A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör csoportja Tolna vármegyébe, Aparhant szép településére látogatott, mely egykor két faluból állt, s mindkét falurésznek megvan a saját temploma, keresztútja, de ma már a község összenőtt. Aparhanton a buszmegállóban a helyiek kis csoportja várt és fogadott bennünket. Ezúton is köszönjük a helybélieknek az egész napos idegenvezetést és a településük bemutatását, a vendéglátást, a finom süteményt, a bort és szódát. Jó látni és érezni, hogy számukra fontos a helyi értékek védelme, és azokat szívesen mutatják be az ide érkezőknek. Az alábbiakban ismerhetjük meg a látottakat.
Aparhant
Apar nevét Apor kalandozó vezérről nyerte, az ő seregének volt közismert vitéze Botond. Tolna megyében ugyanazon Apor család birtokában két Apar nevű falu volt, az egyik a mai Pálfától északra feküdt kb. másfél kilométernyire. Ez a török idők alatt teljesen elpusztult és lakói elmenekültek. A másik a mai Apar, amely távolabb esett a török erődöktől és váraktól így a török kiűzése után is fennmaradt, újabb telepesekkel szaporodott és fejlődött. V. Ince pápának egy 1276-ban kelt bullája említi a települést és Hantot is („Hunta” néven).
Hant a tájszótár szerint gyeptéglát, gyeptéglából rakott kunyhót jelent. Hant a XI. században a Szák nemzetség szállásbirtoka volt, temploma már a XIII. században állott. A hódoltság alatt elpusztult, lakói szétszéledtek. A XVIII. század második felében római katolikus templomát újra felépítették, mely ma egy késő barokk műemléknek számít.
A mai Apar a régebben lakott település. A kedvező természeti környezet is magyarázza, hogy már a kőkorszak idején is lakott helyek voltak. Az új kőkortól a középkorig terjedő régészeti szórványleletekkel ifj. Csiszér Antal magángyűjteménye büszkélkedik Hanton. A rómaiak szintén lakták ezt a helyet, sok római kori pénz került elő a község határából. Minden valószínűség szerint a rómaiak után az avarok és a hunok is megjárták a mai Aparhant határát, és honfoglaló őseink is korán birtokba vették.
Apar a Karingens Ágoston rendi kanonok rend prépostsága is volt. Az apari monostor alapítási ideje a XIII. századra tehető, elpusztulása pedig a török időkre. Apar időközbeni fejlődését mutatja, hogy a XIV. században megkapja a királytól a heti vásárhely kiváltságot. A török időben egy kisebb fajta népességnövekedés következett be a település életében, ez a rácok betelepedésének volt betudható. A másfél századnál is hosszabb török uralom viszont megtizedelte a falu lakosságát.
1702-ben az „apari uradalmat” gróf Zinzendorf Vencel bécsi pénzügyminiszter kapta meg. Az egész uradalomban öt falu volt, a többi puszta. A birtok központja Apar volt.
A Rákóczi-szabadságharc után megindult a nemesi kiváltságokkal rendelkezők betelepülése.
1722. április 13-án gróf Mercy Kolozs Florimund francia származású nemes megveszi az aparinak nevezett birtokot. A német tartományokból Mercy vezetésével 1726-ban megkezdték a betelepítést.
Nunkovics Antal plébános feljegyzései alapján arra következtethetünk, hogy Mercy gróf felcserélte Apar és Hant nevét. A névcsere 1742-ben történhetett, amikor tömegesebb volt a német betelepítés, és a földesúr a németeket nem a régi Aparon (mai Hanton), hanem attól kb. negyedórányi távolságra, a mai Aparon helyezte el. A névcserének teljesen érthető oka és célja az lehetett, hogy Mercy Antal (gróf Mercy Kolozs Florimund leszármazottja), egynyelvű, egyvallású és fejlődőképes falukat akart létesíteni, erre a célra pedig a mai Hantot (régi Apar) egyrészt fekvésénél, másrészt magyar lakosságánál fogva alkalmatlannak tartotta. A nagyobb számú német telepeseket a célnak jobban megfelelő mai Apar területén helyezte el. Mivel így a plébánia híveinek nagyobb száma az új faluban lakott, a plébániát is ide helyeztette át. Az 1760-as évekre befejeződött a német betelepítés.
