A 8.30-as busszal utaztunk Kővágószőlősre, ahová 9 óra előtt pár perccel érkeztünk meg. Futósebességgel 4 óra 15 perc alatt megjártuk 12 km-es utunkat, melyhez 450 m szintemelkedés és néhol nehéz terep és sziklamászás is társult. A kiírt 15.56-os busz helyett így visszafelé már a 13.41-es buszt is elértük. A Jakab-hegyen számos nevezetesség található, melyet azoknak is bemutatok, akik most nem tartottak velünk, csak a képernyőről követnek bennünket (közben feltehetően szobabiciklit tekerve), hogy a sportteljesítményük nekik is meglegyen.
Kővágószőlős: a Jakab-hegy déli lejtőpihenőjére települt község. Lakóinak száma: 1360 fő. A korai magyar középkortól a Szent István által alapított pécsi püspökséghez tartozott. A község egyik szembetűnő jellegzetessége a hegyoldalban kitermelt vörös homokkő, amelyet a házak építésében használtak fel. A falu elnevezése a 11. századi szőlőműves és szőlővel, borral adózó szolgáló néptől származik. A „kővágó” jelzőt a kőbányász és kőfaragó mesterségek nyomán kapta. Az 1950-es évek végén megindult a környéken az uránbányászat. Ezután épült fel a bányászok és családjaik elhelyezésére szánt új településrész. A falu jellegzetes építménye a Sarlós Boldogasszony templom és barokk plébánia. A 12. század óta áll a 35 m magas templomtorony, amelyhez 1763 és 1772 között késő barokk stílusú templomot építettek. A berendezési tárgyai is műemléki védettséget élveznek. Látnivalói még az Uránbányászati Kiállítás és a Helytörténeti Kiállítás.
Jakab-hegy: a Nyugat-Mecsek legmagasabb hegye, mely Szent Jakab nevét viseli. A hegy perm és triász kori vörös homokkőből épül fel. Nevezetességei a déli, meredek lejtőjén kialakult sziklaalakzatok, a fennsíkján a pálos kolostor romjai, a kora vaskori földsánc és halomsírok. Mindezek miatt 1977-ben védetté nyilvánították (ma már a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet része). A mediterrán hangulatú sziklás, erdős magaslatot különleges növénytársulások és változatos állatvilág gazdagítja. A Jakab-hegy és környéke a Mecsek egyik legértékesebb vidéke természetvédelmi és kultúrtörténeti szempontból egyaránt.
Jakab-hegyi halomsírok: a Jakab-hegy fennsíkjának északnyugati részén található sírmező, a földsánc által védett nép temetkezési helye. Kb. 300 halomból áll. A halottakat elégették, a halotti máglya helyén ásták meg a sekély sírgödröt, ebbe helyezték el az urnát és ételt-italt tartalmazó edényeket. A feltárt sírokban találtak bronz, vas és arany ékszereket, fegyvereket, lószerszámokat és egyéb használati tárgyakat. Az itt talált vaskések a Kárpát-medence legkorábbi vastárgyai. A sírok felett kőből készült sírkamra vagy kőpakolás volt és kőgyűrű vette körül. Az eddig feltárt halmok a katonai arisztokrácia temetkezései lehetnek.
Vaskori földsánc: a Jakab-hegy platóján a késő bronzkorban az urnamezős kultúra népe létesített telepet. Ennek helyén épült fel a kora vaskorban a Kárpát-medence legnagyobb földvára. Ma is láthatók a 4–6 m magas, kőből és földből összehordott sáncok. A nagy sánc területe kb. 550 x 800 méter, délnyugati részéhez kapcsolódik a kisebbik, 500 x 250 méteres területű. A Jakab-hegyi telep a Dél-Dunántúl legfontosabb hatalmi központja lehetett, a korai vaskori fémművesség és a kereskedelem központja. Lakossága a kora vaskori Hallstatti kultúra népe volt, ők emelték a földvár hatalmas sáncait Kr.e. a 8–7. században. Ők tekinthetők a későbbi pannon és illír népesség ősének. Később Kr.e. 350 körül a kelták foglalták el a fennsíkot és megerősítették a sáncokat.
Pálos kolostor romjai: a Jakab-hegy fennsíkjának tisztásán látható romok, ahol az Árpád-korban egy falu is volt. Ennek félköríves szentélyű, nyugati karzattal ellátott templomát és templom körüli temetőjét feltárták a régészek. E templom Szent Jakab titulusáról nyerhette a hegy a nevét. 1225-ben Bertalan pécsi püspök itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket és kolostort épített számukra. 1250-ben Boldog Özséb egyesítette a pilisi remeték Szent Kereszt kolostorát és a Jakab-hegyi kolostort, és megalapította az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, a pálosokat. 1334-ben a pálosok a rablók zaklatásai miatt kénytelenek voltak elhagyni házukat és a hegy lábához, Patacsra költöztek. Hamarosan azonban visszaköltöztek a hegyre. 1543-ban a szerzetesek a törökök elől menekülve elhagyták a rendházukat, amely a következő két évszázadban elhagyatottan romosodott. 1736-ban Fonyó Sándor nagyprépost rendbehozatta a templomot, és egy jelentős, emeletes kolostort építtetett világi remeték számára. A terület közepén egy magas gáttal övezett, feltehetően középkori, vagy akár őskori eredetű mesterséges tó helyezkedik el. Amikor II. József 1780-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, a Jakab-hegyi házat is el kellett hagyni az ott élőknek. A terület teljesen lakatlanná vált, a falak egy részét elhordták, és a maradékok pedig lassan leomlottak. A II. világháború után a pálosok ismét elkezdtek berendezkedni a hegyen, egy kisebb rendházat és egy kápolnát kezdtek el ide építeni, de 1950-ben a szerzetesrendeket – immár egy másik rendszer akaratából – újra feloszlatták. A kápolnából később az erdészet esőbeállót és kilátót alakított ki. A kilátó funkcióját balesetveszély miatt később megszüntették. A közelmúltban bivakhelyet is kialakítottak benne. A romoknál a régészeti feltárások és az első romkonzerválási munkák 1976-ban indultak meg, de hamarosan megszakadtak. 2006–2007-ben újabb hitelesítő ásatásra és romkonzerválásra került sor.
