Az
alábbiakban a túrán látott nevezetességeket ismertetem. A képek a szöveg alatt láthatók.
FAZEKASSÁG
Sáfrány Géza (1905-1995) édesapja, Sáfrány Mihály is fazekas volt. A tizenegy testvér közül (5 fiú, 6 lány) csak ketten követték édesapjuk mesterségét. Géza apjánál volt inas és segéd is. 1933-ban kapott iparengedélyt, de továbbra is apjánál dolgozott. 1929-ben megnősült, majd házépítésre 1937-ben kölcsönt vett fel. Ahhoz, hogy adósságát 20 nap alatt ki tudja fizetni, 2000 db köcsögöt készített, amit a huszadik napon lovas kocsival Dombóvárra szállított. Az agyagot maga bányászta ki és elő is készítette korongozáshoz. Az edények cifrálásához használt festéket, az engobot is maga állította elő. A fehér színt a váraljai fehéragyagból, a vörös festéket a vásárosdombói tűzálló vörös agyagból, a feketét pedig a zengővárkonyi érckőből nyerte. Ólommázas használati és díszedényeit többnyire irókával díszítette, de a metszés technikáját is alkalmazta a madár, vagy a növényi ornamentikák stilizált megjelenítéséhez. Edényei forma-, szín és motívumvilága a térség 19. századi fazekas hagyományait követte. Az 1960-as évekig vásározott, de a közeli falvakat is járta portékájával. 1973-ban munkáiból múzeumot nyitott. Utolsó égetése 1982-ben volt. A Népművészet Mestere díjat fazekas tudásáért 1978-ban kapta meg. 1995-ben hunyt el.
HOLLÓFÉSZEK-KILÁTÓ
A Hollófészek magaslat 358,5 méterrel a Balti tenger szintje felett fekszik, itt épült a 27,67 méter magas, kilenc szintes kilátó. 119 lépcsőfokát megmászva érünk fel a legfelső szintre, itt 381 méterrel a tengerszint felett állunk. A csúcson már a 20. század első felében is állt egy kilátógúla, ez azonban az 1950-es években összedőlt. A mai kilátó koncepcióját Szatyor Győző népi iparművész tervezte. Az építmény a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalától néhány percnyire található. A kilátás meghatározó eleme a Zselic erdős vidéke. Párásabb időben nyugati irányban a Mecsek keleti és nyugati egysége mutatkozik, utóbbi előterében Komló terül el, de feltűnőek a Tubes és a Misina tornyai is. Délen a Dráva síkjának túloldalán tiszta időben a horvátországi Papuk-hegység hosszú lánca rajzolódik ki, míg északon a Badacsony, a mögüle „kilógó" Szent György-hegy és a Gulács jellegzetes sziluettjei és a Keszthelyi-hegység jelölik a Balaton partvidékét.
HOLLÓFÉSZEK LEGENDÁJA
Évszázadokkal korábban Bakócát hatalmas bükk- és tölgyerdők vették körül. Hajdanában a községet körülvevő erdőterület birtokosa egy gróf volt. E területen a legmagasabb hegyen hollócsaládok fészkeltek. A sziklás hegy tetejére feljutni szinte lehetetlen, a hollók így biztonságban voltak. Támadt egy ötlete a gróf fiának. A gróf erdeiben a favágó munkát Bakóca környékbeli emberek látták el. Természetesen nyomorúságos bérért dolgoztak. Egyszer az ifjú gróf kiment a favágókhoz és jókedvében a következőket mondotta: aki a favágók közül felmegy a hegyre a fészekhez és lehoz néki hollófiókákat, annak két arany üti a markát. Harmadik felszólításra a favágók közül az egyik, a legfiatalabbik, akinek édesanyján kívül más hozzátartozója nem volt, vállalta az életveszélyes cselekedetet. El is kezdett felmászni a fészekhez, a többiek fel sem mertek nézni. Azonban amint a fészekből a hollófiókákat kiemelte, a meredek kőfal kezdett dőlni és a hollókkal a kezében alázuhanva ott lelte halálát a vállalkozó kedvű favágó. A gróf elvágtatott, a hat favágó és édesanyja gyásza kísérte utolsó útjára a fiatal favágót. Azóta az ősi baranyai Hegyhát tengerszint feletti legmagasabb pontját Hollófészeknek nevezik. Így került be a korabeli okmányokba, így került rá a térképre.
TEMPLOM
Bakóca korábbi temploma 1721-ben épült Szent Simon és Júdás Tádé tiszteletére. A jelenlegi templom 1829 és 1848 között épült romantikus stílusban. A grófi Mailáth család építette, melynek tagjai régen a sekrestye feletti oratóriumból hallgatták a szentmisét. A jobb oldali mellékoltár a régi zárdából került ide. 1892-ben Spandau Stefánia bárónő, Mailáth Gusztáv édesanyja zárdát alapított az irgalmas nővéreknek. Ettől kezdve kihelyezett káplánok látták el a bakócai hívek szolgálatát. 1946-ban, a zárda megszűnése után önálló plébánia lett, mely 1973-ig működött. Ezután a mindszentgodisai, 1992-től pedig a magyarszéki plébánia látta el.
