A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör február végi falujáró kirándulását Töttösre szervezte. Egy csodálatos szépségű, sok régi örökséggel rendelkező település, ahol az értéket gondosan óvják mind a mai napig. A templomnál a település polgármestere Mécs Péter köszöntötte csoportunkat. Balogh Margit meleg teával és friss pogácsával és sós süteménnyel várt bennünket, majd egész napos kalauzolásunkat vállalta, hogy minden számára kedves helyszínt bemutathasson a településen.
Így megtekintettük a különös történettel bíró, gyönyörű szép templomot, a falutörténeti kiállítást a volt plébánia épületében. Ahogy haladtunk a település utcáin mindig újabb és újabb érdekességgel ismerkedhettünk meg. A lebontott szerb templom helyét is láthattuk, csak egy támfal maradt meg belőle. A fekete-fehér képen ez a templom látható bontása előtt.
Az Úrnapi körmeneti kápolnák közül ma már csak egy áll, melyet szépen felújítottak. Közelében szép feszületet is ápol a szakrális teret gondozó család.
Margiték kertészete mellett páratlan értékű tájházegyüttest tekinthettünk meg, mely valóságos skanzen képét festi elénk. Számos tárgyi eszközt mentettek át a régmúltból a 21. századba.
A Szentháromság szobrot is példásan felújítva találtuk, a temetőben pedig egy szép kis Mária kápolna is található. Innen a közeli pincesorra mentünk, ahol egy 18. századi képoszlop is áll még. A képoszlopok tájékozódási pontok és imahelyek voltak egykor, a fülkékbe szentképeket helyeztek.
A pincesortól nem messze a völgyben húzódik a Három Kívánság-horgásztó. Sajnos nem kívántunk semmit, pedig a hazaúthoz egy kis szerencse jól jött volna.
Történt, ami történt:
Már reggel Pécsett egy flegma sofőrrel találkoztam. Szabályosan vártam a buszt a kijelölt helyen, ami kb. 20 m-el előrébb állt meg, mivel két busz is jött mögötte, nyilván, hogy legyen azoknak is helyük. Így természetesen a busz után szaladtam, és felszálltam az első ajtón, mire bődületes hangon a fejemhez vágta a pilóta: maga nem tudja, hogy nem itt van a megálló, nem itt kell felszállni. Mire én: dehogynem azért szaladtam arrébb, mert láttam, hogy nem a szokott helyre áll, mégis mire várjak ott, ha a busz nem ott áll meg. Mire a sofőr: nem ért maga semmit, azt se tudja, hol van a buszmegálló, csak össze-vissza szalad, időben kell ideérni. De, hát én itt voltam...mondtam. Aztán befejeztem vele a párbeszédet. Hát ennyire tudatlannak nézett engem, aki 40 éve utazok, s ezt a megállót szinte minden nap használom. Egyáltalán mire volt jó ez a problémagerjesztés? Megállt, ahol megállt, ajtót nyitott, felszálltam..., menjen durva kommentár nélkül tovább. Ez a viselkedés annyira nevetséges és gyerekes, felnőtt férfi embertől meg különösen.
Pécsett az autóbusz-állomáson a 8.15-ös busznál már fél órával előbb beállt a busz és a sofőr leszállt, majd udvariasan jeleztem neki, hogy kb. 15-20 fővel leszünk majd és Bólyon szeretnénk átszállni Töttös felé. Nem, hogy örült volna, hogy tájékoztatom, még szóvá tette, hogy milyen alapon utazunk ennyien. Mondtam, hogy ez nem egy nagy csoport, fel fogunk férni, hiszen nem sok utas van, mióta két buszt is indítanak 8 és 9 óra között Mohács felé. Hát persze, hogy nem nagyon igyekezett, csak 2 perccel indulás előtt kezdte meg a beszállítást, de azért ez hamar megtörtént, elindultunk, s időben Bólyra értünk. Kicsit késett a járat Töttös felé is, de azért sikeresen megérkeztünk.
