A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti kör csoportja Szentlászlóra látogatott, ahol fő látnivalónk a Vasúttörténeti kiállítóhely volt. Az alkalomhoz illően Pécsről Szigetvárra vonattal utaztunk, de onnan Szentlászlóig kényszerűen busszal, hiszen 50 éve nem jár már erre a vonat. Helyette viszont szép múzeum őrzi a múlt örökségét. Ezután következett a tájház és a Csuhé Múzeum, majd a szépen és gondosan őrzött templom. Minden helyszínen nagyon lelkesen fogadtak bennünket a helyiek. Ezúton is köszönjük az idegenvezetést és a látnivalók bemutatását Rácz Mihálynak (Vasúti Kiállítás), Bíró Gyuláné Marika (tájház és múzeum), valamint Tatai Melindának (templom). Jó látni, amikor egy településen minden területen ilyen nívós szinten védik értékeiket, melyeket az alábbiakban mutatok be. Köszönjük nekik az élményekkel teli szép napot.
Szentlászló
A település Szigetvár vonzáskörzetéhez tartozik és vele együtt Somogy vármegyéhez tartozott, majd az 1950-es megyerendezéssel Baranya megyéhez csatolták. A Szentlászló neve az írott forrásokban először 1237-1240 között bukkan fel. A község neve a falu templomának védőszentjére, Szent László magyar királyra utal. Ősi lakott hely. Szent László király adományaként, a pannonhalmi apátság birtokaként szerepelt, mint a zselici kanászok szálláshelye. A 16. században plébániája volt, a török hódoltság alatt azonban nem laktak itt folyamatosan. A 18. század elején magyar-horvát vegyes lakosság lakta a települést. 1774-től németeket telepítettek ide. Ekkor a helység jórészt németek által lakott település volt. Még 1930-ban is 751 német anyanyelvű és csak 105 magyar lakója volt. A második világháború után, 1948-ban azonban a német anyanyelvű lakosságot – mintegy 160 főt – telepítettek ki. Helyükre a volt jugoszláviai Našice és a szlovákiai Naszvad községekből kerültek ide lakók. A településen 1738-ban már fatemplom állt, 1789-től kihelyezett káplánság működött, mely 1821-től önálló plébánia lett. A ma is álló templomot 1812-ben szentelték fel.
Vasúttörténeti kiállítóhely
Mély álmából ébredezik a szentlászlói vasútállomás.1976 december 31. óta nem jár erre vonat. A kiállítás emléket állít az 52-es volt Kaposvár-Szigetvár vasútvonalnak. 2022-ben nyílt meg a kiállító-hely, melyet 2024-től a Szentlászló Vasútbarát Egyesület működtet. Többségében magyar, de 15 külföldi országból is vannak vasúti relikviáink. A magánkezdeményezésű gyűjtemény a régi forgalmi irodában és váróteremben mutatja be a vasúti relikviákat, állandó kiállítóhelyként működve.
Tájház
Stefan Fath, Németországban élő tulajdonos visszavásárolta a volt nagyszülői-szülői házat (Zrínyi u. 15), melyet teljesen felújíttatott, megtartva a régi német építészeti stílusjegyeket, és négy helyiséget átadott az önkormányzatnak azzal a céllal, hogy itt kapjon helyet a gyűjtemény.
A kiállítás bepillantást ad a német, a betelepített felvidéki, a volt Jugoszláviából menekült vagy máshonnan ideköltöző és itt gyökeret eresztő magyar lakosság, egyszóval a szentlászlóiak életébe. Alig van olyan család, aki az eddig féltve őrzött tárgyi, írásos és képi emlékekből ne adott volna valamit. Hasonlóan tették többen az innen elszármazottak is. Az első helyiségben írásos és képi anyag mutatja be a német és a felvidéki magyarok múltját, a falu neves szülötteit, dr. Vargha Károly Zselic-kutatót és dr Szirmayné Bayer Erzsébet festőművészt. A másodikban egy XX. század eleji német tisztaszoba látható. A harmadikban a mindennapok régi használati tárgyai, a negyedikben a ma élő helyi kézművesek alkotásai tekinthetőek meg.
Csuhé Múzeum
A Népművészeti Alkotóházban kapott helyet az ország első Csuhé Múzeuma. Az önkormányzat megvásárolta a falu egyik legöregebb házát, mely helyi műemléki védettség alatt áll. Ennek az épületnek a teljes felújításával állandó helye lett a csuhéból készült alkotásoknak, a hagyományok őrzésének, valamint egész évben a népi kismesterségek bemutatásának, a kézműves tevékenységek tanításának, elsajátításnak és a nyári kézműves táboroknak. A csuhézásnak nagy hagyománya van a községben. E mesterséget a felvidéki Maszvadról idetelepített magyarok hozták magukkal. Néhányan még ma is készítenek csuhéból különböző használati tárgyakat.
A több mint 250 darabos csuhé gyűjteményben hazai, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági alkotásokat csodálhatnak meg a kézművesség iránt érdeklődők.
Szent László templom
Az 1738-ban épült fatemplom helyén épült 1812-ben Szent László király tiszteletére. Az épület állaga az 1980-as évektől sokat romlott: a tető beázott, a torony, amely nem volt összekötve az épülettel elvált a templomhajótól, 43 centiméternyit dőlt keleti irányba. Ehhez több tényező járult hozzá: a csapadékvíz nem megfelelő elvezetése, a templomkörnyéki úttest alá nyúló pincék, a megnövekedett gépkocsiforgalom. Körültekintő felmérő munka után vasbeton cölöpökkel állították meg a torony további dőlését. „Visszahúzatni” már nem lehetett a templomhajóhoz. Sokat foglalkozott ezzel a sajtó: „Örökké ferde marad Szentlászló katolikus templomának tornya. Akár a pisai ferde torony”. Széles összefogással sikerült akkor felújítani a templomot. 2002-ben került sor a felújított templom megáldási ünnepségére, amely a Szent László szobor és a világháborús emlékművek koszorúzásával, majd magyar és német nyelvű szentmisével kezdődött, melyet Mayer Mihály megyéspüspök celebrált.
