FARSANGI TÚRÁNK MAGYARSARLÓS KÖRNYÉKÉN VEZETETT

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör farsangi túrája a Baranyai-dombság egyik legszebb fekvésű településének környékén, Magyarsarlóson vezetett. A farsangi álarcok, és finom sütemények elfogyasztása mellett megismerhettük a települést, és annak hangulatos pincesorait is. Köszönet mindenkinek, aki készült a mai napra.

 

Magyarsarlós

 

A vármegye területén már az őskorban is éltek emberek. Az állandó jellegű benépesedés a térségbe Krisztus előtt 4000 körül, azújkőkorban kezdődött. A Mecsek vidékén élt lengyeli kultúra emlékei Magyarsarlóson is megtalálhatóak. Kőbalták, marokkövek tanúskodnak a völgy gazdag múltjáról, amely fekvésénél fogva az őskori ember biztonságos lakhelyéül szolgált. A Krisztus előtti évezredekben várszerű telep létesült a falu fölött magasodó dombon, majd nomád vadásztörzsek költöztek a vidékre. Halottaikat elhamvasztották és maradványaikat urnákba helyezték. Kunyhóik a mai falu keleti felén, a temető alatti domboldalon voltak.

Amikor a Dunántúlt elérte a római hódítás először a kereskedők jöttek, majd az ő kedvező jelentéseik nyomán megérkezek a római hadsereg légiói. A rómaiak korában Baranya megyén átment a korszak egyik legjelentősebb hadi útvonala, mely Triernél érte el a birodalom határát és Szávaszentdemeterig húzódott. A rómaiak a hadiút mentén erődítményeket hoztak létre, melyben helyőrségeket állomásoztattak, Sarlóson is volt római erődítmény. A római korból számos lelet került elő Magyarsarlóson.

István király a kereszténység befogadásával megnyitotta hazánkat a nyugati műveltség előtt. A várispánságokkal lerakta a feudálisállam szervezetének, a későbbi vármegyéknek az alapjait. Baranya vármegye akkori területén két központ volt: Baranyavár és Kos vára. Ez utóbbi Magyarsarlós Kozármisleny, Nagykozár határában álló erődítmények együttese volt. Magyarsarlóson, a mai temető mögött a „Vár Kos” dűlőben állhatott az akkori Baranya vármegye egyik legjelentősebb vára. A sarlósi vár stratégiailag könnyen védhető, három oldalról víz, ill. mocsár vette körül. Megközelíthetősége csak É-Ny-i irányból volt lehetséges.

A falunak kiemelkedő gazdasági jelentősége is volt az Árpád-kor elején. 26 féle mesterség képviselője élt a faluban, közöttük a sarlókészítők játszottak kiemelkedő szerepet. Innen származik az eredeti „sorlos” elnevezés, mely 1332-es okiratokban szerepel.

A település súlyát mutatja, hogy kereskedők is letelepedtek itt. Ők voltak a középkori nevükön: „kálózok” a várral „szemközti”, D-i dombon építették fel házaikat. Innen látták el ipari és mezőgazdasági termékékkel a déli országrészt. Bányát és malmot is létrehoznak a településen. Kétségtelen, hogy a falu ekkor éri el legnagyobb gazdasági súlyát. Jelentősége – egyes történészek szerint – ekkor nagyobb, mint a nála kisebb és fejletlenebb Pécsé.

A falu 1543-tól török megszállás alá került, így körülményei jelentősen leromlottak. A török alatt, – bár népességének jelentős részét elvesztette – mindvégig lakott maradt. A török kiűzése után a településre a magyarok mellé horvátok és németek települnek be. Feltehetően 1750 után kezdődött meg a római katolikus templom építése amely 1793-ra fejeződött be. Mária Terézia alatt, 1777-ben indul meg az iskolarendszerű oktatás Magyarsarlóson.

Az 1800-as évek második felében jelentős fejlődésnek indul a falu, ezekben az években már három malom is üzemel a településen.