István-kilátó: az 592 m-es magassági ponton, a Jakab-hegy tetején, a földsánc nyugati ívén található kilátó, a K sáv jelzés (Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra) közelében. 1892-ben Szeifritz István kormányzókanonok építtette, róla nevezték el. Sok évtizede romos, és nem használható. 2025-ben állagmegóvási és konzerválási munkáltokat végeztek rajta, de továbbra sem látogatható.
Zsongor-kő: a Jakab-hegy déli oldalán, Kővágószőlős felé kiálló vörös homokkő sziklaalakzat, a Nyugat-Mecsek legszebb kilátópontja. Vaskorlátját 1892-ben helyezték el és a lépcsőit is ekkor alakították ki. Zsongor török nyelven sólymot jelent (Zsongor-kő = Sólyom-kő). Nevéhez a török időkhöz kapcsolódó monda fűződik. Közelében található a Remete-barlang, mely mára már beomlott.
Sasfészek (527 m): a Jakab-hegy déli oldalában, a Babás-szerkövektől a Jakab-hegyre vezető K▲ jelzésű meredek turistaúton található régi kőbánya, északi felén függőleges sziklafal. Az itt is bányászott Jakab-hegyi homokkőből ablak- és ajtókereteket, sírköveket, útszéli kereszteket, sőt malomköveket is készítettek a hegy déli lábánál meghúzódó falvak lakói, a "kővágók". 1949 novemberében egy repülőgép szerencsétlenül járt a Sasfészek közelében: innen 500 méterre nyugatra a hegy oldalába ütközött. A Budapestről Pécsre tartó járat nem tudott leszállni a nagy, több rétegű köd miatt. A pécsi repülőtérre (ami a mai Uránváros területén volt) való második ráfordulás során a sziklafalnak ütközött és kigyulladt. A személyzet 5 tagja és egy utas meghalt, csak egy ember maradt életben. A repülőgép-katasztrófa emlékére Pécsett, Uránvárosban emléktáblát helyeztek el.
Babás-szerkövek (440 m): Kővágószőlős felett, a Jakab-hegy déli oldalán található sziklaalakzat. Magyarországon kőzettani szempontból egyedülálló morfológiai formák jöttek létre a konglomerátum felszíni előfordulásainak egyes szakaszain. (Konglomerátum: összecementálódott kovasavas kvarc és földpát, amely kemény, szilárd, fagyálló kőzet.) A lazább anyagokat a víz és a szél elhordta, ezért az időtálló tömbök furcsa alakú sziklaalakzatként emelkednek ki környezetükből. Ez a konglomerátum-vonal kb. egy kilométer hosszan nyúlik a Jakab-hegy délnyugati oldalán. A Babás-szerkövek neve a pogány korból maradt fenn, Baba-mama istenasszony tiszteletének emléke, a szerkő jelentése áldozati hely, szentkő.
A Babás-szerkövek mondája: élt a Jakab-hegy aljában, a régi Cserkúton két gazdag család. Ezek mindig és mindenben versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét helyen elzavarták, bántalmazták, aki ekkor megátkozta őket: "Akkor váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni". Mindkét családnak volt egy-egy lánya. A lányok egyszerre mentek férjhez. Az egyik ház násznépe azonban ezúttal megelőzte a másikat, mert előbb ért föl a pálosok Jakab-hegyi kolostorába. Ezek már jöttek visszafelé az esküvőről, amikor a másikak még csak fölfelé tartottak. Éppen ott találkoztak, ahol a szakadékok fölött a legkeskenyebb volt az út. Egyik sem akart kitérni a másik elől. A mérges gazdák egyszerre szólaltak meg: inkább váljunk kővé, de ki nem térünk! Ebben a pillanatban beteljesedett a koldus átka, s az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Ma is ott láthatók Kővágószőlős felett, a Jakab-hegy oldalában egy sorban.
Jubileumi kereszt: a Jakab-hegy déli oldalán, a Babás-szerkövek legnyugatibb sziklaalakzatán álló kőkereszt. Csáki Benjámin kővágószőlősi plébános kezdeményezésére állították fel 1934-ben. Popilla Mihály cserkúti kőfaragó munkája. Helybeli fuvarosok darabokban vitték fel a helyszínre. Felirat a kereszten: „Megváltásunk 1000 éves jubileuma emlékére.” Megközelíthető a P▲ jelzésű turistaúton.