A svábság szorgalma lehetővé tette az új eszközök alkalmazását. Erdőirtással, mocsár lecsapolással, új földek, szántók váltak művelhetővé. Ekkor terjedt el a dohány, a szőlő, valamint a nagymennyiségű burgonya termesztés is. Gróf Mercy Antal 1767-es halálával, valamint a birtok eladásával lezárult a település történetének egy szakasza. A németség tehát elfoglalta helyét és berendezkedett, valamint a 20. század közepéig gyarapodott.
Az andrásfalvi székelyek 1945-ben kerültek Aparhantra 122 családdal, 568 lélekszámmal és 321 gyermekkel. Érthető, hogy kezdetben – úgy mint a többi településen – Aparhanton is igen nagy ellentétek voltak a betelepített székelyek és a már itt lakó svábok között. Idővel ez az ellentét is gyengült és mára már békében él egymás mellett mind a sváb, mind a székely, mind a felvidéki nép. A felvidékiek 1947-ben kerültek ide. 7 családot telepítettek be Deákiból, közülük 5 katolikus és 2 református családot. Előzőleg még 27 felvidéki családot telepítettek át Aparhant községbe, főképp Nagysallóból, Alsó- és Felsőszeliből. Köztük a legtöbb család református volt. Az újabb generációk már igen kevertek a sok vegyes házasság miatt. A két falut 1940-ben egyesítették.
Hanti keresztút
A régi keresztút a hanti templom melletti temetőben volt egykor. A temetőt és a kálváriát megszüntették itt, és 1935-ben került a mostani helyére. Felszentelése 1935. október 27-én volt. Téglából épített fehérre meszelt kis stációfülkék sorakoznak a temető aljában, melyet a három kereszt zár le.
Szent Mihály templom
A főút melletti domboldalon szabadon álló, hosszú lépcsősoron át megközelíthető, egyhajós templom, a NY-i homlokzata elé kilépő toronnyal, a hajónál keskenyebb, kosáríves záródású szentéllyel, a szentély É-i oldalán felülkontyolt nyeregtetős sekrestye-oratóriummal. Csehsüveg boltozatos belső, a szentélyzáródás felett fél kupola. 1810-ben épült. Kosáríves záródású szentélye a hajónál keskenyebb. Csehsüveges boltozatos belső, szentélyzáródása felett fél kupola. Orgonáját 1883-ban Angster József építette. Nyugati homlokzata elé kilépő tornyának sisakja 1900-as évekből van.
Szent Bertalan templom
A középkorból egyetlen emlék maradt Aparon, a XV. századi építésű katolikus templom, hosszú szentélyrésszel és támpillérekkel. A keletelt poligonális szentélyzáródású, egyhajós templom eredetileg gótikus stílusban épült, melyet 1758-85 között építették át gróf Apponyi Antal György kegyúr, Tolna vármegye főispánja és a hívek költségén, a betelepített németek összefogásának eredményeképpen barokk stílusban. Az orgonát 1861-ben Komornyik Nándor építette. Harangjait 1923-ban 95 cm átmérőjű, valamint 1941-ben 60 cm átmérőjű Szlezák László öntötte. A templom kívül már megújult, jelenleg belső tere felújítás alatt áll.
Szent Vendel kápolna
A Szent Vendel kápolna 1903-ban épült. A falu szélén, a pusztában álló épület rendkívül romos állapotban volt, de a közelmúltban az aparhantiak és az önkormányzat összefogásának köszönhetően megújult. A kápolna felújítására gyűjtést szervezett az Aparhant Fejlődésére Egyesület és az összefogás eredményeként gyönyörűen felújították.
Apari kálvária
1890 körül létesítették. A kálvária dombormű-sorozat alkotói: Apáti Abt Sándor és Mack Lajos (a Zsolnay gyár keramikusai) voltak.