A 19. század végén felépül a gőzmalom, mely a kor igen magas technikai színvonalát képviselte, s fő funkciója több település ellátása volt. Megépítését a növekvő gabona termelés tette indokolttá, a vízi malmok fokozatosan háttérbe szorulnak. A gőzmalom közelében a 20. század elején felépül egy csárda is, mely a malomba érkezőknek, az úton lévőknek, de még a sarlósiaknak is fontos állomása lett.

 

Farsang

 

Vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszak elnevezése. (Hamvazószerda a nagyböjt kezdő napja, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. A törekvés, hogy a hívek Jézus 40 napos böjtjét kövessék.) A farsang a mulatságok, lakodalmak ideje. A karácsonyi ünnepkör után szokásokban a leggazdagabb időszakok közé tartozik. Utal pl. a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is, akárcsak a regölés, mely egy ősi magyar, téli, termékenységvarázsló népszokás, ahol legények csoportosan járnak házról házra karácsony másnapjától vízkeresztig (január 6-ig), regösénekeket énekelve, hogy jóslással, varázslással biztosítsák a bőséget, termékenységet és szerencsét az új évre.

A vízkeresztet követő vasárnapokat első, másod, harmad, negyed, ötöd, hatod menyegzős vasárnapnak is nevezik, vagyis amikor az egyház nem tiltja a menyegzőt, amit természetesen nem ezeken az Úrnak szentelt vasárnapokon tartottak, de a templomban ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Az utolsó a farsangvasárnap, a húshagyóvasárnap, mely a magyar népszokásban a farsangi időszak végének egyik fontos napja, a farsang farkának kezdete, ami a nagyböjt előtti utolsó nagy vigadalom időszakát jelöli.

 

HOSSZÚHETÉNY ÉRTÉKEIVEL ISMERKEDTÜNK

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör az időjárási viszontagságok elmúltával újra nekivágott, hogy felfedezze régiónk értékeit. Ezúttal Hosszúhetény következett, ahol három lelkes lokálpatrióta, Csörnyei Lászlóné Kori, Dubniczky Rita és Balázs Piroska fogadott bennünket. Hálásan megköszönjük a település, a templom, a kiállítások és a tájház alapos ismertetését. Ezúton is köszönjük mindnyájuk kedvességét, vendégszeretetét. A túrát tag- és túratársunk, Hartai Gizella vezette. Ezúton mondunk neki köszönetet a színvonalas szervezésért.

 

Hosszúhetény

Németül Hetting, horvátul Hetinj község Baranya vármegyében, a Pécsi járásban, a festői fekvésű falu a Kelet-Mecsek déli szegélyén, a Mecsek legmagasabb csúcsa, a 682 méter magas Zengő délkeleti lankái és a Hármashegy lába közti völgyekben és dombokon helyezkedik el. Nevéhez méltóan a falu elejét és végét jelző tábla közt több kilométer a távolság és a falu hosszan benyúlik a Zengő és a Hármashegy felé is.

A mai Hosszúhetény már a kőkorszak emberének is lakhelyül szolgált. A Dömös és Csókakő dombokon talált edények, illetve szerszám alakú bronz leletek azt bizonyítják, hogy a Pécs–Vasastól a Dömösig terjedő dombokon nagyobb bronzkori telep volt.

A rómaiak is megtelepedtek itt. Évtizedekkel ezelőtt, a ma már nem használt strandfürdő ásásakor előkerült két aranypénz Traianus idejéből. Jelentős római kori emlékeket találtak Csokoládépuszta környékén és a Somkerék-dűlőben: római villa, római sírok és más szórvány leletek kerültek elő a villa környékéről. A 3. vagy 4. századi villa romjait 1937 és 1940 közt Dombay János találta meg. 2018-ban újra feltárásokat végeztek a helyszínen.