A MAJLÁTH-KASTÉLY TÖRTÉNETE
A 18. század folyamán birtokosai között találjuk a fehérvári káptalant, a tihanyi apátot, Matusek András győri püspököt és gróf Nádasdy László csanádi püspököt. A felszabadító háborúkat követően a Császári Udvari Kamara kezelésébe került, majd 1727 körül a kellemesi Melczer-család lett a birtokosa. Melczer László és gróf Majláth Mária házasságából származó Ignác volt a család utolsó leszármazottja, aki a bakócai javakat bírta. Az 1785. évi népszámláláskor a településen a Melczer család 6 tagja élt, beleértve Melczer Ignácot is.
A család lakóhelyéül szolgáló épületről nincs pontos adatunk, annyi biztos, hogy a későbbi kastély alapjául szolgáló kisebb nemesi kúria lehetett. Az épület egyébként az első katonai felmérésen (1782-1785) már látható. Mivel a család az 1720-as évektől itt élt, ezért valószínűleg ebben az időszakban építették a kastélyt barokk stílusban, melyet később többször átépítettek.
Özvegy Melczer Ignácné halálát követően a birtokot és a hozzá tartozó kúriát a Majláth család kapta meg adományként. A kastély épületét ekkor bővítették ki és a homlokzatot romantikus stílusban építették át. A család legnevesebb tagja ifjabb Majláth György, aki Baranya vármegyében töltött be magas tisztségeket. Pécsett ismerkedett meg báró Prandau-Hilleprand Gusztáv szlavóniai nagybirtokos lányával, Stefániával, akivel nem sokkal később össze is házasodtak.
A lánykérésről maradt fent egy anekdota is: Prandau-Hilleprand Gusztáv bárónak már a másik két leánya férjnél volt, amikor Majláth György kérőként jelent meg. Az egyik vő, Pejachevich Pál gróf, a másik Normann-Ehrenfels Rudolf gróf volt, nekik nem tetszett a nem mágnás kérő. Szóltak is az apósuknak, hogy csak nem adja leányát egy köznemesnek. Mire Prandau báró így válaszolt: „Örömmel adom leányomat, Stefániát székhelyi Majláth Györgynek, mert azt akarom, hogy okos ember is kerüljön a családba!”
A család legtöbb idejét a bakócai kastély mellett, Pécsett a Mária utcai lakásában töltötte. A család gyakran töltötte idejét a dolnji-miholjaci birtokán is, ahol többször megfordultak az Habsburg uralkodóház tagjai. Az 1900-as évek elején innen indult Ferenc József és Károly, román trónörökös, Ferenc Ferdinánd és több családtag a görcsönyi hadgyakorlatok helyszínére. Ekkor a kastélyt a király befogadására teljesen átalakították.
Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös gyakran járt a család birtokára vadászni, 1910 márciusában is részt vett az egyik vadászaton, ahol négy nap alatt 67 szalonkát lőtt. Az eseményt a részvevőkkel és a zsákmánnyal meg is örökítették.
A trianoni békeszerződést követően, mivel az uradalom legnagyobb része a jugoszláv állam részét képezte, ezért 1922 márciusában az ott dolgozó magyar állampolgárokat egyszerűen kiutasították az országból. 24 óra alatt el kellett hagyniuk az országot. Az uradalom földjeit pedig felparcellázták és szétosztották a lakosok között.
1919-ben meghalt Hilleprand-Prandau Stefánia bárónő, aki nagy vagyonát jótékony célra fordította és támogatta a szegény gyerekeket. Bakócán saját költségén iskolát és óvodát építtetett, melyet az irgalmas rendi apácák vezetésére bízott és fenntartására alapítványt hozott létre.
1926 és 1929 között Bakócán volt segédtiszt Fekete István (1900–1976) író, akinek innen származik felesége, a Ballagó idő című önéletrajzi regényében örökítette meg az itteni életet.
Az államosítást követően a földművelésügyi miniszter a kastélyt a hozzá tartozó melléképületekkel és 5 hold földbirtokkal együtt a MEFESZ tulajdonába juttatta üdülő kialakítása céljából. Ekkor felmérték az épület állapotát és kifogástalannak minősítették. Az épületet ekkor a volt tulajdonosa Majláth György használta lakhatás céljából.
1950 tavaszán a kastélyt és a hozzá tartozó melléképületeket a Szamuely Tibor Nevelőotthon foglalta el. Az intézmény épületeinek felújítása 1983-ban kezdődött. A kastély teljes homlokzati felújításon esett át. A tetőszerkezetet megerősítették és az esőelvezetést korszerűsítették. A főlépcsőt átalakították.
Jelenleg az épület magánkézben van, de állapota elhanyagolt és ma már romos, életveszélyes.
Forrás: A Magyar Nemzeti Levéltár
Biki Endre Gábor, túravezető
