Nagymányok
A
település a Mecsek hegység keleti kiágazásának északi oldalán már a Völgység
területén, Tolna vármegye déli peremén fekszik. Természeti adottsága – déli
része erdős, dombos – jó lehetőséget biztosít erdei kirándulásra, vadászatra. A
hegyeken-dombokon szőlői, legelői vannak. A város lakóinak száma 1970-re érte
el a csúcsot, akkor 3116 fő lakott itt. Ma 2200 fő él a városban. Nagymányok
története az 1000-1100-as évekig nyúlik vissza. Az első írásos emlék 1015-ből
maradt fenn, amikor Damaslaus herceg "Manek"-et a pécsváradi
kolostornak adományozza. A török pusztítás következtében elnéptelenedett
településbe katolikus vallású németek kerültek betelepítésre, a ma itt élő
lakosság 50%-a német nemzetiségű. 1890-ben Troll Ferenc zárdát alapít, mely
szintén lényeges momentum a település életében. A város hármas
településtagoltsága szintén a szénbányászathoz kötődik. A falusi rész az ősi
halmazos településmag, ehhez szervesen csatlakozott Csalapuszta 1299-től, mely
két utcából állt. A Bányatelep 1891-től kerül be a település vérkeringésébe,
melyet a bánya hozott létre és tett komfortossá. Az Újtelep szintén bányászlakásokból
álló településrész, 1958-tól kezdődően épült.
Székelyház
Nagymányokon a bukovinai székely hagyományokhoz
kapcsolódóan került létrehozásra a tájház, mely őrzi a múlt emlékeit. A
településen megtekinthető a gerendákból összeállított székely ház modellje,
valamint a tájházban kézműves bemutatók és kulturális események idézik a
bukovinai székelyek életét.
Bányász emlékszoba
A szénbányászat kezdeti lépései
1803-tól tapasztalhatók. A bányászat jelentősebb szerepet 1890-től kap, amikor
megépítik az első üzemi épületeket és munkáslakásokat. 1873-ban kerül sor a
vasút kiépítésére. Megépült az Antal, a Karolina, és a Szarvas táró. A
nagymányoki szénbánya lett a Kelet-Mecsek bányász központja. A bányára
épülő brikettgyár egykor évi százezer tonna fűtőanyagot állított elő. A
település bányász jellege 1965-ben megszűnt, ma már csupán hagyományként
létezik a község életében. Az emlékszoba a hajdani bányász emlékeket mutatja
be.
Német Nemzetiségi Tájház
Nagymányok a Mecsek északi oldalán, a
Völgységi kistérségben helyezkedik el. A török pusztítás után elnéptelenedett
településre 1722-ben Németország középső területeiről (Hessen, Fulda) érkeztek
katolikus vallású földművesek és mesteremberek. Ez a nemzetiségi múlt máig is
jelentős mértékben határozza meg Nagymányok képét, kultúráját. Ma a lakosság 50
%-a rendelkezik sváb ősökkel. A német nemzetiség néprajzi anyagait 1976-ban
kezdték el gyűjteni a helyi hagyományőrzők, a Glück Auf Egyesület tagjai. A
gyűjtemény 2008-ban került a mai, végleges helyére.
A tájház céljára felújított lakóházat
Stenger József építette az 1880-as évek végén, a hagyományos sváb
stílusjegyeket követve. A nagymányoki németek tárgyi emlékeit,
lakáskörülményeit, használati eszközeit bemutató kiállítás négy helyiségből áll
(tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra). A bemutatott tárgyak többsége a 20.
század első felében paraszti sorban élt lakosság életkörülményeit
reprezentálja.
Az épülethez tartozó présházban és
fészerben a látogatók kiszolgálásához szükséges közösségi terek és
foglalkoztató kaptak helyet. A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2012-ben az
"Év Tájháza" díjjal tüntette ki a Nagymányoki Tájházat.
Szent Mihály templom
Nagymányok 1333-ban már rendelkezett
templommal és plébániával. A török hódoltság alatt ez a templom csaknem
teljesen megsemmisült, bár téglafalai még részben álltak. A katolikus német
telepesek 1781-ben kezdtek hozzá az új templom építéséhez, mely 1783-ban (Szent
Mihály ünnepén) került felszentelésre. A templom tiszta barokk stílusban épült,
és valamennyi berendezési tárgyára is jellemző a kor stílusa. Az oltárképet egy
bécsi festőművész festette (1787), a toronyban két kisebb harang került
elhelyezésre (1785), melyeket ismeretlen okból 1811-ig három nagyobb haranggal
pótoltak. Ekkor a templomnak már toronyórája is volt. 1822-ben (egy pécsi
orgonakészítőnek köszönhetően) egy 10 váltós orgona is működött a kóruson. A
templom fennállásának 100. évfordulójára nagyarányú felújítást végeztek:
felújították a tetőszerkezetet, festőművészt fogadtak, aki a négy kupolára
freskókat festett, aranyozót fogadtak, aki felújította a bútorzatot. Az első
világháború a harangok és orgonasípok, beszolgáltatását eredményezte. Nagylelkű
adományozásokat követően 1926-ra sikerült a hiányt pótolni. A 150 éves
évfordulóra újabb felújítás következett. A teljes belső és külső tatarozást
kizárólag a barokkhoz hű stílusban végezték, és értékes, színesen festett
ólomüveg ablakokra cserélték a meglévőket. A költséges beruházás mögött a bánya
vezetői, a bányamunkások és a helybeli iparosok álltak.