A népvándorlás idején elnéptelenedett vidékre bajorok, főként pedig szlávok telepedtek le. István király 1009-ben megvetette a pécsi püspökség alapjait. Ezzel közel egyidejű a pécsváradi bencés apátság alapítása 1015-ben. A Vas-hegy (a Zengő) környékének minden faluját az apátság szolgálatára rendelte a király, így Hosszúhetényt is. Hetényt először az apátság alapítólevele említi (Thetey írásmóddal), amely szerint már 998-ban az apátság birtoka volt. A tatárjárás itt is pusztított, de a lakosság el tudott bújni az erdőkben. 1543-ban Pécs elestével török kézre került. A lakosságot ismét megvédték a hegyek. Hetény a középkorban megőrizte színtiszta magyarságát és katolikus vallását. Német családok csak a múlt század második felében jelentek meg nagyobb számban. Ők főként iparosok voltak.

Hosszúhetényben ígéretesen fejlődik a falusi turizmus, hiszen több család is kínál szállást, üdülési lehetőséget, programokat az ide érkezőknek. A falu szépsége, festői környezete, jó levegője, szívélyes lakói és a kitűnő helyi bor sok vendéget csábít Hosszúheténybe. A Hosszúhetényi Népi Együttes, az Ifjúsági Fúvószenekar és a Daloskör számos helyre elvitte már a település jó hírét. A gyönyörű hetényi népviselet csodálatra méltó.

 

Szent Miklós templom

A falu középkori temploma helyén 1733-ban kezdték építeni az új, barokk stílusú római katolikus templomot, melyet 1740-ban szenteltek fel Szent Miklós tiszteletére.

Az egykori plébános a  templom kifestését Őri József pécsi díszítőfestőre bízta, Gebauer Ernőt négy falkép megfestésére kérte fel. A sikerei tetőpontján túljutott, „befutott,” 60 éves mester a hetényi templom falképeit 1943 júliusára már el is készítette.

Építésének klasszicizáló barokk stílusát a belső tér és berendezése mutatja: a szószék és az oltárok díszítése, festményei. A Szent Miklóst ábrázoló olajfestmény főoltárképről és a mellékoltárképek (Szent Család, Krisztus a kereszten) festőjéről nincsenek adataink.

A szentélyben a középső falsíkon függ az oltárkép, tőle kétoldalt a tompaszöggel szétnyíló síkokon freskók, balra Szent István megkeresztelése, jobbra Szent István felajánlja koronáját / országát a Szűzanya oltalmába.  Kapcsolódásukat az oltárképhez az azzal azonos festett keretükkel is biztosította Gebauer. Témájuk a templom-alapítás korára is utal, a képek keletkezésének közelmúltjában lezajlott Szent István emlékévre (1938), az államalapító király halálának 900 éves fordulója alkalmából életének legnépszerűbb eseményeire emlékeztet.

A főoltárkép mozgalmassága a felhőkön lebegő alakok motívumával folytatódik a szélső képeken. Az égiek neobarokkos mozgalmasságával a földi szereplők áhítatos nyugalma áll. Gebauer képeinek építészeti részletei mintha csak a szentély tagolását folytatnák, csúcsíves nyílásuk – nem István korához kapcsolódik.  A jelenetek a szentély terét kitágító, oda idézett víziók. A jeleneten megfestett kísérethez, a szent esemény tanuihoz a templomban valóságosan jelen lévő nézők csatlakoznak. A hajót a szentélytől elválasztó diadalíven pedig már történetileg is a jelenhez kapcsolódik az ábrázolás azzal, hogy azon a korabeli lakosság képviselői szerepelnek. Itt a világon uralkodó-trónoló Krisztus-királyhoz angyalok közvetítik Hosszúhetény akkori népének: a bányászok és a falu népviseletbe öltözött földműves lakosságának hódolatát. A falu templomának belefestése, illetve az egykori aknatornyok konkretizálják a faluképet, dokumentálva a település e fontos építészeti emlékeit. A templomuk szépítéséért anyagi áldozatokat vállaló lakosok, mint az egykori adományozók lettek megörökítve, ezáltal e szereplők személyesebben is kötődtek templomukhoz. A hajóban Gebauer: Lourdes-i Szűz, a Rózsafűzér Madonnája képe liturgikusan célszerű, sematikus megvalósítása a Hosszúhetényi Szentolvasó Kör megrendelésének. A templomban sikerült Gebauernek összehangolnia és egységbe szervezni a festői ábrázolásokat, ami kellemes ellenpontja a díszítetlen falu hajónak.