A kellemes túra után más járat nem lévén a 13.50-es busszal terveztük a visszautat Bólyra, onnan jó csatlakozás lett volna Pécs felé. A járat viszont egyáltalán nem jött. Telefonáltunk a MÁV Személyszállítási Zrt.-nek, hogy hol jár a buszunk. Hosszas várakozás után annyit tudtak csak mondani, hogy a járat műszaki meghibásodás miatt meg sem tudta kezdeni járati útját, vagyis el sem indult Mohácsról. Továbbá azt közölték, hogy kocsihiány miatt nem tudják a kieső járatot semmivel sem pótolni, buszra ne számítsunk, s oldjuk meg magunk a hazautazásunkat. Én még az életben ilyet nem hallottam, hogy a vis major helyzetet semmilyen módon nem oldja meg a cég és sorsára hagyja az utasokat, ahol a vonalon 13.50 után csak órákkal később, 17.09-kor lett volna busz, s ki tudja, az jött volna-e. Azzal nem lettünk volna előrébb, hogy 14.47-kor egy teljesen más útvonalon betérő járat is érinti Töttöst, mellyel több átszállással "öreg este" talán Pécsre értünk volna.
Már közel egy óra telt el a járat kiírt indulása óta, így tanácskozásba kezdtünk, mit tehetünk. Egyszer csak egy autó és egy mikrobusz állt be a buszmegállóba. Polgármester Úr és munkatársa szóltak, hogy hallották, hogy a Volánbusz nem végzi el szolgáltatását ezen a délutánon a településen, ezért ők elvisznek bennünket Bólyra, ahonnan lesz átszállás Pécs felé. Mindkét járművel kétszer fordultak, és szerencsésen megérkeztünk Bólyra a "MÁVBUSZ2025" pótló önkormányzati és magán járművekkel. Ezúton is köszönjük Polgármester úrnak az emberi gondoskodást és a segítséget.
Gondoltuk, most már nem lehet semmi gond, pár perc és jön a járat, s azzal 40 perc múlva Pécsett leszünk. Azonban még egy ráadást produkált az élet: megérkezett a busz, mi 15-en voltunk, mert többen már elmentek korábban autókkal, de igaz, hogy rajtunk kívül is kb. 15 utas volt, így kb. 30 fő állt a ránézésre valóban hosszú sorban a váróteremnél.
Megkezdődött a felszállás Bólyon a 15.09-kor Pécsre induló járatra. Ugyanaz a sofőr volt, mint reggel. Én a felszállók között valahol középen voltam, s mire felléptem a lécsőre, a sofőr rám csukta az ajtót, úgy kellett kitépnem magam az ajtó szorításából, mely jól oldalba vágott. Nem tudtam mire vélni, de én naiv, azt hittem, véletlenül nyomta meg az ajtóbezáró gombot. Amikor 10 másodpercig nem nyitotta ki, már gyanús volt.
Aztán kinyitotta: stílustalan hangnemben ócsárolta csoportunkat, hogy merészelünk mi ennyien utazni. Mondtam, hogy még mindig vannak ülőhelyek is, és ez helyközi busz, vihet álló utast is. Erre: nem fogok több embert felvenni. Elmondtam, hogy Töttös felől kimaradt a busz, és nem jött mentesítőjárat, azért vagyunk most itt. Erre: mit képzelnek, majd ad a cég másik buszt, mégis honnan? Erre már világos volt, ő tettlegességig fajuló haragjával csukta rám az ajtót.
Végül felszálltunk mindannyian, és olyan nagyon nem is lett tömve a busz, csak néhányan álltunk, s hála Istennek beértünk végre Pécsre. De, hogy a Volánbusz hozzáállását és ennek a gépjárművezetőnek az embertelen viselkedését a cég vezetésén kívül Lázár János építési- és közlekedési miniszter is megtudja, abban biztosak lehetnek!
