2026. március 11., szerda

PELLÉRD ÉRTÉKEINEK FELFEDEZÉSE

 

A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör 44 fős csoportja Hartai Gizella vezetésével Pellérdre látogatott. Tajti Zoltán polgármester fogadott minket a katolikus templomnál. Elmondta a településsel kapcsolatos tudnivalókat, beszélt a faluról. Füle Zoltánné ismertette a katolikus templom történetét. A református templom kinyitásáról Kovács Péterné Mészáros Erzsébet tiszteletes asszony gondoskodott, ahol Polgármester úr bemutatta a templomot. 

A Szent Kereszt kápolnát ismét Füle Zoltánné mutatta be. A helyben működő sajtműhely boltjában finom kézműves sajtokat és tejtermékeket is vásárolhattunk. Ezúton köszönjük a bennünket fogadóknak, hogy bemutatták településünk értékeit. Végezetül megköszönjük Gizinek az alapos szervezést és a túra vezetését. A túra látnivalóiról egy kis összeállítást is készítettünk. A képeket túratársaink képeiből válogattuk.

 

Pellérd

 

Pellérden a legrégebb kor tárgyi emlékei a bronzkor késői szakaszából (ie. 1300-110) származnak. Két évszázadon át éltek itt a halomsíros kultúra képviselői, akik nevüket temetkezési módjukról kapták. Pellérd környezetében a településtől nyugati irányban hatalmas kiterjedésű, római kori leletek kerültek elő földmunkák során. Az 1825-ben előkerült, 69 darabból álló kincslelet veretei elárulják, hogy koruk Otho császárral (69-ben) kezdődik és Lucius Verus császáron át (161-169) Marcus Aurelius-szal zárul. Pellérd környékét először az Aba nemzetség kapta meg, de hamarosan elbitorolja tőlük a Kán nemzetség, s egészen a 13. század végéig uralja azt. Az Aba nembeli Nekcsei Sándor fiai a 13. század utolsó éveiben lezajlott per során szerzik meg a Kán nemzetségbeli László vajdától a térséget anyjuk leánynegyede fejében. Ekkorra tehető a középkori Pellérd kialakulása, önálló településsé válása is. Ezt követően a falu gyors és töretlen fejlődésnek indult. A falu előbb a Siklósy családé, majd a Garaiaké is volt.

A település neve először egy 1305-ből származó oklevélben jelent meg „Pellart” formában. A település ebben az évben Baranya vármegye gyűléshelye volt, ami jelentőségét fémjelzi. A falu a plébániával is rendelkezett, amelyet az 1332-1335-ben készült pápai összeírások dokumentáltak.  A 17. század végén a falu földesura Draskovich János. A török kiűzése után a 17-18. század fordulóján újraéled a vármegyei igazgatási rendszer. Pellérd 1704-ben a pécsi kerülethez tartozott. A Rákóczi szabadságharc sem kerülte el Pellérdet, a Pécsre törő rácok épületeket, templomokat romboltak le.

Az egyesületi élet a 20. század elején jelentős fejlődésnek indult. Ennek első jeleként 1902-ben létrejött a Pellérdi Katolikus Olvasókör. A két világháború közötti időszakot Pellérd életében más területeken is lendületes fejlődés, pezsgő kulturális élet jellemzi.

Pellérd történetének szerencsés és jellegzetes vonása, hogy időről időre, minden korban adattak olyan rátermett, befolyásos személyiségek, világi – vagy egyházi vezetők, akik részben mozgósítani tudtak, részben tehetségük, tekintélyük révén nagyot tudtak lendíteni a település sorsán.

 

Antiochiai Szent Margit templom

 

A barokk templomot 1711-ben szentelték fel. Mai formáját 1811-ben nyerte el. Berendezése barokk. A régi pécsi Székesegyház padsorai láthatók itt, nagyon értékes a 18. századi ereklyetartója is.

 

Brázay-kastély története

 

A pellérdi Brázay-kastély a 19. század közepén épült neoklasszicista stílusban, az akkori kor egyik legnépszerűbb építészeti irányzatát követve. Az építtetője Brázay Kálmán volt, aki jelentős vagyonra tett szert Pécs és környéke kereskedelmi központjaiban. Kálmán nemcsak vagyonos, hanem művelt és tájékozott ember is volt, akinek nagy szerepe volt a térség gazdasági fejlődésében.

