szerb menekülteket költöztettek. A horvát menekültek csak 1997-ben térhettek vissza.

1990-ben a község 10.896 lakosából 6085 horvát, 2920 szerb, 933 magyar, 153 cigány, 87 szlovén, 45 albán, 22 bosnyák volt. Ma a városnak kb. 7500 lakosa van és sajnos intenzív a csökkenés folyamata.

A város ipara fejlett volt már a 20. század elején. Jelentős az alkohol, az ecet, a keményítő, valamint a PVC termékek gyártása. Fejlett a malomipar és a téglagyártás. Legjelentősebb a szőlőtermesztés. A várost kiterjedt szőlőhegy és pincék veszik körbe. 3 általános és 3 középiskola működik a városban. Testvértelepülések: Mohács, Lánycsók és Dunaszekcső.

Szent Mihály főangyal szerb ortodox templom

A településen már korábban is jelen voltak szerbek, 1751-ben 73 szerb család élt itt. Valamivel kevesebb, mint két évszázaddal később, 1924-ben 425 ortodox szerb élt itt. A Szent Mihály arkangyalnak szentelt templom téglalap alakú, félkör alakú apszissal, barokk stílusban épült 1771-ben. A tornyot barokk bádoghagyma borítja, stilizált füzérekkel, sarkain klasszicista kis vázákkal. Három harangja van.

Az ikonosztázt a 18. század második felében hozták létre, és a templomban található trón ikonok többsége 1772-ből származik. A császári kapuk a 18. századból valók, míg a csókoló ikonok orosz emigránsok munkái. Berendezésének nagy része a 19. század második feléből való, klasszicista stílusú. Liturgikus tárgyai körül a legértékesebb egy 1781-ben Moszkvában nyomtatott evangélium. A templom előtt van egy ortodox kereszt, mellette pedig egy másik a városban, amelyet a békés reintegráció után lebontottak. A plébániaház 1904-ben épült.

 

A Baranyai Örökségek Néprajzi Központja

A Baranyai Örökségek Néprajzi Központját 2016-ban alapították. A helyén 1951-től 1986-ig óvoda volt. Az óvoda megszüntetése után, egészen a központ felújításáig, az épületben családok laktak. A központ állandó kiállítása bemutatja a Baranya térségében élő etnikai csoportok anyagi és szellemi kulturális örökségét a 19. század végétől a 20. század közepéig. A kiállítás célja, hogy négy tematikus egység révén kiemelje a tradicionális kultúra gazdagságát, hogy ösztönözze annak megőrzését és fenntarthatóságát.

Szent Márton templom

1777-ben a betelepült német lakosság építette barokk stílusban. Nem azonos a helyiség nevében szereplő monostorral, melyet az írott források szerint Géza fejedelem, Szent István apja emeltette. Ma ennek már semmi nyoma, elsöpörte a történelem vihara. A Szent Márton templom sem úszta meg az 1991-95 között dúló háborút. Több találat érte, hiányzott a tetőzete és a toronysisak, ráadásul még fel is gyújtották a várost megszálló szerbek. A háború elmúltával helyrehozták a háborús károkat, 1999-ben megkezdődött az újjáépítés, 2002-ben szentelték újjá. Kívül megmaradt szép barokk formája, de belül fehérre festett falak fogadnak, melyet alig old néhány kép és szobor, hiszen a belső berendezés nagy része is odaveszett. 2023-ban külsőleg ismét felújították, azóta fehér színű.