„Lourdi” kegyhely
A körmenetek részét képezi a
templomudvarban épített kis kegyhely. Terméskőből épített boltív, amiben szűz
Mária szobra található, valamint egy előtte térdelő lány szoborral. Az
emlékhely a szűz Mária tisztelet egyik leghíresebb zarándokhelye a Francia országi
Lourdes-ban Bernadettnek megjelent szűz Mária emlékét ábrázolja. A kegyhely
eredetileg a zárdaiskola udvarán volt, de a zárda iskola átszervezésekor,
államosításakor a katolikus hívek „átmenekítették” a templom udvarára. A
boltívet borostyánnal futtatták be, és szépen díszített, zárható kovácsoltvas
kerítés védi. Ünnepi színe a sárga.
Szent
József-kápolna
1928-ban
épült úrnapi kápolna céljára. A kápolna a szomszédos ház falához került hozzáépítésre.
A homlokzata a bejáratnál kiemeléssel épült a kápolna homlokzati íve mentén,
melybe 1935-ben üvegajtót helyeztek. A közelben lakók adakozásából Szent József
szobrot szereztek be. Ünnepi színe a fehér.
Szentháromság Kápolna
Ezt a kápolnát Draskovics Lipót
építette 1783-ban, és családja vállalta fenntartását is. A kápolnában szent Mária
szobrot helyeztek el. Ajtaja dupla ajtó, egy üvegajtóval és egy külső fa
ajtóval védik a portól, és a külső körülmények káros hatásaitól. A körmenetek
alkalmával különböző színű díszítést, virágokat kaptak a helyet a kápolnában.
Ünnepi színe a piros.
Szent
Flórián-kápolna
A
kápolnában három védőszentre emlékeznek az ott elhelyezett képekkel: Szent
Rókusra a pestisből gyógyultak védőszentjére, Szent Flóriánra a tűzoltók
védőszentjére és Szent Sebestyénre. A hívek járványok idején fordultak hozzá leginkább.
A kápolnát a szájhagyomány szerint egy tűzeset után építették, ami az egész
utcán végigvonult, az akkor még nádfedeles házakban mind nagy károkat okozva. A
régi, több helyen áttört kép helyére 1935-ben vitéz Gáthy Ferencné gyűjtéséből
új szent Fórián szobrot szerzett be. Özvegy Hucker Péterné 2 képet adományozott,
amik Szent Sebestyént és Szent Rókust ábrázolják. A kápolna ünnepi színe a
rózsaszín.
Remete-kápolna
(ezt nem érintettük, külterületen van)
A
város északi iparterülete felett a határban, belterületen kívül helyezkedik el.
1828-ban már Mária tiszteletére mutató szokásként említik a határban épült kis
kápolnát, amit látogatnak, így arra következtethetünk, hogy akkor már jó ideje
állt az építmény. Régi elbeszélések szerint az akkor még kis falucska szélén
lakó család, akiken zsiványok ütöttek rajta, ezen a helyen bújtak el. A
támadáskor az ablakon kimenekülő gyermekek és nagymama, a határban lévő
rózsabokorban húzták meg magukat a betörők elől, így menekültek meg a gyilkos
támadók elől.
Ennek
emlékét őrzi a kápolna. Az elbeszélések szerint csodatévő hely is volt, a
falához támasztva többször mankók voltak, kerítésén rózsafüzérek lógtak, amik
az odalátogatók gyógyulását, vagy a gyógyulás keresését igazolták.
Régi
alakjában csak egy meglehetősen szűk bemélyedéssel bíró fal volt, melyben egy
fából faragott, kb. 1 méter magas koronával ékesített Mária szobor volt
jobbjában a királyi jogarral, balkarján a gyermek Jézussal. A szobrot
vasrácsajtó, és egy kétszárnyú kis deszkaajtó védte. A vasrácsajtón persely
volt elhelyezve. A
négy sarkán hatalmas jegenyefák álltak, már messzire jelezve a kápolna helyét a
szántóföldek mellett.
A
kápolnát régen vasárnapokon és ünnepnapokon nemcsak a helybéliek, hanem a
szomszédos települések hívei is felkeresték. A kápolna közelében a régi időkben
az izményi földesút mentén csárda is volt, melyet az 1860-as években
lebontottak. A régi kápolna falazata 1929-ig annyira romlott, hogy fenntartása
már nem volt lehetséges. A hívek adományaikból, vagy fizikai
segítségnyújtásából megépült a jelenlegi kápolna. A kápolna kis oltárt is
kapott melynek belsejébe elhelyezték a régi Mária szobrot, az oltárra pedig új
Mária szobor került. 1930-ban áldották meg az újonnan elkészült kápolnát.
A
kápolna körüli tér egyre fogyott az idő múlásával, jelenleg már csak egy
„zsebkendőnyi” területen fekszik, körülölelve a művelt földterületekkel. A
nagymányoki Rózsafüzér Társulat rendszeresen látogatja évente több alkalommal,
közös imádságokat tartva a kápolna előtt. A hívek adományából 2021-ben új
cseréptető és bádogozás készült.