A kastély monumentális épülete a maga idejében a vidéki elegancia és a modern stílus tökéletes összhangját testesítette meg. Bár a Brázay család ideje alatt élte fénykorát, az épület több funkciót is betöltött az évtizedek során, szolgált lakhelyként, majd közintézményként is. Ma is láthatók az eredeti részei, amelyek a 19. századi neoklasszicista stílus eleganciáját tükrözik.

A park évszázadok óta gondosan karbantartott, eredeti tervezése pedig ma is érezhető. A hatalmas fák, a gondosan kialakított kertek és a sétányok mind a 19. századi tájépítészet stílusjegyeit hordozzák.

 

Brázay Kálmán öröksége

 

Brázay (Brazovics) Kálmán (1839-1925) a 19. század végének kiemelkedő magyar kereskedője volt, aki szerény kezdetekből építette fel sikeres vállalkozását. Fiatalon kezdett dolgozni, és Európa számos országában szerzett tapasztalatot, mielőtt visszatért Magyarországra. 1862-ben hazatérve fűszer- és gyarmatáru-nagykereskedőként gyorsan hírnevet szerzett. Üzlete az évek során iparvállalattá nőtt, leginkább a sósborszesz gyártása révén vált ismertté. Brázay Kálmán kereskedelmi tevékenysége mellett közéleti szerepet is vállalt, és a Ferenc József-rend lovagja címet is elnyerte. Pellérdi kastélyában maga Ferenc József császár is vendégeskedett. 1925-ben, 86 évesen hunyt el, életművét pedig fia, Zoltán folytatta.

 

A park és a tó varázsa

 

A 14 hektáros terület botanikai értékei, a romantikus mesterséges barlang, valamint a horgásztó egyaránt különleges élményt nyújtanak. A tó mellett elhelyezkedő parkrészek a kastély lenyűgöző látványának természetes kiegészítői, így a kastély és a tó együttese teljes kikapcsolódást biztosít a látogatóknak.

A tó gazdag halállománya révén a horgászok kedvelt helyszíne, de tökéletes a csónakázásra, sétákra és madármegfigyelésre is. A tóban található kis sziget pihenésre ideális, a vízpart közelsége pedig még idillibbé varázsolja a területet.

 

Református templom

 

A modern vonalú toronnyal ellátott templom 2005-ben épült. Az ellipszis alakú templomtestet, szögletes, sík falfelület zárja. Az északi részhez lelkészszoba csatlakozik.

 

Szent Kereszt Kápolna

 

A kápolna 1835-ben épült a Szabadság utca végén található kis téren. Az épület oromzatos, toronytalan homlokzattal és félköríves szentéllyel rendelkezik. Főhomlokzata szerényen díszített, falsávozással, függőleges tagozatokkal, ívsoros párkánnyal tagolt. Az orommezőben szerkesztett jellegű motívumokkal, geometriai idomokkal díszített.

 

















































2026. március 7., szombat

GERESDI- ÉS SZEKSZÁRDI-DOMBSÁG KERÜLŐ TÚRA 3. - VÉMÉND HATÁRÁBAN

 

A Geresdi- és Szekszárdi-dombság kerülő túrasorozat 3. része Véménd erdős részeinek felfedezésére irányult. Mai túránkon 18 fő vett részt. Ezúton is köszönjük Dránovitsné Imhoff Klára túratársunknak, hogy régi emlékeit és fotóit megosztotta Liszenko-ról, István-kunyhóról és a környékbeli érdekességekről, melyet kiegészítve az alábbiakban olvashatjátok az érintett érdekességeket.

 

Jaschek-kereszt

A Trefort-pusztai 800 holdas uradalmi birtok nagy része a 19. században még erdő, legelő és pusztaság volt. A környező falvak szegényei bérelték, s tették termővé, ennek fejében övék volt az első évek termése. 1878-ban Jaschek Alajos bérelte ki az egész pusztát, majd a harmadik évi kiváló termés örömére 1881. máj. 31-én nagy mulatságot rendezett a környékbeli uraságok, papok, tisztviselők részvételével. Déltájban vándorlegény toppant be egy csupor tejet kérve, a házigazda azonban elzavarta. A legény távozás közben megjósolta, hogy a mai mulatság rosszul fog végződni. Mikor a gazda közölte ezt a vendégekkel, a véméndi plébános megjegyezte, hogy éhezőt az ajtó elől nem illik elkergetni. A délutánra tervezett erdei kirándulás meghiúsult, mert olyan ítéletidő keletkezett, hogy betörte a ház ablakait, feltépte annak tetejét, felborította az udvaron álló hintókat. Véméndnek, Fekednek és Szebénynek ezt a határrészét teljesen elverte a jég, így sokan kényszerültek messze falvakban részes-aratóként évi kenyerüket megkeresni. A bérlő egy évre rá állíttatta fel a keresztet engesztelésképp a három falu népének jelenlétében.

