A
Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti kör 20 fős csoportja a Villányi-hegység
térségében járt. Hogy mit láttunk, arról szóljon az alábbi összeállítás.
Villány
Már
a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak.
A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig
nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata
50 ha szőlőtelepítést dokumentál. A honfoglalás után a területen a Kán, Kalán
és a Bor nemzetség telepedett le. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban Siklós
és a Szársomlyó környékén művelte a szőlőt. A mohácsi vész idején a terület
Perényi Péter tulajdonában volt. A török uralom alatt Villány teljesen
elpusztult. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv (főként rác) népességet
telepítettek. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után a megfogyatkozott
lakosságot szervezetten pótolták újabb rác és főleg német nemzetiségűekkel.
1857-ben
elérte a vasút a települést, amikor átadták a Pécset Moháccsal összekötő
vasútvonalat. 1950-ben hozzácsatolták a Villánytól 1,5 km-re keletre levő
Virágos községet. 2000-ben nyerte el a városi címet a település.
Villány
– Kiskassa kisvasút
A tervezett kisvasút előzetes
közigazgatási bejárására 1948-ban. A vasút az Ivánbattyán-pusztai Szőlővessző
Szaporító Gazdaság szállítási igényei miatt létesül. A tervek szerint a
nyomvonal Villány MÁV állomás Mohács felőli oldalán kezdődik. A normál nyomközű
vasútvonalat a meglévő aluljárón keresztezi, majd a nagyvasút mellé simulva 700
méter hosszan Villány állomás mellett húzódik. Mintegy 4 km hosszon át
közbirtokossági erdők vágásán keresztül éri el Ivánbattyán község nyugati
határát. Innen községi utakon és erdővágásokon át vezetve halad az
Ivánbattyán-Nagybudmér közötti útig, ahol 90 fokkal nyugat felé fordulva
Ivánbattyán-pusztán ér véget. A bejáráson Kiskassa község képviselői előadják,
hogy településük minden közlekedési útvonaltól elzárva fekszik, köves útjuk
nincs, ezért számukra létérdek, hogy a vasútvonal a község határáig
meghosszabbítást nyerjen, és a vasút a közforgalom céljait is szolgálja. A
Szőlővessző Szaporító Gazdaság a javaslatot támogatja, szóbeli megállapodás
születik arra, hogy a földmunkákat a település végzi, a felépítményt pedig a
gazdaság fekteti.
Az engedélyezési feltételek értelmében
a vasút ló- és motorüzemre épül. A 760 mm nyomtávolságú vonalon a legnagyobb
emelkedés 35 ezrelékes, a legkisebb ívsugár 50 méteres. Az egyetlen nagyobb
műtárgy egy 8 méteres acélhíd.
Az erőgazdaság részére kitérővágány
létesül (Mária kitérő). Ivánbattyán település határában pedig a község részére
épül kitérő. Az Ivánbattyán-pusztai elágazásnál deltavágány létesül. A
vasútvonal Kiskassa település déli szélén, kitérővel ér véget.
1950-ben a vasútvonal a Kaposvári
Gazdasági Vasutak kezelésébe kerül, majd június 15-én a KPM engedélyezi a
korlátolt közforgalom megindítását. Az éves hivatalos menetrendben már szerepel
a kisvasút, napi két vonatpárral. A 12 km-es vonalon a menetidő 70 perc. Vontatásra
két gőzmozdony szolgál. 1952-ben Ivánbattyán-puszta neve Ivánszőlősre változik,
mely az éves hivatalos menetrendben is javításra kerül. A menetidő 10 perccel
rövidül, iskolai napokon egy harmadik vonatpár is forgalomba áll.
1965-ben a személyszállítási
teljesítmény eléri az éves 69 ezres utasszámot, ebben az évben munkanapokon 4
vonatpár közlekedik. A teherszállítás ellenben drasztikusan csökken. A hatvanas
évek közepétől a szállítási teljesítmény tovább esik. Takarékossági célzattal a
vasút a négy fős utazói létszámot a felére csökkenti, az üzemfőnöki feladatkört
az addigi állandó személy helyett a vonatvezető látja el. Külön pályamestere
sincs már a vonalnak, a feladatokat a Magyarbólyi GV pályamestere látja el. A
vasút járműállagát a felére csökkentik, ekkor a vonalon 2 db mozdony, 3
személykocsi és 12 db lóré üzemel.