A II. Vatikáni zsinat értelmében az 1970-es évekre lebontották a fémből készült áldoztatórácsot, melyek egyes darabjai bibliai jeleneteket ábrázolnak. Kettő látható még, egyik az ambón, a másik a szembemiséző oltáron. Négy db pedig a máriakéméndi kegyhelyen álló kolostorépületbe került, melyek azóta is a földszinti folyosó ablakrácsait képezik jó állapotban megőrizve.

A templomot kívülről a közelmúltban felújították. A belső tér igen értékes alkotásokkal berendezett, ám ezekre rendkívül nagy anyagi forrás lenne szükséges, így a művészi alkotások restaurálása egyenlőre a jövő feladata.

 

Üvegkiállítás

 

Hosszúhetény közelében, a Kelet-Mecsek erdeiben, a XVIII. század végén jelentős üveggyártás folyt. Először Óbányán (Alte Glashütte) telepedtek le a cseh-bajor erdőkből érkezett hutások, majd Kisújbányán (Neue Glashütte), végül a mai Pusztabánya (Glashütte) területén. Ez utóbbit hetényi üveggyárnak is hívták, helyén ma egy huta feltárt romjai láthatók.
A helyi Önkormányzat és a Nemes János ÁMK régen dédelgetett álma, hogy a kelet-mecseki huták üveges hagyatékának méltó emléket állítson egy állandó üvegtörténeti kiállítás formájában. Jegenyés János és Kertészfi Ágnes üvegművészek, Novotny Béla belsőépítész, Lang Ádám történész és Papp János közművelődési szakember, valamint sok-sok önkéntes segítő összefogásával valósult meg az állandó kiállítás.

A kiállítás anyagát a pusztabányai üveghuta ásatásai során előkerült tárgyi emlékek, Jegenyés János több éven át gyűjtött és őrzött anyaga, valamint a nyolcvanas évek végén évente megrendezett pécsi üvegszimpozionok alkotásai – köztük több világhírű üvegművésztől származó alkotás – képezik.

 

Tájház

 

Festői környezetben a Hármashegy lábánál, a Püspökszentlászló felé vezető út elején található. Az 1860-as években épült tájház, 2011- ben került felújításra. Baranya egyik legértékesebb gyűjteménye, melyet Bocz Árpád hosszúhetényi lakos több évtizeden keresztül tudatosan gyarapított. A néprajzi anyag a 19. század közepétől a 20. század első feléig ad képet a település népéletéről. Öt szobájából három hagyományos jellegű, tisztaszoba, füstös konyha, „vendégváró” konyha. A tisztaszobában a híres, színvilágában is, díszítésében is különleges hosszúhetényi népviselet is látható.

A megújult épület két kiállítóterme a kenderfeldolgozást és a környékbeli fazekasságot reprezentálja. A terméket múzeumpedagógiai foglalkoztató sarkok egészítik ki, interaktív feladatlapokkal. A kocsiszínben számos szerszám és mezőgazdasági eszköz kapott helyet. Egyedülálló az első magyar mezőgazdasági gépgyár terméke a „Röck”-féle cséplőgép, mely ma is üzemképes. 2013-ban pályázati forrásból felújításra került az istálló, mely közösségi térré alakult. A Tájházban minden korosztály számára kézműves foglalkozásokat szervezünk. A tájház udvarán lévő kemence lehetőséget ad frissen sült lepény készítésére előzetes bejelentkezéssel. Népi játékok állnak a gyerekek rendelkezésére valamint népdalokat és táncokat is tanulhatnak az ide látogatók. A Magyarországi Tájházak Szövetségének  “Év Tájháza” kitüntetését,  2014-ben a Hosszúhetényi Tájház nyerte.