A program kiírása szerint eredetileg Bogádra és Romonyára mentünk volna. Sajnos azonban a megbeszélt látogatást váratlanul lemondták, tájékoztatva, hogy nem lesz senki, aki kinyitná a templomokat, kápolnát, stb. Ezért úgy döntöttem, hogy a szomszédos Nagykozár lesz a kijelölt úti cél. Szerencsére kedves ismerősöm, Herbelyné Baron Mária azonnal megígérte, hogy ő majd megmutatja a tájházat és kinyitja a templomot, s kalauzol bennünket. Ezúton is megköszönjük neki, hogy ilyen váratlanul jöhettünk, s, hogy fogadott bennünket. Csodálattal hallgattuk a település, a tájház és a templom történetét, az itt élő nemzetiségek kultúráját. Sok információval gazdagodtunk e Pécs közeli településen. Ezúton is köszönjük Máriának, hogy itt lehettünk, s remek élményekkel térhettünk haza. A túra sem maradt el, mert Újhegyig gyalogoltunk, mely már Pécs része, és akinek még volt kedve megnézhette az idén átadott Újhegyi-parkerdőt, ahol elfogyasztottuk elemózsiánkat.
Nagykozár
Az újkőkor késői szakaszában, i. e. 2800-2500 között, a mai Baranya megye területén a Lengyeli kultúra képviselői éltek. Maga a kultúra a Dunántúlon őshonos vonaldíszes kerámia népének és a délkelet felől benyomuló Bánáti kultúra hatásainak összeolvadásából és további fejlődéséből keletkezett. Egyik fontos lelőhelye volt a mai Nagykozár területe is. A úgynevezett Zamajur-dűlőben kerámiaedények kerültek elő. A rézkor középső szakaszában, i. e. 2300-2100 között, a nagyobb régióban a Bolerázi csoport élt. Ők lényegében a Badeni kultúra legrégebbi népe. A mai Baranya területén rájuk vonatkozóan Nagykozáron is találtak régészeti leleteket. A rómaiak korából egy oroszlános sírtöredék bukkant elő. A népvándorlás korából Nagykozáron VI-IX. század közötti avar kori lelőhelyet találtak.
Nagykozár neve, a Kozár helynév, a kabarokkal a magyarsághoz csatlakozó kozár néptöredék itt letelepített csoportjára emlékeztet, akiket Belső-Ázsiából nyugatra vándorolt nomád türk népként ismerünk. A falu a honfoglalást követő első századokban létesült. A megkülönböztető szerepű Nagy előtag Kiskozár (Kozármisleny) miatt került az elnevezésbe. Nagykozár az 1332-es pápai tized-összeírásban Kosar néven fordul elő, mint plébániahely, ahol templom is volt. A területen a XVI. század végén, a XVII. század elején már alig szolgált római katolikus pap. Egy 1620-as feljegyzés szerint Bogádon egy fiatal, nőtlen világi hitszónok szolgált, akinek a területéhez tartozott Nagykozár is. A falu a török kiűzésének idején elnéptelenedett, pusztává lett, majd egy 1711-ben keletkezett összeírás szerint 9 család élt itt. A faluban ekkor már horvátok és magyarok élnek, majd az 1740-es években megkezdődött a németek betelepítése is.
Nagykozáron 1785-1786-ban két malom működött. A településen 1810-ben már folyt oktatás, de a tanító iskola hiányában a gyermekeket otthonában tanította. A századforduló után megindult a település kulturális fejlődése: római katolikus olvasókört 1911-ben, a könyvtárat 1912-ben hozták létre. Ugyanekkor bővítették az 1900-ban alapított állami elemi népiskolát. Ez az iskola 1924-ben magyar tanítási nyelvű intézmény lett, amelyben kiemelt óraszámmal tanították horvátul és németül az írást, az olvasást és a hittant. A körjegyzőséget ekkor Nagykozár központtal Hásságy, Magyarsarlós, Romonya és Püspökbogád községek alkották. Nagykozárban 1870-ben 761 lakos, 1941-ben 1060 lakos, 1970-ben 813 lakos volt, majd az 1980-as évektől lassú, a 2000-es évektől mind intenzívebb növekedés állt elő, városi családok kiköltözésével. Azóta sok új utca és ház létesült. Jelenleg már 2100-nál is többen élnek itt.
Újhegyi parkerdő
A Mecsekerdő március 19-én avatta fel Pécs-Újhegy városrészében azt a közel 9 hektáros erdőrészletet, amelyet a közelmúltban parkerdővé minősítettek. Az Újhegyi Parkerdő mostantól nyitva áll a természetkedvelők, kirándulók és a helyi lakosság előtt, kellemes környezetet biztosítva a szabadidő eltöltéséhez.
A terület története a 17. század végéig nyúlik vissza, amikor az 1680-as években, a falu központjához közeli Szabolcs-hegy betelepítése után újabb szőlőterületeket alakítottak ki. Az egykori szőlőművelés emlékét ma is őrzik az olyan utcanevek, mint a Bor, Présház és Vincellér.
A később az Üszögi uradalomhoz tartozó terület a 18–19. században a Batthyány család birtokában volt. A 19. századi források szerint a környék híres volt jó minőségű fehérboráról és erdőségeiről, amelyeket nagy gonddal óvtak. A szőlőművelés és bortermelés jelentőségét a 20. század első feléig megőrizte, majd az államosítást követően a terület a Pécsi Állami Gazdaság kezelésébe került. A szőlőültetvényeket fokozatosan gyümölcsültetvények váltották fel, majd az 1970-es évektől kezdődően erdőtelepítések zajlottak.
Az így kialakult elegyes akácos erdő 2018 óta a Mecsekerdő kezelésében áll. Pécs közelsége és a növekvő lakossági igények miatt az erdészeti társaság 2023-ban kezdeményezte, hogy a korábban gazdasági rendeltetésű erdőt parkerdővé minősítsék, hogy a terület a jövőben elsősorban a rekreációt és a természetjárást szolgálja.