 

Liszenko

A jelenlegi erdészházat az 1920-as években építették, mely régen a kerületvezető erdész szolgálati lakása volt. Egy orosz erdőmérnök (Liszenko) tervezte, róla nevezték el. Az 1970-es években külföldi vendégvadászok szálláshelyeként szolgált. Az 1990-es évekre használaton kívül került, és elhanyagolt állapotban volt. 1997-ben leégett, majd lebontották. A régi melléképület, és két új jégverem áll jelenleg a területen, valamint erdei pihenő és bográcsozóhely került kialakításra. A sárga négyzet jelzésen, valamint a zöld irányított kör jelzésen érhetjük el a turistapihenőt.

 

István-kunyhó

Régi vadászház az egykori Liszenko erdészház közelében. Egykor fürdőmedence is üzemelt a ház mellett, melyet nyaranta feltöltöttek vízzel. A 2010-es években a ház teljesen megújult, azóta ismét kedvelt túracélpont. Ekkor új erdei bútorok kerültek kihelyezésre.

 

Szent-kút

Véménden az 1690-es évektől 1920-ig éltek szerbek. Az 1844-ben épült templomuk a Petőfi utcában állt, és az 1970-es években bontották le. A szerb temetőben még fellelhető sírokból összeállított sírkert 2014-ben készült el. A rácokhoz köthető az egykori Szent-kút (vodica) és a fölé 1852-ben épített ikonosztázas kápolna, amely Véménd észak-nyugati részén az északra irányuló mellékvölgy kezdetében található. Mivel a szerbek az 1920-as években kénytelenek voltak Jugoszláviába optálni, így a szent hely kultusza feledésbe merült, végül az 1980-as években a kápolna összedőlt. Romját 2013 telén konzerválták és újjáépült a forrás is, mely állandó vizével szolgálja azóta az erre járó vándorokat.

 

Véménd

Kelet-Baranya szelíd dombjai között húzódik meg. A régészek a késő bronzkori telepre utaló nyomokat, a késő vaskorból kardot, vaslándzsát és bronz serpenyőt, a kelták idejéből szórvány leleteket találtak. Első említése 1332-ben Emun néven a pápai tizedjegyzékben szerepel. A korai település még dombon állt. Plébánosa csekély, 8 báni dénár pápai adót fizetett, ami a falu akkori kis lélekszámára utal. 1341-ben a Bar-Kalán nemzetségbeli Szemelyiek birtoka. A török uralom kezdeti évei alatt egyik tulajdonosa Gradeczi Stancsics Horváth Márk, akit Győr várából szólított a kötelesség a déli határok és Szigetvár védelmére. A török hódoltság ideje alatt a rácok megjelenéséig Émen volt a megfogyatkozott népességű falu neve. A falu neve a „V” előhangot a 17. század végén letelepült rácoktól kapta, a „d” szóvég pedig a 18. században általánosan elterjedő birtokjel. 1748 körül érkezett meg az első német telepes csoport Szászföldről, Frankfurt és Fulda környékéről. 1752-ben 59 szerb és 43 német család volt Véménden. A németek művelhető földekké tették az erdős lankákat, a mocsarak és források vizét árkokba terelve malmokat telepítettek a bővízű patakok völgyeibe. Kitartó munkával alakították ki a falu mai arculatát. A két népcsoport külön élt, saját templomuk, iskolájuk volt és külön utcákban laktak. A katolikusok első kis kápolnájukat 1776-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelték a mai temetőben. A település központjában álló templom 1796-ban, barokk stílusban épült. A II. világháború alatt a kitelepített német családok helyére – otthonukból szintén elűzött –  100 bukovinai székely és 70 felvidéki magyar család érkezett Véméndre. Az 1970-es évek közepéig a cigány családok kunyhói a falut környező erdőkben és patakok mentén álltak, majd beköltöztették őket a faluba.

 










































PELLÉRD ÉRTÉKEINEK FELFEDEZÉSE

  A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör 44 fős csoportja Hartai Gizella vezetésével Pellérdre látogatott. Tajti Zoltán polgármester fo...