1966-ban
napi három pár vonat közlekedik, Kiskassáról napi átlagban 30 fő,
Ivánbattyánról és Kisjakabfalváról 45 fő – nagy részük diák – veszi igénybe a
vasutat. 1967-ben buszjáratok indulnak Villányból Kisjakabfalvára. A Villányi
Állami Gazdaság az áruforgalmát és munkásai szállítását a meglévő közúti
járműveivel oldja meg, így a vasúton jelentéktelen áruforgalom zajlik, veszteséggel
üzemel, ezért szóba kerül a felszámolása, melynek feltétele, hogy Kiskassára is
megépüljön a bekötőút. 1969-ben Újpetre felől megkezdődik a kiskassai bekötőút
építése, az átadási határidőt december 31-ére tűzik ki. A 12-es számú AKÖV
vállalja, hogy a forgalmat a következő év január elsejétől megindítja. 1969.
december 31-én a Villányi Gazdasági Vasúton a forgalom megszűnik. A járműveket
a Gazdasági Vasutak még meglévő vonalaira szállítják, illetve értékesítik. A
vasútvonal bontására a következő két évben kerül sor.
Villánykövesd
A
kis Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1290-ben említették először Kuestd
alakban írva. Kövesd Lőrinc nádor fia Kemény birtoka volt. Egy 1290-ből való
oklevél említi a kövesdieket, akik Gyulán hatalmaskodtak, s ezért Óvári
Konráddal szemben elmarasztalták őket. 1352-ben az itt eredő, és innen
Villányra folyó víz nevét is Kövesdnek nevezték. Nagyboldogasszony temploma
1780-ban épült.
Villányi
borvidék
A
magyar borászat megújulásának egyik legfontosabb központja a Villányi borvidék,
amely hazánk legdélebben fekvő szőlőtermő területe. A szőlőművelés gyökerei
egészen a római korig vezethetők vissza, de a mai borvidék karakterének
kialakulása a török időket követő időszakhoz kötődik. A délről menekülő rácok
hozták magukkal a Kadarka szőlőfajtát, valamint a héjon erjesztés technikáját,
amellyel meghonosították a vörösborkészítés hagyományát a térségben. A később
érkező sváb telepesek a Portugieser fajtát terjesztették el, és ők alakították
ki a borvidékre jellemző pincesorokat, amelyek a mai napig meghatározó elemei a
villányi falvaknak. A filoxéravész Villányt sem kímélte, de a rekonstrukció
során megjelentek a francia szőlőfajták, amelyek új lendületet adtak a borvidék
fejlődésének. Ennek köszönhetően Villány a magyar vörösborok fővárosává vált,
míg Siklós térsége a fehérborairól vált ismertté.
A
szubmediterrán éghajlat, a hosszú, száraz nyarak és az enyhe telek ideális
feltételeket biztosítanak a szőlőnek. A Villányi-hegység védelmet nyújt a
hidegebb szelek ellen, a domboldalakon elhelyezkedő ültetvények pedig kiváló
beérést garantálnak. A löszös alapkőzet barna erdőtalajjal és vörös agyaggal
keveredik, így biztosítva a szőlő számára gazdag ásványi környezetet.
A
borvidék legismertebb szőlőfajtája a Cabernet Franc, amelynek kiemelkedő
minőségű tételei a Villányi Franc néven eredetvédelmet is kaptak. Emellett
meghatározó fajták a Merlot, Cabernet Sauvignon, Syrah, Kadarka, Pinot Noir,
valamint a Portugieser, amely továbbra is a borvidék egyik legkedveltebb,
könnyedebb bora. A fehérszőlők közül az Olaszrizling, Hárslevelű, Tramini és a
Muscat Ottonel is szép tételeket ad a Siklós környéki területeken.
A
rendszerváltás után a helyi kistermelők összefogással, szakértelemmel és
szenvedéllyel építették újra Villány hírnevét. Ma már nemcsak a borok, hanem a
térség pezsgő kulturális élete és gasztronómiája is vonzza az érdeklődőket. A
Villányi borvidék a minőség, hagyomány és innováció találkozási pontja. A
gyönyörű, két szintben meghúzódó villánykövesdi pincesor kedves pincegazdákkal
és finom borokkal várja a betérőket, melyet magunk is kipróbáltunk.
